Félegyháza, 1883 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1883-04-08 / 13. szám
I. évfolyam. 13. szám. Félegyháza, 1883. április 8. Előfizetési árak: Egy évre .... 4 frt. Fél évre..........2 frt. Negyedévre . . 1 frt. Szerkesztőség és kiadó-hivatal a társaság nyomdájában [vasui főút Heinrich ház], ide intézendők minden a lap szellemi s anyagi részét illető közlemények. TÁRSADALMI HETILAP. Megjelen minden vasírinap. Előfizetések eszközölhetők helyben Klökner Ede könyvkereskedésében s vidéken minden postahivatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala 3b helyre van beosztva, egy hely bélyeg dijon kivüli 50 kr. Kincstári bélyeg illetmény minden hirdetés után 30 kr. Nyílttérijén egy sor 30 kr. Kéziratok viazsza nem adatnak. Hirdetések felvétetnek , kiadóhivatalban. Budapesten : H.Wgenstein és Vogler, B.m. Tivadar, Bécsben: Haaseestein és Vogler, Daube, A. Oppelik H. Hrdlicka, Frankfurtban: S. L. Daube hirdetési irodákban. Tűzoltásunk. lamennyire is biztosítva legyen a véletlen fílTipsptp.l alkalmával, melyek —Senki sem tagadhatja, hogy alig egy rövid év leforgása alatt megtétettek a legszükségesebb intézkedések tűzoltásunk érdekében. Nem nagy ideje annak, hogy tűzoltó szereink két új tűzfecskendővel szaporodtak, a meglevők pedig kijavíttatván, használható állapotba hozattak. , Közel 8000 frtnyi költség lett tűzoltási célokra fordítva. Tűzfecskendők dolgában tehát hiányt nem szenvedünk. Ezen kívül gondoskodva lett arról is, hogy a tűzoltó szerek tisztán tartassanak, és így nem kell attól félnünk, hogy a véletlenül bekövetkező tűzesetek alkalmával tűzfecskendőinket használni nem lehetne. A városi hatóság, a képviselő testülettel együtt fényes tanújelét adó ez által azon " ...ext-5c irdulatának, melylyel a laxo«»% vagyonbiztonsága felett őrködik. Ez által csak hálás emléket, közbecsülést és tiszteletet biztosított a maga számára az összes lakosság keblében. De még mind kevés az, ami tűzoltásunkat illetőleg eddigelé történt. Sok, igen sok még a tenni való, ha azt akarjuk, hogy saját és polgártársaink nyugalma csak varájdalom — az utóbbi időben vajmi sokszor előfordultak városunkban. És mindannyiszor a szerencsétlenség közepette is a legnagyobb szerencsének mondhatjuk, hogy városunk nagy része martalékul nem esett a tűzvész-veszedelemnek. Mert ha meggondoljuk, hogy mily borzasztó pusztítást vitt végbe legközelebb is a féktelen tűz megyénk egyik városában, lehetetlen, hogy kiváló szerencsénknek ne tartsuk azt, hogy hasonló szerencsétlenség nem érné városunkat is. Azért a leggyökeresebb javításokat, a legbehatóbb intézkedéseket kell tennünk, hogy a még eddig be nem következett, de, mitől az Isten óvjon, a könnyen bekövetkezhető szerencsétlenséget magunktól elháríthassuk. Miután a som-.«!*.».paszta!at man-.Tikit meggyőzhető ., • hogy legyíigyolt baj az, hogy ha tűz tanad, nincs- aki azt oltaná, félre vonja tőle mindenki magát s csak egy-két iparos s önkéntes tűzoltó buzgólkodik ott, hol az egész város összes lakosságának a legnagyobb önfeláldozással kellene közreműködnie; de nemcsak, hogy nincs senki, aki a tüzet oltaná, hanem az sincs, aki egy veder vizet vinne annak az egy-két lelkes tűzoltónak, aki a lángok közt áll; s miután nincs senki, a fizetett előfogatáson kivül, aki polgártársának veszedelmében saját veszedelmét látva befogatná istálójában heverő lovait s egy lajt vízzel a vész színhelyére sietne, mindenekelőtt szükséges volna egy, a tűzoltásra vonatkozó szabályzat alkotása, melynek értelmében kötelezve lenne mindenki a tűzoltásban részt venni, ha tettel nem, pénzzel. Hiszen ezen intézkedés magában a törvényben gyökerezik, csak erély és akarat kívántatik annak végrehajtásához. Avagy miként magyarázható a törvénynek eme szavai: „Aki a tűzvész kiütésének vagy terjedésének meggátlása céljából kiadott szabályokat megszegi, 300 órtig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő. Aki a tűzvész esetén az oltásra, rendre, biztonságra nézve kiadott szabályokat szegi meg. 3 napig terjedhető elzárással ' és 50 órtig 'terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Aki nádié a tűzvész esetén nem engedelmeskedik a hatóságazon meghagyásának, hogy a fenyegető vagy már bekövetkezett közveszély elhárítására személyes vagy háznépének, cselédeinek munkájával, szekereinek, vízjárműveinek, vagy az oltalom szempontjából szükséges eszközeinek, hámos lovainak vagy Tizenkilencedik születésnapodra. Ma szép családi ünnepély van Ti nálatok, kis angyalom ! Tizenkilenc éves ma lettél — ------Maradj, mi vagy, ezt kívánom, Maradj vallásos, istenfélő, S az ég áldása lesz rajtad; Maradj erős, nemes-, nagylelkű, S a jó ügyért nyer általad. Maradj a „szép“-nek művelője ; A „jó“-t magáért is szeresd ; Légy az „igaz“ védelmezője: Éltünk célját csak igy keresd. Ne tűrd, hogy a nevetséges, korcs Divat parancsoljon neked; E zsarnok csak fiúknak réme, Te őt bízvást megvetheted. Maradj szegények pártfogója, Betegnek, aggnak gyámola; Tégy jót, ha birsz, az embertárssal, Mindegy! ki és hol van hona. Maradj hű lánya jó hazánknak ; Szeresd e hájhangú nyelvet ; Tudod: „Nyelvében él a nemzet! Hon és nyelv! óvd e kincseket. Légy boldog ; erre nagy jogod van — Irántam ugye jó leszesz ? Ah! vétkezem, hogy ezt igy kérdem — Maradj, mi vagy — s jóvá teszesz. (Berlin, 1882. december 10-ikén.) %z>e&ac/nwcy>u éJfá-fmáw. Egy gyűrű története: — Rajz. — „Ne! ne menj el az Istenért! Lásd a nyájas hold is mily barátságosan árasztja világát a hon kedves földén; élete több itt a levegő, kedvesebb a baráti üdvözlet s varázslóbb a szeretet “ így rimánkodik Veronika Józsijának, ki túl a tengeren arany hegyeket vél feltalálni, kivel a vágy „világot látni“ feledteti a hont, feledteti a boldog szerelmet. „Nem, édesem, mennem kell; itt nincs maradásom, a madár is túl a tengeren talál biztos hazát a hideg zaklatásai ellen; oda menekül a száműzött is üldözői elől. Maradnom nem lehet; mennem kell; de itt e gyűrű, fogadd, legyen emléke a hű szerelemnek, legyen záloga szivemnek, mely a távolban is érted dobog. Ha e gyűrűre tekintesz, gondolj hányatott kedvesedre, kinek nyugalmat csak emléked nyújt.“ „Ne! ne menj el! Lágyítsa meg szivedet töredező hangom; szivem megreped, ha nem szeretsz; feledni nem tudlak, ha te feledsz is.“ „Feledni nem foglak! . . . Isten veled!“ Zokog a leány; bogár szemeiből a köny patakja csörgedez, melynek zaja keserves zokogás; keblében szivrepesztő fájdalmak dúlnak s kedvese vállaira dőlve zokogja: „Isten veled!“ * * * A tenger sík tükörén, a messze homályban egy hajó úszik, benne vigalom honol s a hajósok éneke töri meg a csendet. Az idő szép csendes, s a nap éltető sugarai vidítják a kétes tengeren utazók kebleit, mely vigság arcaikon is letükröződik. Csak egy ifjú nem örül a verőfénynek, mert szivében bánat dúl; majd mintha a kelő nap fénye világitná meg arcát pirosra; majd pedig mintha most szabadult volna ki börtönéből — halál sápadttá lön. Szivében kétes harcot vív a fájdalom a reménynyel. Talán vészt sejt, vagy sajnálja honát és szüleit? Nem az egyik sem. Vészről nem is álmodik, más ott a baj. Szive fáj, melyre nincs más gyógyír, mint Veronikáját látni, ölelni s arkára a szerzet csókját lehelni. Ettől azonban távol van. Mereng csak tovább s vívja ellenével a harcot, melyen diadalt aratni nem könnyű, sebeit gyógyítni pediglehetetlen. Borult az ég; sötét felhők fenyegetőznek a távolláthatáron, melynek előjele, a szél már korbácsolja a hullámokat Majd torony tetején áll a hajó, majd óriási mélységbe sülyed alá;a hajó népe imádkozik s kegyelemért esd. De a kőszült elemnek nincs szive, nem könyörül, sőt még dühösebbé lesz. Egy óriási esés, egy recscsenés, s a hajó ezer darab... A hullámok szerte hordják a hajó romjait, melyeken egy-egy menekülő esd kétségbeesett hangon segélyért. Elveszett a bús ifjú is nyom nélkül, elttemeték a hullámok a nélkül, hogy kedvesének könye hullott volna koporsójára, vagy a hű szerető koszorút tűzött volna keresztfájára. * * * Eltemették a hullámok a bús ifjút oly mély sírba, mint nem ás emberi kéz. Nem ment a sírja-