Félegyházi Hírek, 1990 (3. évfolyam, 1-28. szám)

1990-08-21 / 18. szám

V A TANÁCSÜLÉSBŐL JELENTJÜK Több mint félezer veszélyeztetett kiskorú A Kiskunfélegyházi Városi Tanács legutóbbi ülé­sén többek között a Szociális és Egészségügyi Osz­tály beszámolóját vitatta meg. A város gyermek- és ifjúságvédelme már csak azért is fontos, mert az idén már több mint félezer a veszélyeztetett kis­korúak száma. A tanácsülésről szóló tudósításunk természetesen nem lehet teljes, hisz a beszámolóban leírtak, az elhangzott vélemények és javaslatok akár több újság oldalait is betöltené. Ezért a teljesség igénye nélkül néhány általunk fontosnak tartott részlettel ismertetjük meg olvasóinkat. Városunkban 9686 főre te­hető a 18 év alatti lakosság száma, akik közül 1990-re már 525-re emelkedett a veszélyeztetett kiskorúak száma. A hátrányos hely­zetűek száma pedig jelen­leg 1646 fő. A növekedés magyaráz­ható egyrészt a felderítő munka eredményességével, másrészt a környezeti, anyagi, egészségi, magatar­tásbeli veszélyokok számá­nak emelkedésével is. A veszélyeztetett gyer­mekek nagyobbrészt a bankfalu cigánylakosság, a Petőfi lakótelep és a köz­ismert „Békás” városrész lakói köréből kerülnek ki. A felnövekvő nemzedék nevelésének ügye a társa­dalom számára elsőrendű fontosságú kérdés. Külön figyelmet, törődést kíván­nak azok a gyermekek, akiknek harmonikus fejlő­dését valamilyen ok hát­ráltatja, társadalmi beil­leszkedésük nem a kívánt módon megy végbe. A gyermekvédelmi tevé­kenység már a családterve­zéssel kezdődik a genetikai tanácsadással és a születés utáni körültekintő egész­ségügyi gondozással folyta­tódik. A gyermek- és ifjúságvé­delmi tevékenység a Szo­ciális és Egészségügyi Osz­tályon, mint hatósági ál­lamigazgatási tevékenység és az osztály által felü­gyelt gyógyító - megelőző intézményrendszerben va­lósul meg. Az életszínvonal romlá­sával párhuzamosan egyre többen folyamodnak se­gélyért, s a gyámhatóság munkáját az ezzel járó megnövekedett ügyiratke­zelés is nehezíti. Az esetek felderítése igen nehéz feladat, hiszen a 14 —18 éves korúak között egyre növekszik az alko­holfogyasztók és kisebb mértékben a kábító­ ha­tású szerek fogyasztása is, ami ugyancsak aggasztó jelenség. Az egészségügyi és szo­ciális ellátórendszerek 18 éves korig a rászorulók gondozását, testi-lelki és pszichoszociális fejlődését segítik. Ez a tevékenység az anya-csecsemő-gyermek és ifjúságvédelmi intézmény­rendszer kereteiben valósul meg, 6 gyermek körzeti or­vos, egy ifjúsági orvos és a kórház gyermek- és szülé­szeti orvosai, valamint 14 védőnő segítségével. A város 9686 18 éven alu­li fiatalja, köztük a már említett veszélyeztetettek is részesülhetnek a gyer­mekegészségügyi alapellá­tásban, bár a műszerezett­ség tekintetében sok a prob­léma. A cél itt az, hogy a fia­talokat fel kell készíteni az életre úgy, hogy minden te­kintetben egészséges fel­nőttekké válhassanak és utódaik is azok lehessenek szellemileg és biológiailag egyaránt. A kórház rekonstrukció­ja sok tekintetben gyöke­res változást hozott külö­nösen az újszülött ellátás területén, itt a műszerezett­ség is elfogadható. Sok figyelmet igényel a 15—18 éves korú lányok növekvő számú terhesség­megszakítása, szülése, ami az egészségnevelési tevé­kenységünk hiányaira utal, de a megfelelő családi hát­tér biztonsága is hiányzik ilyen esetekben, ami miatt több városban már segít­ségnyújtás céljából, gyor­san intézkedő szolgálatokat tervezünk. Elkeserítő, hogy az alko­holfogyasztás, dohányzás, esetenként a túlzott gyógy­szerfogyasztás és az ezzel járuló magatartásforma egyre fiatalabb korosztá­lyokat érint, amit egyedül az egészségügy közreműkö­désével nem lehet megaka­dályozni. Itt csak széleskö­rű társadalmi összefogás­sal lehet valamit elérni, amiben a felnőttek példa­­mutatására is szükség len­ne. Az egészségügyi problé­mák mellett számottevő a szociális veszélyeztetettek száma is. Ezekről a peda­gógusok és védőnők, a GYIVI munkatársai, a Csa­ládsegítő Szolgálat és a Szociális és Egészségügyi Osztály dolgozói segítségé­vel gondoskodnak. A vitában több hozzászó­lás, javaslat hangzot el. Dr. Agánd Zsuzsanna a Bács-Kiskun Megyei Ta­nács Egészségügyi O. kép­viselője szerint jó kapcso­latokat épít a félegyházi egészségügy a megyei szer­vezetekkel, több újítást, kezdeményezést vezettek be és igénylik a szakmai segítséget. A megelőzésre helyezik a hangsúlyt. Dr. Fazekas István az MSZP képviselője szerint, a gyermekvédelem akkor kap nagyobb hangsúlyt, amikor már nagy a baj. A veszélyeztetett gyer­mekek esetében meg kell vizsgálni, hogy mi az a hát­tér amikor jobb, ha a csa­ládon kívül van a gyerek, mint a családban. Héjjá István FKgP az egyre romló szociális hely­zet megkövetelné, hogy a családok helyzetét javít­suk. Hazánkban a nevelés­re, oktatásra fordított ösz­­szeg a költségvetés 2,5 szá­zalékát teszi ki, amely na­gyon kevés. Többet kelle­ne fordítani a szülői nve­­lés lehetőségére. Parádi Tiborné tanácstag szerint a segélyek odaítélé­sénél szigorúbban kell el­járni. Hozzon a helyi ön­­kormányzat olyan határo­zatot, hogy csak azok kap­janak segélyt, akik telje­sen munkaképtelenek. A csökkent munkaképessé­gűek pedig végezzenek a város számára valamilyen közmunkát és csak utána kapják meg a segélyt. A rendőrségnek is nagyobb szerepet kellene vállalni a vandál fiatalok megfékezé­sében. Csányi István tanácstag szerint a városban a beszá­molóban említett három városrészben leginkább fi­zikai munkát végző embe­rek élnek. A munkanélkü­liség is őket sújtja a legha­marabb. Az itt élő egyhar­madnyi lakosság mintegy 5 —6 százaléka él veszélyez­tetett környezetben. A körzeti orvosnak is le­gyen beleszólása a segé­lyek elosztásában. Az érde­keltek fogjanak össze és keressék a legmegfelelőbb megoldást. Sipos Lajos tanácstag el­ismerését fejezi ki a szak­ágazat irányításáért, mun­kájáért. Kiemeli a cigány­lakosság magas bűnözési arányát, helytelennek tart­ja, életerős fiatalok segé­lyezését, de elismeri, hogy sokan közülük nyomorúsá­gos körülmények között él­nek. A társadalom is hi­bás, hogy ezeket a körül­ményeket nem változtatja meg. A legtöbb gondot oko­zó 8—10 cigánycsaládra a rendőrségnek is jobban oda kellene figyelni. Dr. Garai István tanács­tag szerint a segélyek oda­ítélése jogszabályok alap­ján történik. A határozata­(Folytatás a 2. oldalon) Papp György: Vadászat Szent István emlékezete Államalapító Szent Királyunk volt, s nemzetünk őrszelleme lett. Uralkodásá­nak nehéz évtizedeiben megteremtette és erőssé tette a magyar keresztény mo­narchiát, amellyel beléptünk az európai országok közösségébe. Saját korából hazai forrás nem szól Róla. Az egykorú külföldi források di­csérik, csodálják kegyességét. István ki­rályunk legrégibbnek tartott életirata, az 1077 körül I. Szent László idején kelet­kezett ún. Nagyobbik Legenda szent éle­tű, bölcs, keresztény, emberséges uralko­dót fest, akinek kezéhez vér nem tapad. A Könyves Kálmán idejéből való ún. Kisebbik Legendából a törvényeket meg­tartó, határozott, erőskezű uralkodó tű­nik elénk. A históriai tények igazolják, hogy a legendákban megfestett István portré alapjában véve hiteles. Erős kezű volt, az ellene fordulókkal, azaz a ma­gyarság jövője ellen fordulókkal szigo­rúan bánt, de nem volt kegyetlen és hir­telen haragú, hanem meggondoltan és tu­datos szigorúsággal cselekvő, akit a sze­mélyes kérés meg tudott indítani. A Karhauzi Névtelen megjelöléssel is­mert jeles prózaírók a mohácsi csata ide­jében így írt Szent Istvánról: „Az Úr Is­ten Ötét sok képen való méltóságokkal szerette. Elsőnek mondatik Istentől ada­tott nemes királyság, második: dicséretes apostolság, harmadik: doktorság.” Mit jelentett Szent István korában és nevezetesen Őneki magának királynak, apostolnak és doktornak lenni? Királynak lenni számára mindenek előtt világi politikai hatalmat és feladat­kört jelentett, bírói és hadvezési tisztsé­get. Mint bíró törvényeket alkotott, ame­lyekkel megvetette országa társadalmi rendjének az alapját. Az apostolság nem más, mint missió, hittérítő munka. A politikai hatalom gyakorlása mellett István király népe hitének gondozását is feladatának tekintette, mert tudta, hogy a keresztény hitben erős nép maradhat fenn új hazájában. Ezért igyekezett alatt­valóit a hitben erősíteni. A Róla szóló legendák tanúsága szerint példával járt elől, amikor a keresztény vallás előírt erény-gyakorlatait buzgón elvégezte: imádkozott, böjtölt, alamizsnát osztott. A doktori méltóság olyan tanítói ha­talomra utal, amelyet saját belső intelli­genciájából merített. Ennek a tanítói hatalomnak gyönyörű megnyilvánulása az Imre fiához intézett „Intelmek”. Ilyen családias neveléstani munkát, mely ugyanakkor az uralkodói feladatok ismertetésével is össze van köt­ve, nem ismert az irodalom. Szellemileg emelkedett józanság és er­kölcsi felelősség sugárzik az Intelmekből: „Ha becsületet akarsz szerezni király­ságodnak, szeresd az igaz ítéletet Türe­lemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz.” „A tanács állít királyokat, dönti el az országok sorsát, védelmezi a hazát. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora hasz­na van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér.” „Kérlek, ne csak az atyafiságodhoz, a szomszédokhoz és az itt lakókhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erő­szakot szenvedőhöz.” „Imádkozz, ... hogy ... így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet.” „Légy mértékletes, légy szelíd, légy be­csületes.” Íme Szent István hozzánk, mai magya­rokhoz szóló üzenete. István király világosan látta, hogy a láthatatlan ellenségek: az önhittség, tu­nyaság, tétlenség, kishitűség széthúzás, közömbösség stb. legyőzése révén válha­tunk csak jobbakká, azaz alkalmassá a magasabb minőségű Életre. Amikor imádkozva szólítja fel fiát, voltaképpen önvizsgálatra, lelkiismeret­­vizsgálatra szólít fel bennünket, hogy ne utalkodjunk meg tévedéseinkben, hogy akarjunk megújulni, megtisztulni. A Na­gyobbik Legenda tanúsága szerint halála előtt Magyarországot a Boldogságos Szűz Krisztus anyja, Mária oltalmába aján­lotta. Nem hadistenek, nem a sors védel­mét kérte országa számára, hanem az örök Anyáét, aki szelídséggel, odaadással, türelemmel neveli, védi, oltalmazza a kis­dedet. Mert Szent István tudta, hogy nincs nagyobb erő a szeretetnél. 1038-ban Szent Királyunk esendő teste visszatért az anyaföldbe. Ami benne hal­hatatlan volt: tettei, példája, intelmei, szelleme pedig megkezdte folytonos se­gítő szándékú jelenlétét népünk, nemze­tünk, a magyarság történelmében, a nemzettudatban. Fájdalom, hogy legújabbkori történel­münkben nemzedékek nőttek úgy fel, hogy a Hatalom elfordította őket Szent István tanításától, intelmeitől. De a meg­rázó erkölcsi-lelki válság, amit meg kel­lett élnünk, ismét Szent Királyunkra for­dítja tekintetünk. Ismét felhangzik egyre többek ajkán későn az ének: „Hol vagy István király, Téged magyar kíván?!” És István király, nemzetünk őrszelle­me, nem fordítja el tekintetét. Kérjük, áldó jobb­ját ma is emelje fö­­lénk és tartsa védőn egész népünk fölött. JUHÁSZ ISTVÁN

Next