Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1917 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-30 / 52. szám

H­ÍREK. Az uj esztendő. Eltemettünk ismét egy gondterhes évet, Hadd szóljon ajkunkról búcsúztató ének, Legyen nyugodalmas az ő pihenése S ne légyen meggyűlölt szegénynek emléke; igaz, rosszat is tett, nem is egy esetben, Igen nagy űrt hagyott számtalan szivekben, Sok könnyet hozott ő és kevés vigságot, Piros vérbe fagyva hagyta e világot, Ő is kedvezett a hadiszállítóknak , Akik örvendtek a kékhasú bankóknak, Barátság, szeretet­e nála nem járta, A sok felebarát egymást borotválta, Nemcsak borotválta, sokszor meg is nyúzta S bőrét eladni a piacra húzta. Sok pénz fogyott el a lőporra, puskára, De azért a békét mind csak tőle várta. Nem hozta meg ő se, csak a reménységét, így érte el lassú kimúlással végét. * Hs * Uj remény dagasztja keblünk epekedve, Be lesz töltve ime, mindannyiunk kedve, A szép uj esztendő megérkezik végre, Amely nem visz minket talán újra jégre. Üdvözölve légy hát, drága csöppnyi gyermek! Kinek lábainál epedve hevernek, Reménnyel ajkukon élni vágyó népek. Töltsd be vágyaikat! forrón, esdve kérnek, Hozz a magyarnak is vig esztendőt végre, A sok bánat után ráfér e jó népre, Akinek nincs, adj jó tömött pénzes tárcát, Varázsold közénk a boldogság országát, Ne hozz többé könnyet, de sok vidám percet És a nagy pótadót szállítsd kissé lejjebb. A pincér minékünk csak tiszta bort töltsön, Adjon a bank végre váltó nélkül kölcsönt, Legyen jó bő termés búzába’ meg borba’ És a végrehajtót függesztesd fel sorba. Az adóhivatalt csukd be hogyha lehet, Ne méregesd szűkén többé a kenyeret. A múlt évi cukrot add ki kérünk szépen, Ne hagyj minket tovább ily keserűségben, A magyarnak végre hadd jöjjön meg kedve. Ne adj mindent néki kegyelemből jegyre, Adj, ha lehet mindent maximális áron, Ne rejtse az árut Maxi meg az Áron. Adj világosságot ne csak hébe-korba, Hogy a sötétben ne üssük egymást orrba. Itthon örvendhessen férj, apa és gyermek, Akik eddig elég port és füstöt nyeltek. Lakodalom legyen völgyben meg a hegyen, Vesszősinek éjjel-nappal dolga legyen. Eljegyzési kártyát szüntelenül gyártson . Ez a minimális , szerény kívánságom. Tüske. Egyházi kitüntetés. Megyés püspökünk igen szép figye­lemmel épen a karácsonyi szent ünnepek alkalmával kitüntetésben részesítette a hely­beli papság egyik nagy buzgalmu, kiváló munkásságú tagját, Sille István főgimná­ziumi hittanárt, kit szentszéki ülnökké nevezett ki s feljogosította a piros öv vise­lésére. A megyés püspök a megkülönböztetett kitüntetéssel jutalmazni akarta azt a közel 20 esztendei buzgó fáradozást, mely a ne­velői munka terén oly gazdagon gyümöl­csözött, jutalmazni akarta azt a mély vallá­sosságból fakadó egyházi szolgálatot, mely a hit erősítésében látta a maga legszebb célját, de meg jutalmazni akarta azt a mély erkölcsi alapokon nyugvó társadalmi tevé­kenységet is, melyet Sille István a katho­­likus öntudat emelése érdekében fáradha­tatlan tevékenységgel és sohasem lankadó buzgalommal kifejtett, melynek szép ered­ményét csak legutóbb is láthattuk a Kath. Erzsébet­ Nőegylet kebelében. Hogy milyen érdemes egyénnel szem­ben gyakorolta figyelmét a megyés püspök, mi sem bizonyítja jobban, mint az az igazi öröm, melyet Sille István kitüntetése kel­tett városunk egész társadalmában, melyet ő magas műveltségével, széleskörű ismere­teivel, megingathatatlan férfiúi jellemével s a legnemesebb munka között eltöltött ki­váló buzgalmával egészen meghódított. Hogy a katholikus nevelés terén zaj­talan, de következetesen mélyítő munkája mily gyümölcsöző volt, elég csak arra az egyre hivatkoznunk, hogy közel két évtize­den át egész generációt nevelt a hazának a vallásossággal párosult hazaszeretet ma­gasztos érzéseiben, mely tanítványai meleg szeretetét és mindenki hálás érzését sze­rezte meg számára. Az iskola, a szó s a toll hatalmával építette fel azt az épületet, melyre minden­kor büszkén tekinthet vissza a lelkiismeret lélekemelő nyugodtságával. Kívánjuk a szív őszinte melegével, hogy e szép karácsonyi kitüntetés csak lépcső legyen életének magasra emelkedé­sében. Ad multos annos! . . Lapunk t. előfizetőinek, olvasóinak, mun­katársainak s barátainak boldog újévet kí­vánunk! Fehér karácsony. Az utóbbi években legtöbbnyire fekete karácsonyunk volt. Az idén azonban igazi fehér karácsonyban volt részünk. Még jókora hóréteg maradt meg a tartós hideg következtében az első ha­vazásból. Karácsony estéjén azonban újra megkezdődött a havazás, az ünnepek alatti hóvihar egészen elborított bennünket újabb magas hóréteggel. Egyházmegyei hírek: Bodonyi János An­tal kartali helyettes plébános, ki nálunk is működött, mint segédlelkész, pusztavacsi lelkész lett. — Dr. Bencsik Pál az újonnan felállított jászszentlászlói lelkészség első lelkipásztora december hó 18-án tette le hivatali esküjét dr. Baksay Károly püspöki helynök kezeihez. Hadikórházunk karácsonya. Méltó mó­don és bensőleg ünnepelte meg a karácsony szent ünnepét városunk hadikórháza, ame­lyet a még mindig tartó járvány miatt ez­úttal a nyilvánosság kizárásával dr. Táby József kórházparancsnok sikeresen rende­zett. Az ünnepély e hó 24-én d. u. 3 óra­kor kezdődött a Hymnus megnyitó éneké­vel, amelyet a beteg katonák énekkara adott elő, mely után dr. Táby József kór­házparancsnok lépett az emelvényre s ma­gasztos szép gondolatokban teli beszéddel vázolta a szeretet és békesség­e nagy ün­nepét. Utána következett Grossinger Antal­nak „Egyszer volt, hol nem volt“ című­ gyönyörű költeménye, amelyet Török Antal egyéves önkéntes hatásosan és érzéssel sza­valt el. A felemelő ünnepélyt a „Szózat“ hangjai zárták be, amelyet a megjelent or­vosi kar, a sebesült és beteg katonák áhí­tattal hallgatták végig.­­ Utána dr. Táby Józsefné urasszony áldozatkészsége folytán az alábbi ajándékok kerültek a beteg kato­nák között kiosztásra és pedig: 284 ‘0 kilós kalács, 4000 drb cigaretta, 200 csomag pi­padohány, szivar, azonkívül befőtt, torta és 5 kg. saloncukor. Ágai Mártonné úrasszony szives adományozása folytán 240 drb diós és 240 drb mákos kifli és befőtt. Dinnyés Antalné úrasszony pedig dió és almával já­rult az adományozáshoz. Az ünnepély egy, az e célra alkalmas helyiségben folyt­­ le, valamennyi betegállományú katonák rész­vételével, ahol még a szeretet ünnepét íz­lésesen és dúsan feldiszített nagy kará­csonyfa hirdette. A kiosztott ajándékokat a katonák jól eső örömmel fogadták hálásan köszönték meg. Éjféli mise. Ó-templomban az éjféli misén angyalikat gyönyörködtette az áj­ta­tosságban elmerült buzgó katholikus kö­zönséget. Evangélium és offertoriumra Pe­regi Mariska csengő, tiszta szopránja adott elő szólót, közben a pásztori és angyali ka­rok felváltva adtak kifejezést bámulatuknak a távolban feltűnt kis Jézus születését jelző csillagnak zengettek hódoló dicséreket, a megszületett kis Jézus rászolya előtt. Más­nap a 9 órai nagymisén ugyancsak angyali szóló és angyali karok töltötték ki a szent­mise egyes részeit. Peregi Mariska mint angyali szóló szerepelt, az angyali karok szerepeit: Eszik Julianna, Rigó Vera, Tóth Gizella, Csudás Anna, Német Mária, Hideg Rozália, Tóth Fánika, Czombos Julianna, Bibok Róza, Jusztin Rózsika, Honti Piroska, Tarjányi Rózsi, Őze Böske, Forgó Agneska, Pallagi Bözsike, Zimány Rozália, Cseh Ve­ronika, Gazdag Mariska, Vidács Erzsébet, Csenki Manci, Terjék Róza, Piroska Ilona, Tarjányi Valér, Berecz Mária, Fricska Róza töltötték be. A betanítással Ulrich Antal főkántor fáradozott, kinek előadott orgona számai szépen juttatták érvényre a pastorel­­lák zengzetes melódiáit. El nem csépelt gabona. A tanácsnak tudomására jutott, hogy Fazekas Szűcs Pálnak a határban 37 kereszt gabonája van elcsépeletlenül. A tanács most sürgősen fel­hívta a birtokost, hogy amennyiben 8 na­pon belül el nem csépelteti a gabonát, azt az ő költségére a város fogja elvégeztetni. A­ határozat nem elég szigorú, mert a mai viszonyok közt egy szem gabonát sem volna szabad a pusztulás veszélyének kitenni, nemhogy 37 keresztet, mikor a gabonára nagy szükség van. Pásztorjáték. Az Iskolanének vezetése alatt működő ..Leányifjúsági Egylete 26-án 4 órakor pásztorjátékot rendezett. Szabó János „Betlehemi bakter“ című­ gyönyörű kétfelvonásos karácsonyi játékát adták elő a Constantinum iskolai színpadján zsúfolt ház előtt. Az előadás szép sikere a műked­velő szereplők színpadi készségére és a vezetők lelkes ügybuzgóságára vall. A sertések rekvirálása. A közélelme­zési miniszter a sertések rekvirálását a vá­ros területére is elrendelte. A rekvirálást a Haditermény Kvt. megbízottai fogják vé­gezni, kik ezen teendőjük végzése közben hatósági személyeknek tekintendők. Figyel­meztetjük azonban a lakosságot, hogy a Haditermény csak oly sertéseket rekvirál­­hat, melyek a közélelmezés céljára lekötve, nincsenek, mert ezeket, valamint a házi és gazdasági szükségletre engedélyezetteket el­­rekvirálni nincs jogukban. Ha ilyent szán­dékoznának elrekvirálni, erről Seres István h. polgármesternél azonnal jelentős teendő és utasításáig a sertés nem adandó ki. A saját érdekében cselekszik mindenki, aki az engedély nélkül hizlalt sertést a Haditer­mény részére átengedi, mert igy a bünte­téstől megszabadul. Az 1900. évben születettek katonai je­lentkezése. A honvédelmi miniszter által ki­­bocsájtott Hirdetmény szerint az összes 1900. évben született ifjaknak december hó 28., 29. és 30-án kellett a katonai nyil­vántartói hivatalban jelentkezni, hogy őket összeírhassák. Azon ifjak, akik e három napon nem jelentkeztek, 1918. évi január hó 2-án, szerdán okvetlenül jelentkezzenek, mivel annak elmulasztása szigorú bünte­tést von maga után. A szülők s cselédtartó gazdák figyelmét is felhívják erre, hogy fiaikat s cselédjeiket a jelentkezésre el­­küldjék. A Hadikórház karácsonya. A városi ta­nács dr. Táby József ezredorvos, kórház­parancsnoknak köszönetét fejezte ki, amiért saját költségén állíttatott fel a beteg s se­besült katonáknak karácsonyfát s karácsony estéjén szép ünnepséget rendezett. Ez al­kalommal a tanács elhatározta, hogy a kór­ház ápolónőinek 350 koronát utal ki újévi ajándék címen. Megtagadott segély. A belügyminiszter most értesítette a várost, hogy az ideigle­ FÉLEG­­YTHÁZI HÍRLAP egyesült FÉLEG­YHÁZI HIR­ADÓ 1917. december 30. ótát a vele nyomon járó üzleti, anyagi elő­nyökkel egyetemben őszinte szívből kívá­nom önöknek. Csekély szolgálatomat pedig, — ha valamit tehetek a jó ügy érdekében — mindenkor örömmel felajánlom. Azt hi­szem, még találkozunk. Vajha a megértés­ben találkoznánk és fognánk kezet becsü­letes, magyaros kézszorítással. Hazafias üdvözlettel: Kovács Ferenc, hittanár.

Next