Félegyháza és Vidéke, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám
1888-04-15 / 16. szám
lik a lótenyésztéssel foglalkozók ambitióját és versengését. Az embersport különböző nemei közül specialiter tavaszi mulatság a velocipédezés, amelynek űtése a főváros vidékén már el is kezdődött. A velocipédezést azonban csak azon vidéken lehet tavasszal elkezdeni, ahol az útik a téli időjárás után nem nagyon roszszak, vagy a tavasz beálltával helyreállították. Mert mindenféle sportot el lehet képzelni rossz uton, csak a velocipédezést nem, amelynek ütésében egy nagy és mély kerékvágás is megakadályozhatja különösen a kezdő sportsmant. Az athletikai sportok közül űzni lehet még tavasszal a szobába való sportok minden nemét: a vívást, boxolást és a rendszeres tornázást. Viszont el lehet már kezdeni napos időben a szabadban való futást és gyalogolást De a tavasszal különösen arra kell vigyázni, hogy minden sport űzésénél nagyon meghütheti magát az ember s ezért kettőzött gonddal kell felöltözni, de még inkább kell ügyelni arra, hogy az ember meg ne hütse magát akkor, mikor a sportot abban hagyja, mert akkor a kihevülés után hütheti meg magát legkönnyebben. Perczel Kornél: Politikai szemle. Hazánk politikai helyzetének leghívebb tükre: az országgyűlés f. hó 10-én összeült a húsvéti szünidők után. Az alsóházban legelső sorban a német birodalmi gyűlés határozata lett felolvasva, mely méltó válasza volt azon részvétnek, mit a magyar országgyűlés Vilmos német császár halála alkalmából átérezett s ünnepélyes nyilatkozatokban a birodalmi gyűlésnek tudomására juttatott. A határozat kiemeli, hogy a magyar országgyűlés részvéte Németországban mindenütt a legmélyebb meghatottságot keltette, s hogy az osztrák-magyar monarchia parlamentjei eme magatartása lélekemelő nyilvánulása annak a barátságos viszonynak, mely a két monarchia népei közt fennáll. Ennek tudomásul vétele után két nemzetközi kevésbé fontos kereskedelmi szerződés tárgyalásába bocsájtkozott a ház, de legkiválóbb érdekét tárgyalásának az osztrák-magyar Lloyd gőzhajózási vállalattal kötött hajózási és postaszerződésről szóló törvényjavaslat képezi. Az országgyűlés közgazdasági bizottsága a tervezett szerződést elfogadásra ajánlotta, ellenben Helfy 48-as képviselő az ügy érdemét tekinteten kívül hagyván, a szokásos közös ügyeskedés kortes paripáján elfoglalván a monarchia tekintélyének magaslatait , tiltakozott ismeretes pártállásánál fogva, hogy e szerződés közös ügy legyen, mert ez az 1867-iki törvények keretén túl fekszik. Bizonyára a 48-asoknál uralkodó tájékozatlanság az volt, hogy kicsinylőség nyilatkozik azon tényeiről a Lloydnak, melyet ez a monarchia hatalmi érdekeinek képviseletében tesz, s bizonyára nem egyéb, mint a nemzet ámítása, hogy közös ügy volna az, melyért a felelősség a magyar kormányt illeti. Igen helyesen jegyzi meg a kormányelnök, hogy egy ily szerződést lehet jónak vagy rosznak mondani, (de a dolog érdemét nem szokták a 48-asok vizsgálni) de közösügynek mondani nem lehet, s kik e szerződést 1868-ban megkötötték, azok nem tekinték ezt közösügynek. A szeszadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása is kezdetét vette. A javaslat részleteiről majd más alkalommal fogunk megemlékezni, ezúttal általános irányelveit emeljük ki. A törvényjavaslatnak kitűnő előnye az, hogy pénzügyi haszna mellett a közgazdasági czélokra is előnyösen hat. Mert a javaslatnak közgazdasági czélja elsősorban, hogy a belfogyasztás teljesen a beltermelésnek biztosíttassék. Második, hogy mezőgazdasági gyárak fejlődését mozdítsa elő. Harmadik pedig, hogy ne csak külföldi, hanem az osztrák versenytől is védve legyen szesziparunk. Pénzügyi előnye pedig előreláthatólag az leend, hogy nem az eddigi 10, de 25—30 millióért jövedelmet hajt a kincstárnak, miáltal államháztartásunk rendezését biztosíthatjuk. Ilyen nagy czél előtt, mikor azt épp közgazdasági előnyök kíséretében lehet elérni, meg kell hajolni minden particulari érdeknek. Míg országgyűlésünk háztartásunk rendezésében fáradozik, a most már tisztultabb helyzetben lévő zágrábi országyűlés a regnicolaris bizottság javaslataival foglalkozik, s azt a tárgyalás alapjául elfogadta. Erről különben még bővebben fogunk megemlékezni a tárgyalások befejezése után. Alig nyert vigasztalódást a német nemzet fájdalma dicső császárjának elhunyta miatt, s az aggodalmak még mindig remegésben tartják III. Frigyes császár életbenmaradása iránt a német birodalom szívét, s most egy újabb válságos helyzet annyira megdöbbente nemcsak a német birodalmat, hanem a vele szövetségben lévő hatalmakat is, hogy Bismarck szerint azt kérdezhetjük: váljon nem elég-e a feszült helyzet a keleti kérdésben, hogy abba még újabb complicatiókat is belesodorjunk? — A válság lényegét Bismarck német kancellárnak lemondása képezi azon esetre, ha Battenberg Sándor volt bolgár fejedelemnek a német császár Viktória leányával leendő eljegyzése császári jóváhagyást nyerne. Német, irányadó körökben állítják, hogy e terv már Sándor bolgár fejedelemségének idejében fennforgott, de Bismarck tanácsára Vilmos császár beleegyezését a szándékolt frigytől megtagadva, III. Frigyes az akkori trónörökös azt nem ellenzé. Ez ügy azonban újra fel lett vetve, s állítólag a német császárné kívánatéra, pedig, — tekintettel a német nemzetet ért csapás után, — elég alkalmatlanul, azon állítólagos ok folytán, hogy III. Frigyes előre láthatólag rövid életében ez ügy befejezést nyerjen. A kanczellár azonban ez ellen a birodalom érdekei szempontjából tiltakozott. Tiltakozása különösen monarchiánkban igen természetesnek látszik, mert Németország keleti politikáját Ausztria határozza meg, az pedig Coburggal meg van elégedve, s nem engedhetné meg, hogy Battenberg arra aspiráljon, ki már egy ízben a muszka czárnak ajánlá Bulgária koronáját, jobbágyi módon kész szolgálatát. De bizalmatlanságot keltene e frigy még Oroszországban is, mert leggyűlöltebb rokona a német császári udvarral a legmélyebb intimitásba jutna. A lemondás bejelentésének további okát képezné az is, hogy a német császár nem csak fiát, hanem a császárnét is akarta megbízni, hogy sürgős ügyekben együttesen helyettesítsék. Komoly lapoktól nyert értesülés szerint a válság még mindig tart, de melynek helyes megoldását garantírozza, hogy a bádeni nagyherczeg, ki a német császár után első méltóság Németországban , a válságnak a birodalom érdekeire kedvező megoldásában részt vesz. Legújabb értesülésünk szerint a jelzett házasságkötés terve végleg feadottnak tekinthető. Az európai béke a német kanczellár álláspontját kívánja, mert a szerető szívek érdekei másodrangúak a birodalom érdekeivel szemben, s kik milliók fölött uralkodnak, meg vannak nagyszerű kötelességeik is! A válság — úgy látszik — Bismarck maradásával véget ér, mihez a franczia események is nagyban belejátszottak. Ezek az események már csakugyan elszomorítók a parlamentarizmus történetében, de vigasztaló, hogy mindenkor elrémítő példaként fog szolgálni a köztársasági államaikat, mit a legműveltebb népnél is a belső viszály, önkormányzati képtelenség, pártgyűlölet és oktalanság jellemez és azt még eddig mindenen megbuktatta. Valóban vérlázító, ami Francziaországban történik. A kormányok csak átvonulnak parlamenti életében, mint vásári komédiások az emelvényeken, s a franczia közvélemény őrjöngve tapsol egy kávéházi cottilonhősnek, kit a hazája még védelméből is örökre kizárt, mert leköpte a választói előtt a liberalismus legszebb alkotását : a parlamentarismust. Szégyen, hogy a radicalismus alkotmánya a köztársaság üzen a parlamentarismusnak hadat egy Boulanger által, ki előreláthatólag hazáját azért viszi forradalomba, mert őt vélik a revanche politika praedestinált bajnokának s csakugyan Francziaország legjobbjaival szemben három megyében diadalt aratott a választásoknál. Egészben véve reflexiónkat abban fejezhetjük ki, hogy európai államok helyzete régen volt oly aggasztó mint napjainkban. Francziaországban ép úgy mint Romániában, Szerbiában, sőt Németországban is oly végzetes jelenségek fordulnak elő és a nemzetközi ellentétek olyannyira ki vannak fejlődve, hogy nemcsak a legnagyobb összeütközésektől lehet tartani, hanem minden áldott nap valóságos felfordulástól is félhetni, mert ezidőszerint minden esemény hullámvezére gyors, változatos és nagyarányú. ÚJDONSÁGOK. — Pestvármegye évnegyedes közgyűlése — ránk nézve ezúttal igen érdekes volt főképen azért, mert a kaszárnya-ügyben, mely felebbezés folytán került a vármegyéhez — ezúttal hozatott határozat. A több mint két óráig tartó felettébb érdekes vitában, mely főkép a körül forgott, hogy az állandó választmány véleménye fogadtassék-e el, vagy dr. Fazekas Kálmán indítványa, ki a községi törvény 110 §-a alapján a hozott határozatot egyébb alaki szempontok miatt is feloldatni vélte — részt vettek az állandó választmány véleménye mellett : Bossányi László, Földváry Mihály, Rott Ignácz, Löwy Mór, dr. Holló Lajos — ellene : dr. Szabó Mihály, Földváry Miklós, Dalmady Győző, Dobozi Mihály, Fazekas Ágoston, Ádám László és az indítványozó. Végtére is az állandó választmány véleménye fogadtatott el, melylyel s melynek bírálatával lapunk főhelyén foglalkozunk. Itt csak megjegyezzük, hogy a törvényhatósági határozat a belügyminisztériumhoz fog felebbeztetni, vagyis azok, kik sürgősségi szempontokból kívánták az alispánt felhatalmazni a majdani jóváhagyásra — egy kicsit felsültek. A Cserényi Géza jegyző választása elleni felebbezést is tárgyalta a közgyűlés s helybehagyta a közgyűlés, bár a választás törvényességét dr. Holló Lajos megtámadta. — Az árvíz veszedelmet — mely Csongrád városát végmegsemmisüléssel fenyegeti — mi is megérezzük. — Szerdán délben sürgönyt kapott városunk polgármestere, hogy határunk védelmére rendelje ki az összes közerőt a kónyaszékhez és a fehértói csárdához. Az összes közerő pedig 7000 gyalog napszámos és 2000 igás fogatból áll körülbelül, tehát egy kisebb szerű muszka invázió visszaverésére is elegendő. A dologban a legérdekesebb az, hogy odafönn jobban tudják hogy mi a bajunk, mint mi, s olyant is tudnak, ami absolute lehetetlenség hogy bekövetkezzék, vagyis azt, hogy a mi határunk a víz által fenyegetve legyen. A közerőből azért mintegy 500 ember s 300 igás fogat kivonult s Mihalovics Jenő városi mérnök felügyelete alatt védelmezik határunkat a viz elöntésétől. Bizonyára könnyebb védelem, mint a Csongrádiaké — no de talán indokolja az összes közerő kirendelését azon körülmény, hogy igy legalább nem csak a 48-asok zaklatvák polgármesterünk által, hanem édes mindnyájan. — Dr. Hóman Ottó, a budapest-vidéki tankerület kir. főigazgatója, a helyi algymnasiumnál hivatalos látogatását végzendő, f. hó 6. és 7-ikét városunkban töltötte. Ez idő alatt meglátogatta a tanárok előadásait, megnézte az intézet könyv- és szertárait, meggyőződést szerzett az intézet épülethelyiségeinek állapotáról, s az egybehívott konferenczián megtette észrevételeit s előadta kívánalmait. Referáltatok magának, hogy a város mindazon teendőket, melyek őt mint patrónust terhelik, s melyek teljesítésére felhivatott, mennyiben valósította. Igazgató és a tanárok e tekintetben megadták a kellő felvilágosításokat. Hiszszük, hogy a főigazgató úr a magas minisztériumhoz benyújtandó jelentésében ismét fel fogja hívni a miniszter úr figyelmét ama hiányokra, melyek az intézetnél még mindig konstatálhatók, s hisszük azt is, hogy a magas minisztérium ismét le fog írni a városhoz, hogy a tapasztalt hiányokat eltüntesse, miáltal mindenesetre az e téren tapasztalt lassú haladást gyorsabbítja. A jubileumi hangverseny és tánczmulatság anyagi eredményeként előterjesztjük, hogy az összes bevétel 363 frt és egy arany, az összes kiadás pedig 261 frt 72 kr s ekként a tiszta jövedelem 101 frt 28 kr. és egy aranyat tesz ki. Felülfizettek : id. Szabó Sándor úr 5 frt, Kristóf József 1 frt, Frank Ignácz 5 frt, Szabó Dezső 3 frt, Mihalovits Kálmán 1 frt, Banczay József 2 frt, és Szólya Lajos 1 darab arany. Összesen 17 frt és egy darab arany. — Közszolgálat-e a képviselőség vagy nem — e fogas kérdés felett is kellett határoznia a megyei közgyűlésnek abból az alkalomból, hogy Konkoly József volt főszolgabíró, ki időközben orsz. képviselővé választatott meg, nyugdíjjogosultságát megállapítani kérte. A törvényhatóság közgyűlése hosszas s felette érdekes vita után kimondta, hogy az orsz. képviselői állást, mint ilyent közszolgálatnak nem tekinti s ez okból Konkoly József nyugdíj igényét meg nem állapítja. — Korai villám — a f. hó 5-én délutáni zivatar alkalmával a villám Bálint Károly helybeli iparos mindszenti-ut menti tanyájába ütött s a 8 öl hosszú tanyaépületet elhamvasztotta. A villám az épület keleti végén hatolt be s lesújtotta a bérlőnek az istállóban levő lovát. A padláson szalonna, sonka s egyébb sertéshusnemü égett be. A kár meghaladja a 300 frtot. — A „Kereskedelmi kör“, melyet a kereskedő-ifjak a múlt hóban alakítottak, f. hó 7-én ismét közgyűlést tartott a tagok élénk részvétele mellett. Frank Ignácz elnök bejelente, hogy a választmány a helyiségre való szerződést a végrehajtó bizottság terve szerint nem köthette meg, minek következtében a választmány a Kocsis Sándor-féle házban bérelt ki egy alkalmas helyiséget. A közgyűlés helyesléssel vette tudomásul az elnök jelentését, mire dr. Bindfeld Lajos titkár olvasta föl a bizottság által kidolgozott alapszabályokat, kérve a közgyűléstől annak elfogadását és a m. kir. belügyminisztériumhoz való fölterjesztését. A közgyűlés egyhangúlag magáévá tette az alapszabályokat, utasítva a választmányt annak illetékes helyre való fölterjesztésére. Miután még Frankl Ede indítványára dr. Bindfeld Lajos titkárnak és Feuer Lajos alelnöknek, — kik az alapszabályok kidolgozása körül nagy buzgalmat fejtettek ki, — jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott, az elnök a közgyűlést berekesztette. — Előleges színházi jelentés ! Van szerencsém Kun-Félegyháza és vidéke n.épszínpártoló közönségének teljes tisztelettel tudomására hozni, miszerint 1, évi április 17-én 30 tagból álló (saját karnagyom) Dráma, Népszínmű-, Vígjáték és Operette-színtársulatommal az újonnan épült „Korona-szálloda“ dísztermében (12 előadásra terjedő) előadásaimat megkezdem. Eltérve más igazgatók szokásaitól, bérletet (10 előadásra) csakis két bemutató előadás után utólagos fizetés mellett nyitok. Rövid itt időzésünk alatt színre kerülnek : A suhancz, Eleven ördög, Nebánts virág, Peking rózsája, Királyfogás, Czigány-báró, világhírű nagy operettek. A szökött asszony, eredeti énekes népszínmű. A Kókai ház, Constantin abbé, legújabb vígjátékok. A vasember, 100 arany pályadijat nyert eredeti tragédia. Bérletárak a 10 előadásra: Körszék 6 frt 70 kr. Zártszék 5 frt. Bérletgyűjtés végett személyesen teendem tiszteletemet. A nagyérdemű közönség már a múltból ismeri eljárásomat s a lapok utján is ismeri társulatom működését, tehát minden zengzetes szavakbani nagy ígéreteket feleslegesnek tartok. — Jelszavam : keveset ígérni, de jót adni. A rendes napi árak a következők lesznek : Korszak 80 kr. Zártszék 60. Állóhely 40 kr. Katona-, gyermek- és deák-jegy 25 kr. Karzat 20 kr. Mély tisztelettel Pesti Ihász Lajos, színigazgató. — Hirtelen halál — Bajnóczi János 77 éves itteni birtokos lakos f. hó 10-én délután kocsijáról — miután lovai megbokrosodtak — lebukott és szörnyet halt. — „Rómáig és vissza“ czimű útirajza Bátorfi Lajos, a „Zalai Közlöny“ szerkesztőjének Nagy-Kanizsán az ígért időre díszes kiállításban megjelent. A vallásos emelkedettséggel írt munka kiterjed a római ókorbeli nevezetességek rövid ismertetésére is, de főleg a pápai jubeliumi szép napok leírása volt legkedvenczebb tárgya. Velencze, Nápoly, Pompeji és Flórencz élénk rövidséggel ismertetnek. Ára 1 frt. Bérmentes küldéssel 1 frt 15 kr. Diszkötésben 2 frt, illetve 2 frt 15 kr. Mely összeg postautalványon szerzőhöz Nagy-Kanizsára küldendő. — A „Házi Közlöny“-nek az elmúlt I. évnegyedben megjelent 6 száma beküldetvén, ezekből kitűnik, hogy ezen érdekes közhasznú folyóirat eddig hozott: 72 eredeti nagyobb czikket saját munkatársaitól, 62 kisebb közleményt s a „Szerkesztői Közleménynek“-ben egy egész gyűjteményt oly dolgokról, melyeknek ismerete a háztartás és házi gazdálkodás terén nélkülözhetetlenek, a mennyiben azoknak gyakorlati alkamazása mindig anyagi haszonnal jár. Ha e számtalan közleményből csak egyetlen egy is beválik az ennek alapján tett kísérlet folytán, könyen belátható, hogy a „Házi Közlöny“ I. évnegyedére kiadott 75 kvnyi előfizetési ár bőségesen van megtérítve. Ebben az arányban az egész évfolyam is oly gazdag tartalmú lesz, hogy — eltekintve a 3ért csekély előfizetési ártól — bárki is, ki háztartással és házi gazdálkodással foglalatoskodik, egy egész halmazát fogja leírni azon ismereteknek, melyeknek a gyakorlati életben kitűnő hasznát fogja vehetni s oly megtakaritásokat eszközölhetni, melyek ezeknek hiányában rovására nagy összegeket tennének ki. Ugyanazért a II. évnegyed alkalmából felhívjuk a t. közönség b. figyelmét a „Házi Közlönyére, mint egyetlen e nemű folyóiratra, mely a gyakorlati élet legkülönbözőbb érdekeit a tapasztalatból merített tanácsokkal szolgálja. Ezen közhasznú folyóirat állandó rovatai a következők: „Társadalmi czikkek“, „Családi nevelésügy“, „Egészségügy“, „Táplálkozás“, „Háztartás“, „Gazdaság“, „Ismertető közlemények“ (képekkel), „Tapasztalatok és találmányok“, „Hasznos tudnivalók“, (a családi élet és háztartás minden köréből ), „Intő tábla“, „Körlevelezés“, (melyben a beküldött közérdekű kérdésekre a szerkesztőség válaszol), „Közgazdasági hírek“, „Egyveleg“, és közérdekű „Szerkesztői közlemények“. E rovatokból is látható, mennyi érdekes és közhasznú ismeretet közöl e folyóirat, melyet csakis melegen ajánlhatunk a háztartással biró közönségnek. Megjelenik Aradon, havonkint kétszer Gyulay István kiadásában. Szerkesztője Záray Ödön. Előfizetési ára : egy évre 3 frt, fél évre 1 frt 50 kr., negyedévre 75 kr. Mutatványszámok bárkinek rendelkezésére állnak. — Új aczélredő ajtók. Az újkor legnépszerűbb találmányai közé tartoznak feltétlenül az aczélredő ajtók is. Egyik tulajdonságuk, hogy zajtalanul működnek, de facto arra is alkalmazható, hogy zajtalanul nagy reklám nélkül mindenütt meghonosodnak. A legszebb paloták, egyszerű mezei lakók, elegáns villák, indóházak, raktárak, őrházak, színházak, gyárak és üzlethelyiségek mindannyian el vannak látva, vagy rövid idő múlva ily redőajtókkal láttatnak el. Hogy valamely tárgy általánosan s majdnem minden feldicsérés nélkül meghonosodik és közjóvá válik, egyszerűen azzal magyarázható meg, hogy e találmány azokhoz sorolandó, melyekben az az előtt létezettnek valóságos javításához szükséges minden feltétel bennfoglaltatik. Feltalálók és találmányok valóban bőven vannak. A szabadalmi irodák bárkinek, aki szabadalmat óhajt és díjait lefizeti kieszközlik a kívánt privilégiumot, azt gondolván magukban : „Te szegény bolond !“ ily haszontalan tárgyat szabadalmaztatsz és még fizetsz érte szabadalmi illetékeket. De a feltaláló, találmányát ép oly szemekkel nézi, mint egy anya, ki csúf gyermekét a világon a legszebbnek tartja. Csak ha találmánya már használatba került és kitűnik, hogy gépe, melylyel például tésztát akar készíteni, rántott levest főz, akkor oda minden illúzió. Másként van ez oly találmányoknál, amelyek tényleges értékkel, az egész világ részére értékkel bírnak. Ily találmányok nemcsak hogy igen czélszerűnek bizonyulnak, de gyakran azt is konstatálhatni, hogy a találmány oly czélokra is szolgál, amelyekre a feltaláló nem is gondolt. És ez így van az aczélvedő-ajtóknál is ! Eredetileg a feltaláló egy ajtót kívánt létesíteni, mely mintegy parancsszóra egy kis tartályban eltűnik. Azt lehetne gondolni, hogy mint az ember az úszást a békától, vagy a kormányrudat a halfarktól tanulta el, úgy a redőajtók feltalálója a csigát leste meg. A redőajtó is egész hosszában jön ki kis házából, hogy alig hihetni, miszerint lehetséges, hogy egy oly nagy tárgy ily kis helyen volt elhelyezve, melybe ismét gyorsan eltűnik, ha úgy akarjuk, mint a