A Csonkamagyarország, 1933. szeptember-december (1. évfolyam, 1-17. szám)
1933-10-15 / 5. szám
. A szavazás eredménye az lett, hogy szótöbbséggel világi elnökké dr. Hotter Józsefet választották meg. A gondnok Baksay György, a jegyző pedig Herédi Szabó Károly maradt. Ezután áttértek a folyó ügyek intézésére. A többek között elintézték özv. Sebők Lajosné betegszabadság iránti kérvényét is olyképen, hogy 3 havi betegszabadságot megadták azzal, hogy a sok betegeskedés után a végleges nyugdíjazását kérje. Ezután az intézetet érdeklő több apróbb ügy került elintézésre. A gyűlés este 8 órakor ért véget. f. lOOOOOüOQOOOüOOOOOOOOOOOOOi A róm. kath. egyháztanács első gyűlése A Kiskunfélegyházi Róm. Kath. Egyházközség 1933. július 9-én tartotta alakuló gyűlését, amelynek eredményéről és azóta történtekről lapunk kényszerszünetelése miatt csak most adhatunk hirt. Az említetett gyűlés megválasztotta: I. a) egyházközségi világi elnöknek: Dr. Hoffer József földbirtokos kormányfőtanácsost ; b) a róm. kath. egyháztanács, mely iskolaszék is, rendes tagjaivá: Dr. Baksay József, Farkas József, Farkas László, Fekete László, dr. Fekete Sándor, Gaál János, dr. Homoki Nagy László, dr. Horváth Zoltán, Herédi Szabó Károly, Kaposi János, dr. Katona István, Keserű József, Kiss Ferenc, dr. Kiss István, Kovács Dezső, dr. Sahin Tóth Ráfael, dr. Sallay János, Soós Imre, dr. Strobl Miklós, Szabó János, Szolnoki Károly, Tóth Béla, dr. Tóth Endre, Tóth Károly és Vakulya Mihály; póttagjaivá: dr. Bázel István, Fekete Péter, Lukács József, Dobos Mihály, Trungel Károly, Rezsnyák Béla, Tajthy Ágoston, Veréb Mihály és Tóth Sándor (Halesz) egyházközségi képviselőket; c) a Constantinum felügyelő-bizottságának rendes tagjaivá megválasztotta: Bakos Antal, Gaál János, Herédi Szabó Károly, dr. Hoffer József, dr. Homoki Nagy László, dr. Horváth Zoltán, Kanizsai Nagy Antal, dr. Katona János, Keserű József, Kiss Ferenc, dr. Kiss István, Kovács Dezső, dr. Kovács R. Ferenc, dr. Sahin Tóth Ráfael, Szabó János, Szarvas István, dr. Strobl Miklós, dr. Tóth Endre, póttagjaivá: Veréb István, Vakulya Mihály, Soós Kálmán, Tarjányi Ágoston, Csányi Antal és Tarjányi József egyházközségi képviselőket; d) a számvizsgáló bizottság tagjaivá: Kiss Ferenc, Móczár János, Takács László, Faragó Rókus; e) a választmány névjegyzékét öszszeállító választmánynak tagjaivá: dr. Homoki Nagy László, Farkas József, Kovács Dezső, Keserű József; f) a felszólalási választmány tagjaivá: dr. Hoffer József elnök, Farkas László, Tarjányi János gyógyszerész, Lukács József, Vakulya Mihály, Vereb Mihály; g) az igazoló bizottság tagjaivá: dr. Bencsik Géza, dr. Sahin Tóth Ráfael, dr. Tóth Endre és Seres Andor egyházközségi képviselőket. II. A város képviselőtestülete 13.062. ki./410. kgy./1933. sz. határozatával a Constantinum felügyelőbizottságába delegálta dr. Tóth József polgármestert, dr. Tarjányi Béla főjegyzőt és Vízhányó Károly áll. tanítóképzői tanárt. III. A Megyés Püspök a fenti választásokat megerősítette, illetve a delegálást tudomásul vette 3417/1933. sz. leiratával és ugyanazon szám alatt kinevezte: a) az egyházközségi képviselőtestületbe az elhunyt Tary Sándor helyébe dr. Gálfi Józsefet; b) az egyháztanácsba dr. Bencsik Gézát, dr. Gálfi Józsefet, Móczár Jánost, Tarjányi Jánost; c) a Constantinum felügyelőbizottságába dr. Biró Lászlót, Kanizsai Nagy Imrét, dr. Bázel Istvánt, dr. Sallay Jánost; d) a róm. kath. tantestület részéről a jelen három évi ciklus tartamára az egyházközségi képviselőtestületbe és egyúttal az egyháztanácsba is kinevezte Sallay István és Tóth József városi, Horváth Gyula tanyai r. kath. tanítót. IV. a) Az egyháztanácsnak hivatalból tagjai mindazok, akik hivatalból tagjai az egyházközségi képviselőtestületnek, névszerint dr. Hoffer József az egyházközség világi elnöke, Toldy Jenő ó-templomi apátplébános, az egyházközség egyházi elnöke, Zámbó Dezső ur-templomi kanonok-plébános társelnök, Benkő Ákos városi főszámvevő, dr. Biró László városi főügyész, Boleszny Antal városi reálgimnáziumi igazgató, dr. Csányi Sándor városi tanácsnok, Dobák István rk. népiskolai igazgató, Horváth M. Ancilla a Constantinum főnöknője, Horváth Gyula tantestületi képviselő, Kanizsai Nagy Imre városi főmérnök, Lantos Lajos kalmár kápolnai lelkész, Petróczy József új templomi kántor, dr. Ring József városi tanácsnok, Sallay István tantestületi képviselő, Szelepcsényi András a káplánok képviseletében, Szombati László fülöpjakabi lelkész, dr. Táby László városi tanácsnok, Takács László ó-templomi kántor, dr. Tarjányi Béla városi főjegyző, dr. Tóth József polgármester, Tóth József tantestületi képviselő. b) hivatalból tagok a Constantinum felügyelőbizottságában: Toldy Jenő apátplébános, Zámbó Dezső kanonok-plébános és Lantos Lajos Kalmár-kápolnai lelkész. Tantestületi képviselők: Horváth M. Ancilla főnöknő és Karadva M. Mercedes a Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővérek. Az ekképen jogérvényesen megválasztott róm. kath. egyháztanács az alakuló gyűlését 1933 október 5-én délután 5 órai kezdettel a városháza közgyűlési termében tartotta meg. Toldy Jenő apátplébános, mint elnök az egyháztanács tagjainak üdvözlése után a püspök leiratát közölte, amely a kiskunfélegyházi róm. kath. egyházközség megalakulását jóváhagyja és a fentebb említett kinevezéseket közli. Két krajcár előleg Engedjék meg nekem, hogy visszacsavarjam az idő mutatóját negyvenkét esztendővel és elvezessem önöket a Daru ucca egyik házának nem épen díszes udvarára, Holló László bátyánk asztalos és koporsócsináló portájára, aki kilencvenötödik esztendejét fogyasztva még most is a régi fészekben él és egyik átelleni szomszédjának szavai szerint tavaly nyáron még saját két kezével egy konyhára való valóságos új ajtót fabrikált. Ezelőtt negyvenkét esztendővel tehát 53 esztendős volt Holló László, épenséggel nem virágzó fiatalságában levő ember és amolyan szűkebb körülmények között tevékenykedő szegény asztalos, akinek segédje soha, inasa pedig csak a legritkább esetben volt. Deszkácskája is csak szűkösen állott persze raktáron Holló asztalosnak, aminek következtében ha egyik nap nem is, de a másik nap már halaszthatatlanná vált a szálházhoz való menetel az egy két darab szükséges méretű faanyag bevásárlása miatt. Az anyag hazaszállításával azonban állandóan bajok voltak, mert arra kevés volt az áru, hogy a fakereskedő kocsija külön díjazás nélkül házhoz szállítsa, arra meg sok volt, hogy László bácsi, azt tartva, hogy „magad uram, ha szolgád nincs“ kisiparosi önérzetét félretéve, öregedő vállára vegye a deszkákat és saját tengelyén szállítsa a Daru uccai műhely felé. Mit tesz hát még manapság is ilyen esetekben az egyszerűbb mivoltu mesterember? Kinéz az uccára, hogy lézeng-e a közelben egypár gyerek a szomszéd fészkek kenyérpusztítói közül és ha meglátja a keresett nagyobbacska fickókat, nyájasan beinti őket s azok néhány pénzért zajos lelkesedéssel végzik el a számukra rendszerint még külön passziót is jelentő munkát, így tett Holló asztalos is negyvenkét esztendővel ezelőtt, valahányszor deszkát kellett hazairányítani a szálháztól, azaz, hogy ismondjam csak, neki már meg is voltak az állandó rendes küldöncei, akik szinte lesve várták a szolgálatteljesítés eljövetelét, mert ilyenkor pontosan be lehetett kaszírozni a fejenként kijáró kétkrajcárokat. László bácsi két rendszeresített deszkaszállítója egy gyenge csontú, kékszemű, sáppadt fiúcska volt, meg egy feketehajú, tömzsi ágyasfejes gyerek. Mindketten a közeli szomszédságból eredtek és mindkettejük szüleinél elfelejtett a jó Isten kalácsot adni a gyerekek mellé. Hordta hát a két cimbora nagy lelkesedéssel kora tavasztól lombhullajtó őszig minden héten egyszer-kétszer Holló bácsinak a szájháztól a deszkát, úgy, hogy már egészen megértette és megszerette egymást az egy öreg és a két ifjú lélek. A fejenkénti kétkrajcárok minden fuvar után pontosan kijártak, erről a részről sem volt tehát a koporsócsináló mesterrel szemben semmi kívánni való. Többek között mégis bekövetkezett azonban egyszer nyáron, a nagy iskolai vakáció idején, hogy az egymást nagyon szépen megértő három polgár között összekoccanás támadt. Az összekoccanás oka a kisebbik, feketehajú, ágyasfejes gyerek volt. Ez a később mészáros, majd pincéri pályán jeleskedő ifjonc a fejébe vette, hogy ő, a nagyokon okulva szintén cigarettázni fog, sőt megtanítja deszkaszállító cimboráját is erre a kellemes mesterségre. Cigarettát azonban a trafikokban már akkor is csak pénzért adtak s így tekintettel arra, hogy szolgálatukat az asztalos már egy hosszú hét óta nem vette igénybe, elhatározták, hogy a következő deszkafuvar terhére Holló bácsitól két krajcár előleget kérnek. Sunyi alázattal állított be az asztalos műhelybe ezzel a merész kívánsággal a két daruuccai gyerek. Holló bácsi mikor meghallotta a vakmerő előterjesztést, bozontos szemöldökét egészen a homloka közepéig fölrántva, tüstént abbahagyta az enyvezést és egy darab lécet előkapva, azt kínálta a következő deszkafuvarra előlegképen! A gyerekeknek azonban nagyon cigarettázhatnék juk lévén, csak egy kis időre ugrottak meg az öreg közeléből, azután újra megjelentek az ajtóban és szép szóval előadott könyörgésre fogták a dolgot mondván, hogy sárkányeresztéshez spárga irányában kell a költség. Holló bácsi pedig miután nem volt tisztában a kétkrajcárnyi előleg igazi rendeltetésével, végül is leengedte magát szedni a lábáról és hajlandónak mutatkozott kiutalni a gyerekek által kívánt összeget, egy föltétel alatt: — Egymás fenekére nagyot kell ütnötök evvel a léccel — jelentette ki derűsen — és ez azért lesz, hogy eszetekbe jusson mikor kérjetek tőlem előleget és hogy máskor ne merjetek elébem állni ilyen kívánsággal! A most már ötvenkettedik esztendejét taposó feketehajú, tömzsi gyerek vallomása szerint a két tisztességes ütés annak rendje és módja szerint el is csattant, a két krajcár előleg pedig az azóta országos hírűvé vált nagy embernek, Móra Ferencnek kincstermő markába hiány nélkül le is olvastatott, ő lévén a daruuccai koporsós egyik deszkaszállitója, az ábrándosszemü, sáppadt nyurga fiú. .. (x) A CSONKAMAGYARORSZÁG 1933. október 15.