Félegyházi Hírek, 1990 (3. évfolyam, 1-28. szám)
1990-08-21 / 18. szám
V A TANÁCSÜLÉSBŐL JELENTJÜK Több mint félezer veszélyeztetett kiskorú A Kiskunfélegyházi Városi Tanács legutóbbi ülésén többek között a Szociális és Egészségügyi Osztály beszámolóját vitatta meg. A város gyermek- és ifjúságvédelme már csak azért is fontos, mert az idén már több mint félezer a veszélyeztetett kiskorúak száma. A tanácsülésről szóló tudósításunk természetesen nem lehet teljes, hisz a beszámolóban leírtak, az elhangzott vélemények és javaslatok akár több újság oldalait is betöltené. Ezért a teljesség igénye nélkül néhány általunk fontosnak tartott részlettel ismertetjük meg olvasóinkat. Városunkban 9686 főre tehető a 18 év alatti lakosság száma, akik közül 1990-re már 525-re emelkedett a veszélyeztetett kiskorúak száma. A hátrányos helyzetűek száma pedig jelenleg 1646 fő. A növekedés magyarázható egyrészt a felderítő munka eredményességével, másrészt a környezeti, anyagi, egészségi, magatartásbeli veszélyokok számának emelkedésével is. A veszélyeztetett gyermekek nagyobbrészt a bankfalu cigánylakosság, a Petőfi lakótelep és a közismert „Békás” városrész lakói köréből kerülnek ki. A felnövekvő nemzedék nevelésének ügye a társadalom számára elsőrendű fontosságú kérdés. Külön figyelmet, törődést kívánnak azok a gyermekek, akiknek harmonikus fejlődését valamilyen ok hátráltatja, társadalmi beilleszkedésük nem a kívánt módon megy végbe. A gyermekvédelmi tevékenység már a családtervezéssel kezdődik a genetikai tanácsadással és a születés utáni körültekintő egészségügyi gondozással folytatódik. A gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység a Szociális és Egészségügyi Osztályon, mint hatósági államigazgatási tevékenység és az osztály által felügyelt gyógyító - megelőző intézményrendszerben valósul meg. Az életszínvonal romlásával párhuzamosan egyre többen folyamodnak segélyért, s a gyámhatóság munkáját az ezzel járó megnövekedett ügyiratkezelés is nehezíti. Az esetek felderítése igen nehéz feladat, hiszen a 14 —18 éves korúak között egyre növekszik az alkoholfogyasztók és kisebb mértékben a kábító hatású szerek fogyasztása is, ami ugyancsak aggasztó jelenség. Az egészségügyi és szociális ellátórendszerek 18 éves korig a rászorulók gondozását, testi-lelki és pszichoszociális fejlődését segítik. Ez a tevékenység az anya-csecsemő-gyermek és ifjúságvédelmi intézményrendszer kereteiben valósul meg, 6 gyermek körzeti orvos, egy ifjúsági orvos és a kórház gyermek- és szülészeti orvosai, valamint 14 védőnő segítségével. A város 9686 18 éven aluli fiatalja, köztük a már említett veszélyeztetettek is részesülhetnek a gyermekegészségügyi alapellátásban, bár a műszerezettség tekintetében sok a probléma. A cél itt az, hogy a fiatalokat fel kell készíteni az életre úgy, hogy minden tekintetben egészséges felnőttekké válhassanak és utódaik is azok lehessenek szellemileg és biológiailag egyaránt. A kórház rekonstrukciója sok tekintetben gyökeres változást hozott különösen az újszülött ellátás területén, itt a műszerezettség is elfogadható. Sok figyelmet igényel a 15—18 éves korú lányok növekvő számú terhességmegszakítása, szülése, ami az egészségnevelési tevékenységünk hiányaira utal, de a megfelelő családi háttér biztonsága is hiányzik ilyen esetekben, ami miatt több városban már segítségnyújtás céljából, gyorsan intézkedő szolgálatokat tervezünk. Elkeserítő, hogy az alkoholfogyasztás, dohányzás, esetenként a túlzott gyógyszerfogyasztás és az ezzel járuló magatartásforma egyre fiatalabb korosztályokat érint, amit egyedül az egészségügy közreműködésével nem lehet megakadályozni. Itt csak széleskörű társadalmi összefogással lehet valamit elérni, amiben a felnőttek példamutatására is szükség lenne. Az egészségügyi problémák mellett számottevő a szociális veszélyeztetettek száma is. Ezekről a pedagógusok és védőnők, a GYIVI munkatársai, a Családsegítő Szolgálat és a Szociális és Egészségügyi Osztály dolgozói segítségével gondoskodnak. A vitában több hozzászólás, javaslat hangzot el. Dr. Agánd Zsuzsanna a Bács-Kiskun Megyei Tanács Egészségügyi O. képviselője szerint jó kapcsolatokat épít a félegyházi egészségügy a megyei szervezetekkel, több újítást, kezdeményezést vezettek be és igénylik a szakmai segítséget. A megelőzésre helyezik a hangsúlyt. Dr. Fazekas István az MSZP képviselője szerint, a gyermekvédelem akkor kap nagyobb hangsúlyt, amikor már nagy a baj. A veszélyeztetett gyermekek esetében meg kell vizsgálni, hogy mi az a háttér amikor jobb, ha a családon kívül van a gyerek, mint a családban. Héjjá István FKgP az egyre romló szociális helyzet megkövetelné, hogy a családok helyzetét javítsuk. Hazánkban a nevelésre, oktatásra fordított öszszeg a költségvetés 2,5 százalékát teszi ki, amely nagyon kevés. Többet kellene fordítani a szülői nvelés lehetőségére. Parádi Tiborné tanácstag szerint a segélyek odaítélésénél szigorúbban kell eljárni. Hozzon a helyi önkormányzat olyan határozatot, hogy csak azok kapjanak segélyt, akik teljesen munkaképtelenek. A csökkent munkaképességűek pedig végezzenek a város számára valamilyen közmunkát és csak utána kapják meg a segélyt. A rendőrségnek is nagyobb szerepet kellene vállalni a vandál fiatalok megfékezésében. Csányi István tanácstag szerint a városban a beszámolóban említett három városrészben leginkább fizikai munkát végző emberek élnek. A munkanélküliség is őket sújtja a leghamarabb. Az itt élő egyharmadnyi lakosság mintegy 5 —6 százaléka él veszélyeztetett környezetben. A körzeti orvosnak is legyen beleszólása a segélyek elosztásában. Az érdekeltek fogjanak össze és keressék a legmegfelelőbb megoldást. Sipos Lajos tanácstag elismerését fejezi ki a szakágazat irányításáért, munkájáért. Kiemeli a cigánylakosság magas bűnözési arányát, helytelennek tartja, életerős fiatalok segélyezését, de elismeri, hogy sokan közülük nyomorúságos körülmények között élnek. A társadalom is hibás, hogy ezeket a körülményeket nem változtatja meg. A legtöbb gondot okozó 8—10 cigánycsaládra a rendőrségnek is jobban oda kellene figyelni. Dr. Garai István tanácstag szerint a segélyek odaítélése jogszabályok alapján történik. A határozata(Folytatás a 2. oldalon) Papp György: Vadászat Szent István emlékezete Államalapító Szent Királyunk volt, s nemzetünk őrszelleme lett. Uralkodásának nehéz évtizedeiben megteremtette és erőssé tette a magyar keresztény monarchiát, amellyel beléptünk az európai országok közösségébe. Saját korából hazai forrás nem szól Róla. Az egykorú külföldi források dicsérik, csodálják kegyességét. István királyunk legrégibbnek tartott életirata, az 1077 körül I. Szent László idején keletkezett ún. Nagyobbik Legenda szent életű, bölcs, keresztény, emberséges uralkodót fest, akinek kezéhez vér nem tapad. A Könyves Kálmán idejéből való ún. Kisebbik Legendából a törvényeket megtartó, határozott, erőskezű uralkodó tűnik elénk. A históriai tények igazolják, hogy a legendákban megfestett István portré alapjában véve hiteles. Erős kezű volt, az ellene fordulókkal, azaz a magyarság jövője ellen fordulókkal szigorúan bánt, de nem volt kegyetlen és hirtelen haragú, hanem meggondoltan és tudatos szigorúsággal cselekvő, akit a személyes kérés meg tudott indítani. A Karhauzi Névtelen megjelöléssel ismert jeles prózaírók a mohácsi csata idejében így írt Szent Istvánról: „Az Úr Isten Ötét sok képen való méltóságokkal szerette. Elsőnek mondatik Istentől adatott nemes királyság, második: dicséretes apostolság, harmadik: doktorság.” Mit jelentett Szent István korában és nevezetesen Őneki magának királynak, apostolnak és doktornak lenni? Királynak lenni számára mindenek előtt világi politikai hatalmat és feladatkört jelentett, bírói és hadvezési tisztséget. Mint bíró törvényeket alkotott, amelyekkel megvetette országa társadalmi rendjének az alapját. Az apostolság nem más, mint missió, hittérítő munka. A politikai hatalom gyakorlása mellett István király népe hitének gondozását is feladatának tekintette, mert tudta, hogy a keresztény hitben erős nép maradhat fenn új hazájában. Ezért igyekezett alattvalóit a hitben erősíteni. A Róla szóló legendák tanúsága szerint példával járt elől, amikor a keresztény vallás előírt erény-gyakorlatait buzgón elvégezte: imádkozott, böjtölt, alamizsnát osztott. A doktori méltóság olyan tanítói hatalomra utal, amelyet saját belső intelligenciájából merített. Ennek a tanítói hatalomnak gyönyörű megnyilvánulása az Imre fiához intézett „Intelmek”. Ilyen családias neveléstani munkát, mely ugyanakkor az uralkodói feladatok ismertetésével is össze van kötve, nem ismert az irodalom. Szellemileg emelkedett józanság és erkölcsi felelősség sugárzik az Intelmekből: „Ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet Türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz.” „A tanács állít királyokat, dönti el az országok sorsát, védelmezi a hazát. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér.” „Kérlek, ne csak az atyafiságodhoz, a szomszédokhoz és az itt lakókhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz.” „Imádkozz, ... hogy ... így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet.” „Légy mértékletes, légy szelíd, légy becsületes.” Íme Szent István hozzánk, mai magyarokhoz szóló üzenete. István király világosan látta, hogy a láthatatlan ellenségek: az önhittség, tunyaság, tétlenség, kishitűség széthúzás, közömbösség stb. legyőzése révén válhatunk csak jobbakká, azaz alkalmassá a magasabb minőségű Életre. Amikor imádkozva szólítja fel fiát, voltaképpen önvizsgálatra, lelkiismeretvizsgálatra szólít fel bennünket, hogy ne utalkodjunk meg tévedéseinkben, hogy akarjunk megújulni, megtisztulni. A Nagyobbik Legenda tanúsága szerint halála előtt Magyarországot a Boldogságos Szűz Krisztus anyja, Mária oltalmába ajánlotta. Nem hadistenek, nem a sors védelmét kérte országa számára, hanem az örök Anyáét, aki szelídséggel, odaadással, türelemmel neveli, védi, oltalmazza a kisdedet. Mert Szent István tudta, hogy nincs nagyobb erő a szeretetnél. 1038-ban Szent Királyunk esendő teste visszatért az anyaföldbe. Ami benne halhatatlan volt: tettei, példája, intelmei, szelleme pedig megkezdte folytonos segítő szándékú jelenlétét népünk, nemzetünk, a magyarság történelmében, a nemzettudatban. Fájdalom, hogy legújabbkori történelmünkben nemzedékek nőttek úgy fel, hogy a Hatalom elfordította őket Szent István tanításától, intelmeitől. De a megrázó erkölcsi-lelki válság, amit meg kellett élnünk, ismét Szent Királyunkra fordítja tekintetünk. Ismét felhangzik egyre többek ajkán későn az ének: „Hol vagy István király, Téged magyar kíván?!” És István király, nemzetünk őrszelleme, nem fordítja el tekintetét. Kérjük, áldó jobbját ma is emelje fölénk és tartsa védőn egész népünk fölött. JUHÁSZ ISTVÁN