Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-02 / 1. szám
1921. január 2. _____FÉLEGYHÁZI HÍRLAP helyben jár. Ez az idő. Nem jár, csak mi hisszük róla, hogy fárad miattunk, olyan mint a nap, az égi nap, keze nincs, nem munkás ő, minek is neki láb és kéz, ti jótállótok és kezeskedtek helyette. Az éjfelek éjfélén, amikor a gavallérok kihúzzák mellényzsebeikből órácskáikat, párrá esküvő társaságok állanak lesbe, ahogy Szilvesztert kiöntik ólommal az ő láthatatlanságából. Szilveszter előveselkedik, letelepszik a XII. felé és lesz a tizenharmadik a tucatos számon, lélegzettartva hallgatják, mikor percenti az utolsó percet? Odakünn nagyot üt a nagy toronyóra Szilveszter hátára és mintha mi sem történt volna, ő elfisteleg a cigarettek páráiban. Nem történt más, mint ami mindennap minden pillanatán megújrázódik: itj kerül a régi helyébe. Csakhogy ez az egy pillanat megszemélyesül a sokak közül és a ravasz Szilveszter! egyperces picurka fiókát Czent oda a maga hűlt helyére. Valahányan vannak, azok mind boldog újévet kívánnak rá egymásra és hogy egészséges legyen az újszülött, meg ne haljon elébb! (mikor egy hetes, úgyis megkeresztelik) poharak koccannak össze. Titokban mindnyájan boldog régi évet gondolnak helyette, az uj helyett, boldog régi országot az uj helyett, régit, régit, csak régit minden uj helyett. Valamelyik hölgy udvartartásából egy komoly úriember emancipálja magát az egész társaság számára . . . „Legyen unalmasság, Szilveszternek lassan kell múlnia. A vérözön előtti korban egy sült malachoz fogtam egy malacbandát akkor még voltak ilyen különlegességek, magunk között ezzel megcsináltuk Szilveszter végrendeletét. Úgy éjfél fele hozzám dörgölődzik a Sanyi öntés közben, hogy náccságos uram, egy óra kellene, akármilyen, hogy azs ujezszendőt pontosan megköszöntsük. Nesze, odatettem ebbük a zsebórámat, majd kaptak hozzá lesipecsenyét. Pontban rárántották azok a tust, az általános kavarodás után még jöttek is tenyerezni: egy kis serencse pizst... fp rnAg V£H1* OVSZ órám ? — Ájáj, náccságos uram, azs a Silvister elvitte, azs a Silvister. De irigylem én a náccságos urat, mindig serencséje les azs ezstendőben . . . — De te Szilveszter Sanyi, majd elraklak én téged a jövő Szilveszterig! — Nem én, nem én, azs a náccságos Petőfi ur volt a Silvister Sanyi. — Nono, belemarad a béredbe. Ha felkel a nap, majd meglátjuk. — Újévi hajnalon hozzám kujtorog: ígérte a méltóságos ur azs lesipecsenyét, meg valamit jövő Silvisterig . . . Úgy tett, mintha sietnékje volna ... A biró ur náccságát musáj hazsa kisirni. — Helyes cigány, csakugyan ígértem. Mától a 36- ik holnapig minden éjfélkor el kell hozzám jönnöd és megmutatni a saját órádon az időt. Mindennap tanítasz egy nótára, mert különben téged kisér a biró úr és tanuttat mindennap egy nótára . . . Tiétek a lesipecsenye. Pont. — Nem lett fintoros, parolát csapott a tenyerembe, engedtem neki mindent. De mennyi bajom gyűlt vele! Az anyjukra folyton üzengetett tőle valamit valamiért, mondtam neki, hogy legényember vagyok, lássa, nincs nekem háztartásom, erre úgy vigasztalt, hogy milyen jó is nekem, bárcsak ő lehetne ilyen legény még egyszer! Az asztalom, a pénztárcám, a szekrényem az mind szolgált neki, én lettem a mecénása. Soha el nem maradt volna, féltem már, hogy rám hordja a pereputtyát. S az órája! Az mindig többe került, mint ő. Mintha csak etette volna, dorbézolt volna vele, mintha orvosára költött volna, ápoltatta volna. Annak nem volt szabad egy napig rosszul lenni, azt meg kellett az órásnak izomban iszkábálni, annak az órának tok kellett, tisztítás kellett, puha mellény kellett, mert különben oda lenne az ő keresete! Jött végre a háború. Örültem neki, amikor vettem a behívómat, a megszabadítómat, mert a móré oda már nem kísértett az éjféleken. Akkor is hagyaték kellett az órájára. Kedvvel róttam le a kötelességemet, hadd hozza utoljára nótámat. S a móré? Az olajfronton már mellém került egy századnál. Hozta akkor is a hegedűjét. Kérdem az órát: Ali, náccságos főhadnagy úr, otthon hagytam, biztosítottam, elzsárattam, órásnak adtam, az viseli gondját, ha felkel reggel, lefekszik este. Nem mertem én az utat ide hurcolni, nehogy megsebesüljön segényke! Tizennyolcban éppen Szilveszterkor menekültünk vele, a legényem volt. Legényem, ahogy vágyta, az agglegény mellett. Csak a hegedűjét mentette az olajözönből, ott szigorgatta a hóna alatt. Közel sopogtunk immár a Maroshoz ; ez a cigányok szent folyója, lehet, ő is érzett valamit ? Megszólalt: Főhadnagy úr, főhadnagy úr. Maros vizse folyik csendesen. Silvister van, hány óra van? Hegedülni seretnék főhadnagy ur . . . — Ne szuszogj ember, mert beledoblak a vízbe . . . Nem hallod lövöldöznek? Huccu, a dereglyébe! Csetlünk le vele a parton, a cigány megroggyan, tárja felém a hegedűjét, vacog a nyelve: Jájjájj, a devla, a devla. Elvis a Silvister, elvis a Silvister, mint azs órát elvitte. Főhadnagy úr ne hagyjon, ne hagyjon. A komoly úriember bocsánatot kér, oda fordul a sarokba, egy kis fekete koporsóféle tokhoz, lefordítja a fedlét, kivesz belőle egy korhely hegedűt, senkit se néz és mindenki őt nézi, úgy áll ott, mint egy tolvajló, akit megloptak és ő megesküdött Szilveszternek, hogy bosszút szerez, meglop mindenkit nótával, búval, mert olyan most a nóta, mint a cigány, lop, csal, gyújtogat. Maros vize folyik csendesen, Krasznahorka büszke vára. Szegény székely nép, akár hová mégy . . . Talán igy szerencénk lesz az uj esztendőben. Vajda József. HÍREK. — Lapunk 1. olvasóinakoldog újévet kívánunk! — Lapunk az újévi üop miatt nem szombaton, hanem pénteken délelőtt jelent meg. — Lapunkra a mai számtól kezdve új előfizetést nyitunk. A lap előfizetési ára — házhoz kézbesítve — negyedévre 20 korona. Egynegyed évnél hosszabb előfizetést a kiadóhivatal jelenleg nem fogad el, mivel az újságpapír folytonos drágulása, valamint az előállítási költségek emelkedése ezt most nem teszik lehetővé. Kérjük igentisztelt előfizetőinket, hogy az előfizetéseket a kiadóhivatalban megújítani szíveskedjenek. — Városi közgyűlés. A képviselőtestület december hó 31-én, pénteken délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, melyről lapunk legközelebbi számában hozunk tudósítást. — Jótékonycélu előadás. A kath. Erzsébet Nőegylet a most alakult Leány Klubbal karöltve január 8-án, szombaton este8 órakor a „Korona“ dísztermében műsoros előadást tart, melynek tiszta jövedelme a helybeli szegények felsegélyezésére fog fordittatni. Az előadást tánc követi. Jegyek előre válthatók a MOVE irodahelyiségében (Hoffer ház, emelet). Hideg büfféről és italokról, — melyet a Nőegylet tagjai adnak össze, — gondoskodva lesz. — A népszámláló biztosoknak a számláló lapokat kiosztották. A népszámlálás, mint már jeleztük, az egész város területén újév napján veszi kezdetét. Miért kerül most egy üveg Diana sósborszesz 22 koronába ? Azt kérdi mindenki. A válasz egyszerű, mert ma még az eddiginél erősebb, hatásában páratlan, erejében felülmúlhatatlan minőségben készült. Mindenki tudja, hogy azok a finom, részben tengerentúli anyagok, melyekből a Diana sósborszesz össze van téve, a világháború kitörése óta több százszorosan megdrágultak. A kormány pedig elrendelte, hogy ezentúl az eddiginél erősebb minőségben kell gyártani a Diana sósborszeszt. — Adományozás. Őszentsége a pápa magyarországi követe, Schioppa Lőrinc, a budapesti központi kath. Misszió Egyletnek 50,000 K-t adományozott, melyből az a kiskunfélegyházi kath. Erzsébet Nőegylet csecsemővédelmi szakosztályának 1000 K-t juttatott. — Karácsonyi pásztorjáték a zárdában. Ritkán látott a zárdának színházul szolgáló tornacsarnoka oly nagy számú közönséget falai között, mint karácsony két ünnepén. E napokon adták elő az intézet képezdésznövendékei a „Szobaleány“ c. egy felvonásos darabot és az ott működő leányegyesület a „Betlehemi bakter“ c. pásztorjátékot, mind a kétszer zsúfolt ház előtt, pedig a közönség egy része be sem juthatott már. Sajnos, nincs terünk rá, hogy az egyes szereplőkről külön-külön szóljunk, meg kell azonban állapítanunk, hogy minkét darab megjátszása várakozáson felül állott. Már az első darab egészséges humorával, víg jeleneteivel, a szereplők természetes játékával megnyerte a jelenvoltak tetszését, a pásztorjáték pedig valósággal elragadta. A fenséges eszmét, a Megváltó születésének misztériumát a pásztoréletnek sokszor humoros mozzanatokban gazdag keretében varázsolta elénk annyi kedvességgel és közvetlenséggel és oly tökéletes megjátszással, hogy bármely színpadnak becsületére vált volna. Fokozta a hatást a jelmezek hűsége s a fülbemászó énekek pompás melódiája. Végtelenül bájos jelenség volt a darab végén a kis Jézusnak négy-öt éves megszemélyesítője, amirőt áldást osztva édes csicsergéssel szólt az emberekhez: „szeressetek jobban, mint eddig; béke, béke, az én békém legyen veletek.“ A szereplők mellett méltó elismerés illeti meg Maristella nővért, ki a betanítás, vezetés és rendezés nagy munkáját végezte. Tekintettel arra, hogy az annyi élvezetet nyújtó darabokat még sokan meg akarják nézni, kik a két napon be nem juthattak, újév napján, szombaton d. u. 4 órakor ismét előadják. — A katonák karácsonya. Hálás köszönetet mondok mindazoknak, kik hozzájárultak ahhoz, hogy a szent estét és a karácsonyi ünnepeket a helyben állomásozó katonáknak boldoggá és kellemessé tegyék. A nőegyletnek és két lelkes fáradhatlan gyűjtőnek Rácz Jánosné urhölgynek és Darányi Ilonka urleánynak, valamint a leányklubbnak, mely előbb 3003 koronát és nagymennyiségű szeretetadományt, utóbb 2000 koronát adományozott. Továbbá köszönetet mondok dr. Hoffer József, Fantoly Gyula, Jenovai Dezső, Kiasz Sándor, Majláth József, Ujszászi János, Sztrika Sándor, Ulrik Ferencné, Beck Ferencné, Német Károly, Kiss József, Kiss Gábor, Fekete Jánosné, özv. Szabó Jánosné, Ficsór Mihály, özv. Ferák Ferencnének, kik részben pénzben,részben természetben járultak hozzá. Szápits Miklós, alezredes zászlóalj parancsnok. — Hymen. Facskó Ferenc eljegyezte Fábián László leányát, Pöszikét. — A kath. népszövetség helyi alakulatának 26-án volt a tisztújító gyűlése a főgimnázium tornatermében. A népes közgyűlést, mely 11 órakor vette kezdetét, Szelepcsényi András nyitotta meg lelkes szavakkal. A lemondó Trungel Károly igazgató és Bertha János elnök helyébe egyhangúlag megválasztották Szelepcsényi Andrást igazgatónak, dr. Sallay János nemzetgyűlési képviselőt elnöknek, Hornyik Jánost jegyzőnek. A megválasztottak megköszönték a bizalmat. Dr. Sallay János tartalmas beszédben fejtette ki a tömörülés szükségességét és védelmi harcra hívta fel a jelenlevőket vallásunk és magyarságunk támadóival szemben. Toldy Jenő plébános üdvözölte az új elnököt és köszönetet mondott a volt elnök és igazgató érdemes fáradozásaiért. Csoportvezetők lettek a következők : Fekete Sándor, Kurdics Károly, Kis Anna, Szabó László, Németh Károly, Koós Antal, Zsigó János, Palatínus Pál, Berta László, Kis Szabó Mátyás, Hideg Antal, Drozdik Mihály, Karsai Zsuzsanna, Holló Ilona, Kiasz Sándor, Kis Sándorné, Hideg Vince, Drozdik György, Kis Imre, Seres János. A gyűlés a Himnusz eléneklésével végződött. 3