Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)

1921-05-08 / 21. szám

Pártoktól független politikai újság Megjelenik hetenként háromszor 8. évfolyam 21. szám 1921 május hó 8 Ára 2 korona Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hazában! Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. Mi a destrukció ? Magyarul destrukció az, ha az ember feje, keze, lába, gyomra és minden egyéb testrészei nem az Isten által alkotott rend és forma szerint helyezkednek el, hanem hogy össze-visszaságban egy kondérban hevernek, így is, úgy is megvannak az emberi test összes részei. Még­is azt mondjuk, h­ogy csupán akkor vannak azok helyesen elrendezve, ha mindegyik a maga természetes helyén van. A talpam a földet érje, az éghez pedig a fejem legyen közelebb. Az állam is olyan mint az ember. Csakhogy az állam­nál nem az Isten, hanem a törvények állapítják meg, hogy kinek hol a helye és mi a kötelessége. Ezeknek a törvé­nyeknek az uralma alkotja a jogrendet. Amely államban ez nincs, az olyan mint a kondérba aprított ember. Tehát destrukció mindaz, ami az állam törvényei által biztosított jogrendbe ütközik. Aki pedig ilyent elkövet, vagy elősegít az destruktív, felforgató. A destrukciót ép úgy elkövetheti valamely hatóság vagy hatósági személy, mint az egyes egyén. A hatóságok és hatósági személyek akkor destruk­­tívek, ha a törvény által megállapított hatáskörüket túllépik, vagy törvényes kötelességüket akármilyen melléktekintet­­ből nem teljesítik. Destrukció lenne, ha a katonai parancsnokság bele­avatkozna a polgári személyek ügyeibe, vagy a polgári hatóság beleszólna a katonai személyek dolgaiba. Destrukció lenne, ha a főszolgabíró az emberek letar­tóztatását illetőleg olyan jogot gyakorolna, a­minő a tör­vény szerint csak a kir. ügyészséget illeti meg. Destrukció lenne, ha a kir. ügyészség, vagy az állam­rendőrség a törvény szerint letartóztatandó egyént nem tartóztatná le, sőt menekülését elősegítené.­­ Ilyenekre mondta gróf Bethlen István miniszterelnök a kormány bemutatkozásakor: „Ha volnának hatóságok, vagy hatósági személyek, akik túllépik hatáskörüket, azokat vissza fogjuk szorítani arra a hatáskörre, amelyet a törvény számukra megállapít, mivel a jogrendet minden körülmények között fenn fogjuk tartani . Hát mi az egyéni destrukció? Olyan tevékenység, vagy mulasztás, amely a törvé­nyekbe ütközik, vagyis a jogrendnek aktív vagy passzív módon való megzavarása. Tehát destruktív nemcsak az az egyén, aki bármilyen jelszó vagy tetszetős cél érdekében gyilkol, lop, csal, terrorizál vagy ilyenekre felbujt, hanem az is, aki az ilyenek elkövetését akár pártcélból, akár önérdekből helyesli, aki az ilyeneket befolyásával és tekintélyének latbavetésével meg nem akadályoz, megtörténte esetén pedig törvényt ülni nem akar. Destruktív az az egyén is, aki a hatóságok és más becsületes embertársainak tekintélye ellen lázít. Destruktiv az az egyén is, aki a törvényeink világos rendelkezése dacára faj vagy felekezet ellen izgat. Destruktivek azok az egyének is, akik bennünket a teljes jogrend után sóvárgó embereket csupán politikai demagógiából destruktiveknek neveznek, mert ezzel a jel­szavak után induló s amúgy is felzaklatott, könnyen hivő embereket további gyűlölködésre hívják fel. Úgy a hatósági, mint az egyéni destrukció tűrhetetlen. Emberileg el sem képzelhető olyan állam, amelynek lakosai egyenlő lelkületűek és műveltségűek lennének, azért min­den államnak törvényeket kell alkotnia, amelyek a jogokat és a kötelezettségeket úgy az állammal, mint egymással szemben parancsolólag előírják. Ezek a törvények pártcélok fölött állanak. Bármilyen politikai irány mellett is mindig ugyanazt parancsolják. Abban az államban, ahol ilyen abszolút jellegű törvé­nyek uralkodnak, ott a destrukciónak talaja nincs, ott jog­rend van. Erre törekedjünk; akkor nem lesz destrukció s akkor a második ezer évet is meg fogjuk érni. Dr. Horváth Zoltán, a kecskeméti kir. törvényszék, mint­üntető bíróság dr. Sallai János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri. A „Félegyházi Hírlap“ 1921. évi február hó 27-ikén megjelent 9. szá­mában, a kiskunfélegyházi „Függet­lenségi Népkör" vezetőségét és kü­lönösen annak ifjúságát súlyosan megsértette. Ugyanis azt a rágalmat írta, hogy ott erkölcstelenség folyik. A körnek úgy a vezetősége, mint az ifjúsága ezen méltatlan és közön­séges támadás megtorlása céljából elégtételt követelt. A kör választ­mánya Utasította az elnökséget, hogy nyomtatvány útján elkövetett becsü­letsértés vétsége miatt dr. Sallai János nemzetgyűlési képviselő ellen, mint a kérdéses lap felelős szer­kesztője ellen, tegye meg a bűnvádi feljelentést. A kör elnöksége ehhez képest a büntető feljelentést dr. Sallai­ János ellen azonnal beadta a kecskeméti kir. törvényszékhez. A kecskeméti kir. törvényszék 1921. évi április hó 10. napján B. 1123/1921—3. szám alatt a következő végzést hozta: „Dr. Sallai János nemzetgyűlési képviselő mentelmi joga felfüggesz­tésének kieszközlését elrendeli és a Bp. 40. §-a alapján a mentelmi jog felfüggesztése végett a budapesti kir. főügyész útján a nemzetgyűlés­hez kérelmét előterjeszti." Nemzetgyűlés. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11-kor nyitotta meg Bottlik József alelnök. Folytatták a költségvetés vitáját. Az első szónok: Anda­­házi Kasnya Béla, Mindszent követe. Nagy örömmel állapítja meg azt a progresszív hangot, amely gróf Apponyi Albert tegnapi beszédében megnyilvánult. Ha ezt a beszédet ő, vagy más kisebb sulyu egyéniség mondotta volna el, rásütötték volna a destruktiv jelzőt. Fontosnak tartja a jogrendet, mert csak ez segíthet az országon. Helyre kell állítani a tekintély tiszteletét, de előbb tekintélyeket kell teremteni. Törvényeket hoznak, amelyeket egyáltalán nem alkalmaznak. A botbüntetésről szóló törvényt a bíróság egyáltalán nem alkalmazza. A másik tör­vény a numerus clausus-ról szóló törvény, ez a huszadik szá­zad szégyene és a legnagyobb szégyen az, hogy a mi országunk az egyetlen, amely behozta. (Lapunk zártakor az ülés folyik.) Hegedűs pénzügyminiszter az új pénzről, az értékpapírokról és a dohány áráról. Budapest. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter nyilatkozott a pénz­ki­cserélésről, az értékpapírokról és a dohányárukról: — Az önálló Magyarország államjegyeinek forgalomba hozatala való­ban fordulatot jelent Magyarország életére. Azt hiszem, július 1-re sike­rülni fog az egész pénzügyi műveletet keresztül vinni. Május 9-től 25-ig az idősebb korosztályokat hívtam be, a 10.000 1000 koronásokat, az­után kerül a sor a fiatalabb korosztályokra: a 100, 50, 20, 10, 2 és 1 koronásokra. A közönséget megnyugtathatom, hogy a kicserélés nem fog semmi nehézséget okozni. Az értékpapírokat illetőleg is érthetetlen előttem a közönség nyug­­nyugtalansága. Újra csak azt ajánlhatom az értékpapírok tulajdonosainak, hogy ne adják el papírjaikat, mert azoknak kurzusa emelkedni fog. Kijelenthetem azt is, hogy a dohányárakat magam is magasaknak tartom, de ezen mindaddig nem tudok segíteni, míg a ferencvárosi dohány­gyárat ü­zembe nem helyezem. Ha ez meg fog történni, akkor a dohány­árakat nyomban leszállítom. Olvasóinak azt is megírhatja, hogy a közel­jövőben a dohány- és cukorjegyeket meg fogom szüntetni, fogyasszon mindkettőből mindenki annyit, amennyi jól esik. Az Országos Köztársasági Párt nagygyűlése Budapesten. Az Országos Köztársasági Párt f. hó 22.-én délelőtt 10 óra­kor az Omnia mozgókép színház helyiségében Martinovics emlék­ünnepélyt rendez. Ezen emlékünnepélyre meghívta a nemzetgyűlést, a kormányt és a Budapesten idéző külföldi missziókat. A nemzetgyűléshez intézett meghívójában a köztársasági párt hangoztatja, hogy, ha a politikai pártok az államforma kérdésé­ben egymástól eltérő felfogásokat vallanak is, a nemzet vértanúi­nak kultuszában egynek kell lenni. Bárczy és Giesswein a független kisgazdapártban. A kisgazdapártból már régebben kivált a képviselők egy csoportja. Ennek a csoportnak országos nevű tagjai Rassay Károly és Balla Aladár. Most ez a csoport új belépésekkel fog megerősödni. Giesswein Sándor kanonok, az Európaszerte ismert béke apostol és Bárczy István, Budapest volt polgármes­tere, mindketten a nemzetgyűlés tagjai, legközelebb belépnek a független kisgazdapártba. Ebben az esetben a független kisgazda­­párt mozgalmasabb pártéletet teremt és és országos mozgalmat indít programmja érdekében. Az így megerősödött párt elnökévé Bárczy Istvánt kérték fel, aki a felajánlott elnökséget el is fogadta. Orosz csapatok a lengyel határon. Lemberg. A lengyel külügyminiszter jegyzé­ket intézett a szovjet kormányhoz, hogy a rigai határozatok ellenére a szovjet kormány ismét na­­gyobbszámú csapatokat helyez el a lengyel ha­táron. Az oláhok negyedszer is esküt tétetnek a nyugdíjasokkal. A napokban érkezett meg Erdély pénzügyigazgatóságaihoz az oláh kormány legújabb rendelete, mely szerint a jövőben csak azok a ma­gyar nyugdíjasok kaphatnak nyug­díjat, akik oláh állampolgároknak vall­ják magukat. Magyar állampolgárok­nak ezután nem fogják kifizetni a a nyugdíjat a magyar állam hitelére sem. Az eskü szövege, amely minden magyarban felforralja a vért, a kö­vetkező : Nyilatkozat. Az élő Istenre, becsületemre és lelki­­ismeretemre fogadom, hogy I. Ferdi­nánd királyomhoz, valamint Románia. Hazám alkotmányához hű leszek és a reám, mint román állampolgárra rótt kötelességeknek eleget teszek. Isten engem úgy segéljen! Aláírás: [Előző­ rangja]nyugdíjazott kegydíjazott Látta : a szolgálati főnök. * Esik a jószág ára. Szegedről jelentik : A szegedi má­jusi országos vásár szenzációt ho­zott. Óriási állatfölhajtás volt, az árak lényegesen estek és a vásárlási tar­tózkodás mégis oly nagyfokú volt, hogy a fölhajtott állatok közel egy­ötöde cserélt csak gazdát. Felhajtottak 1152 darab szarvas­­marhát, 2218 lovat, 633 juhot, 1557 sertést és bivalyt. Eladásra került 389 szarvasmarha, 194 ló, 432 juh és 338 sertés. A vásárlók között különösen a budapesti nagyvágók voltak képviselve, akik a vásár leg­jobb marháit és ökreit vették meg. Élősúlyban 30 koronáért kell a jó marha, a növendékmarhát majdnem kivétel nélkül hazahajtották. Borjú is volt elég és az árak itt is 30 koro­nára estek vissza. Legnagyobb meg­lepetést a lóvásár hozott. A két­­három héttel ezelőtt még 70—80.000 koronára tartott állatok féláron alul, 30 —35.000 koronáért keltek el és kimustrált, öreg lovakat 2000—3000 koronáért is vásároltak, holott néhány hét előtt ennek az árnak négyszere­sét is elkérték. A tizhetes válasz­tási malacnak 420—450 korona volt darabja és ez is mutatja az árak rendkívüli sülyedését. Az orosházi tegnapi piacon a választási malac darabonkint átlag 500 koronáért kelt. Nagy Magyarország megcsonkítása miatti mély fájdalmunkat és a nagy Magyarország visszaállí­tása iránti mérhetetlen vágyunkat jelzi lapunk címe. Adja a magyarok Istene, hogy e szomorú címet mielőbb nagy Magyarországra változtat. Fab­iás ezredes. A Horthy-laktanya udvarán tartott nemzetvédelmi, történelmi előadása alkalmából. Tisztes, ősz fej, lelkes, fiatalos fűz; büszke, délceg tartás; ércesen csengő­­zengő szines magyar nyelv. A csillogó arany gallér fölött szép magyar fajtánk beszédes arcéle. Enyhén fölfelé álló sap­káján is valami büszke, magyar dac. Katonás mozdulattal üdvözöl bennünket s azután elkezd beszélni. A beszédét — bevallom — nem tudom leírni. Azt ki­vonatolni nem lehet, nem szabad, mert kivonatolva meghamisítanám. Ha az egé­szet szóról-szóra leírhatnám, még azt se tenném. Akkor se lenne az, amit hallot­tam. Ahhoz kell et kell Palotás ezredes magyar lelkének minden rezdülése, kell zengő magyar beszédének minden árnya­lata, kell izzó, hazafias magyar szivének minden lüktetése, finom érzésének minden gazdag hullámzása. Kell ő, az ember! Kell ő, a magyar! Kell ő, a magyar ezredes ! Ő mondta — hiszem — hogy csalfa, hazug e mosti tavasz, nem a mi tava­szunk. A természet kelt csak új életre, de nem a mi magyar nemzetünk. Bár­merre is nézzünk, nem nagyon vigasz­taló a látvány. Bármily nagyot kiálthat­nánk, az okosság, józanság hallgatást parancsol reánk. Magunkba fojtjuk, amit érzünk. Hiszem, hogy csak annak a nem­zetnek lehet jövője, amely múltját ismeri és tiszteletben tartja. Nekünk Pusztaszer emléke beszél ezer­éves állama­lapításról, az első nagy hon­foglalás ünnepléséről. Bennünket Puszta­szer, honfoglaló Árpád lelke kell, hogy megtanítson egy új honfoglalásra. Fölvonulnak előttem Szent István, Szent László, Nagy Lajos, a két Hunyadi, Bocskay, Bethlen, a Zrínyiek, Tököly, a kuruc király, a legáldozatosabb magyar II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi, az új Magyarország megalapítója. Hallom Kossuth Lajos hangját, amint az ország minden részében felállított 64 szobrának ércnyelvén kiált le ránk: Én kivívtam neked a függetlenséget, magyar népem, most szerezd te vissza! "Ki volt nagyobb? Nem tudom. Csak áldom az Istenemet, amiért én is magyar vagyok. Visz, húz, vonz magához Palotás ezre­des. Kifogyhatatlanul idéz a legkiválóbb magyar költőkből. Ragad magával. Most Erdélyben csattog haragos szava, most Kassa dómjához zarándokol, hol Zsebrák áll őrt. A bujdosó fejedelem hamvai nem szabad, hanem rab földben pihennek. Csiripelő cseh verebek hangját, a kardos és turul madár szárnya suhogását hallom . . . Valami közös érzéshullám, érzésára­­dat ragad el mindnyájunkat. Visz és ra­gad magával. Megfeszülnek karokon az izmok, dacosan emelődik fel a fej, kiált a száj: „Nem adjuk, nem hagyjuk!" Azután az áhitatos Hymnuszt énekel­jük. Most jobban érzem minden sorát: „Balsors, akit régen tép! . . „ Hozz reá víg esztendőt! Köszönjük neked Palotás ezredes ezt az áldozatos csütörtöki ünnepet. Köszön­jük, mert lélekben és magyarságban igaz ünnepet áldoztál nekünk a magyar haza oltárán. Palotás ezredes! Te nemcsak karddal, hanem lélekben és igazságban is méltó harcosa vagy a mi magyar népünknek. Szálljon a te tüzes magyar lelked szét és gyújtson tavaszi melegre fagyos lel­keket, hogy eljöjjön a mosti hazug tavasz helyett az igazi, a mi tavaszunk. Magyar hazánk, magyar népünk tavaszi Föltámadása. Mácsay Károly Mit kérünk az adókivetési terv felülvizsgálásétól? Múlt számunkban megemlékeztünk arról, hogy a pénzügyminiszter egy szűkebb bizottságot nevezett ki az adókivetési terv felülvizsgálására. Rámutattunk arra, hogy az óhajtott képviseleti alapon összeülő bizott­ságnál, amelyben minden foglalko­zási ág: kisgazdák, iparosok, keres­kedők 2-2 taggal, minden párt 1-1 taggal lett volna képviselve, a mos­tani bizottság szűkebb, kevesebb emberből áll. A mostani bizottság ugyanis négy tagú. Tagjai: dr. Mi­­kolcsó Géza pénzügyi titkár, dr. Sallai János nemzetgyűlési képvi­selő, dr. Holló Béla polgármester és Jenovay Dezső ügyvéd. A bizottság összeállítása helyes. A pénzügyi titkár hivatalból, a nem­zetgyűlési képviselő és a polgármes­ter szintén a dolog természete sze­rint tagja a bizottságnak. Jeno­vay Dezsőt kiváló szaktudása, éve­ken keresztül szerzett gazdag tapasz­talata, azonkívül tántoríthatatlan igaz­­ságszeretete és polgártársai vagyoni helyzetének évtizedes ismeretén ala­puló finom mérlegelő képessége te­szik kiválóan alkalmassá az adókive­tési tervezet felülvizsgálására. Két irányban várunk a bizottság felülvizsgálásától értékes eredményt. 1. Tartsa szeme előtt egyedül — minden más melléktekintet nélkül — az adófizető polgárok teherbíró ké­pességét. Ossza szét a városra ki­vetett terhet az osztó igazság finom mérlegelésével. Jusson az erősebbre arányosan több, a gyengébre ará­nyosan kevesebb teher. Vonjanak mindenkit az adóteher viselésébe, aki igazságos emberi mérlegelés szerint bevonható. 2. Ha azonban minden osztó igaz­ságosság, az adózók teherbírásának leglelkiismeretesebb mérlegelése, az adóteher legszélesebb körű és leg­arányosabb elosztása után is azt lát­nák, hogy a kivetett adóteher nagy egzisztenciák roppannak össze, men­nek tönkre, akkor legyen bátorsága a bizottságnak ahhoz is, hogy újra oda­forduljon a pénzügyminiszterhez és tőle az adóterhek csökkentését újból kérje. A Szegedi­ utcai óvoda ügye. Nálunk nagy dolgokkal annyira el vannak foglalva az emberek, hogy a kicsi gyerek-emberek búja-baja iránt kevés az érzékük. Pedig higg­­yék el, hogy a gyerek­embereknek is nyomja a gond a vállát. A Szegedi­utca környékén például panaszolják, hogy nincs óvoda. Nagyon szeretné­nek játszani az óvodában, de nin­csen óvoda. Megyek, nézem a dolgot. Miért nem játszhatnak a gyerekek ? Látom, hogy a kicsi gyerekek olyan jószi­­vüek, hogy a saját játékhajlékukat adták át a rokkantaknak. Ott van a rokkant iroda. Mondom magamban. Hiába azok a jó szivü gyerekek. Saját játszó födelüket adták od­a a szegény rokkant bácsiknak, mert azoknak se volt haj­lékuk. Mikor a bajuszos, nagy em­berek már mindenünnen kiszorították a szomorú rokkantakat, elhallgattak a kacagó gyerekek, félbehagyták a játékukat. Azóta poros lett a por­cellán bábu és a barna medve, azóta gyerekek nevető kacagását falábak egyhangú koppanása váltotta fel. Az élet megsebzettei kopognak a gyerek­rózsák óvodájának eresze alatt. És most nagyon szépen kérem a tekintélyes, bajuszos, nagyhatalmú bácsikat, adják vissza a gyerekek hajlékát! Hiányzik a játék. Por lepi a bábut. Alszik a huszár is. Hiányzik az óvónéni irányító ke­ze is. Ha nincs más hely a rokkantak­nak, talán megférhetnek együtt is. Hiszen sok jó ember fér el kis he­lyen. Csak jóakarat kell és meglesz minden! A Szegedi­ utca környékén játszani szeretnének a kis gyerekek. No, meg szép is lenne. Az élet meg­sebzettel és sok kacagó gyerek élet Ígéret egy födél alatt. Engedjék hát a gyerekeket ját­szani ! Még a szomorú rokkantak arcára is kicsalnak majd egy-egy önfeledt nevetést. Mácsay Károly. TŐZSDE. Zürichbeti nyitáskor a magyar koronát 2­70-nel jegyezték. Ma Budapesten a tőzsde szünetel. Hivatalos jegyzések nincsenek.

Next