Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1980 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

4. oldal Eredményes esztendőt zártunk A vadásztársaság munká­ja külső szemlélő előtt „év­végi hajrá”-nak látszik. Ez azonban távolról sincs így! A vadászati idény alakulá­sa, másrészt „betakarítás­­­ra kerülő vadállományunk fejlettségi állapota — fá­cánt, őzgidát egyaránt októ­bertől érdemes csak beadás­ra lőni —, nem szólva a nyúlbefogás decemberi kez­detéről, nagyon az év végé­re szorítják, zsúfolják a be­takarítás munkáját. S ha­bár december 31-re kell minden tervet teljesíteni, tudni kell azt is, hogy a pénzügyi tervben csak a de­cember 15-ig leszállított, leadott lőtt és élő vad el­lenértéke realizálódik, a ké­sőbbi szállítások csak a jö­vő évben jelentkeznek be­vételként. Ez a tény tehát még szorosabbá teszi ren­delkezésre álló időnket, ok­tóber 1. és december 15. közötti időnek úgyszólván minden perce számít. Ha mulasztunk, behozhatatlan hátrányba kerülünk. Mi mindent is kellett megoldani az említett idő­szak folyamán? 1. Ki kellett lőnünk őrál­lományunkból a suta- és gidakilövésre eső hányadot, mintegy 210 darabot. 2. Külföldiek vadásztatá­sával be kellett takaríta­nunk 1200 darab fácánt. 3. Ki kellett lövetni a va­dásztársaság tagjaival 1000 darab fácánt. 4. Közben zavartalanul és hiánytalanul el kellett vé­gezni egyéb vadgazdasági feladatokat — vadetetés, etetők készítése, magasle­sek építése stb. A fácánbetakarítás mun­kájában erősen zavart az esztendővégi rendkívül me­leg, hómentes időjárás. Emiatt az állomány — kü­lönösen a kakasok — a te­rületen széjjelszórtan tar­tózkodott. Az embernek az volt a benyomása, hogy nincs is kakas a területen. Csupán estefelé voltak lát­hatók, amint az éjjeli há­­z é. si­eken gyülekeztek. A külföldiek vadásztatá­sával kapcsolatban terve­zett 1200 darab fácán he­lyett 2000 darabot gyűjtöt­tünk be, ami 166 százalék­nak felel meg. Ennek a tel­jesítésnek megfelelően a vadásztársaság tagjai ré­széről betakarításra terve­zett 1000 darab fácán bea­dásra tervezett kilövését csökkentettük. Ez két szem­pontból is javította a lőtt fácán beadásunk pénzügyi realizálódását. A külföldiek csaknem 100 százalékig el is vitték az ál­taluk lőtt fácánt, fizettek ad­­aljan­kén­t no forint le­­lövési díjat és húsértékélt első osztályú árat, 7­­ forin­tot. Faraponként tehát 167 forintot. Ezzel szemben a lőtt kakas értékesítése bel­földi beadásnál átlagosan ötven egynéhány forint. Je­lentősen emeli a pénzügyi terv teljesítését az is, hogy ebben a lőtt fácánmennyi­­ségben 500 darab tyúk is ugyanebben az árban érté­kesült, ami belföldi értéke­sítés esetén csupán 28 fo­rint darabonként. A terv ilyen túlteljesítése és az en­gedélyezett 500 darab tyúk belföldiekkel történő kilö­vése az eredeti tervvel szemben 120 ezer forint többletbevételt eredménye­zett. A felemelt őzkilövési ter­vet kemény munka árán bár, de teljesítette a va­dásztársaság. Erre a célra a vadásztársaságnak 7 go­lyóspuska áll rendelkezésé­re, melyekből 6 derekasan kivette részét a felemelt terv teljesítéséből. Nem nagy tétel ugyan, de tervfeladat az élőnyyi befo­gás is. Már évek óta igen kevés a nyúlunk. Sok gon­dot okoz évről-évre annak a 100—200 darabnak a be­fogása. Ezt azonban — ha ráfizetéssel is — fácánprog­ramunk érdekében feltétlen vállalni és teljesíteni kell. Év elején a napos fácán vásárlásával kapcsolatban vállalta a vadásztársaság, hogy éves exporttevékeny­ségét — lőtt vad, élővadel­adás, külföldiek vadászta­tása — az előző évi 600 ezer forinttal szemben az 1979. évben 900 ezer forint­ra emeli. Ennek a vállalás­nak (+ 300 ezer forint) minden 100 forintja után egy darab napos fácánt kapunk ingyen. Ezt a ter­vet is teljesítettük, így a ta­vasszal vásárolt 5300 darab fácáncsibéből 3000 darabért nem kellett fizetni, ami szintén jelentős tétel: 84 ezer forint. Ezzel az esztendővel vég­leg le tudtuk rakni a va­dásztársaság anyagi alapja­it, ami nyugodt, biztonsá­gos légkört teremt további terveink megvalósításához. Ilyenek, hogy csak néhá­nyat említsünk. Emelnünk kell a vadőr­állományunk létszámát. A jelenlegi létszám képtelen a rengeteg elfoglaltságot je­lentő vadgazdasági munkák — fácánnevelés, külföldiek vadásztatása, élővad befo­gás, felvezetés őzvadászat­hoz, vadetetés — mellett az egy-egy főre eső terület rendbentartására. Nagyon felszaporodott a területen a dúvad. Sok a szarka, róka. A nem elég szigorúan fo­gott légpuska kérdés renge­teg orvvadászat alapja. Ezeket a kérdéseket meg­nyugtató módon csak vad­őrállományunk jelentős emelésével tudjuk megol­dani. Jelentős lépést kell tennünk területünk vadgazdasági be­rendezésének fejlesztése ér­dekében. Feldúsított fácán­állományunk, felszaporo­dott őzállományunk érde­kében további etetőket, só­­zókat, magasleseket kell építenünk. Csendereseket, vadföldeket kell létesíte­nünk ahhoz, hogy ez a je­lentős vadállomány évről­­évre szakszerűen levadász­ható legyen. Elmondhatjuk tehát, hogy vadásztársaságunk életében lezárult egy olyan 3 éves periódus, amely egyesületi életünk szervezeti összerá­­zódását szolgálta és anyagi alapot teremtett további erősödéséhez, a jövő fela­datainak megoldásához. Ezek a feladatok a további­akban : a vadásztársaság tagjai részére minél kultu­ráltabb vadászat lehetősé­geinek megteremtése, ezál­tal és elsősorban államunk­kal szemben fennálló köte­lezettségeink mindenkori maradéktalan teljesítése. Zalay Géza LENIN TSZ HÍRADÓ Mezőgazdasági dolgozók egészségvédelme (Folytatás a 3. oldalról)­lyek világszínvonalon áll­nak) dolgozhassunk a me­zőgazdasági üzemekben. Ezek komplex munkavég­zési feltételek összehangolt jelenlétét is követelik. A feltételek közül egyik leg­fontosabb : a dolgozók egészségvédelme. Az ankét elnöksége vitazáró össze­foglalójában úgy fogalma­zott: a két napig tartó ta­nácskozás Bács-Kiskun megye kezdeményezésével országos jelentőségű. A me­zőgazdasági dolgozók egé­z­­ségvédelme össztársadalmi ügy. A gyors előrelépés Bács megyében is csak tár­sadalmi méretű összefogás­sal lehetséges. Bizonyíték erre a Kiskunsági TESZÖV és a kecskeméti II. sz. Ka­tonai Kórház szocialista szerződése a megye mező­­gazdasági dolgozóinak rep­rezentatív vizsgálatára, te­kintettel a munkaártalom­mal kapcsolatos veszélyez­tetettségükre. Az előadók rávilágítottak arra a tényre, hogy az egészségvédelem a gépek tervezésénél kezdődik és tart a munkafolyamatokon belül. Tovább menve sok esetben a munkavégzés be­fejezése még nem jelenti az egészségvédelem befejezé­sét a dolgozó részéről. Pél­da erre, hogy a növényvé­delemben a munka kezdése és befejezése előtti 8 órában alkoholt fogyasztani nem szabad. Külön érdeklődéssel fi­gyeltem, a növényvédelem, mint speciális mezőgazdasá­gi üzemi tevékenység mun­kaegészségügyi kérdéseit tárgyaló dr. Gulyás Lajos előadását: „Növényvéde­lem, egészségkárosítás, egészségvédelem”, dr. An­tal Attila és munkatársai: „Műszaki egészségvédelem kísérleti közelítése földi növényvédelmi gépeken” cí­mű előadásokat. Az előadók kivétel nélkül egy-egy tu­dományág tudós szakértői voltak, így a speciális te­rülettel foglalkozó előadá­saik széles körben feltárták a mezőgazdasági dolgozók egészségvédelmének össze­függéseit is. Nyilvánvalóvá vált, hogy az üzemekben dolgozó munkások és veze­tők szemléletváltozására is sok helyen szükség lesz. A tanácskozáson kevés üzemi vezető volt jelen, s mivel az előadásokból ki­tűnt, hogy nem öncélúak, hanem a tudományos ered­ményeket a dolgozók egész­ségvédelme érdekében a gyakorlatnak kívánják to­vább adni. Mint szövetke­zetünk szántóföldi növény­­védelmének üzemi vezetője, ismertettem a nemzetközi ankét résztvevőivel szövet­kezetünk, a kiskunfélegyhá­zi Lenin Tsz. üzemi egész­ségvédelmi szervezetét, ki­emelve a szakterületemet Elmondtam többek között hogy a szövetkezet párt- és gazdasági vezetősége nagy gondossággal szervezte meg a dolgozók egészségvédel­mét és azt évről-évre to­vább fejleszti. Már évek óta üzemi orvosi szolgálat mű­ködik, melynek keretében dolgozóink szűrővizsgálata rendszeresen el­végeztet jü. Biztosítottam az előadóka arról, hogy amit az elhang­zott előadásokból dolgozó­ink egészségvédelmének é­dekében a munkaterülete­men a gyakorlatban alkal­mazni tudok, azokat a leg­rövidebb időn belül megva­lósítom. A szombaton dél­után két órakor végsl a tanácskozáson érdemes vol részt venni, s a Tudomány és Technika Házát megnéz­ni. Farkas János növényvédő üzemmérnök 1. szám Tehetséges vagy szerencsés ? Miért lett sikerember Muity Ferenc? Neve: Muity Ferenc Egyesülete, kiskunfélegy­házi Lenin Tsz SK. Született: Bácsalmáson, 1950-ben. Eredményei: az 1975-ös EB-n egyéniben 3., az 1976-os VB-n­ egyéniben 7., az 1977-es EB-n a győztes csapat tagja, egyé­niben 7. helyezett. 1978- ban a VB-n egyéniben 3., 1979-ben az EB-n a győz­tes csapat tagja, egyéni 4. helyezett. Lovas: Lepke, Hullám, Szondi (terepen), Bolygó, Holló, Konversant, Bogár. Itthon: 1979-ben országos bajnok. bumeráng Újsághír: „Az esélyekről nagyon nehéz beszélni, hi­szen a VB óta több válo­gatott fogatának lóállomá­nya kicserélődött és még n­em lehet tudni, hogy a „friss” lovak mit produ­kálnak majd. Így a világ­­bajnoki arany- és ezüst­érmes Fülöp Sándortól, a magyar bajnoki cím védő­jétől, Bálint Mihálytól és az ezüstérmes Mátyus Vik­tortól várhatunk jó telje­sítményt, akik valószínű­leg régi fogatukkal indul­nak.” Muity tehát nem számí­tott az esélyesek közé. Hogy mennyire nem, azt bizonyítja egy felelőtlen megjegyzés is: „Nézzétek, a Muity vágólovakkal jött a bajnokságra ...” Fülöp megnyerte a be­mutatást és díjhajtást. Muity a 7. helyről várta a második versenyszámot, a maratonhajtást. Újsághír: „A legjobb tel­jesítményt a sportág egyik legnagyobb tehetsége, Mu­ity Ferenc nyújtotta, aki kiforratlan fogatával is hi­bamentesen teljesítette a pályát.” Ekkor már kénytelenek voltak odafigyelni a „vá­gólovakra” és hajtójukra már még mindig akadtak riválisok, akik a véletlen­nek tulajdonították Mully győzelmét. Nem így a Le­nin Tsz hajtója, aki csat­­tanós választ adott a két­kedőknek : az akadályhaj­tásban 5. lett (hibapont nélküli hajtással), az egyé­ni összetett versenyben pe­dig az első helyen végzett, megelőzve a nagy esélye­seket. A bumeráng tehát visz­­szarepült elhajítójához ..­. AZ EB KÜSZÖBÉN Apajpuszta, a bajnokság második fordulója tulaj­donképpen kettős felada­tot jelentett Muity Ferenc­nek, s a többieknek is. Megnyerni a bajnokságot, s ugyanakkor a szövetségi kapitány bizalmát az Euró­­pa-bajnokságra való kikül­detésre. Jelöltek voltak szép számmal ezúttal is. Meggyőző fölénnyel ka­pitányt nyerni azonban ez­úttal is csak két hajtónak sikerült: Bárdosnak és Mu­­itynak, akik holtverseny­ben osztoztak az első he­lyen a bajnokság két for­dulója alapján. Fülöp he­lye nem lehetett kétséges korábbi eredményei meg­bízhatósága alapján. Bá­lint Mihályt pedig — idei sikerei után — nem lehe­tett kihagyni az utazó ke­retből ... A négy magyar közül is­mét Muity volt az, akinek összejöttek a gondjai. Apaj után ló után kellett nézni. Bogár közvetlenül az EB előtt került a négyesbe Még­pedig annyira újonc­ként, hogy a kontinens legjobbjainak versenye előtt egyszer volt befogva Lepke, Hullám és Rigó mellé... KI VÁLLALJA A CSAPATTAGSÁGOT? Izgalomra tehát ismét volt ok bőven. Különösen mikor Fülöp lova lesán­­tult és kiderült, hogy ko­moly veszélybe került a mundér becsülete. Olyan hajtó kellett tehát Bárdos mellé csapattársnak, aki, tűzön, vízen át, biztosan és hibátlanul (!) képes meghajtani a pályát, még pedig nem is akár­milyen eredménnyel! Mert külön­ben egy hiba a kizárást, s egyúttal azt jelenthette: Magyarország a világ él­vonalából a sereghajtók közé esett vissza... Dr. Várady Jenő szövet­ségi kapitány homlokán is a szokásosnál mélyebb barázdát szántottak a gon­dok. Vajon ki lehet az a biztoskezű hajtó, akinek a kezébe leteszi a magyar csapat sorsát egyetlen név kiejtésével? Várady nem tudott dön­teni, vagy nem merte vál­lalni a felelősséget? A lé­nyeg végülis az, hogy fel­tette a kérdést: „Gyerekek, akkor ebben a helyzetben ki vállalja a csapattagsá­got?” Néma csend volt a válasz percekig. Aztán Muity megszólalt: „Hát ak­kor majd én vállalom ...” És Muity Feri ezúttal is mindig célba ért, hibátlan hajtással. A magyar csa­patnak ez a megbízható­ság az Európa-bajnoki cí­met jelentette. Egyéniben Muity Ferencnek az elő­kelő 4. helyet. AZ ELSŐ BAJNOKI CÍM Egy verseny volt még hátra az Európa-bajnok­ság után. A magyar baj­nokság harmadik, egyben befejező fordulója. Újabb izgalmas futamok várták a jelölteket. Elsősorban Bár­dost és Muityot, akiknek volt vesztenivalójuk. Mu­ity az első, Bárdos a má­sodik fordulóban győzött, így holtversenyben ők áll­tak az élen. A bemutatás és díjhajtás alapján úgy nézett ki, Bárdos meggyő­ző fölényre tesz szert (má­sodik lett). Muity nem ke­rült a legjobb hat közé. A maraton azonban ezút­tal is megrázta a mezőnyt. A „rostán” kihullott a nagy vetélytárs, Bárdos is A harmadik versenyszám­ban, az akadályhajtásban Muity a második, a har­madik forduló alapján a 3 helyen végzett. Az ösz­­szetett versenyben pedig ő lett az 1979. évi négyesfo­gathajtó bajnok. Először... Ki hitte volna? Azok bizonyára nem, akik a vé­letlenek furcsa játékának tekintik sikereit. Szeren­csére a szakemberek is­­merték kiváló adottságait Hittek benne, s nem csa­lódtak. A legjobban azon­ban Muity Ferenc bízott­­ önmagában. Ezért győzött.

Next