Együttműködés, 1983 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
Tavaszi ünnepeink * Tavaszi ünnepeink * Tavaszi ünnepeink *■ Tavaszi ünnepeink Hazánk felszabadulásának évfordulóját köszöntve (Folytatás az 1. oldalról) járul hozzá az ország ipari teljesítményéhez. Itt dolgozik az iparban foglalkoztatottak több mint 4 százaléka; 35 milliárd forint értékű terméket készítenek. A megye iparára a gyári-gyáregységi szervezettség a jellemző, s bár kevésbé alakultak ki igazán nagyméretű, több ezer embert foglalkoztató vállalatok, hiszen többségében közép- és kisüzemek találhatók Bács-Kiskunban — mégsem a méreteken, hanem a korszerűségen, a hatékonyságon van a hangsúly. Olyan adottságnak kell nézni a gyáregységi rendszert, amelynek előnyös oldalait jól kell hasznosítani, s a lehetőségekhez képest hátrányait csökkenteni kell. Országosan tekintve a mezőgazdaság helyzetét — folytatta dr. Romány Pál — elmondható, hogy a terméseredmények alapján „jó a helyezésünk” a világpiacon; a megfelelő belső ellátás mellett az ágazat az exportkötelezettségek teljesítéséhez is erejéhez mérten járul hozzá. A hús- és baromfikivitel értéke az elmúlt két év alatt csaknem 70 százalékkal nőtt, a sertéskivitel ezen belül két és félszeresére, a baromfiexport pedig a duplájára emelkedett. Baromfiból a világexport tíz százalékát hazánk adja. Bács-Kiskun megye jelentős szerepet tölt be az ország mezőgazdasági termelésében: az első helyen áll a megyék között a sertés- és baromfitartásban, s második a szarvasmarha- és a juhállomány nagyságában külön kiemelte a szónok az 1980-as, az MSZMP XII. kongresszusát megelőző megyei pártértekezlet határozatait. Bács-Kiskun kongresszus utáni tevékenységét tavaly decemberben nagy felelősséggel fölmérték. A testület, a megyei pártbizottság, országos és helyi szempontokra figyelemmel joggal állapíthatta meg: Bács-Kiskunban a tervek időarányosan teljesültek, a lakossági életszínvonalat a nehezebb körülmények ellenére sikerült megőrizni, néhány tervelen még javítani is. Ugyanakkor a megyei pártbizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdálkodás, az irányítás minden szintjén fel kell készülni a külső feltételek számunkra sem kedvező változásaira, a belső feltételek ehhez igazodó szigorítására. A gondok elhárításában mind nagyobb a szerepük — hangsúlyozta dr. Romány Pál — a központi intézkedések mellett a helyi, vállalati, munkahelyi intézkedéseknek, s nem utolsósorban a gondosan mérlegelő családi költségvetésnek. Munkánk eredményessége sokféle feltételtől függ, de leginkább saját magunktól, országunk teljesítményétől, a munka tempójától és módszereitől. A nehezedő világgazdasági helyzetre jobb, gondosabb munkával, jól értékesíthető termékekkel kell válaszolnunk. — Sokkal következetesebben kell elismernünk és támogatnunk minden olyan régi és új értéket, amely a társadalmi célokkal összhangban áll — mondotta dr. Romány Pál. — Nagyobb rangot és becsületet kell adnunk minden társadalmilag hasznos cselekvésnek, vállalva az átmeneti meg nem értést, vállalva a folyamatos érvelést, politikai párbeszédet. Az ünnepi beszéd után dr. Romány Pál kitüntetéseket adott át. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Somogyi Tiborné, a kunszállási községi tanács vb titkára és Őze Gábor, a petőfiszállási Petőfi Tsz gépszerelője. Ezt követően Szabó Lajos, az Április 4. Gépipari Művek megbízott vezérigazgatója nyújtott át vállalatunk dolgozóinak kitüntetéseket. Kiváló dolgozó lett: Fekete Sándor, Kovács István, Mészáros Sándor, Nagy István, Nagy László, Palásti Sándor, Szolnoky Endre, Tarjányi László I., Tóth György és Vízhányó Ferenc. A megyei felszabadulási nagygyűlés a kiskunfélegyházi ifjúsági kórus műsorával folytatódott, majd az Internacionálé hangjaival fejeződött be BUDAPEST Az Energetikai Gépgyár dolgozói a gyár kultúrtermében tartották meg a felszabadulási emlékünnepséget. Thár Péter, a gyári pártbizottság titkára üdvözölte — elnökként — az ünnepségre összegyűlteket. Az elnökségben helyet foglalt: dr. Katzer Károly, az EG igazgatója, Manhertz János, az oszb titkára, Hrabóczki József, a KISZ-bizottság titkára és Stéhli Lászlóné, a gyár dolgozói által patronált Kecskeméti utcai Általános Iskola párttitkára. Nagy János, a gyári pártbizottság szervezőtitkára mondott ünnepi beszédet, visszatekintve 1945 sorsfordító napjaira, az azóta megtett, eredményekben gazdag útra. Jövőbeni feladatainkról, a gazdasági és a társadalmi munkában való helytállásról beszélt végezetül, méltatva az ünnep hosszú időkre szóló jelentőségét. A gyári óvodások kedves műsora után kitüntetéseket adtak át. Laczkó János átvette az MSZMP KB elismerő oklevelét, 25 éves, eredményes pártmunkájáért; Kelemen Tamás aranykoszorús KISZ-jelvény kitüntetésben részesült; Gébli János munkásőrnek a XI. kerületi egységparancsnok zászlóaljparancsnoki dicséretet adott át az ezzel járó jutalommal, végezetül Nemes Lászlónénak, Varga Lászlónénak és Györök Jánosnak több éves kiemelkedő szakszervezeti munkáért SZOT-oklevelet nyújtottak át. Igazgatói dicséretben részesült a munkaversenymozgalomban kifejtett sok éves eredményes irányító munkáért dr. Kovács Lászlóné és Szívós János. Óvádi Sándor főszerelő (Inotai Hőerőmű) és Czunyi Zsigmond (Dorogi Hőerőmű) a helyi ünnepségen vették át a Kiváló Munkáért kitüntetést. ÖRMÉNYES örményesen a gyár ebédlőjében tartott ünnepség elnökségében helyet foglalt Mészáros László igazgató, Schultz András tiszb-titkár, Vona Istvánné vöröskeresztes titkár és Kóródi Ferencné, a KISZ-esek képviseletében. Teszkó Imre, az ünnepség elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Schultz András mondott ünnepi beszédet. Ezután kitüntetések átadására került sor. Kiváló dolgozó kitüntetést kapott: Imre Sándor, Cseh Imre, Kalmár József, Fenyőházi István, Demeter Mária, Sávai Istvánné, Karakas Zsigmond, Barta István, Ág Bertalan, Czikó Mihály, Pelyhe Kálmán, Kun György, Gáspár László, Losonczy Sándor, Nagy Sándor II., Gulyás László. Gyárigazgatói dicséretben részesültek: Pali Lajos, Bánhalmi László, Németh József II., Lovász István II., Kórodi Ferenc, Patkó János, Molnár Lajos, Szeles Aladár, Farkas Istvánná, Fazekas Mihályné, Pál Antalné és Göblyös János. Az Aranykoszorús KISZ-jelvényt Kóródi Ferencné, a KISZ KB dicsérő oklevelét Matastik József vette át. Kiváló önkéntes rendőr elismerést vett át: Lubecz Antal, Ladányi László, Csejtey László, Kindert Gyula, Balla Sándor, Farkas István, Monoki Károly és Szűcs László. Kiváló társadalmi munkájáért aranyplakettet kapott az Örményesi Gépgyár teljes kollektívája; ugyancsak aranyplakettet vett át az Asztalos János és a November 7 szocialista brigád; ezüsplakettel tüntették ki a József Attila és bronzplakettel az Április 4. szocialista brigádot. A kiváló társadalmi munkáért járó aranyjelvényt Csécsei Kálmán, Kun György és Vígh Pál, az ezüstjelvényt Matastik József, Czikó Bálint és Bordács István, a bronzjelvényt pedig Pólyák László és Czimmer Sebestyén érdemelte ki. (Ezekkel a kitüntetésekkel az örményesi Községi Közös Tanács jutalmazta az említetteket, a községi intézményekben, az iskolában, az óvodában és másutt végzett társadalmi munkájúkért.) A kiskunfélegyházi nagygyűlés résztvevői EGYÜTTMŰKÖDÉS Egy régi Kazán újságban lapozgatva Hűség A téma jelen esetben nem az utcán, hanem az asztalon hevert. Régi, elsárgult Kazán újságok között matatva akadt meg a szemem egy fényképen: poharát összekoccintva két fiatal mosolyog egymásra, arcukról az ifjúság megingathatatlan bizakodása, hite sugárzik. Eljegyzés a Bagolyvárban — adja hírül az egykori krónikás olvasóinak. Varga Mihály és Zámbó Valika ott, a búcsúesten kötelezte el magát, hogy a katonaesztendők elteltével öszszeházasodik. Csendültek a poharak, egymást követték a jókívánságok. Vajon állja-e a próbát a fiatal pár? — olvashatjuk tovább a sorokat. S a lap szélén a dátum: 1960. november 12. * Emberöltőnyi idő távlatából izgalmas feladat utánanézni, valóban mi történt velük, mit hozott az élet számukra, fogják-e ma is egymás kezét, ahogyan azt azon a nevezetes estén megfogadták egymásnak. A jó öreg pesti Bagolyvár éttermet azóta már régen lebontották, a Kazán újság lapjaival is az idő vasfoga hadakozik, a fénykép főszereplői pedig... Bevallom, hogy Varga Mihály régi ismerősöm. Gyakran láttam őt az Energetikai Gépgyár új erőművi csarnokában, hatalmas edények, nagyméretű tartályok, hőcserélők „társaságában” szorgoskodni, amint csoportját igazítja el a napi teendőkről, vagy hangosan dohog az újabb anyaghiányért, de hallottam okos érveit is, ahogyan a szerkesztővel vitatja meg az éppen felbukkanó problémát És láttam őt a május elsejei felvonulás színes forgatagában: sötét öltönyben, fehér ingben, vidáman lépegetett a Dózsa György úton, a tribün előtt. Vele tartott családja is: jókötésű, nyurga fia és mosolygós felesége, akit (mint megtudtam) Valinak hívnak. * Mihály most velem szemben .L A parolázáson régen túl vagyunk, mégis lassan melegedünk bele a beszélgetésbe. Az egykori fényképet böngésszük alaposan szemünkkel, ... aztán kérdés nélkül is megered a szó . Az eljgyzést követi az esküvő, és ez így van rendjén, amióta világ a világ. Levéve a katonazubbonyt, 1962-ben kezdtük el közös életünket Valival, majd egy esztendő után megszületett fiunk, Misi. — Szaladjunk jobban vissza az időben! Tizenöt évesen, 1955-ben ipari tanulónak jelentkezett a gépgyárba. — Véletlenül lettem szerkezeti lakatos. Esztergályos szakmát „terveztem be”, ám telítve volt a létszám. Három év iiaskodás. Huszonhárom társammal tanultuk a kazánkovács szakma nehéz, de szép fortélyait. Emlékszem ma is Szabó Feri bácsi — első mesterem — minden szavára. „Szabadulva”, csak a legjobbakat marasztalták hosszabb távra: Spacsek Jóskát, Varga Pétert, Pigler Miskát, s jómagamat. — Nem hiszem, hogy számontartja, hogy hányféle tartály, hőcserélő szerelésében, megszületésében vett részt. Érezte-e munkáját valaha is sablonosnak, gondolta-e már: jó lenne végre mást csinálni? Mihály felkapja a fejét, hitetlenkedve néz rám. — Soha nincs egyforma munka, ha így lenne, akkor én régen abbahagytam volna ezt a szakmát. Mindig változik a termék, újabb és újabb célszerűbb ötlettel jelentkezik az ember. Ha jól emlékszem, a gáztalanító ötödik — talán legésszerűbb — módosulatát készítettük el a múlt hónapban. — Tanulhat-e újat, hogyan képzi önmagát?