Félegyházi Közlöny, 1932 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-03 / 1. szám
XXXI. évfolyam — 1. szám Kiskunfélegyháza, 1932. január 3. 41 331? _ 3„/ TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Előfizetési ár: Fél évre 4 pengő, egész évre 8 pengő Egyes szám ára 12 fillér Szerkeszti FEUER JÁNOS Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák Ferenc ucca 2. (Kossuth ucca sarok) Az új esztendő elérkeztét új reményekkel köszöntjük. Az elmúltat nem sajnáljuk, csak magunkat szánjuk amiatt a sok csalódás miatt, amiben a szűken adakozó 1931-es esztendő bennünket részesített. Mert most egy éve is voltak reményeink, — még csak nem is merészek — amelyek közül csak oly kevés tudott teljesedni. Pedig ezek ajzották fel az ambíciókat, ezek adtak lendületet az akaratnak és ezek feszítették meg az izmokat kitartó munkára. Sajnos, az idő végtelen árjában elmerült 1931-es esztendő nem jön vissza többé soha, hogy a hozzáfűzött reményeinket egytől-egyig beteljesítse. Egy nagy és feltétlen bizonyosságot azonban itthagyott számunkra. Ezzel a letűnt esztendővel is közelebb vagyunk ahhoz a nagy számadáshoz, amikor megkérdeznek majd bennünket, vájjon hívek és igazak voltunk-e, vájjon legjobb szándékaink és képességeink szerint sáfárkodtunk-e azokkal a javakkal, amiket az isteni Gondviselés azért osztott ki a számunkra, hogy hasznosítsuk, kamatoztassuk a magunk és embertársaink javára. De most az új esztendő felnyílt kapujában sem mulaszthatjuk el, hogy mi magunk mérlegre ne tegyük tetteinket, amelyeknek magasztos, nagy célok felé kellett volna futniok. Jól tudjuk és egy pillanatra se felejtjük, hogy ma, gyarló és esendő emberek világokat formáló végtelen erők könnyű játékszerei vagyunk, mégis egy esztendő visszaemlékezése sok-sok mulasztásunkra figyelmeztet. Úgy érezzük, hogy az elmúlt esztendőben sem tettünk meg mindent, amit meg kellett volna tennünk, bár jól tudjuk, hogy az örök törvényszerűség szerint egymásra következő történések úgy sodornak magukkal bennünket, mint tovarohanó szél a felkapott pelyheket. De mégis visszatérünk most azokra a hibáinkra és mulasztásainkra, amelyeket a vissza- hozhatatlan 1931-es esztendőben elkövettünk. És ez a ráeszmélés, a felelősségnek ez a fájó felserdülése az újév küszöbén ismét nagy fogadkozásokra ösztökél bennünket, amelyek azonnal értékesek, mihelyt nemes és jószándékokból sarjadnak ki. És új reményekkel kezdjük a megifjadott esztendőt. Új várakozásokkal nézünk a felénk ködlő jövő elé, amely csak oly mértékben hoz számunkra teljesítéseket, mint amilyen mértékben leszünk hűek és kitartók azoknak a szent kötelességeknek a szolgálatában, amelyeket a magán- és családi élet és a köz vár el tőlünk. Új reményekkel kezdjük az új esztendőt. Mert biz, lehetnek az erőink végesek, mert bár megbotolhatunk a legkisebb akadályokban is, mégis legszentebb szándékainknak és •és legjobb képességeinknek maradéktalanul oda kell irányulniok, hogy sorsunkat — a rajtunk múló méretekben — jobbra fordítsuk. Mert az elfutott utolsó évtized sok sok meg- próbáltatást bocsátott ránk, sok-sok terhet rajtott a vállainkra, — minden bizonnyal azért, hogy rányíljék szemünk mulasztásainkra éshibáinkra és történelmet jelentő új és nagy elhatározásokra ösztökéljen bennünket. Mert az utolsó évtizedben nagyon-nagyon sokat vesztettünk. Hibáink miatt ránk hatalmasodó j ■ellenségeink testvéreinket szakították el tőlünk és megfosztottak bennünket az élet nyers előfeltételeitől. Az emberi hazugságokkal kor- , Hiányzott világ gazdaságának válsága bennünket fojtogat a legnagyobb mértékben. Ez a helyzet a legvégsőkig veszi igénybe a ma-gyar állampolgár teljesítőképességét. A kiáltó szegénység és nélkülözés a társadalom össze-fogó erőit ostromolja. De úgy érezzük, hogy ebből a helyzetből az út már csak felfelé vezethet. Hisz az el-múlt évben is meg-megcsillant már szemünk előtt egy-egy bátortalan sugara a reménységnek. Most pedig az újév küszöbén szentül hisszük, hogy megbűnhődött magyarokra, ránk fordul a Mindenható ajándékozó kegyelme. Szentül hisszük, hogy a most kezdett esztendő is közelebb hoz majd bennünket leghőbb vágyunk teljesüléséhez, amikor majd elszakított testvéreinkkel együtt örülhetünk a szebb és boldogabb jövendőnek, amelyet megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel kell megváltanunk. Szentül hisszük, hogy a fojtogató gazdasági válság is enyhülni fog és minden dolgozni akaró magyar közmunkára lel. Adja a magyarok hatalmas Istene, hogy ez a reményünk minél előbb bekövetkezzék! Köszöntjük olvasóinkat az új év küszöbén , harminc esztendő távlatára visszatekintve. Három évtized küzdelmeiben, építő és szépítő munkájában összeforrt olvasótáborunkhoz szólunk boldog megelégedéssel boldog új évet kívánva. Lapunk ugyanis a folyó évben a 31-ik évfolyamba lép. Harminc év nagy idő. Nagy az ember ifjúkorában, ám nagyobb a munkás férfikor delén. Nagy idő ez a családok, a városok, de még az országok életében is. Nem lekicsinylendő esemény tehát, hogy lapunk már a 31-ik évfolyamba lép Talán épen az újságok életében az első 25—30 év a legnehezebb, mert az olvasótábor megszervezése, a lap irányának konzerválása, a munkatársak megválogatása, a hírszolgálat kiépítése mind olyan kitartást és következetességet igényelnek, melyet különösen vidéki viszonylatban nehéz megtartani. Nehéz, mert a vidéki élet egy-egy fontosabb személycseréje az egész vonalon változást szokott előidézni, ami nem lehet közömbös arra a lapra sem, mely hivatása magaslatán áll. Nem könynyű tehát a szerkesztőség és kiadóhivatal várbástyáinak kiépítése és állandósítása. Harminc év távlata a legjobb kritikus. Ez igazolja a helyes célkitűzéseket s ez bírálja meg a tévedéseket. Ebből a távlatból pontosan lehet megállapítani, vajjon indokolt volt-e az alapítás, megfelelő-e a vezetés, irányítás s kitartó-e az olvasóközönség? Teljes megnyugvással vehetjük a három évtized kritikáját, mert úgy érezzük, hogy mindenben igazolta a lapot, a szerkesztőséget és olvasóit. Ha így visszatekintünk e 30 esztendőre, érzelmeinkben a megelégedés foglalja el a főhelyet. Igazoltnak látjuk a lap szükséges voltát s igazoltnak az irányát. Igazolja rendíthetetlen olvasóközönségünk, mely hűségesen kitartott mellette az idők nagy változásai dacára is. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a társadalom gerince a maga polgári jellemében nem változik s örömmel támogatja azt a lapot, mely gondolkodásának hű kifejezője, eszméi- nek, vágyainak gerinces harcosa. Mennyi kísérlet történt már lapunk megsemmisítésére? Nem is gondolják meg, hogy a társadalom komoly, gerinces elemei ellen irányították támadásaikat, gondolván, hogy az a felkapott jelszavakra otthagyja lelkiidének hű tükrét s elárulja saját zászlaját. És mit látunk? A harcok megszűntek, mert a támadáson kívül nem volt létalapjuk, mert a szalmaláng lelkesedés mindig rövid életű. A nagy hejehujázók is letűntek a porondról, ki kudarjcának tudatában, ki pedig hamis barátainak árulása folytán. Sok fölöslegesen kidobott pénz gurult el eredmény nélkül ebben a kísérletezés-ben, ám lapunk győzedelmesen került ki a harcból és magasan lobogtatja 30 év óta a kultúra zászlaját, hirdetve, hogy csakis a komoly törekvéseket kíséri siker s csak az erkölcsi alapokon nyugvó irányzatot támogatja , lankadás nélkül a társadalom. Be kell vallanunk, hogy az elégedetlenség érzete is tanyát üt szívünkben. Nem lehetünk megelégedve azzal az eredménnyel, melyet lapunk három évtizedes küzdelme elért. A város fejlesztése terén csak kicsiny százaléka valósult meg azoknak az eszméknek, melyeket felvetettünk s amelyek mind megvalósíthatók voltak. Mi, akik állandó érintkezésben vagyunk az egész országban folyó kulturtörekvésekkel, elemi kötelességünknek tartottuk ez egyetemes kulturversenyben Petőfi szülővárosát az élre ragadni s kiemelni évszázados elmaradottságából. Sajnos, hogy szavunk gyakran csak pusztában elhangzott szó volt, mert — bár a felelős vezető tényezők belátták eszméink megvalósításának szükséges voltát — a társadalom maradisága s a kákán csomót keresők izgága viselkedése, nem egyszer a „csak azért se“ elvtől vezettetve eleve lehetetlenné tették a céltudatos haladás kiépítését. Ez a tudat fájdalommal tölt el minket, bár mossuk kezeinket, mert nem mi vagyunk okai elmaradottságunknak. Ha az ellenünk pazarolt puskaport eszméink megvalósításának érdekébe állították volna, városunk az Alföld neves kultúrközpontja lehetett volna már. Az új év küszöbén állva, bizalommal és lelkesedéssel köszöntjük olvasóinkat. Köszöntjük az együttérzés melegével, kívánva mindnyájuknak boldog új évet. Köszöntjük a minden magyarok hő imájával: Isten áldd meg a magyart! Köszöntjük a trianoni magyarok hitével: hiszünk Magyarország feltámadásában! De köszöntésünket kíséri fogadalmunk is. Fogadjuk, hogy harminc esztendős múltúnkhoz híven továbbra is az eddig követett irányban fogunk haladni. Továbbra is a társadalmi öszszefogást szolgáljuk, mert csak ettől várjuk a haladást. Továbbra is a komoly, céltudatos és erkölcsös eszméket fogjuk hirdetni, mert csak ezekre lehet jövőt építeni. Továbbra is olvasóink kifinomult ízlésének megfelelő szellemében fogjuk vezetni lapunkat, mert kultúrát csak ízléssel lehet nevelni s ápolni. Ám reménységünknek is kifejezést adunk. Hisszük és reméljük, hogy ez az év közelebb fogja hozni egymáshoz az embereket, a széthúzó magyarokat. A szenvedések és megpróbáltatások kell, hogy egymás megtalálására kényszerítsék a magyar társadalmat s belássa mindenki, hogy csak összefogással vívhatjuk ki boldogságunkat. Hisszük, hogy az uj év a krízisből kivezető út jegyében fog lezajlani s így valóra válik jó kivánatunk: boldog uj éved 1931. év számadatai ! Az alanti adatokban felsorakoztatjuk a különböző hatóságok által 1931. évben elintézett ügydarabokat s az összehasonlítás kedvéért ; zárójelben mindjárt hozzátesszük az 1930. év végén lezárt adatokat. A városházára érkezett ügydarabok száma a következő : közigazgatási ügy 22.600 (24.200), adóügy 9800 (8724), telekkönyvi értesítés 1200 (1673), árvaszék 4430 (4425), végrehajtás 72.500 (52.000). — A közpénztárnál bevétel volt 4.054,123 P és kiadás 4.015,707 P. Az egész évi adó fejében 1.087,970 pengő folyt be. — Orvosi hivatalhoz 2680 (1970). — A községi bírósághoz érkezett közigazgatási 2429 (2094), polgári 781 (878), kihágási 1805 (2125). — Az államrendőrséghez közigazgatási és bűnügyi 6800 (4800), kihágási 674 (1093). — A kir. járásbíróságnál polgári és peres ügy 8806 (7670), perenkivüli 5860 (6203), telekkönyvnél 18.120 (16.900). — A szolgabírósághoz érkezett 7620 (7541) közigazgatási és 845 (1084) kihágási ügydarab. — A többi adatokat legközelebbi számunkban közöljük.____________________ Boldogabb újévet kívánok a „Félegyházi Közlöny“ minden előfizetőjének, olvasójának, munkatársának, hirdetőinek és jóbarátjának. FEUER ILLÉS felelős szerkesztő