Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1922 (40. évfolyam, 1-54. szám)
1922-04-23 / 17. szám
té véért becsületes embereket állítanak pellengérre, tekintélyeket járatnak le; a szellemi orvvadászok gyermekes parittyaköveikkel ártatlan és gyanútlan járókelőket puskáznak le. Ma rám került a sor, holnap rád. Ma „Politikus" nak rémlátásai vannak — rossz lelkiismeret mellett ez könnyen megtörténik — s hirtelenében azt veti papírra, mint szinigazságot, hogy a jeruzsálemi pátriárkával a jerikói kürt megszerzése dolgában tárgyaltál. Holnap megszállja a hazugság ihlete s rád fogja, hogy ezüst kanalat loptál. Majd egy sajtóhibát fedez fel a Zsidóország c. újság jól informált (?) referádájában s mint szellemi csemegét fekete kávéd mellé azt tálalja fel. Egyszer rosszul aludt és furcsát álmodhatott, hogy meginterjúvolt egy holdbéli kereskedőt, másnap olvashatod annak minősíthetlenül gyalázatos rágalmazását. Máskor egetverő fantáziája azt költi ki, hogy Szent Péter nem eresztett be a mennyek kapuján, mert nem volt nálad dr. Horváth protekciós névjegye. Ismét máskor egyszerűen beléd akar kötni s mindentudó bölcseségével kitalálja, hogy te csináltad az 1922-es naptárt, amelybe jogtalanul imádottja arcképet is bevetted, ami ellen szerénységes, érdemei felsorolásával tiltakozik. Végül — végtelenül így, tovább. És ha kérdezed, szives olvasóm, miért történik mindez, megmondom: így akarnak Gyűlölet-országból — Szeretet-országot csinálni. Vagy tévedek? Akkor te tudod jobban : így akarnak mandátumot szerezni. Figyelő: Petőfi Sándor születése. Irta: Dr. Porst Kálmán főgimn. igazgató. (Folytatás.) Ágó Ferenc félegyházi lakos előbb közölt hiteles nyilatkozata szerint Petőfi minden kétséget kizárólag Félegyházán született. Ezen nyilatkozatból megállapítható, hogy a vallomást tevő Ágó Ferenc édes atyja, ugyancsak Ágó Ferenc, Petőfi Sándor atyjánál, Petrovits Istvánnál pacalos legény volt. Megállapítható az is, hogy a kis újszülöttet, a kis Petrovitsot ez az idősebbik Ágó Ferenc vitte át szánkón Kiskőrösre keresztelni, ahol a kisfiú Sándor nevet kapott a keresztségben s mint Petrovits Sándort hozta vissza Ágó Félegyházára. Az Ágó család és a Petrovics család közötti viszony emléke még most is élénken él a félegyházi Ágó család tagjai között. Az előbbi nyilatkozatot tevő Ágó Ferencnek két fia most is él a Széchenyiutca 35. szám alatt. Husvét másodnapján délután fölkerestem az Ágó családot, ahol a következőket tudtam meg.: A nyilatkozatot tevő Ágó Ferencnek most két fia él, Ferenc és János. Ferenc 1859 ben született, János 1863 ban. Mindketten határozottan kijelentették, hogy többször hallották édes atyjuktól említeni, hogy nagyatyjuk, Ágó Ferenc Petőfi Sándor atyjánál, Petrovits Istvánnál pacalos volt és hogy ő vitte át Kiskőrösre a kis Petrovits fiút keresztelni. Azt is elmondották, hogy a Petrovits István által bérelt mészárszék hol volt. Az egyik mészárszék a mai Hattyú-épületnek azon részében, ahol most a Nusbaum Simon üzlete van, a másik pedig a régi városháza Kazinczy-utcai sarkán, ahol most Rosenberg üzlete van s melyben lebontása előtt utoljára Kohn Albert mészáros mérte a húst. Találtam egy értékes emléket is a családnál, melyről eddig tudomásunk nem volt, legalább nekem nem, de azt hiszem, másnak sem a család tagjain kívül. Ezen emlék pedig nem más, mint Petőfi Sándor atyjának késsenő acélja, aminőt a mészárosok derekukra szoktak kötni s bal oldalukon viselnek. Ezen acél nagy kincse a családnak s azt nem is hajlandók kiadni kezükből, amig élnek. Ezen acél a pacalos Ágó Ferencé lett, arról maradt a nyilatkozatot tevő Ágóra és ennek halála után a ma is élő két Ágó testvérre, Ferencre és Jánosra. Megtudtam ezen látogatásom alkalmával azt is, hogy az a bölcső, amelyről Ágó Ferenc említést tesz , amelyben Petőfit ringatták, csakugyan az Agó családé lett. Az idősebbik testvér, Ágó Ferenc örömtől sugárzó arccal mondotta, hogy őt is abban a bölcsőben ringatták, melyben Petőfi Sándort s a bölcső egész 1863-ig, Ágó János születéséig a család birtokában volt. Ágó János születése után több gyermek nem született a családban s mikor János kikerült ,belőle, Ágó Erzsébet, a most is élő két Ágónak nagynénje, aki Móczár Jánoshoz ment férjhez, elkérte a bölcsőt s magukhoz vitte. Ebben a bölcsőben ringatták aztán Ágó Erzsébet fiát, Móczár Jánost. Móczár János Félegyházáról elszakadt Szánkra, most is él, hozzá került a bölcső is, ők adták oda egy szegény vargának, midőn már nekik szükségük nem volt többé a bölcsőre. Annak a vargának azonban a nevét, akihez a bölcső került, nem tudták megmondani nekem s eziránt később keresem fel Móczár Jánost, hátha még nyomára akadunk a bölcsőnek s meg is szerezhetjük s ezzel is gyarapítani fogjuk a Petőfi ereklyéket. Midőn a fentieket a két Ágó testvér elmondotta, boldogság, öröm és meghatottság váltakozott arcukon és én abban a reményben távoztam el tőlük, hogy az a tradíció, mely e családban él Petőfivel szemben, igaz és való. Az a gyöngéd szeretet, mellyel a Petőfi családról rájuk maradt ereklyék iránt viseltetnek, tanúbizonysága annak a kapcsolatnak, melyben e két család volt. Erről különben tanúságot tehet dr. Kiss István pénzügyi tanácsos úr is, akinek figyelmeztetésére kerestem fel az Ágó családot és aki szintén látta a Petrovits Istvánról rájuk maradt késfenő acélat és hallott a bölcső történetéről is. (Folytatjuk.) 1922. — Az a „csonka“ van egy valódi jó tükör. Abban látható a ,,Kossuth szellemében dolgozó“ urak (!) valódi képe. — Micsoda kép az! . .. — És az urak (?) dolgoznak, kitartóan. Igen, mert Zoli tudja, hogy már többen csakugyan nem fordulhatnak el tőle. De csudálatosan nem érzi meg azt, hogy jobban még mindig utáltathatja magát . . . Mert nem az „ellenséget“ járatják ám le azok a válogatott, szellemes személyeskedések ! * — Nagyon kedves csemegéje lett a Csonkának az egységes keresztény kormányzópárt köztiszteletnek örvendő jelöltje, dr. Porst Kálmán. Annyira méltatja jelöltünket, hogy egész vezércikkeket ír róla, természetesen az ő modorában és ízlésének megfelelően s tárgyi igazság hiányában szokása szerint személyeskedik, így többek között azt írja, hogy dr. Porst Kálmánt az egységes keresztény kormányzópárt intézőbizottsága nem ismerte, mikor a jelölést tette. Hát ebben tökéletesen igaza van Politikusnak, csak azt fejtse most már meg, hogy hogy történhetett mégis, hogy az egységes párt dr. Porst Kálmánt az ismeretlent és nem dr. Horváth Zoltánt a közismert és úgy a „Csonkamagyarországban“, mint a „Magyarországban“ nagyon is ismert állandó képviselő önjelöltet jelölte a képviselő állásra ? Hát eláruljuk a titkot. Dr. Horváth Zoltán egy nagyon jó barátja kíséretében, aki itt lennt Félegyházán Kossuth Lajos párti, fönt Pesten pedig kisgazdapárti (nem nehéz Zoltánnak kitalálni, hogy kicsoda ez) felkészülve Budapestre utaztak. Ahogy megérkeztek a nyugati pályaudvarra, azonnal automobilra szállottak, mert egy félegyházi Kossuth Lajos párti képviselőjelölt csak nem mehet sem konflison, sem villamoson, hisz telik az autóra és szépen megállották az egységes párt Eszterházyutcai helyisége előtt. Ott felmentek Gömbös Gyulához, a választásokat intéző ügyvezető elnökhöz és tárgyalást kezdettek az iránt, hogy dr. Horváth Zoltán, mint egységes párti jelölt lépjen fel Félegyházán. A tárgyalás minden fázisáról, nem akarjuk most lehúzni a leplet s a kulissza mögött történtekről csak annyit adunk tudtára olvasóinknak, hogy a felkinálkozás csúfos kudarccal végződött, mert az önjelölt urat már nagyon ismerték előbb is, most pedig a felkinálkozás után teljesen megismerték. így lett az ismeretlen dr. Porstból hivatalos jelölt s igy távozott hosszú orral kebelbarátjával együtt a nevezetes jelölésről Zolti. így lesznek az ismeretlenekből jelöltek és a nagyon is ismertekből önjelöltek. * — Ugyancsak a Csonka közölte természetesen megint dr. Porst Kálmánról, hogy nem is ő az egységes párt hivatalos képviselőjelöltje, hanem dr. Kovács Gyula miniszteri fogalmazó. Hát ennek is érdekes a története. Dr. Horváth Zoltán örökös képviselő önjelölt előbb említett kebelbarátja, aki Félegyházán Kossuth párti, Pesten kisgazda párti és aki épen e címen ha csak teheti, ott settenkedik állandóan az egységes párt előszobájában és figyel, hallgatózik, hogy itt barátjának mindent leadhasson, gondolt merészet és nagyot. Mogorva tekintettel sétált napokon keresztül, hogy miként szolgálhatná meg Zoltánnak azt a sok jót, mit vele szemben tett. És egyszerre fejére ütött! Megvan ! Heuréka! Majd befütyülök én az itteni egységes pártnak! Hogyis ne! És kapta magát, fölment Klebelsberg belügyminiszterhez és ott előadta, hogy Félegyházán az egységes párt zászlaját csak egy ember vezetheti diadalomra s ez nem más, mint nagyméltóságodnak sógora, dr. Kovács Gyula. A különben kiváló szónoki képességű kebelbarát mig edikcióját elmondotta, csak háromszor sült bele úgy, hogy a végén maga a belügyminiszter segítette ki zavarából s megköszönte sógorával szemben tanúsított szíves jóakaratát, de nem fogadta el a felkínált önzetlen segítő kezet, mert a kéz mögött ott látszott ki a lóláb. Átlátta a miniszter, hogy az, akinek semmi talaja nincs a városban, akit még talán kevésbé ismernek itt, mint dr. Porst Kálmánt, mégsem veheti fel a harcot a nagyon ismert Horváth Zoltánnal szemben s föllépésének csak kudarc lesz a vége s a jóakarata és önzetlen kebelbarát csak azért találta ki ezt, hogy Kovács bukása utján elősegítse Zolti megválasztását, így kerülnek ki az ismeretlenség homályából a politikai zsenik. * — A bűnbánó Zoli áhítattal rebegi: „ . . . érzem, hogy húsvét ünnepén még a legcinikusabb ember lelke is visszhangzik a jóra . . .* A pici hiszi el neki. Hiszen ha a hazaáruló Károlyi Mihály intim barátja egyáltalán érezhetné azt, akkor tudnia kellene, hogy Kossuth zászlaját neki még érinteni sem szabad. És ha mégis teszi, sőt mindjárt ugyanazon húsvét ünnepén teszi, bizony semmit sem érez, csak — beszél.* — Mikor az „u. n. Kossuth párt“, a valóságban csak „Bukovai párt“ intézőbizottsága együtt ül: Szikszai Palkó, Nagy Jancsi de genere Szár, Scheiber Károly, meg Horváth Zoltán (van-e, ki e neveket nem ismeri?) és Kossuth szellemében (!) intézkedik, odavetődik egy rég kipróbált hívük, egy egyszerű, becsületes magyar, de ember. Látva a társaságot, megkérdi a vezértől: hát ezekkel akar minket vezetni?! A mindig oly szellemes (!) Zoli hebeg valamit, de a magyar átlát a szitán és olyan felvilágosítást ad a „Császár-, a Róth-irodák“ igazgatójának, hogy ez a többi közönséges vezérek módjára fejvesztetten FÉLEGYHÁZI hírlap 1922. április 23. Hangzatos nevekkel ne hagyja magát félrevezetni. Pyram a legjobb!