Félegyháza és Vidéke, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám

1888-04-15 / 16. szám

lik a lótenyésztéssel foglalkozók ambitióját és versengését. Az ember­sport különböző nemei közül specialiter tavaszi mulatság a velocipédezés, amelynek űtése a főváros vidékén már el is kezdődött. A velocipédezést azonban csak azon vi­déken lehet tavasszal elkezdeni, ahol az útik a téli időjárás után nem nagyon rosz­­szak, vagy a tavasz beálltával helyreállí­tották. Mert mindenféle sportot el lehet kép­zelni rossz uton, csak a velocipédezést nem, amelynek ütésében egy nagy és mély ke­rékvágás is megakadályozhatja különösen a kezdő sportsmant. Az athletikai sportok közül űzni lehet még tavasszal a szobába való sportok min­den nemét: a vívást, boxolást és a rendsze­res tornázást. Viszont el lehet már kezdeni napos időben a szabadban való futást és gyalogolást De a tavasszal különösen arra kell vi­gyázni, hogy minden sport ű­zésénél nagyon meghütheti magát az ember s ezért kettő­zött gonddal kell felöltözni, de még inkább kell ügyelni arra, hogy az ember meg ne h­ütse magát akkor, mikor a sportot abban hagyja, mert akkor a kihevülés után hüt­heti meg magát legkönnyebben. Perczel Kornél: Politikai szemle. Hazánk politikai helyzetének leghívebb tükre: az országgyűlés f. hó 10-én össze­ült a húsvéti szünidők után. Az alsóházban legelső sorban a német birodalmi gyűlés ha­tározata lett felolvasva, mely méltó válasza volt azon részvétnek, mit a magyar ország­­gyűlés Vilmos német császár halála alkal­mából átérezett s ünnepélyes nyilatkozatok­ban a birodalmi gyűlésnek tudomására jut­tatott. A határozat kiemeli, hogy a magyar országgyűlés részvéte Németországban min­denütt a legmélyebb meghatottságot kel­tette, s hogy az osztrák-magyar monarchia parlamentjei eme magatartása lélekemelő nyilvánulása annak a barátságos viszony­nak, mely a két monarchia népei közt fennáll. Ennek tudomásul vétele után két nemzetközi kevésbé fontos kereskedelmi szerződés tárgyalásába bocsájtkozott a ház, de legkiválóbb érdekét tárgyalásának az osztrák-magyar Lloyd gőzhajózási vállalattal kötött hajózási és postaszerződésről szóló törvényjavaslat képezi. Az országgyűlés közgazdasági bizott­sága a tervezett szerződést elfogadásra ajánlotta, ellenben Helfy 48-as képviselő az ügy érdemét tekinteten kívül hagyván, a szokásos közös ügyeskedés kortes paripáján elfoglalván a monarchia tekintélyének ma­gaslatait , tiltakozott ismeretes pártállásá­nál fogva, hogy e szerződés közös ügy legyen, mert ez az 1867-iki törvények keretén túl fekszik. Bizonyára a 48-asok­­nál uralkodó tájékozatlanság az volt, hogy kicsinylőség nyilatkozik azon tényeiről a Lloydnak, melyet ez a monarchia hatalmi érdekeinek képviseletében tesz, s bizonyára nem egyéb, mint a nemzet ámítása, hogy közös ügy volna az, melyért a felelősség a magyar kormányt illeti. Igen helyesen jegyzi meg a kormányelnök, hogy egy ily szerződést lehet jónak vagy rosznak mon­dani, (de a dolog érdemét nem szokták a 48-asok vizsgálni) de közösügynek mon­dani nem lehet, s kik e szerződést 1868-ban megkötötték, azok nem tekinték ezt közös­ügynek. A szeszadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása is kezdetét vette. A javaslat részleteiről majd más alkalommal fogunk megemlékezni, ezúttal általános irányelveit emeljük ki. A törvényjavaslatnak kitűnő előnye az, hogy pénzügyi haszna mellett a közgazda­­sági czélokra is előnyösen hat. Mert a ja­vaslatnak közgazdasági czélja elsősorban, hogy a belfogyasztás teljesen a belterme­­lésnek biztosíttassék. Második, hogy mező­­gazdasági gyárak fejlődését mozdítsa elő. Harmadik pedig, hogy ne csak külföldi, ha­nem az osztrák versenytől is védve legyen szesziparunk. Pénzügyi előnye pedig előre­láthatólag az leend, hogy nem az eddigi 10, de 25—30 millió­ért jövedelmet hajt a kincstárnak, miáltal államháztartásunk ren­dezését biztosíthatjuk. Ilyen nagy czél előtt, mikor azt épp közgazdasági előnyök kísé­retében lehet elérni, meg kell hajolni min­den particulari érdeknek. Míg országgyű­lésünk háztartásunk rendezésében fáradozik, a most már tisztultabb helyzetben lévő zág­rábi országyűlés a regnicolaris bizottság javaslataival foglalkozik, s azt a tárgyalás alapjául elfogadta. Erről különben még bő­vebben fogunk megemlékezni a tárgyalások befejezése után. Alig nyert vigasztalódást a német nemzet fájdalma dicső császárjának el­hunyta miatt, s az aggodalmak még min­dig remegésben tartják III. Frigyes császár életbenmaradása iránt a német birodalom szívét, s most egy újabb válságos helyzet annyira megdöb­bente nemcsak a német birodalmat, hanem a vele szövetségben lévő hatalmakat is, hogy Bismarck szerint azt kérdezhetjük: váljon nem elég-e a feszült helyzet a keleti kérdésben, hogy abba még újabb complicatiókat is belesodorjunk? — A válság lényegét Bismarck német kan­­c­ellárnak lemondása képezi azon esetre, ha Battenberg Sándor volt bolgár fejede­lemnek a német császár Viktória leányával leendő eljegyzése császári jóváhagyást nyerne. Német, irányadó körökben állítják, hogy e terv már Sándor bolgár fejedelemségének idejében fennforgott, de Bismarck tanácsára Vilmos császár beleegyezését a szándékolt frigytől megtagadva, III. Frigyes az akkori trónörökös azt nem ellenzé. Ez ügy azon­ban újra fel lett vetve, s állítólag a német császárné kívánatéra, pedig, — tekintettel a német nemzetet ért csapás után, — elég alkalmatlanul, azon állítólagos ok folytán, hogy III. Frigyes előre láthatólag rövid életében ez ügy befejezést nyerjen. A kanczellár azonban ez ellen a biro­dalom érdekei szempontjából tiltakozott. Tiltakozása különösen monarchiánkban igen természetesnek látszik, mert Németország keleti politikáját Ausztria határozza meg, az pedig Coburggal meg van elégedve, s nem engedhetné meg, hogy Battenberg arra aspiráljon, ki már egy ízben a muszka czár­­nak ajánlá Bulgária koronáját, jobbágyi módon kész szolgálatát. De bizalmatlansá­got keltene e frigy még Oroszországban is, mert leggyűlöltebb rokona a német csá­szári udvarral a legmélyebb intimitásba jutna. A lemondás bejelentésének további okát képezné az is, hogy a német császár nem csak fiát, hanem a császárnét is akarta meg­bízni, hogy sürgős ügyekben együttesen helyettesítsék. Komoly lapoktól nyert érte­sülés szerint a válság még mindig tart, de melynek helyes megoldását garantírozza, hogy a bádeni nagyherczeg, ki a német császár után első méltóság Németországban , a válságnak a birodalom érdekeire kedvező megoldásában részt vesz. Legújabb értesü­lésünk szerint a jelzett házasságkötés terve végleg feadottnak tekinthető. Az európai béke a német kanczellár álláspontját kí­vánja, mert a szerető szívek érdekei má­­sodrangúak a birodalom érdekeivel szemben, s kik milliók fölött uralkodnak, meg van­nak nagyszerű kötelességeik is! A válság — úgy látszik —­ Bismarck maradásával véget ér, mihez a franczia események is nagyban belejátszottak. Ezek az események már csakugyan elszomorítók a parlamenta­­rizmus történetében, de vigasztaló, hogy mindenkor elrémítő példaként fog szolgálni a köztársasági államaikat, mit a legművel­tebb népnél is a belső viszály, önkormány­zati képtelenség, pártgyű­lölet és oktalan­ság jellemez és azt még eddig mindenen megbuktatta. Valóban vérlázító, ami Fran­­cziaországban történik. A kormányok csak átvonulnak parla­menti életében, mint vásári komédiások az emelvényeken, s a franczia közvélemény őr­jöngve tapsol egy kávéházi cottilonh­ősnek, kit a hazája még védelméből is örökre ki­zárt, mert leköpte a választói előtt a libe­­ralismus legszebb alkotását : a parlamenta­­rismust. Szégyen, hogy a radicalismus alkot­mánya a köztársaság üzen a parlamentarismus­­nak hadat egy Boulanger által, ki előrelátható­lag hazáját azért viszi forradalomba, mert őt vélik a revanche politika praedestinált baj­nokának s csakugyan Francziaország leg­jobbjaival szemben három megyében diadalt aratott a választásoknál. Egészben véve ref­lexiónkat abban fejezhetjük ki, hogy euró­pai államok helyzete régen volt oly aggasztó mint napjainkban. Francziaországban ép úgy mint Romániában, Szerbiában, sőt Né­metországban is oly végzetes jelenségek for­dulnak elő és a nemzetközi ellentétek oly­annyira ki vannak fejlődve, hogy nemcsak a legnagyobb összeütközésektől lehet tartani, hanem minden áldott nap valóságos felfor­dulástól is félhetni, mert ezidőszerint min­den esemény hullámvezére gyors, változatos és nagyarányú. ÚJDONSÁGOK. — Pestvármegye évnegyedes közgyűlése — ránk nézve ezúttal igen érdekes volt fő­képen azért, mert a kaszárnya-ügyben, mely felebbezés folytán került a vármegyéhez — ezúttal hozatott határozat. A több mint két óráig tartó felettébb érdekes vitában, mely főkép a körül forgott, hogy az állandó vá­lasztmány véleménye fogadtassék-e el, vagy dr. Fazekas Kálmán indítványa, ki a községi törvény 110 §-a alapján a hozott határozatot egyébb alaki szempontok miatt is feloldatni vélte — részt vettek az állandó választmány véleménye mellett : Bossányi László, Földváry Mihály, Rott Ignácz, Löwy Mór, dr. Holló Lajos —­ ellene : dr. Szabó Mihály, Földváry Miklós, Dalmady Győző, Dobozi Mihály, Faze­kas Ágoston, Ádám László és az indítványozó. Végtére is az állandó választmány véleménye fogadtatott el, melylyel s melynek bírálatával lapunk főhelyén foglalkozunk. Itt csak megje­gyezzük, hogy a törvényhatósági határozat a belügyminisztériumhoz fog felebbeztetni, vagyis azok, kik sürgősségi szempontokból kívánták az alispánt felhatalmazni a majdani jóváha­gyásra — egy kicsit felsültek. A Cserényi Géza jegyző választása elleni felebbezést is tárgyalta a közgyűlés s helybehagyta a köz­gyűlés, bár a választás törvényességét dr. Holló Lajos megtámadta. — Az árvíz veszedelmet — mely Csong­­rád városát vég­megsemmisüléssel fenyegeti — mi is megérezzü­k. — Szerdán délben sürgönyt kapott városunk polgármestere, hogy határunk védelmére rendelje ki az összes közerőt a kónya­­székhez és a fehértói csárdához. Az összes köz­erő pedig 7000 gyalog napszámos és 2000 igás fogatból áll körülbelül, tehát egy kisebb szerű muszka invázió visszaverésére is elegendő. A dologban a legérdekesebb az, hogy odafönn job­ban tudják hogy mi a bajunk, mint mi, s olyant is tudnak, ami absolute lehetetlenség hogy be­következzék, vagyis azt, hogy a mi határunk a víz által fenyegetve legyen. A közerőből azért mintegy 500 ember s 300 igás fogat kivonult s Mihalovics Jenő városi mérnök felügyelete alatt védelmezik határunkat a viz elöntésétől. Bizonyára könnyebb védelem, mint a Csong­rádiaké — no de talán indokolja az összes közerő kirendelését azon körülmény, hogy igy legalább nem csak a 48-asok zaklatvák polgár­­mesterünk által, hanem édes mindnyájan. — Dr. Hóman Ottó, a budapest-vidéki tankerület kir. főigazgatója, a helyi algymna­­siumnál hivatalos látogatását végzendő, f. hó 6. és 7-ikét városunkban töltötte. Ez idő alatt meglátogatta a tanárok előadásait, megnézte az intézet könyv- és szertárait, meggyőződést szerzett az intézet épület­helyiségeinek álla­potáról, s az egybehívott konferenczián meg­tette észrevételeit s előadta kívánalmait. Refe­ráltatok magának, hogy a város mindazon teendőket, melyek őt mint patrónust terhelik, s melyek teljesítésére felhivatott, mennyiben valósította. Igazgató és a tanárok e tekintet­ben megadták a kellő felvilágosításokat. Hisz­­szük, hogy a főigazgató úr a magas miniszté­riumhoz benyújtandó jelentésében ismét fel fogja hívni a miniszter úr figyelmét ama hiá­nyokra, melyek az intézetnél még mindig kon­statálhatók, s hisszük azt is, hogy a magas minisztérium ismét le fog írni a városhoz, hogy a tapasztalt hiányokat eltüntesse, mi­által mindenesetre az e téren tapasztalt lassú haladást gyorsabbítja.­­ A jubileumi hangverseny és táncz­­mulatság anyagi eredményeként előterjesztjük, hogy az összes bevétel 363 frt és egy arany, az összes kiadás pedig 261 frt 72 kr s ekként a tiszta jövedelem 101 frt 28 kr. és egy aranyat tesz ki. Felülfizettek : id. Szabó Sándor úr 5 frt, Kristóf József 1 frt, Frank Ignácz 5 frt, Szabó Dezső 3 frt, Mihalovits Kálmán 1 frt, Banczay József 2 frt, és Szólya Lajos 1 darab arany. Összesen 17 frt és egy darab arany. — Közszolgálat-e a képviselőség vagy nem —­ e fogas kérdés felett is kellett hatá­roznia a megyei közgyűlésnek abból az alka­lomból, hogy Konkoly József volt főszolgabíró, ki időközben orsz. képviselővé választatott meg, nyugdíjjogosultságát megállapítani kérte. A tör­vényhatóság közgyűlése hosszas s felette érde­kes vita után kimondta, hogy az orsz. képviselői állást, mint ilyent közszolgálatnak nem tekinti s ez okból Konkoly József nyugdíj igényét meg nem állapítja. — Korai villám — a f. hó 5-én délu­táni zivatar alkalmával a villám Bálint Károly helybeli iparos mindszenti-ut menti tanyájába ütött s a 8 öl hosszú tanyaépületet elhamvasz­totta. A villám az épület keleti végén hatolt be s lesújtotta a bérlőnek az istállóban levő lovát. A padláson szalonna, sonka s egyébb sertéshusnemü égett be. A kár meghaladja a 300 frtot. — A „Kereskedelmi kör“, melyet a ke­­reskedő-ifjak a múlt hóban alakítottak, f. hó 7-én ismét közgyűlést tartott a tagok élénk részvétele mellett. Frank Ignácz elnök beje­lente, hogy a választmány a helyiségre való szerződést a végrehajtó­ bizottság terve szerint nem köthette meg, minek következtében a vá­lasztmány a Kocsis Sándor-féle házban bérelt ki egy alkalmas helyiséget. A közgyűlés he­lyesléssel vette tudomásul az elnök jelentését, mire dr. Bindfeld Lajos titkár olvasta föl a bizottság által kidolgozott alapszabályokat, kérve a közgyűléstől annak elfogadását és a m. kir. belügyminisztériumhoz való fölterjesz­tését. A közgyűlés egyhangúlag magáévá tette az alapszabályokat, utasítva a választmányt annak illetékes helyre való fölterjesztésére. Miután még Frankl Ede indítványára dr. Bind­feld Lajos titkárnak és Feuer Lajos alelnök­­nek, — kik az alapszabályok kidolgozása kö­rül nagy buzgalmat fejtettek ki, — jegyző­­könyvi köszönet szavaztatott, az elnök a köz­gyűlést berekesztette. — Előleges színházi jelentés ! Van sze­rencsém Kun-Félegyháza és vidéke n.­ép­szín­­pártoló közönségének teljes tisztelettel tudo­mására hozni, miszerint 1, évi április 17-én 30 tagból álló (saját karnagyom) Dráma,­ Nép­színmű-, Vígjáték és Operette-színtársulatommal az újonnan épült „Korona-szálloda“ dísztermé­ben (12 előadásra terjedő) előadásaimat meg­kezdem. Eltérve más igazgatók szokásaitól, bér­letet (10 előadásra) csakis két bemutató elő­adás után utólagos fizetés mellett nyitok. Rö­vid itt időzésünk alatt színre kerülnek : A suhancz, Eleven ördög, Nebánts virág, Peking rózsája, Királyfogás, Czigány-báró, világhírű nagy operettek. A szökött asszony, eredeti énekes népszínmű. A Kókai ház, Constantin abbé, legújabb vígjátékok. A vasember, 100 arany pályadijat nyert eredeti tragédia. Bérlet­árak a 10 előadásra: Körszék 6 frt 70 kr. Zártszék 5 frt. Bérletgyű­jtés végett személye­sen teendem tiszteletemet. A nagyérdemű kö­zönség már a múltból ismeri eljárásomat s a lapok utján is ismeri társulatom működését, tehát minden zengzetes szavakbani nagy ígé­reteket feleslegesnek tartok. — Jelszavam : keveset ígérni, de jót adni. A rendes napi árak a következők lesznek : Korszak 80 kr. Zárt­szék 60. Állóhely 40 kr. Katona-, gyermek- és deák-jegy 25 kr. Karzat 20 kr. Mély tisztelet­tel Pesti Ihász Lajos, színigazgató. — Hirtelen halál — Bajnóczi János 7­7 éves itteni birtokos lakos f. hó 10-én dél­után kocsijáról — miután lovai megbokrosod­tak — lebukott és szörnyet halt. — „Rómáig és vissza“ czimű útirajza Bátorfi Lajos, a „Zalai Közlöny“ szerkesztő­jének Nagy-Kanizsán az ígért időre díszes ki­állításban megjelent. A vallásos emelkedett­séggel írt munka kiterjed a római ókorbeli ne­vezetességek rövid ismertetésére is, de főleg a pápai jubeliumi szép napok leírása volt leg­­kedvenczebb tárgya. Velencze, Nápoly, Pom­peji és Flórencz élénk rövidséggel ismertetnek. Ára 1 frt. Bérmentes küldéssel 1 frt 15 kr. Diszkötésben 2 frt, illetve 2 frt 15 kr. Mely összeg postautalványon szerzőhöz Nagy-Ka­­nizsára küldendő. — A „Házi Közlöny“-nek az elmúlt I. évnegyedben megjelent 6 száma beküldetvén, ezekből kitűnik, hogy ezen érdekes közhasznú folyóirat eddig hozott: 72 eredeti nagyobb czikket saját munkatársaitól, 62 kisebb közle­ményt s a „Szerkesztői Közleménynek“-ben egy egész gyűjteményt oly dolgokról, melyek­nek ismerete a háztartás és házi gazdálkodás terén nélkülözhetetlenek, a mennyiben azoknak gyakorlati alkamazása mindig anyagi haszonnal jár. Ha e számtalan közleményből csak egyet­len egy is beválik az ennek alapján tett kísér­let folytán, könyen belátható, hogy a „Házi Közlöny“ I. évnegyedére kiadott 75 kvnyi előfizetési ár bőségesen van megtérítve. Ebben az arányban az egész évfolyam is oly gazdag tartalmú lesz, hogy — eltekintve a 3­ért csekély előfizetési ártól — bárki is, ki háztar­tással és házi gazdálkodással foglalatoskodik, egy egész halmazát fogja leírni azon ismeretek­nek, melyeknek a gyakorlati életben kitűnő hasznát fogja vehetni s oly megtakaritásokat eszközölhetni, melyek ezeknek hiányában rová­sára nagy összegeket tennének ki. Ugyanazért a II. évnegyed alkalmából felhívjuk a t. közön­ség b. figyelmét a „Házi Közlönyére, mint egyetlen e nemű folyóiratra, mely a gyakorlati élet legkülönbözőbb érdekeit a tapasztalatból merített tanácsokkal szolgálja. Ezen közhasznú folyóirat állandó rovatai a következők: „Társa­dalmi czikkek“, „Családi nevelésügy“, „Egész­ségügy“, „Táplálkozás“, „Háztartás“, „Gazda­ság“, „Ismertető közlemények“ (képekkel), „Tapasztalatok és találmányok“, „Hasznos tudnivalók“, (a családi élet és háztartás min­den köréből ), „Intő tábla“, „Körlevelezés“, (melyben a beküldött közérdekű kérdésekre a szerkesztőség válaszol), „Közgazdasági hírek“, „Egyveleg“, és közérdekű „Szerkesztői közle­mények“. E rovatokból is látható, mennyi ér­dekes és közhasznú ismeretet közöl e folyóirat, melyet csakis melegen ajánlhatunk a háztartás­sal biró közönségnek. Megjelenik Aradon, havonkint kétszer Gyulay István kiadásában. Szerkesztője Záray Ödön. Előfizetési ára : egy évre 3 frt, fél évre 1 frt 50 kr., negyedévre 75 kr. Mutatványszámok bárkinek rendelkezé­sére állnak. — Új aczélredő ajtók. Az újkor legnép­szerűbb találmányai közé tartoznak feltétlenül az aczélredő ajtók is. Egyik tulajdonságuk, hogy zajtalanul működnek, de facto arra is alkalmazható, hogy zajtalanul nagy reklám nél­kül mindenütt meghonosodnak. A legszebb palo­ták, egyszerű mezei lakók, elegáns villák, indó­­házak, raktárak, őrházak, színházak, gyárak és üzlethelyiségek mindannyian el vannak látva, vagy rövid idő múlva ily redőajtókkal láttatnak el. Hogy valamely tárgy általánosan s majdnem minden feldicsérés nélkül meghonosodik és köz­jóvá válik, egyszerűen azzal magyarázható meg, hogy e találmány azokhoz sorolandó, melyek­ben az az előtt létezettnek valóságos javításá­hoz szükséges minden feltétel bennfoglaltatik. Feltalálók és találmányok valóban bőven van­nak. A szabadalmi irodák bárkinek, a­ki sza­badalmat óhajt és díjait lefizeti kieszközlik a kívánt privilégiumot, azt gondolván magukban : „Te szegény bolond !“ ily haszontalan tárgyat szabadalmaztatsz és még fizetsz érte szabadalmi illetékeket. De a feltaláló, találmányát ép oly szemekkel nézi, mint egy anya, ki csúf gyer­mekét a világon a legszebbnek tartja. Csak ha találmánya már használatba került és kitűnik, hogy gépe, melylyel például tésztát akar készíteni, rántott levest főz, akkor oda minden illúzió. Másként van ez oly találmányoknál, a­melyek tényleges értékkel, az egész világ részére értékkel bírnak. Ily találmányok nemcsak hogy igen czélszerűnek bizonyulnak, de gyakran azt is konstatálhatni, hogy a találmány oly czélokra is szolgál, a­melyekre a feltaláló nem is gon­­­dolt. És ez így van az aczélvedő-ajtóknál is ! Eredetileg a feltaláló egy ajtót kívánt létesíteni, mely mintegy parancsszóra egy kis tartályban eltűnik. Azt lehetne gondolni, hogy mint az ember az úszást a békától, vagy a kormány­­rudat a halfarktól tanulta el, úgy a redőajtók feltalálója a csigát leste meg. A redő­ajtó is egész hosszában jön ki kis házából, hogy alig hihetni, miszerint lehetséges, hogy egy oly nagy tárgy ily kis helyen volt elhelyezve, melybe ismét gyorsan eltűnik, ha úgy akarjuk, mint a

Next