Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1917 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-30 / 52. szám
XXXV.—XXIII. évfolyam. Kiskunfélegyháza 1917. december 30. 52 szám Előfizetési ár: Egy évre. . 8 kor. Pél évre . 4 . Negyed évre 2 „ Egy szám ára 16 fill. A kéziratok a szerkesztőségbe Vesszősi József könyvkereskedésébe küldendők Kéziratokat ne sdnntr vi<»S7a. = POLITIKAI HETILAP. = EGYESÜLT Megjelenik mindán vasárnap reggel. Hirdetéseket és reklamokat a lap részén felvesznek az összs hirdetési irodák. A hirdetéseket, előfizetéseket, felszólamlásokat a kiadóhivatalba (Vesszősi József könyvkereskedésébe) kérjük küldeni. .vw ■ @áoKS3IP Új év. Kiskunfélegyháza, 1917. december 29. Még csak néhányszor fordul meg a vén föld tengelye körül s elérünk az uj év küszöbéhez, melyet milliók és milliók boldog reménykedéssel várnak. A megsanyargatott és megkínzott emberiség békevágya talán sohasem várta oly epedve az uj év elközelgését, mint napjainkban. Keleten elült a viharzó csaták rémséges borzalma s a béke magasztos ünnepén a hótól fehér Karácsony magasztos érzésű napjaiban beköltözött a viharedzett marcona katonák lelkeibe a krisztusi szeretet áldó szent melegsége. A keleti fronton havas zúzmaráktól csillogó hómezők felett a ragyogó hold világánál végig járt az emberiséget megváltott Krisztus a béke olajágával s hirdette a békét a jóakaratu embereknek, kik egyetlen intésre hüvelybe rejtették a vértől áztatott szuronyok borzalmas erdeit s egymáshoz közelítve, megértették egymást, hogy a népek sohasem lehetnek egymásnak ellenségei. A három éve már száműzött karácsonyfák zöld ágai között lágyultak a gyertyák lángjai s fény áradt szét a betakarta falvak kunyhóiban, hogy szokatlan öröm töltse be a család minden tagjának átszellemült, felmagasztosult lelkét. Csak a műveit Nyugat nézte megdöbbenve Kelet népe lelkének e meleg találkozását s döbbenetes félelmében ünneprontó lett. Éjjel, nappal dübörögtek a katonai vonatok hatalmas gépei és szállították a harcosok ezreit meg ezreit, mert érezték, hogy a baljóslatú végzet Damokles kardjaként ott csüng fejük felett s Kelet nyugalmas nagy csöndje borzalmas vihart készit elő számukra. Tudják, hogy nekik bűnhödniök kell, kik gonoszságban fogant ördögi lelkükkel zúdították reá az emberiségre a világháború vérben fürdött vad Fúriáit. De mi is érezzük, hogy közeledik a nagy leszámolás borzalmas napja, de mi bizakodó reménységgel tekintünk a jövőbe, hogy az igazságnak hatalmas Istene, ki eddig már oly annyira megalázta becstelen ellenségeinket, végre eljuttat bennünket a végső nagy diadalhoz, mely meg fogja hozni az egymásra uszított emberiségnek a világbéke gyógyító balzsamát. Érezzük, hogy a reánk köszöntő új év nagy dolgokat hoz nekünk. Meghozza a kijózanodott emberiség megújhodását szívben, lélekben, érzésben és gondolkodásban. A régi korhadt oszlopoknak ki kell dülniök s a romokba bontott pusztulás felett egy egész uj világnak kell felépülnie benépesedve uj emberekkel, uj törekvésekkel, uj megoldásokkal, uj ideákkal. A világháború vérfürdőjéből megtisztulva kell kiemelkednie az emberi szabadságnak. Kell, hogy a milliók lelkén átviharzott érzések forró lávájából előre törjön a nemes aranynak értékes folyama. A halál felett az életnek kell diadalmaskodnia, a végnélküli temetők keresztfáinak virágot kell hajtaniuk, hogy az örökre alvók poraitól táplálva a virágból gyümölcs fejlődhessék az árvák táplálására. Minden koporsónak uj bölcsővé kell válnia, melyből mosolyogva kelljen az uj világ embercsemetéje, a keserves könynyek dús patakjaiból egy uj folyónak kell felduzzadnia, hogy üdítő italával megenyhítse az elepedtek égető szomjúságát. Az ágyuk bronzából harangnak kell formálódnia, hogy nagy határokon átbongó hangja a munka templomába hívja együttes imára az acélos izmú hívek millióit. A repülőgépek motorja új közlekedési eszközök érkező zaját jelezze, a búvárhajók a tengerek kincseivel szánjanak fel a tarajos habok fölé s a nagy hadihajók messze világrészek termékeit hozzák el gazdag kikötőinkbe. A gyilkoló fegyverekre költött milliárdok felszabadult nagy garmadája a tudomány, a művészet s a humanitárius intézmények tápláló forrása legyen. Ezt a megtisztult, érzéseiben megnemesedett csudás új világot hozza meg nekünk a nemzeti szabadság csapongó szárnyán a világbékének boldog új éve! . . Lapunk kiadóhivatalának telefonszáma: 65. Felelet a Corvin Film Részvénytársaságnak Budapest. A „Félegyházi Hírlap“ november 25-iki számában megjelent „Gyónás szentsége“ című közleményemre elég nyugodt hangon választ kaptam. Szerfelett örülök, hogy szavaim illetékes fülekhez jutottak. Azonban félreértettek. Ugyanis elítélő bírálatom vonatkozó része a kérdéses filmjátéknak csakis a helytelen cím megválasztását, a belőle származó anomáliákat kifogásolta. Ezt most is állítom és vallom. Kritikám egyéb magára vett kifejezései, még kevesebb kíméletet érdemelve sújtották a mai egyéb film- és színjátékokat, melyek a dekadencia jegyében korlátlanul rombolnak a lelkek világában, holott hivatásuk az építés lenne, nem tömegmételyezés. Válaszuk egész tartalmát kimerítően, részletekbe nem bocsájtkozom, csak egyenes kívánságokra és privát levélben, elfajuló hírlapi polémiáknak nem vagyok barátja. Ezzel a köznek nem használok, a cégnek ártok, magam pedig kíméletlen adagokban szedem a meg nem értés keserű labdacsait, így gondolom én emberhez méltónak „tanári logikával" és emberbaráti szeretettel. Az üzlethez, ha tisztes nevezetre igényt akar tartani, egy darab szív is kell. A színjáték vásznon és deszkán nemcsak pénzbe, de vérbe megy. A nagy bevétel nagy lelki tömeggyilkolásnak is lehet az ára. Ezzel a jó mozitulajdonosoknak, szindirektoroknak is számolniok kell Isten és ember előtt. Én reméltem, soraikból kiolvasom, hogy a Részvénytársaságnak megvan ezen legbiztosabb és legtiszteségesebb befektetése: a darab szív. Azért merem ajánlani, hogy a vallásos filmjátékok próbáira szíveskedjenek felkérni egy papot, aki a rendezésben kellő irányítással szolgáljon. Hiszem, szívesen is vállalkozik erre valaki a fővárosi papság köréből minden ellenszolgálat nélkül. A fontos újítás előnyükre válnék a külföld előtt is. Továbbá kérem, fektessenek nagy súlyt az erkölcsnemesítő és ismeretterjesztő ifjúsági darabokra, de kifogástalan szerzők és hozzá szakszerűen értő „tiszteletbeli rendezők“ bevonásával. Nem lenne annyi felsülés és vágóhídra juttatás az „ifjúsági“ játékok végigszenvedésében, nem lennének kászolgáltatva az ifjúság és a nevelők az érzéketlen, pénzéhes kufárságnak a bizalmukkal való visszaélések által. Azért nem jut dűlőre az iskolai mozik kérdése, mert nincs kellő tartalmú és mennyiségű produkció igazi ifjúsági darabokban. íme az újabb ész és szívszerű üzleti szempontok, újabb babérlevelek! Mennyi jó származnék ezekből a Részvénytársaságra és a vérecsapolt Haza ifjú nemzedékére. Amennyiben az öregek már nem jönnének számításba, tekintsenek kérem a jövő embereire! Ez lesz a Corvin Film-Részvénytársaság legszebb dicsősége. Ezt a nem megvetendő magyar glori-