Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1923 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-10 / 24. szám

ranyért ?s ezüst­­ökért leg­­bb árat fizet Lajosné Kossuth­ utca. Eg­yszám ára 30 korona. FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ Felelős szerkesztő: Dr. S­A­L­L­A­Y J­Á N­O­S. Politikai hetilap. Lapunk előfizetési ára: Egy negyed évre . . 400 korona. festő tisztitó­ t. Ám a nagyérdemű romására hozni,­legyházán, Wes- 54. szám alatt efeste tisztito­ttam. Szakértei­n­k arról, hogy a skákat a legszebb színekben fogom előállitani. — Ta­­n hazai s külföldi erettem s igy a Özönség pártfogó­­kért hek Jenő is vegytisztító, kelmét, vagy ra­lit gyászruhára­k meg.­ ­ jó jó cipőt,­ ­ csizmát akar, tje meg 3 József m­ól, Kazinczy­­il. szám,­­ elkészül. Mérték shez megyek, éti át én a ízi Hírlapban. Reálpolitika. Bethlen gróf legutóbbi beszédé­ből a reálpolitika egyedüli lehetősége és az országnak rávaló utaltsága domborodik ki szinte fanatikus meg­győződéssel. Ennek az érvényesülé­séért exponálta magát teljes erővel és ennek a támogatását kérte párt­jától, azon keresztül pedig valameny­­nyi párttól és a magyar közélettől egyaránt. Jó lesz, ha a kérdés megítélésé­nél ez­úttal még, legmakacsabb ellen­fele és legmeghittebb követője is teljesen eltekint a miniszterelnök sze­mélyétől és ha elhatározásában min­denkit csak az egyedül jogosult szem­pont vezet, az ország érdeke, amely előtt rettenetes válságos helyzetében el kell némulnia ellen- és rokon­­szenvnek. Bethlen gróf külföldi utjának nem az ő deferátuma, hanem a meg­nyilatkozott külföldi vélemények sze­rint tanulsága az, hogy borzasztó viszonyaink közül való kievickélésre csak úgy lehet kilátásunk, ha telje­sen beleilleszkedünk a külföld világ­felfogásába s ezzel a közösséggel utat biztosítunk magunk számára azok­hoz, akiktől talpraállásunk függ. An­nál szükségesebb ez, mert esküdt megrágalmazóink szüntelenül Európa békéje ellen irányuló külön és ve­szedelmes törekvésekkel gyanúsítanak bennünket s bár csak a rosszakara­­túan aláfestett látszatra hivatkozhat­nak, eddig legalább sikerrel folytat­ták aknamunkájukat. Tennünk kell tehát róla, hogy erre többé még csak ezt a látszatot se használhas­sák ki. A dolog olyan egyszerű. Ma min­deneknél legfontosabb ránk nézve, hogy szinte légmentes elzárkózott­­ságunkban végre-valah­ára levegőhöz s lélegzetvételhez juthassunk. A leg­elemibb életszükségletek biztosítására kell törekednünk, mert csak így jut­hatunk erőhöz s csak ennek az erő­nek megizmosodása után lehet arra gondolnunk, hogy messzebbmenő, egyéb nemzeti céljainknak is sorát ejtsük, változott, jobb viszonyok kö­zött azok elérését is napirendre tűz­zük. Hiszen se lelkünkből, se szí­vünkből ezeket úgy sem irthatja ki senki sőt mi hátráltatnék megközelí­tésüket, ha a megvalósításukhoz el­engedhetetlenül szükséges nemzeti erők új életre serkentését azzal kés­leltetjük, hogy a megizmosodás egye­dül lehetséges feltételeit rosszul al­kalmazott merevséggel könnyelműen elutasítjuk magunktól. Semmi egyébről, erről van most szó. A megélhetésről, amit halálos bűn volna ellenségeink által halálra­­szánt nemzetünk számára nem bizto­sítanunk akkor, amikor végre kínál­kozik rá alkalom. Hogy ezt az alkal­mat Bethlen verekszi-e ki, vagy pe­dig más valaki, attól csak nemzeti életünk felvirágzásának ellensége fa­raghat ürügyet a legszentebb hazafias kötelesség teljesítése elől való ki­búvásra. Nem igaz, hogy megalkuvást jelent a reálpolitika, de ha még meg­alkuvást jelentene is, akkor is a nemzet léte parancsolja, amelyet más­kép a végső veszedelem környékez. Fel tehát zárt sorokba s várható eredményeiért ennek az okos, hasz­nos és ma egyedül célravezető po­litikának a sikere érdekében egy emberként álljon az egész nemzet azok mellé, akik az ország megmen­tésének keserves kálváriáját vállal­ták és járják most. felfogását! Hozza el egyedül katholikus szivét és hivő lelkét! így majd megértjük egymást és tudatára ébredünk honmentő nagy feladatainknak! Kiskunfélegyháza, 1923. június 6. Az Alföldi Katholikus Nagygyűlés Végrehajtó­ Bizottságának helyi Csoportja. Katholik­usnap Kiskunfélegyházán. Lapunk múlt számában bejelentett junius 17 iki Katholikusnap programmját következőkben adjuk: I. A katholikus napra három napon tartandó templomi ájtatosságokkal készü­lünk elő. És pedig : Junius 14 én, csütör­tökön az ótemplomban egész napi szent­­ségimádás. Az Oltáriszentség kitétetik reggel, a */16 órai (első) szentmisén. — Este 6 órakor szentbeszéddel, litánia, áldás, szentségbetétel. Junius 15-én, pén­teken, este 6 órakor az új templomban Jézus Szentséges Szíve megkérlelésére szentbe­széd, szentségkitétel, litánia. Június 16 án, szombaton, este 6 órakor az ótemplomban a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentbeszéd, szentségkitétel, litánia. II. Június 17 én, vasárnap, délelőtt 9 órakor mindkét templomban szentmise, közös szentáldozás a vidékiekkel együtt, utána rövid szentbeszéd. Délelőtt Vili órakor diszgyülés a piactéren. A diszgyülés programmja a következő: 1. Dr. Hoffer József földbirtokos elnöki megnyitója. 2. Dr. Muntyán István, a szegedi kir. Ítélő­tábla tanácselnöke . A katholikusok össze­tartásáról. 3. Dr. Somogyi Szilveszter, Szeged szab. kir. város polgármestere: A tanyavilág művelődéséről és érdekeinek felkarolásáról. 4. Dr. Mayer Márton főgim­­náziumi tanár: A katholikus sajtóról. 5. Dr. Hoffer József elnöki zárószava. III. Vasárnap délután 4-6 óráig ösz­­szefoglaló gyűlés a városháza közgyűlési termében. A javaslatok letárgyaltatnak, a javaslatok kimondatnak. Hozászólásra elő­zetes bejelentés után az elnök ad enge­délyt. Délután 6 órakor haladó Istentisz­telet az ótemplomban. * Félegyházi katholikusok ! Legyünk ott mindannyian! De hagyja otthon min­denki a pártpolitikát és széthúzó társadalmi októberi felvonulás. Ezen cím alatt egyik fővárosi előkelő napilap június 7-iki számában vezércikk jelent meg, amelyet, minthogy bennünket érint — fájdalom — legközelebbről, az alábbiakban közlünk: Októberi felvonulás. Érdekes és egyben fájdalmas kép volt, amit a nemzetgyűlés tegnap mutatott. A karzaton százával, várakozástól remegve szorongtak a tisztviselők, akik eljöttek, hogy meghallgassák, mit fog a nemzetgyűlés szólni és mint fog viselkedni, mikor a leg­égetőbb kérdés, a tisztviselő probléma meg­oldásáról lesz szó. És a közalkalmazottak ezúttal is fájdalmasan csalódtak. Alig volt vége a miniszterelnök beszámolójának, mi­kor olyan csúnya, de egyben álarcot levető obstrukciót kezdettek egy mentelmi vitával kapcsolatban a parlament nyílt és titkos októbristái, hogy a karzat és minden jóíz­­lésű ember a Házban meglepetten nézett össze. Mi ez és hol vagyunk? Sok tiszt­viselővel beszéltünk a gyűlés után, de mind­nyájan körülbelül ezt az egyet mondták: először és utoljára voltunk a Házban. Ki­ábrándító, amit a baloldal elkövetett. Mi értjük a tisztviselők fölháborodását, de egyben vigasztaló volt, amit láttak. Abból a szempontból, hogy végre a Házban szint vallott mindenki, aki szíve fölött azt a bizonyos őszirózsát rejtegeti. Olyan szépen megnyilatkoztak mindnyájan, szociáldemok­raták és polgáraik egyaránt, akik még ma is októberért hevülnek. Jöttek és szónokol­tak a lázadást, a hazaárulást, az ország­­vesztést, a hadsereg felbomlasztást védők és tanúságot tettek amellett, hogy szívük még most is októberi láztól repes. Jó, hogy beszéltek. Mi ugyanis már régóta látjuk, hogy az októberi eszmék újra nagyobb hullámzást vettek, s csak éppen a minap jelent meg egy könyv, amelynek korcsmáros­­nádori bölcselkedése és ravaszkodása vé­delmébe veszi Októbert, az emigrációt és nem átalja Károlyi Mihályt és társait az államfő akkori szerepével menteni. Ez az újabb októberi hullám becsapott tegnap a Házba is és lemosta a festéket azok arcáról, akik eddig vele érzelmeiket jól, rosszul elkendőzték. A jobb sorsra ér­demes félegyháziak követe már a miniszter­­elnök beszéde alatt előrukkolt az októberi vesszőparipával, a kisántánt felé húzó sze­relmes vágyakozással. Természetesen az elvtársak szolgáltak kórussal is. Felháborító és undorító volt. De néha kell az ilyen kép is, hogy tanuljunk belőle és éberebbek le­gyünk. Ezért jó, hogy a tisztviselők a kar­zaton végigélvezték ezt az őszirózsás hit­vallást, most már tudják ők is, kik ülnek a szélsőbalon és kik akadályozzák meg folytonosan a parlament komoly munkáját. Amennyiben nívó­emelkedést mutat ez a parlament az első fölött, annyiban rántja le a szélsőbal korcsmár hangja ezt a nívót.

Next