Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1986 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
XIV. évfolyam, 11. szám, 1986. november KISKUNFÉLEGYHÁZI LENIN MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET ÜZEMI LAPJA Ára: 1,50 Ft Tisztújító és kongresszusi küldöttválasztó közgyűlés a tsz-szövetségnél A szövetség új elnöke, Laczkó Gyula lett A Kiskunsági Tsz-szövetség Kecskeméten, a Magyar— Szovjet Barátság Tsz tanácskozó termében tartotta meg küldöttközgyűlését, október 24-én. A Himnusz elhangzása után Csipkó Sándor, a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnöke, a szövetség elnökhelyettese köszöntötte a jelenlévőket, köztük dr. Romány Pált, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Lehoczki Mihályt, a TOT főtitkárhelyettesét, Kovács Imrét, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetőjét, dr. Medggyesi Péter pénzügyminiszter-helyettest, dr. Dajka Balázst, a MÉM főosztályvezetőjét, továbbá a társszövetségek, területi párt és állami szervek képviselőit. A jelenlévők egy perces néma felállással adóztak az előző választás óta elhunyt szövetségi küldöttek emlékének. A tanácskozás napirendjén szerepelt a tsz-szövetség beszámolója az 1981 - ben megtartott IV. kongresszus óta végzett munkáról és a további feladatokról, valamint a kiskunsági mezőgazdasági szövetkezetek javaslata az V. kongresszus állásfoglalásának kialakításához. Mindkét témában írásos jelentést kaptak a küldöttek, s szóban való kiegészítésükre is sor került. Az ezt követő vita lezárása, az előterjesztések elfogadása után, megválasztották a szövetség új tisztségviselőit, az elnökség mellett működő bizottságokat, valamint a térség TOT tagjait és kongresszusi küldötteit. Dr. Kósa Antal a Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnöke, a szövetség elnöke az előző kongresszus óta eltelt időszakot értékelve megállapította: a szövetkezetek csak részben tudtak megfelelni a célkitűzéseknek. Az okok között elsőként említette a Kiskunságban immár hatodik éve tartó aszályt, továbbá a két egymást követő évben a szőlő fagykárt, valamint azt, hogy a központi elvonás mértéke nagyobb volt a számítottnál. Az első években még rugalmasan tudtak igazodni a körülményekhez a gazdaságok, később egyre nagyobb áldozatok árán. Átalakították a szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezetét, veszteséges állattenyésztő ágazatokat szüntettek meg, illetve fejlesztettek viszsza, s bővítették ipari termelésüket. Válságba került mindhárom kertészeti ágazat. Az, hogy a szövetkezetek ilyen körülmények között talpon maradtak, nem kis dolog, de tény, hogy a VII. ötéves tervet rosszabb feltételek között kezdték. Több az alacsony hatékonysággal működő szövetkezetek száma, ami — a kedvezőbb érdekeltségi viszonyokkal és a másféle termelési szerkezettel magyarázható, például náluk alacsonyabb az állattenyésztés aránya — a szakszövetkezetekre kevésbé jellemző. A fejlődés lendülete megtört, lefékeződött a technikai előrehaladás. A szövetség a nehéz körülmények között is segítette az alkalmazkodást, egyebek között szorgalmazta az összefogást, ami a vezetők nagy többségének egyetértésével találkozott. Létrehozták a kistérségi együttműködéseket, amelyeknek jelentős szerepük van abban, hogy csökkenő eszközökkel is meg tudták oldani a termelési feladatokat. A szövetségnek több elgondolása van a vertikális integráció fejlesztésére, a feldolgozásban való szövetkezeti érdekeltség megteremtésére is. Végezetül a lejárt mandátumú elnökség nevében köszönetet mondott a szövetségi küldötteknek, testületi és bizottsági tagoknak, valamint az apparátus dolgozóinak az elmúlt választási ciklusban végzett munkáért. Az V. kongresszus állásfoglalásának kialakításához készült javaslathoz dr. Ivicz Vilmos, a szövetség titkára fűzött szóbeli kiegészítést. A Kiskunság természeti, termelési, szektorális adottságai, településviszonyai nem azonosak az országossal, ugyanakkor megyénkben a szövetkezetek a társadalmi és gazdasági életben egyaránt nagyobb súlyt képviselnek, mint az ország más területein. Éppen ezért: — Szövetkezeti tagságunk úgy véli, hogy termelési, gazdálkodási és pénzügyi helyzetük kedvezőtlenebb, mint azt a kongreszszusi irányelvek bemutatják — mondta a szövetség titkára. Szövetkezeteink úgy fogalmaztak: a VI. ötéves tervben felgyülemlett feszültségek feloldása, a szabályozó rendszer elvonó jellegének gyökeres megváltoztatása szükséges — az üzemi erőfeszítések mellett — ahhoz, hogy a VII. ötéves terv célkitűzései megvalósulhassanak. Technikai és technológiai megújulás nélkül elképzelhetetlen a tervek teljesítése, de a jelenlegi szabályozás mellett fontos fejlesztésekhez sem áll rendelkezésre a minimális sajáterő sem szövetkezeteink többségében. A terhek növekedése miatt a szövetkezetek fontos társadalompolitikai kötelezettségeikkel sem tudtak megbirkózni. A kongresszus elé kerülő javaslatukban a Kiskunság szövetkezetei azt kérik, hogy a szabályozás biztosítsa a feltételrendszert a termelési célok teljesítéséhez, kapjanak lehetőséget az ösztönző anyagi érdekeltség megteremtéséhez, a hatékonyság javításához és szociálpolitikai feladataik megoldásához. A tanácskozáson felszólaló Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára köszönetét tolmácsolta a szövetkezetek, a szövetség leköszönő tagjainak és vezetőinek a nehéz körülmények között való helytállásért, tisztségviselőinek is megköszönte munkájukat. Felhívta a figyelmet, hogy a múlt tanulságainak elemzése nem érdektelen, de a következtetések, tanulságok levonása után most már arra van szükség, hogy a feladatok végrehajtására koncentráljon ki-ki a maga területén. A megszokás olykor visszahúzó erő, ezért át kell értékelni munkánkat, gondolkodásunkat, szemléletünket, is. A közmondást aktualizálva mondta: ha kevés a pénzed, toldd meg tudással — arra utalva, hogy a szűkös pénzügyi lehetőségek közepette felértékelődött a tudás, a szakmai hozzáértés. A vitában felszólalt Kovács Imre, az MSZMP KB osztályvezető helyettese és Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese is. Kovács Imre a következőket mondta: Az aszály, a fagykár, a kedvezőtlen világpiaci tendenciák, a megkésett — vagy rossz irányú — kormányzati intézkedések, továbbá a minőség, a hatékonyság javulását szolgáló üzemi lépések hiánya, s ezek azok, amelyek együttesen juttatták oda a mezőgazdaságot, ahol van. Kérdés, hogy mikor tud visszaállni az agrárgazdaság arra a fejlődési pályára, amin volt. Egyáltalán szükséges-e ez? A VII. ötéves terv válaszol a kérdésre: szükség van a mezőgazdasági termelés bővítésére. Ez megnyugtatásul szolgálhat az ágazat számára. Azonban hangsúlyváltásra van szükség, jobban kell igazodni a piaci igényekhez, javítani a minőséget, fejleszteni a feldolgozást és a csomagolást, betartani a szállítási határidőket. A jövedelemtermelő-képesség fokozásában üzemi feladat a veszteségforrások csökkentése, a műszaki és biológiai tudományos eredmények alkalmazása a hozamok növelésére. Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese egyetértett a felszólalásokkal, a jelenlegi helyzetben érthető a kritikai hangvétel erősítésére irányuló igény. De akkor, amikor bíráljuk a bennünket körülvevő világot, arról is szólni kell, hogy mi magunk hogyan álltunk helyt. A parasztság részt vállalt és vállal az ország gondjaiból, azonban olyan szabályozásra van szükség, ami az érdekeket összhangba hozza. A kongresszuson téma lesz, hogy az ágazati érdekképviselet erősítésével tegyék hatékonyabbá az érdekegyeztetés nem könnyű feladatát. A szövetségi küldöttek közül heten fűztek véleményt a napirenden lévő témához, elsősorban a kongresszus állásfoglalásának kialakításához tettek javaslatokat. Dolezsár Ferenc, az akasztói Béke Szakszövetkezet elnöke az érdekképviselet erősítésének, továbbfejlesztésének igényéről beszélt. Csitári Tibor, a kunszállási Alkotmány Tsz főmezőgazdásza kifogásolta, hogy a mezőgazdaságot teszik felelőssé azért, hogy drágán termel, holott az általa felhasznált ipari anyagok ára másfélszeresükre emelkedtek, míg a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát alig emelték. Király Lászlóné azt elemezte, hogy miért tudták az állami gazdaságok nyereségüket 44 százalékkal emelni a VI. ötéves tervben, addig amíg a szövetkezeteknél ez a szám csupán a 7,6 százalékot éri el. Az okok között említette, hogy az állami gazdaságok nagyobb arányban számolták fel állattenyésztésüket, mint a szövetkezetek. Tasnádi Miklós, a soltvadkerti Szőlőskert Szakszövetkezet elnöke a szakszövetkezetek speciális gondjairól szólt. Szűcs Sándor, a szabadszállási Lenin Tsz elnöke a kistérségi együttműködések jelentőségét méltatta és az öntözés-fejlesztést sürgette. Börcsök András, a bugaci Aranykalász Szakszövetkezet elnöke a szövetkezeti önkormányzat számára nagyobb önállóságot kért. Vanyiska János, a balotaszállási Aranyhomok Tsz elnöke a 4—5 aranykoronás földeken gazdálkodók nevében szólt, kérte a TOT- ot, hogy ezeknek a hátrányos helyzetű szövetkezeteknek a megsegítésére dolgozzon ki valamiféle programot. Dr. Kósa Antal a vitát azzal zárta le és foglalta (Folytatás a 2. oldalon.) Az elnökség A közgyűlés résztvevői