Félegyházi Közlöny, 1925 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1925-02-22 / 9. szám
XXIV. évfolyam Kiskunfélegyháza, 1925 február 22. 9-ik szám PRJOYHÁZI KÖZLÖNY *** t£0O »«**■ TÁRSADALMI HETILAP in 1900 ta». Jókai géniusza írta és a város képviselőtestületének február 18-iki diasközgyülésén elmondotta: MácsatT Károly A magyar nemzet mai ünnepén konduljanak meg az öröm harangjai, hogy templomba szólítsák az elpusztíthatatlan magyarság örök életében hívőket! A mai ünnepen hagyja abba a földműves munkáát, tegye le az iparos szerszámát, húzza e a kereskedő boltja előtt a redőnyt, pihenjen a dolgos toll irodák íróasztalain és sorakozzék ünneplő tömegbe a magyarság a főváros széles útjain és apró tanyák és falvak utcáin és induljon el egy nagy, örömteljes, hálaadó Te Deumra, hogy a magyar nemzetnek ma száz esztendeje testet öltött a mesemondó génusza. Jókai születésének 100 éves évfordulóját ünnepeljük. Száz éve, hogy tetté vált a meseszövő magyar lélek, száz éve, hogy kibuggyant forrása egy hatalmas folyamnak, amely elindult és végigzúgott a magyar glóbuson és millió szépséggel itatta át a szomjas magyar talajt. Ezernyi apró mesevirág gyönyörködtette a nemzetet. Napkelet fiai vagyunk, napkeletről jöttünk, onnan a végtelen valóságok és fakkr csodák forrásától, ahol az ezeregyéjszaka ezerszinti és csillogású mesebölcsője ring, ahol valóság és bűvészet, vallás és mágia olvad össze egy csodálatos bűvöletté, onnan szakadt le egy szegény vándornép és elindult új hazát keresni. Mit hozott magával? Nem jutott neki osztályrészül a keleti kincsek „Szezám tárulj“ meseszerű gazdagsága, sem csillogó ékszerek, ragyogó drága gyöngyök... csak acél izmát, acél kardját hozta ki és útravalóul kapott a keleti ezeregy éjszaka búcsúzó hajnalán egy mesecsókot... hogy kenyér helyett mesével altassa el sanyarú estéken éhes gyermekét, hogy a kétségbeesés szélén ne lássa a rideg valót, hanem annak mesévé szépített mását. A kard építette, a mese szépítette életét. íme a kard és a lant a harcos és a regős örök szövetségesei lettek egymásnak. Ott látja már őket együtt Attila, a hun király tiszamelléki sátortáborának lakomáján a Bizáncból idevándorolt írástudó görög, amint harcosok tetteit szövik regös énekbe. A pogány ősmagyar áldozaton zeng föl a kobzosok énekében a meseszövő magyar lélek. S mikor a kereszt hitére tér a nemzet, nem pusztul el, csak visszavonul a nyilvánosság teréről, bevonul a magyar lélek mélységeibe, de fel-fellobog a délceg László királyról, lovag Nagy Lajosról regél és ezer színnel, miliő szállal fonja körül a lelkétől lelkezett nemzeti király, Mátyás alakját. Olyan ez a meseszövő magyar lélek, mint a száz évben egyszer nyíló agavé virág, alszik, pihen a lelkek mélyén... de ha egyszer kinyílik, évszázadok hallgatását pótolja csodálatos szépségével. A szabadság az éltető napja, a tömegek érzése a termő talaja, a százezrek, a milliók lelkéből árad szét, ömlik, mint az özön és elborít mindent. Mohács után elhalkul... de fölzeng a végeken... majd gályarabságra ítélt prédikátorok ajkán zug, majd bujdosó kurucok tárogatóját lágyítja könny fakasztóvá... Rákóczi a nagyságos fejedelem deli alakját öleli körül a mondavilág gazdag szépségeivel... azután mégegyszer felsír a Nagymaj fényi síkon és újra elhallgat... a lelkek mélyére vonul. Nincs, ahol regéljen, nincs Attila király, nincs sátortábor a Tiszamellékén nincs Visegrád, csendes Buda, halott Gyulafehérvár, letűnt Ónod, csak Bécs van... csak Bécs és újra Bécs. Nincs nemzeti király, nincs nemzeti udvar, nincs a regősnek otthona, járja a német szó, a német módi, a bécsi szellem. Az Ázsiából hozott meseszövő magyar lélek a szivekben szunnyad újabb 100 évre. De ezelőtt egy évszázaddal, 1825 tavaszán különös fugalmak ébresztgetik a szunnyadó magyar lelket. Ekkor hangzik fel Vörösmarty költeménye: a Zalán futása és hexametereinek dübörgő ritmusában a történelem vastalpú szekerének fordulása jelzi jövendő idők közeledését. Széchenyi áldoz munkát, vagyont, a magyar nyelv művelésére. S távol Pesttől, távol Pozsonytól és szalontai egyszerű parasztházban a nyolcéves Arany Jánoska tanulja a magyar írást. S távol Szalontától, itt Félegyházán az öregtemplom mögött Petrovics székálló házában a hét éves Petőfi Sándor tanulja az édes magyar nyelvet mesés dajkája szájából. Ebbe az uj tavaszt sejtető miliőbe ébred bele a magyar nemzet ősi meseszövő lelke Csallóköz gyöngyében, kincses Komáromban. Légy üdvözölt nemes Ásvay Jókay József, Komárom megye hites táblabirája és alfigyvivője és légy áldott nemes Pulay Mária anyai fájdalma. Mert a sors könyvében elrendelt hivatás adatott nektek, hogy a magyar mese családfájának törzse tőletek ágazzék, így született 100 évvel ezelőtt és húsz éve olvadnak össze testi porai az áldott anyafölddel. De ez az élet 60 évre terjedő munkásságával az emberi teljesítmények legelsőrangú rekordjai közt foglal helyet. Ritka magyar földön az ilyen teljes élet. Petőfi élete még csak az ígéret kezdete, Széchenyi munkája a döblingi döbbenetes sötétségben torkollik. Jókai élete egész élet volt. . Ha festő lennék és lefesthetném ezt a nagyszerű képet: a háttér legbelső síkján Jókai ifjúkora, a reformkor: Magyarország 1000 éves történetének ígéretekben leggazdagabb és zseniális férfiakban legkiválóbb korszaka. Küzdenek, áldoznak az új Magyarország fölépítésének nagy munkájában. Az ifjú költő látja, szemléli ezt az emberfeletti nagy munkát, megtelik a lelke impressziókkal, költői élményekkel és regényeiben örök időkre nagy nemzeti éposszá vetíti e korszak alakjait. Mert fontos a regés is, ő adja át az örökkévalóság számára a harcosok tetteit. Eltűnt Attila király, a hunok lovainak patanyomát homokkal fújta be a szél, de ott volt a lakomán — talán a legkisebb rangban — az iródiák s az örökkévalóság számára ő irta meg a tiszaparti sátortábor vacsoráját. Jókai tolla halhatatlanná tette a reformkor életét. A háttér középső síkján van a nagy szabadságharc és utána a bukás, a tetszhalál. A nemzet ravatala mellet ott állnak a kétségbeesők, a reménykedők és a vigasztalók Jókai tolla a legnagyobb vigasztalás, Jókai hite a megelevenítő hit. A nemzet újraélesztője ő, legnagyobb vigasztalója. A háttér legközelebbi síkján van 67 és a modern Magyarország kialakulása. Budapest szédületes tempóban fejlődik vidéki kisvárosi színvonalról modern európai világvárossá. De ennek a korszaknak éposz írója már az ő tanítványa: Mikszáth. Ebből a hatalmas háttérből emelkedik ki Jókai gigászi alakja. Egy ország küzd, szenved, bukik el, majd újra talpraáll szemei előtt. S ő látja az egész nemzetet, az egész országot és költői lelkének vetületén egy második Magyarország jelenik meg. A gyenge emberi alakokat átgyúrja és megalkotja a magyar félistenek gárdáját, megteremti a magyar Olimpuszt. Az ő alakjai a magyar élet idealizált másai Herkules erejű és képzettségű félistenek, akik tudnak dolgozni éllen és szomjan. Az emberi fáradtság és gyarlóság minden foltja nélkül. S ebben van Jókainak nagy nemzetnevelő ereje. A rajongó, romantikus lelkű ifjúság a Jókai ősökben látja saját életideálját. Ha megvalósulna Jókai által álmodott másik Magyarország és benépesülne Jókai teremtette alakokkal, a magyarság lenne a föld legkiválóbb népe. S ezt a hitet, ezt a költői egész Magyarországot nem rabolhatják el tőlünk, ezt nem lehet trianoni határok közé szorítani, ez túlnő a régi Nagy-Magyarszág határain is és amíg Jókai regényeiben megörökítve él ez a második Nagy- Magyarország, amíg a mi utódaink ezt olvassák, addig nincs veszve semmi, mert mi elpusztulhatunk, de Jókai művei örök életűek. Ebben van nagy, nemzetet fenntartó nevelő ereje. A magyar nemzet mai ünnepén ezért szólaljanak meg az öröm harangjai és szólítsák templomba az elpusztíthatatlan magyarság örök életében hívőket, ezért hagyja félbe munkáját a földműves, tegye le szerszámját az iparos, húzza le redőnyét a boltos és sorakozzon ünneplő ruhában minden magyar, a főváros széles útvonalain és apró falvak és tanyák utain egy nagy ünneplő tömeggé és induljon el egy örömteljes hálaadó Te Deumra, mert az 1000 éves mesemondó magyar lélek száz éve testet öltött s az elpusztítható Magyarország fölé fölépítette az elpusztíthatatlan ideális örök Nagy-Magyarországot. HÍREK Bankett Szombat este fényes bankett keretében látta vendégül a helybeli Kossuth-párt a passzivitásban lévő ellenzéki pártok vezéreit. Zsúfolásig megtelt a Korona díszterme és a lelkes közönség viharos éljenzése között vonultak be a képviselők. Dr. Horváth Zoltán nemzetgyűlési képviselőnk bemutatta a közönségnek a vendégeket, utána dr. Szintén György a Kossuth-párt, Némedi Varga Jakab pedig a szociáldemokrata párt nevében üdvözölte a képviselőket. A képviselők, név szerint Rupert Rezső, Kéthly Anna, Szilágyi Lajos, Nagy Vince, Rainprecht Antal, Hegymegi Kiss Pál, Pakots József, Esztergályos János és Györki Imre a passzivitás okáról és a mai politikai helyzetről tartottak beszédet s minden beszédet a jelenlévők élénk éljenzéssel és tapssal fogadtak. A vendégek közül Rupert Rezső és Nagy Vince vasárnap délben dr. Horváth Zoltán kíséretében Szentesre utaztak. FIGYELEM! MINDENKIT ÉRDEKEL! FIGYELEM! A szegedi filharmonikus egyesület 60 tagú zenekara este pont 8 órai kezdéssel • Korona szálloda színháztermében Fichtner Sándor, m. kir. ff zeneigazgató n *1 Csu p f c Pfívt O ff vanatése alatt és dr. Belle Ferenc hangversenymester közreműködésével utallgvvlowuljra CaU MŰSOR: Baathoven: I. szimfónia Debussy: Kis Lulla 1 1 * 1 Wieniavszky: Hagedüvarsány Frodnisz: 1848. szimfonikus költemény Jegyek: 60, 40, 30 és I0 ezer koronáé árban égési nap elitreválthatók Salamon Miklósnál, az Első Magyar Biztosítóinkércet Kossuth neves helyiségében és se előadás napján este 7 órától fent a Koronában