Félegyházi Közlöny, 1994 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-14 / 1. szám
2. oldal Hétköznapi plenáris-e a mezőgazdaság megmentése? Az előző számban dr. Vas László a mezőgazdaság helyzetéről, történéseiről írt a parlament mezőgazdasági napja kapcsán. Csaknem tíz évig egy szövetkezetben dolgoztunk, vezetőségi üléseken vettünk együtt részt meghívottként, döntéseket készítettünk elő, szakmai feladatokat oldottunk meg, döntöttünk — mégis másképpen látjuk a közelmúlt történéseit környezetünkben így a rendszerváltozás után. Le kell szögeznem, kollégaként sem értettünk egyet, melynek oka elsősorban szakmai eredetű volt (ő jogász, én pedig agrármérnök vagyok) és nem politikai. Cikkében arról ír, hogy az elszegényedés, a tönkremenetel a nyolcvanas évek elején kezdődött a „szocialista” jelzővel megkülönböztetett mezőgazdaságban. Érdekes. Ha jól emlékszem, az év végi üléseken fogadásokat kötöttünk az eredmény nagságára és idegesek voltunk, hogy elég lesz-e a „Kiváló” cím elnyeréséhez, amely csupán erkölcsi elismerést jelentett. A nyolcvanas évek „tönkremenete” közepette vettük gépeink nagy részét, építettünk modern üzemeket, a tehenészetet rekonstruáltuk. Az igaz, hogy 1988-tól a keresztbetartozás és a növekvő banki kamatok egyre nehezebb helyzetet teremtettek. A „szocialista” jelzőről pedig annyit, hogy talán nem oka a kiváló terméseredményeknek, de hátránya sem volt... Az eredmények a mezőgazdaságot szintjén kezelő, élni hagyó gazdaságpolitikának, valamint az ott dolgozóknak, a háztáji termelésnek, — melyet a szövetkezetek már tizenöt éve integráltak — valamint a szakértelemnek köszönhetők. Sajnos, az időjárás sohasem volt kegyes Kiskunfélegyházához az ország epicentruma volt a vizek országában, hazánkban. Talán kevesebben tudatosult eddig, hogy Magyarország Európában a folyók, tavak tekintetében a legellátottabbak közé tartozik, valamint művelhető terület (szántó) vonatkozásában is az elsők között van. Ha ezen adottságok kihasználására költöttek volna, vagy költenénk, biztonságos háttérrel rendelkeznénk. Még szerencsénk, hogy gróf Széchenyi István szabályoztatta nagy folyóinkat, mert erre egy mai szintű gazdaság képtelen lenne ... Keleti piacokról ír cikkében, melyek nagy felvevő piacai voltak többek között az ország mezőgazdasági termékeinek. Való igaz, de mi jutott ebből a mezőgazdaságnak? Olcsó árak közepes minőségű árukért, amelyek azon a piacon megfeleltek, megfelelnének ... Az ellentételezés nyersanyag formájában az államé lett, majd visszajutott az olcsó termékért (pl. búza) cserébe drága üzemanyag, energia, műtrágya formájában. Az olaj kihasználása akkor is, most is az állam kincsesbányája. Kérdem én a szénhidrogének, főleg az üzemanyagok, kenőanyagok útalapadóit miért róják ki ránk is, amikor gépeink 90 százaléka a földön jár, flasztert nem is érintett. Ennek ellenére nyereséges termelést folytattunk, mivel a terméseredmények fedezték a kiadásokat, igaz a nyereség nagy része adóvá változott, nem azoké maradt akik megdolgoztak érte. Ezt dr. Vas László is tudja, hisz ő sem gazdagodott meg mezőgazdasági évei alatt. Emlékezzünk még együtt tönkremenésünk okaira. Kik voltak akik először a nekünk nem fizetők közé kerültek? A belőlünk élő feldolgozók, az ipar kapcsolódó ágai, az egyre jobban egy szabaduló kereskedelem. Miért kényszerültünk hitelekre horibilis kamatokért? A leírtak, valamint az aszály miatt, amely „rendszersemleges” volt. Mi változott azóta? A mezőgazdasági üzemek tönkretételével megszűnt a viszonylagos létbiztonság, tönkrement az ún. háztáji gazdaságok, kisüzemek, vállalkozók integrálása és a romokon semmi sem épült fel, hiszen a vállalkozó — pardon, FARMER — épp olyan ellenség, mint a szövetkezet, mert még lehetőséget sem kap a talpraállásra! Nincs pénz tápanyagra, így az aszály duplát visz, állandósult a belső takarmányhiány, melynek következménye az elszabadult piaci ár. Ez vonatkozik az alaptakarmányokra (kukorica, búza, árpa, szója, tápok ára stb.), de a felvásárlási árakra is (pl. sertés). Nevetséges a tervgazdálkodás elfelejtése, amikor az üzleti életben kapitalista vonatkozásban minimum középtávú tervek kellenek hitelhez, üzlethez, biztonságos pénzügyi partneri viszonyhoz. A kárpótlás és részaránytulajdon levezénylése föld tekintetében még évekig fog tartani, hiszen a hivatalok (Kárpótlási Hivatal, Földhivatal) szakember és pénz híján képtelenek megbirkózni ezzel az óriási feladattal. A kárpótoltak nagy része lelkileg sérült és elégedetlen, mert hosszú, bonyolult az ügyintézés, nem a régi földjét kapja vissza, megváltozott a földek AK értéke, tulajdonlap hiányában a bankok szóba sem állnak a hitelkérővel (ha van tulajdonlap, akkor sem ...) stb. Soha nem voltam „zöldbáró”, csak szakember, megértem az agrárértelmiség sértettségét, amely sohasem nyolc órát dolgozott, ugyanakkor nemzetközileg is elismert szakmai eredményeket ért el. Megértem amikor nem kért ebből a kirekesztő politikából. Eltelt három és fél év, kiderült, hogy a szakértelmet nem lehet ígéretekkel, demagógiával pótolni, mert itt farkastörvények uralkodnak. Aki nem ért ehhez a szakmához, az menthetetlenül tönkremegy, és aki benne élt, tudja a dolgok okát, az is csak szenved a megélhetésért. Mit szólna hozzá dr. Vas László, ha a jogászok szaktudását, csak azért, mert a múlt rendszerben tanultak, dolgoztak megkérdőjeleznék, esetleg a hatalom kiszolgálóinak neveznék őket. Természetesen ugyanez elmondható lehetne a történelemtanárokról is, hadd ne folytassam . . . Itt állunk 1994. májusa előtt, lehet másokat, másképpen, nem érzelmi, hanem értelmi alapon választani, és akkor másképpen lesz. Meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaságot csak a szakértelem és a nemzeti egyetértés juttathatja az őt megillető helyre. Nem megmenteni kell a mezőgazdaságot, hanem élni hagyni, valamint a nagyrészt mezőgazdasági feldolgozó ipar privatizációjából befolyt "összegekből vállalkozásbarát hitelek formájában segíteni. Remélem mindkettőnk cikkéből kiolvasható a mezőgazdaságban gondolkodás, eltérő rálátással, megoldáskereséssel. Fuszár Károly Az Alkotmánybíróság 1993. december 21-i határozatával megsemmisítette a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvénynek a vételi jogra vonatkozó rendelkezéseit, ezt követően pedig az Országgyűlés a már megsemmisített részek hatályba lépését 1994. március 31-re halasztotta. Az előállott helyzetről sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Belügyminisztérium által a Parlamenten keresztülerőszakolt alkotmányellenes szabályok miatt ismét bizonytalan helyzetbe kerültek a bérlők százezrei. Törvényi garanciák tovább váratnak magukra, a kormánypártok által 1990-ben beígért lakáskoncepció hiánya mellett még a meglévő lakásállománnyal való gazdálkodás feltételei sem egyértelműek. A kialakult helyzetért egyértelműen a Kormányt terheli a felelősség. A FIDESZ az előállt körülmények között szükségesnek tartja annak elismerését, hogy a bérlők tulajdonosai lehessenek lakásaiknak. Ezt képviseltük a törvény vitája során, s ezért szavaztunk igennel a lakásokra vonatkozó vételi jog kérdésében is. Alapelvként kezeljük azt is, hogy az értékesítés feltételei nem lehetnek kedvezőtlenebbek a jelenlegi szabályoknál. Méltánytalannak tartunk minden további hitegetést, a lakások értékesítésének lehető leghamarabb történő lebonyolítását tartjuk szükségesnek. Ennek érdekében felhívással fordulunk az önkormányzatokhoz, a FIDESZ önkormányzati képviselőihez, hogy — a jelenlegi jogszabályi lehetőségeket felhasználva — járuljanak hozzá a bérlőket bizonytalanságban tartó helyzet megszüntetéséhez. Tekintsék úgy, mintha a vételi jog már élne, ezért a beérkező vételi ajánlatokat március 31-ig kedvezően bírálják el. Az általuk vállalható legkedvezőbb feltételekkel értékesítsék lakásaikat az azokat megvenni kívánó bérlők részére. Erre önként vállaljanak kötelezettséget, s tájékoztassák a bérlőket is erről a lehetőségről. FIDESZ Önkormányzati Kabinet Nyilatkozat Félegyházi Közlöny 1994. január 14. Sikerekben, gazdag'' Jatyog üjesztendőt' kívánok minden ‘ Félegyházi Polgárnak • *Jr. -ijpyi László‘v.az S2-JSZ- kep.vise'l.Grjelik'j'e A Munkáspárt választási programjáról III. Milyen gazdaságpolitikát akarunk? A Munkáspárt a jobb életet 2000-ig szóló rövid távú újjáépítési programmal kívánja megteremteni. Az újjáépítési program három pillérre épül: a vegyes tulajdonú gazdaságra, gazdaságfejlesztő politikára és az állam aktív szerepére. A tulajdonformák esélyegyenlőségét és versenyét! Az elmúlt három év bizonyította, hogy a magántulajdon önmagában nem teszi hatékonyabbá a termelést. A privatizáció nem teremtett új forrásokat, új munkahelyeket. Néhány ezer ember gazdagodását, a külföldi tőke térhódítását szolgálta, nem az ország fellendülését. A magántulajdon egyedül a jövőben sem oldja meg gondjainkat. A Munkáspárt a jelenlegi privatizáció azonnali leállítása mellett van. Nem kívánja az elmúlt négy évben magántulajdonba került üzemek átfogó újraállamosítását. Szükségesnek tartja azonban az eddigi privatizáció felülvizsgálatát és az országot súlyosan károsító eladások, korrupciós ügyletek érvénytelenítését. A Muunkáspárt a meglevő vegyes tulajdonú gazdaság hatékony működtetését tartja feladatnak. A Munkáspárt azt követeli, hogy semmilyen körülmények között se kerülhessen magántulajdonba a közlekedés, az energetikai ipar, a víz- és energiaszolgáltatás, a hadiipar, a bankrendszer A társadalmi érdekeknek a kormány gazdaságpolitikájával szerezzen érvényt Privatizáció csak a dolgozók részvételével valósuljon meg. Senki se adhassa el a gyárat a dolgozók feje fölül. A bevételeket a gazdaság korszerűsítésére, a munkahelyek védelmére és újak teremtésére használják. A parlament szigorúan lépjen fel a korrupció, a visszaélések ellen. A Munkáspárt a vegyes tulajdonú gazdaság alapkövetelményének tartja a tulajdonformák esélyegyenlőségét. Az állami gazdaságpolitikának ne legyenek kedvenc gyermekei. Az egyenlő törvényi feltételek között működő vállalatok között a verseny döntsön. A külföldi tulajdonba került és a külföldi részesedéssel működő üzemeknél érvényt kell szerezni az ország érdekeinek. A jövőben ne engedjünk ide olyan tőkést, aki bezárja a gyárat, elbocsátja a munkást. Csak olyan külföldi tőke kell, amely újat épít, új munkahelyeket teremt, technikát fejleszt, piacot bővít, a gazdaság szerkezeti átalakítását segíti. Korlátozás, restrikció helyett gazdaságfejlesztést! A beruházások, a termelés bővítését, a reálbérek és a fogyasztás növelését. Munkáspárt helyi szervezete A Fülöp Atya Alapítvány felhívása Az alapítványunk által, Simon András grafikusművész jóvoltából kiadott, a Mi Atyánk kezdetű imához fűzött rajzos elmélkedéssorozatba három hiba került: 1. Az „És ne vígy minket a kísértésbe” című lapon (a második sorban) a gondolkodásoddal szó hibás. Helyesen: gondolkodással. 2. A „Legyen meg a Te akaratod” kezdetű lapon a felfelé mutató nyíl aránytalanul nagyobb, mint a lefelé mutató. Ez így lényegesen különbözik a szerző által elkészítettől. 3. A „Mi atyánk” kezdetű lapon a Szentháromság háromszögében szemgolyó szerepel ellentétben a szerző által elkészített változattal, melynél a szemgolyó hevett szívvonalas rajza található. Ezen hibákért a felelősség teljes egészében az alapítványt terheli. Mindazok részére, akik vásárlás útján jutottak hozzá a hibás példányokhoz, felajánljuk, hogy azokat igény esetén a vételárért visszaváltjuk vagy azokat azonos értékben hibátlan példányra kicseréljük. (Az igények csakis a József A. u. 4. III/19. sz. alatt jelezhetők.) A hibákért mind a szerző, mind valamennyi kedves érdeklődők elnézését kérjük! a Fülöp Atya Alapítvány Felhívás A Darvas József Általános Iskola nevelési, oktatási és sport célok támogatására alapítványt hozott létre „DARVAS ISKOLA DIÁKJAIÉRT” OKTATÁSI ALAPÍTVÁNY elnevezéssel. Az ALAPÍTVÁNY pénzbeli és egyéb támogatásokat is szívesen elfogad. APEH engedéllyel rendelkezünk. Az alapítványba befizetett támogatások összege (értékösszege) az adóalapból levonható. Bővebb felvilágosítást: 76/362-744 telefonszámon Mészáros Gyuláné kuratórium elnökétől, Vidéki Imre iskolaigazgatótól, Rádiné Szakál Irén gazdasági vezetőtől lehet kérni. Levélcím: Darvas Iskola Diákjaiért Oktatási Alapítvány Kiskunfélegyháza, Darvas tér 10. 6100 Bankszámlaszám: 603-001543-5 (OTP 259-98171)