Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)

1921-04-08 / 8. szám

Pártoktól független politikai újság Megjelenik hetenként háromszor I. évfolyam 8. szám 1921 április hó 8 óra 2 korona Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hazában! Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. Ne politizáljon az iskola! A helyi politikai viszo­nyokra gondolunk elsősorban, ahol a politika, sajnos, a leg­ádázabb ellenségeskedést je­lenti és minden szépnek, jó­nak és méltányosnak útját vágja. A magát kereszténynek ne­vező politikai irányzat hívei közül is sokan elkeseredett gyűlölséget hirdetnek a más felekezethez tartozók és nem azonos politikai hitvallásúak ellen.­­ Mindez megjárná, hisz már hozzászoktunk az ilyesmihez, az utcasarkon avagy a piacon, felnőtt emberek között. De az ellen már határozottan fel­emeljük tiltakozó szavunkat, hogy a politikát az iskolába is bevigyék. A hitoktató, a nevelő tanítson az iskolában, használja fel az amúgy is rövid időt a sok hiány pót­lására, ne arra, hogy feleke­zeti és politikai gyűlölséget plántáljon az ifjú zsenge szí­vébe. Van ott előbbre való tanulni való is, mint ezek. Az ízléstelen dolgok, amik időnkint ki-ki szivárognak az iskola falai közül, otthon a szülők körében megdöbbe­nést, az ifjú zsenge lelkében pótolhatatlan kételyt kelt fel, mikor utána ezeket a paran­csokat kell tanulnia: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! vagy: Felebarátod minden em­ber, kivétel nélkül. Ne tegyük az iskolát politikai agitációk színhelyévé. Arra valók a párthelyiségek, meg a piac­tér. Az asszonyoknak se en­gedjük át azokat ilyen célra. Árt ez az iskola tekintélyé­nek, unszi­patikussá teszi a testületet, mely ezt megen­gedi, vagy pláne közre is működik ezekben. A politikai háttérrel bíró sorozatos előadásokat is vi­gyük ki az iskolából. Ne von­juk bele a tanulóifjúságot. A tanulóifjúság az iskolában csak forró hazaszeretetet és munkaszeretetet tanuljon a szükséges stúdiumokon kívül, a politikára ne olt és oly ko­rán neveljük őket. Azután politizáljon ifjúsá­gunk, ha már hasznos tagja a magyar hazának és társa­dalomnak. Úgyis számos saj­nálatos példa­ van előttünk arra,hogy ifjúságunknál előbb­re való volt a korai politizá­lás, mint a diploma vagy mesterség megszerzése. Más szempontból se aján­latos a tanulóifjúságnak a politikába való bevonása. Megtanul az ifjú ide-oda hajladozni! Pedig nekünk ge­rinces magyarokra lesz szük­ségünk a jövőben. Állításunk beigazolására csak azt a tényt hozzuk fel, hogy amelyik ifjak leghosz­­szabb piros pántlikával jár­tak a kommün alatt, közel­múltban ők hordtak legtöbb­féle jelvényt. Százszónak is egy a vége és ebben minden pedagógus igazat fog adni: ne politizál­jon az iskola, sőt az iskolán kívüli politikába se vonjuk be a tanulóifjúságot. . Kiskunfélegyháza, 1921. április 8. Omega. A kormány lemondott. Budapesti tudósítónk telefonjelentése. Budapest, 1921 április 7-én. A nemzetgyűlés mai ülésének megnyitása előtt nagyatádi Szabó István földmivelés­­ü­gyi miniszter gróf Teleki Pál miniszterelnöknek bejelen­tette, hogy miniszterségről lemond. Lemondásának indokául azt hozta fel, hogy Grátz Gusztáv külügyminiszternek beszéde, amelyet IV. Károlynak Budapesten történt váratlan megjelenése tárgyában a tegnapi napon tartott, aggodalomba ejtette, más­részt nem volt előzetes tudomása azon proklamációról, amelyet a király elutazása előtt a nemzethez intézett s gróf Teleki a mai reggeli lapokban közzétett. Ilyen előzmények után nyitotta meg a nemzetgyűlést a mai napon déli 12 órakor RakoVSZky István házelnök és jelentette, hogy gróf Teleki miniszterelnök szólni kíván. Gróf Teleki így szólt: Tisztelt nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy egyes miniszter uraknak a kormányban való helyzete a közeli napokban lefolyt események miatt a pártjuk és saját felfogásuk szerint lehetetlenné vált s így a kormányzáshoz szük­séges erős együttműködés a kormány tagjai között biztosítva nincs, még a mai napon előterjesztést teszek a kormányzó úrnak, amelyben az összkormány tarthatatatlan helyzetét beje­lentem. Kérem a nemzetgyűlést, hogy a kormányválság megol­dásáig az üléseit napolja el. Ezután Ereki Károly szólalt fel, aki a nemzetgyűlés elnapolását ellenezte, mivel Teleki miniszterelnök határozottan nem jelentette be, hogy a kormány lemondott. A nemzetgyűlés nagy többsége elfogadta a miniszterelnök indítványát és a kormány­­válság megoldásáig üléseit elnapolta. Ezzel az ülés véget ért. Politikai körökben azt beszélik, hogy a nemzetgyűlést hamarosan feloszlatják. Svájc vizsgálatot indított IV. Károly utazása ügyében. Berlin. A svájci szövetségi kormány vizsgálatot rendelt el arra nézve, hogy milyen körülmények közt utazott el tartózkodási helyéről, Prangimból. IV. Károly, volt király, kik tanácsolták kalandos útját és kik kisérték el útjára. Csak mindezeknek tisztázása után fog eldőlni, hogy hol ad Svájc újabb menedékhelyet a volt ki­­rálynek. Horthy hadparancsa a Nemzeti Hadsereg katonáihoz. A Nemzeti Hadsereg katonái előtt a mai napon a következő had­parancsot hirdették ki: Hadparancs. Midőn Magyarország­ kormányzását elvál­laltam, feltett szándékom volt, h­ogy a kor­mányzói székben csak addig maradok meg, amíg azt az ország érdeke megköveteli, létünkért és belső megszilárdulásunkért való küzdelmünk még nem fejeződött be. Erőszakos, hirtelen változás a kormány­zás terén a nemzet létét fenyegetné, ezért az utolsó napok eseményei dacára is meg­maradtam eredeti elhatározásomnál és hazám létérdekében helyemen kitartot­tam. A nemzeti hadsereg ezen nehéz na­pokban is várakozásomnak megfelelően megtartotta a nekem tett esküjét. Magyar szívem egész melegével mondok köszöne­tet a nemzeti hadsereg vezetőségének, tisztjeinek, altisztjeinek és legénységének. Bizakodással nézek a jövő elé, mert a nemzeti hadsereg biztosítékot nyújt arra, hogy hazánk a világ nemzetei között azt a helyet fogja elfoglalni, melyet ezeréves múltjánál és jelleménél fogva megérdemel. Kelt Budapest, 1921. március 31. HORTHY s. k. Belpolitikai helyzet. A tegnapi nemzetgyűlés végeztével a nemzetgyűlési képviselők legnagyobb része a folyósóra vonult ki, ahol nagyatádi Szabó Istvánt párthívei nagy éljenzéssel fogadták a bejelentett lemondása miatt. Arra a kérdésre, hogy a kormány lemondott-e vagy sem, nagyatádi Szabó István azt felelte: nem. Hiszen még Teleki nem tárgyalt a kormány­zóval s igy nem jelenthette be a lemondást, csak a kor­mányzóval történt tárgyalás után fog hivatalosan nyilat­kozni a kormány lemondásáról. Ezután a kisgazdapárt értekezletre vonult vissza, ahol Tomcsányi Vilmos igazságügyi és ideiglenes belügyminiszter is megjelent és bejelentette a pártnak, hogy ő is lemondott. A válság megoldására nézve beavatott helyről a követ­kező lehetőségeket emlegetik. 1. A királyi kézirat ügyének kormány nyilatkozattal való tisztázása után a mostani kormány helyén marad. Ez a legvalószinütlenebb megoldás. 2. Gróf Bethlen István alakit kabinetet az eddigi párt­keretek felbomlása után egységes pártra támaszkodva. Ez esetben a miniszterelnökségen kívül a belügyi tárcát is magának tartaná meg. 3. Gróf Bethlen István, vagy más régebbi előkelő poli­tikus elnöksége alatt bizonyos elvi deklarációk mellett a mai koalíciós, kabinet­ változatlanul megmarad. 4. Ha egyik megoldás sem sikerülne, következnék a házfeloszlatás. A válság megoldása valószínűleg rövid lesz. A kisgazdapárt álláspontja szerint, ha a politikai válság megoldása rövid és sima nem lesz, leghelyesebbnek tartja sőt követelni fogja a nemzetgyűlés mielőbbi feloszlatását, hogy alkalma legyen a nemzetnek állást foglalnia a helyzetre vonatkozólag. Mayláth püspök memoranduma a román királyhoz. Bukarestből jelentik, hogy gróf Mayláth gyulafehérvári püspök eskütétele alkalmával egy memorandumot nyújtott át a román királynak, amelyben arra kéri, hogy nyugtassa meg híveiért aggódó főpásztori lelkét abban az irányban, hogy Erdély katholikussai évszázados autonómiájukat meg­őrizhessék és hagyja meg egyházi birtokaikat. Feloszlatták az olasz parlamentet. Róma. Stephanie ügynökség jelenti, hogy ma jelent meg az a királyi kézirat, mely a képviselőházat feloszlatta. Az új választá­sokat júniusra tűzték ki. Kiskunfélegyházi ipartestület évi rendes közgyűlése. A kiskunfélegyházi ipartestület folyó hó 4-ikén délelőtt 10 órakor tartotta a városháza közgyűlési termében az évi rendes közgyűlését. A közgyűlés tárgysorozatán a legfontosabb tárgyakként a múlt évi zárszá­madás, jövő évi költségvetés, elnöki jelentés, végül az elnök és az elöljáróság meg­választása szerepeltek. Farkas József ipartestületi elnök üdvözlő szavai után, Bálint Károly jegyző előterjesztette a múlt évi zárszámadást és a jövő évi költségvetést; a közgyűlés ezeket jóváhagyólag tudomásul vette és a felmentvényt megadta. Ezután Farkas József tette meg elnöki előterjesztését, amelynek során köve­telte az ipartörvény mielőbbi revízióját, a kontáripar megakadályozását; felpana­szolta, hogy az adó­felszólalalási­ bizottságba nincsenek az iparosok kellőkép kép­viselve; végül kifogásolta az iparos műhelyek­­részére előírt délután 5 órai zárórát. Az elnöki előterjesztéshez elsőnek Kiss Jenő szólt hozzá, aki főképen azt sérelmezte, hogy az iparosság, bár a város nemzetgyűlési képviselőjét is megkérték közbenjárásra még­sem tudta elérni azt, hogy az adófelszólamlási­ bizottságba csak­ugyan azok az iparosok kerüljenek be, akiket arra az iparosság bizalma kijelölt. Az iparosság akaratát figyelmen kívül hagyva — elég szomorú — itt is mellék­tekintetek, talán a politika érvényesült. Ugyanilyen értelemben szólalt fel Tött Ferenc asztalos iparos is. Még többek hozzászólása után az elnöki előterjesztést egyhangúlag tudomásul­­vették. Végül közfelkiáltással az ipartestület elnökévé újra megválasztották Farkas Józsit, és választottak még 30 elöljárósági tagot és 5 számvizsgálót. Ezzel a köz­gyűlés véget ért. Nagy Magyarország megcsonkít­ása miatti mély fájdalmunkat és a nagy Magyarország visszaállí­tása iránti mérhetetlen vágyunkat jelzi lapunk címe. Adja a magyarok Istene, hogy e szomorú címet mielőbb nagy Magyarországra változtat­­- 11— —■■■i hassuk. —.......... —— Kiskunfélegyháza pénzügyigazgatósági kirendeltséget kap. A budapestvidéki pénzügyigazgatóság, amely eddig csupán Pest megyére ter­jedt ki, azáltal, hogy alája rendelték Bács- és Esztergom megyéknek meg nem szállott részeit is, oly nagy területre nyert hatáskört és illetékességet, hogy a pénzügyi köz­­igazgatás az érdekelt adózók sérelme nélkül zavartalanul tovább el nem látható. Ezért a pénzüellyi kormány elhatározta, hogy a pestvidéki pénzügyigazgatóságot decentralizálja. Egyenlőre a fennálló törvények tiltják, hogyha decentralizáció új, ön­álló pénzügyigazgatóságok felállításával hajtassák végre, azért csak egyes ügyosz­tályokat fognak nagyobb vidéki városokban felállítani, így a többek közt tervezik, hogy Pest megye déli részében is az egyenes állami adók kivetésével foglalkozó külön ügyosztályt állítanak fel. Ezen ügyosztály hatásköre és illetékessége alá tartoznának a kunszentmiklósi-, kalocsai-, kiskunhalasi-, kiskőrösi és kiskunfélegyházi adóhivatalok. Amikor ez év elején a pénzügyi kormánynak ezen terve nyilvánvalóvá lett, városunk polgármestere dr. Holló Béla mindent megtett, hogy ezen pénzügyigazgató­sági kirendeltség Kiskunfélegyházán helyeztessék el. Közbenjárt Agarasztó Tivadar vármegyei alispánnál, továbbá dr. Gellér Ferenc pénzügyigazgatónál is, akik neki a legodaadóbb támogatásukat meg is ígérték. Ezenfelül 1921 február 8-ikán tartott városi­ közgyűlésen pedig azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a pénzügyigazgató­sági kirendeltség hivatalos helyiségeire és ennek folytán idehelyezendő tisztviselők lakásaira szükséges házhelyeket a város ingyen ajánlja fel. A közgyűlés a polgár­­mester ezen indítványát egyhangúlag el is fogadta. A polgármester ezen közgyűlési határozat folytán újra érintkezésbe lépett vármegyénk alispánjával és a pénzügyigazgatóval. Az ügy sürgős volt. Mert nemcsak a fentebb említett Kun­szen­tmiklós, Kalocsa, Kiskunhalas és Kiskőrös versenyeztek a pénzügyigazgatósági kirendeltség odahelye­­zéséért, hanem Kecskemét városa is. Ugyanis Kecskemét már most is a szerinte kettévágandó Pest megye déli részének, illetve Kecskemét megye kijelölt székhelyének érzi magát s igy előrelátó élelmességgel és dicsérendő kitartással arra törekszik, hogy minden nagyobb állami hivatal ott nyerjen elhelyezést. Majd azután annak idején könnyen érvelhet azzal, hogy legczélszerűbb Kecskemétet megtenni megye­székhelynek, mert a számottevő állami hivatalok már úgy is ott vannak. Kecskemét pozitív megoldást is ajánlott a pénzügyi kormánynak. Ugyanis fel­ajánlotta, hogy a Kecskeméti Takarékpénztárnak kétemeletes épületére egy harmadik emeletet húz, ahol nemcsak a pénzügyigazgatósági kirendeltség nyerne elhelyezést, de még egy családos tisztviselőnek is lenne lakása; évi bérösszeg fejében pedig csak 60.000 koronát kér. Dr. Holló Béla polgármesterünknek mindezek dacára sikerült az illetékes tényezők rokonszenvét Kiskunfélegyháza városa felé irányítani. Ennek folytán 1921 április 4-ikén Kiskunfélegyházára érkezett Agarasztó Tivadar pest megye alispánja és dr. Gellér Ferenc pénzügyigazgató, hogy a helyszínen tapasztaltak alapján igye­kezzenek megfelelő megoldást találni. Polgármesterünk 1921 április 5-ikén délelőtt 10 órára a városháza tanácster­mébe, a városi képviselők egy részének bevonásával értekezletet hirdetett. Ezen az értekezleten az alispán elnökölt s részt vett benne a pénzügyigazgató is. A jelen voltak között ott láttuk Jenovay Dezső, Táby László, dr. Tarjányi Gyula, dr. Hoffer József, Dóczy Mihály, dr. Horváth Zoltán és még sótét­városi képviselők. , , Az értekezleten egyhangúlag az a nézet alakult ki, hogy Kiskunfélegyháza város fejlődése és a lakosság érdekében mindent el kell követni a pénzügyigazgató­sági kirendeltség idehelyezéséért. Kiskunfélegyházának is előrelátónak kell lenni, ép úgy, mint Kecskemétnek. Ha annak idején érvényesíteni akarja történelmi jogát, hogy­ mint Kiskun kerületi kapitányság volt székvárosa, a kettévágandó Pest megye déli részének is székhelye legyen, akkor nagyon célszerű az ilyen nagy területre kiter­jedő hatáskörrel és illetékességgel bíró hivataloknak idehelyezése. Tehát a vita tárgyát csak az képezte, hogy hol helyeztessék el a hivatal és mikép tud a város a hivatallal járó 20 - 22 hivatalnoknak lakást biztosítani. A hivatal elhelyezésére az értekezlet teljesen megfelelőnek találta a kereskedő és iparostanonc iskolát, néhai dr. Fazekas Kálmán házát, ahol csekély átalakítással 10—12 hivatali szoba rendelkezésre áll. Nehezebb kérdés volt a 20—22 tisztviselő lakásának a kérdése. Dr. Gellér Ferenc pénzügyigazgató megnyugtatta az értekezletet, hogy ezt sem lesz nehéz megoldani. Ugyanis ő a pénzügyi kormánynál oda fog hatni, hogy lehető­leg nőtlen tisztviselőket helyezzenek ide, akik bizonyára könnyebben fognak lakást találni. Legfeljebb 5—6 családos tisztviselő lesz az idehelyezendők között, akiknek a polgármestertől nyert értesítés szerint a város legalább ideiglenesen lakást bizto­­sítani tud. Ilyen körülmények között semmi akadálya nem lesz annak, hogy a város kívánsága teljesüljön. A pénzügyigazgatósági kirendeltség már folyó évi június vagy július 1-én megkezdené a működését, mert ő a pénzügyi kormánynál minden tehet­ségével ily irányban fog közbenjárni. Ezután az alispán és a polgármester megköszönték dr. Gellér Ferenc pénzügy­igazgatónak és a jelen voltaknak a fáradozásaikat s további támogatásukat kérve, az értekezlet véget ért. Útlevelet kérők figyelmébe. Az utóbbi időben mind gyakrabban tapasztaltatott, hogy arra nem hivatott egyének útlevél kiállítási és láttamozási ügyek­ben mint közbenjárók szerepelnek és ezáltal maguknak könnyű uton busás jövedelmet szereznek, a hiszékeny közönségnek pe­dig teljesen céltalan és felesleges kiadásokat okoznak. Ezen kijárók száma különösen az utóbbi időben — amikor a meg­szállott területekre való utazás mind nagyobb mérveket öltött — szaporodott meg erősen, dacára annak, hogy az ily egyénekkel szemben minden egyes esetben a legszigorúbb megtorló eljárás létetett folyamatba. Tudomására hozom az utazó közönségnek, hogy útlevél kiállítási és láttamozási ügyekben minden közben­járás felesleges és céltalan: a közbenjárók a hatóságoknál sem­mit elérni nem tudnak, az útlevél, vagy annak láttamozása egy­forma szabályok és módozatok mellett intéztetik el, akár van közbenjáró, akár nincs. Sőt ha a hatóságoknak tudomására jut, hogy egyesek útleveleik ügyében közbenjárókat vettek igénybe, nemcsak hogy a közbenjáró veszi el méltó büntetését, hanem ezáltal az útlevél kiállítása és láttamozása is halasztást fog szenvedni. Az útlevél kiállítása oly egyszerű közigazgatási funkció és oly egyszerű eljárást igényel, hogy mindenféle közbenjárás tel­jesen felesleges és céltalan és kár minden fillérért, amit a kö­zönség a közbenjáróknak fizet, mert eredményt úgy sem tudnak elérni. Végül kérem a közönséget, szíveskedjenek a köz érdeké­ben mindazokat, akik útlevelek kiállítása, vagy lá­ttamozásának kijárásával üzletszerűleg foglalkoznak, a hatóságoknak tudomá­sára hozni. Kiskunfélegyháza, 1921. április hó 1-én. Rendőrkapitányság.

Next