Félegyházi Hiradó, 1903 (9. évfolyam) 1-24. szám

1903-04-19 / 16. szám

1903. április 19. SÍ* FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ A belügyminiszter és a kártyajáték. ■Széli Kálmán miniszterelnök, mint b­elügy­­­­iniszter rendeletet intézett a törvényha­tósági joggal felruházott városokhoz és vármegyékhez, mely a nyilvános helyen való kártyázás ellenőrzésére vonatkozik. Ugyanis állandó szokás, hogy egyik-másik vendéglős vagy kávéháztulajdonos a kár­tyázó társaságnak — mely tiltott nyere­ményjátékot űz — oly szobát ad, ahova a rendőrség felügyelete be nem hathat. A rendőrségek ez ellen a visszaélés ellen panaszt tettek a belügyminisztériumban s a belügyminiszter ebből kifolyólag a visszaélések megakadályozása végett elrendelte, hogy nyilvános helyeken a kártyaszobák a főhelyiségben legyenek, hogy a kártyázókat a rendőrség ellen­őrizhesse. A rendelet a külön szobákban való kártyázást szigorúan tiltja. Élelmezési tisztek. A közös hadügy­miniszter a napokban kiadott rendeletével felállítja az élelmezési tisztikar intézmé­nyét. A tisztikarnak ez új kategóriájába bejuthatnak az időn túl szolgáló altisz­tek is, akik elvégezték az élelmező tiszti tanfolyamot, amely okt. 15-én nyílik meg és július 15-éig fog tartani. A tanfolyam kielégítő elvégzése után az illető altisztek tisztté, hadnagggyá fognak előlépni s felvihetik a kapitányi rangig. A sertés vasúti berakásáról új kör­rendeletet tétetett közzé Láng kereskedelmi miniszter. A sertések elszállításakor több állomáson a szállító kocsik állandó fel­szereléseit, etető és itató vályúkat felsze­dik, hogy az­ állatoknak több h­elyük legyen. A vályúk felkötését a rendelet szerint azonnal be kell szüntetni. Kurucrestély. A félegyházáról kikerült főiskola ifjúság húsvétvasárnapi kuruczestélye esemény volt. Különösen a mi kisvárosi életünkben, a­hol hasonló történelmi, társadalmi akció oly ritkán mutatkozik s ha van is, alig sikerül. Ez az első eset, a mikor városunk idegenben élő ifjúsága ,összeállóit s összehozta Félegyházát különösen két olyan egymástól térben messze eső, de rokon értelemben, mint a nemzeti történelmi öntudat s a nemzeti egyéniségek kultusza. Ifjaink a kuruczidők szellemét, érzelemvilágát mutatták be azért, hogy egy másik szép eszmének hódoljanak, áldozzanak . Petőfi érczalakját megteremteni városunknak. Félegyházán már rendeztek nagysikerű estélyeket s voltak estélyek, a melyek jobban jövedel­meztek, népesebbek voltak, de intenciós mélységénél, eredményei komolyságánál, hatásánál fogva még alig volt olyan, mint a husvétvasárnapi kuruczestély. Az nem változtat ma már az estély sikerén semmit, hogy sokan nem voltak ott, a­kiket hasonló alkalmaknál látni szok­tunk ; az sem, hogy Herczeg Ferencz, ki felolvasásával a Petőfi-társaságot képvi­selte volna, gyöngélkedése miatt nem jöhetett el s igy az estély éppen egyik legnagyobb érdekességéből veszített, — még mindig voltak elegen a mi váro­sunkban s a környéken, a kik érdeklőd­tek a nemzeti mult iránt, a kik megtöl­tötték a terem minden zugát, a kik tapsoltak a nemzeti hagyományokból kiáradó bűbájos életnek s az azt bemutató szereplők művészetének. A közönség hasonló szellemi élvezetben nálunk még alig részesült; ilyen erős, magyar levegő még a mi magyar városunkban is alig fujdogált ; — ifjaink nagyon meg lehet­nek elégedve a sikerrel , csak igy —­n előre ! A szereplők egyéniségéről, művésze­téről mit szóljunk ? Vállalkozó, magyar hazafiak voltak, a­kik fáradoztak azért hogy embertársaiknak rövid, de emléke­zetes szellemi gyönyörűséget nyújtsanak. Herczeg Ferencz a Petőfi Társaság alel­­nöke táviratban mentette ki magát. Kolozsvári szereplése alkalmával hal meg ; kéziratát azonban leküldte ; az eleven nyelvezetű kurucztörténetet Dongó Orbán tanárjelölt olvasta fel. Valamelyik fővárosi lapban külömben úgyis megjelenik a felolvasás. — Szőke Ilonka kisasszony nehéz szerepét férfiasan oldotta meg. Melodrámát szavalt zongorakisérettel s az előadás nagy hatást tett a közönségre. A rendezőség szép csokorral jutalmazta fáradozását.­­ Egyik fénypontja volt az estélynek, Koller Ferencz kecskemétvárosi zeneiskolai tanár hegedűszólója. Brilliáns játékkal adta elő Bercsényi nótáját, Czinka Panna eredeti Rákóczi nótáját, Lavotta szerenádéját. A közönség, minden darabja után valóságos tapsviharban tört ki. A hegedűszólót Dékány Károly kecs­keméti zeneiskolai növendék kisérte nagy jártassággal. — Haubner Károly a mi nótaszerzőnk, most hangjával gyönyör­ködtetett­ bennünket. Négy kuruczdalt énekelt s hogy e darabokból kurucz levegő áradt, azt az ő előadóképességének köszönhetjük. Nagy tetszéssel honorálták s újráztatták. — Farkas Jenő műegyetemi hallgató Budapestről, czimbalomkisérettel tárogatózot s a­ki nemrég a fővárosi vigadó óriás helyiségében bűvölte meg a közönséget, most bennünket ringatott a kuruczidők édes bús hangulatába. Nagy tapsorkán volt jutalma. — Dongó Orbán tanárjelölt megrázó erővel szavalta el a kuruczidők legszebb, fennmaradt népver­­sezetét, a „Bujdosó Rákócziit. S nemcsak, mert a vers tendencziózus, hanem mert az előadás kiváló volt, a közönségre mély hatást tett. — Sennyei József zenetanár fáradhatatlan közreműködő volt. Három­szor lépett pódiumra. Egyszer, mint dirigens , neki köszönhető a Kéler féle Rákóczi nyitány gyönyörű betanulása ; a darabot a tanítóképzőintézet zenekara adta elő nagy hatással. — A főgymnasium énekkara Csima István énektanár szak­szerű vezetésével kuruczdalokat énekelt sűrü tapsok m­ellé... * Az impozáns, hosszú műsor 10 óra­­ után ért véget. A közönség asztalokhoz ült , de alig pihent, már gyantázta Almásy­­ Miska bandája a vonókat s a czigány vajda­­ megadta a jelt az első csárdásra. Nem­­ akarjuk azt mondani, hogy a meglepetésül­­ ígért tánctrend vonzotta ki oly ' gyorsan hölgyeinket ; mégis,­mégis, csodálatos vonzereje volt annak a sok barna skatu­lyának ott a tánczterem ajtajában. A barna skatulyákból tánczrendek kandi­káltak, mosolyogtak a járókelőkre. Piros­bársonyból készült kurucztarsolyok, ara­nyozott, stilszerű akasztóval, aranyozott, kettőskereszt díszítéssel és vitézkötésszerű koronával. Átkötött, piros selyemszalagra rányomva , tánczrend. A tarsoly belsejé­ben, két, kis beerősített lapon a tánczok sorrendje. E tánczrend alakját a rendező­ség egy, az Eszterházyak birtokában lévő, eredeti kurucztarsoly rajzáról készít­tette egyik budapesti czégnél, ki franczia diszntómunkásaival a feladatot kiváló íz­léssel oldotta meg. A közönség fukarabb része pazarlással vádolta a rendezőséget, de ha megszavaztatták volna azokat, a­kiknek e tánczrendekből jutott, úgy hisz­­szük, az egyhangúlag hozott határozat ez volna : ez a gavalléria, ez a kis pazarlás nem volt bűn ! A tánczrendek kiosztása egy s más veszedelemmel is járt, mert a férfiak, tánczrend dolgában, magukat egyenjogusítani óhajtották a hölgyekkel, a mi erélyes ellenállás miatt természete­sen nem igen sikerült. A rendezőség külömben juttatott tánczrendet minden családnak s emlékül elhelyezett egy pél­dányt, több, a Kuruczestélyre vonatkozó dologgal együtt, városunk Kiskun mu­­zeumába. Ez emlékek bizonyára ott sem az utolsó helyen lesznek ! A táncz a legjobb hangulatban folyt kivilágos kiviradtig s a második négyes figuráit már a kelő nap sugarai aranyoz- t­ták be. Ez intőjel volt, sietett haza mindenki, mert hát még locsolkodás is lesz , így volt ez jó ! A bálterem hangulatá­val egybeolvadt a locsolkodás minden apró csintalankodása, felejthetetlenné téve ezt a 24 órát azok előtt, a­kik nem fél­tek eljönni a Kuruczestélyre. * Az estélyen résztvett hölgyek névsora: Asszonyok : Abonyi Károlyné, Bán­­hidy Dezsőné, Biró Lászlóné, Czapáry Albertné, Csepreghy Endréné, Endre Antalné, Endre Jánosné, Erdődy A­la­dárné, dr. Fazekas Kálmánné, özv. dr. Fekete Ödönné, özv. Fekete Péterné, Haubner Károlyné, dr. Hoffer Józsefné, Huszka Dezsőné, Juhász Sándorné (Kecskemétről), Koperniczky Jánosné, Kárpáthy Károlyné, Kanizsai N. Imréné, Koller Ferenczné, Kneffel Edéné, Kőrössy Gyuláné, Makai Józsefné, Mihálovits Ala­­josné, Molnár Györgyié, özv. Móczár Istvánné (Kecskemétről), Mogyoró Já­nosné, Molnár Ferenczné, Molnár An­­dorné, Pál Károlyné, dr. Porst Kálmánné, Róth Zsigmondné, Sallay N.-né, Sennyei Józsefné, Szabó Luczia, Szabó Lászlóné, Szabó S. Józsefné, Szabó Istvánné, Idi Szabó Mihályné, Ifj. Szabó Mihályné, özv. Szabó Józsefné, dr. Szerelemhegyi Károlyné, Szeghy Imréné, Szőke Antalné, dr. Tarjányi Gyuláné, Táby Lászlóné, Tóth Endréné, özv. Tóth Károlyné, özv. dr. Tö­rök Lászlóné, Urbán Sándorné, Ujfalussy Istvánné, özv. Varga Józsefné, Varga Benedekné. Leányok : Bajáki Esztike és Lórika, Borbás Teriké, Czapáry Erzsike és Mar­gitka, Csepreghy Ilonka, Endre Juliska, Endre Ilonka, Fazekas Piriké és Iduska, Fekete Gizike, Fekete Maczuska, Gáli Rózsika, Haubner Erzsike, Hajdú Amália, Juhász Iduska (Kecskemétről), Juventius Erzsike, Kanizsay N. Francziska, Kovács Mariska, Kovács Emmuska (Kecskemét­ről), Koller Jolánka, Kneffel Rózsika, Merász Birike (Kecskemétről), Molnár Teruska, Molnár Terike, Mihálovits Ma­­tildka, Munzáth Terézia, Nagy Veronka, Páll Miczike és Rózsika, Róth Gizella, Róth Vilmácska, Sennyei Beliuska és Margitka, Sallay Erzsike, Simonides Her­­min, Szabó Iluska, Szabó Ilonka, Szabó Rózsa, Szabó Rózsika, Szabó Fran­cziska, Szőke Ilonka, Szeghi Juliska, Tassy Zsuzsika, Tóth Piroska, Urbán Er­zsike és Iluska, Varga Józsika, Varga Margitka és Etuska. * Érdekes megemlíteni, hogy a Ku­­rucestély eszméjét a Félegyházi Főisko­lai Ifjak Asztaltársaságának ez év január havában tartott egyik összejövetelén ve­tette fel Dongó Orbán tanárjelölt, ki is az, eszme megvalósításában magának oroszlánrészt foglalt le. Míg a rendező­bizottság meg nem alakult, addig az elő­készületeket az Asztaltársaság vezette, ápolta s innen magyarázandó, hogy a rendezők jelvényén, a kék-fehér gombon a F. I. A. T. jegye volt. De névtelenül is sokan fáradtak az estély megteremté­sében, mely annyival is nehezebb volt, hogy a rendezést a fővárosból vezették. És sok apró-cseprő baj, félreértés, kelle­metlenség, akadály után végre is a leg­szebb anyagi siker koronázta a törekvést. A leszámolások, tekintettel a nagy anyag­halmazra, szerteágazó ügymenetre, még folynak. Biztos eredményeket legközelebbi számunkban adhatunk a hivatalos érte­sítés alapján, de már annyi elárulható, hogy a Petőfi szoboralapot, daczára a nagy kiadásnak, félezer koronával nö­velte a Kurucrestély. S e tekintetben a védnökök szép agitációt fejtettek ki ál­dozatra kész közönségünk köreiben. A Folyó hó 15-ig bezárólag a követ­kező adományok, illetve felülfizetések jutottak a rendezőség pénztárához: Fazekas Ágoston (Budapest­), Dr. Fazekas Kálmán 100—100 korona, Kis­kunfélegyháza város 50 korona, gróf Castelnau Alfonz 46 korona 50 fillér, id.

Next