Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1986 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

XIV. évfolyam, 11. szám, 1986. november KISKUNFÉLEGYHÁZI LENIN MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET ÜZEMI LAPJA Ára: 1,50 Ft Tisztújító és kongresszusi küldöttválasztó közgyűlés a tsz-szövetségnél A szövetség új elnöke, Laczkó Gyula lett A Kiskunsági Tsz-szövetség Kecskeméten, a Magyar— Szovjet Barátság Tsz tanácskozó termében tartotta meg küldöttközgyűlését, október 24-én. A Himnusz elhang­zása után Csipkó Sándor, a keceli Szőlőfürt Szakszövet­kezet elnöke, a szövetség elnökhelyettese köszöntötte a jelenlévőket, köztük dr. Romány Pált, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Lehoczki Mihályt, a TOT főtitkárhelyettesét, Kovács Imrét, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztá­lyának helyettes vezetőjét, dr. Medggyesi Péter pénz­ügyminiszter-helyettest, dr. Dajka Balázst, a MÉM fő­osztályvezetőjét, továbbá a társszövetségek, területi párt és állami szervek képviselőit. A jelenlévők egy perces néma felállással adóztak az előző választás óta elhunyt szövetségi küldöttek emlé­kének. A tanácskozás napirend­jén szerepelt a tsz-szövet­ség beszámolója az 1981 - ben megtartott IV. kong­resszus óta végzett munká­ról és a további feladatok­ról, valamint a kiskunsági mezőgazdasági szövetkeze­tek javaslata az V. kong­resszus állásfoglalásának kialakításához. Mindkét té­mában írásos jelentést kaptak a küldöttek, s szó­ban való kiegészítésükre is sor került. Az ezt követő vita lezárása, az előterjesz­tések elfogadása után, meg­választották a szövetség új tisztségviselőit, az elnökség mellett működő bizottságo­kat, valamint a térség TOT tagjait és kongresszusi küldötteit. Dr. Kósa Antal a Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz elnöke, a szövetség elnöke az előző kongresszus óta eltelt időszakot értékelve megállapította: a szövetke­zetek csak részben tudtak megfelelni a célkitűzések­nek. Az okok között első­ként említette a Kiskun­ságban immár hatodik éve tartó aszályt, továbbá a két egymást követő évben a szőlő fagykárt, valamint azt, hogy a központi elvo­nás mértéke nagyobb volt a számítottnál. Az első években még rugalmasan tudtak igazodni a körülmé­nyekhez a gazdaságok, ké­sőbb egyre nagyobb áldo­zatok árán. Átalakították a szántó­földi növénytermesztés vetéssz­erkezetét, veszte­séges állattenyésztő ága­zatokat szüntettek meg, illetve fejlesztettek visz­­sza, s bővítették ipari termelésüket. Válságba került mindhá­rom kertészeti ágazat. Az, hogy a szövetkezetek ilyen körülmények között talpon maradtak, nem kis dolog, de tény, hogy a VII. ötéves tervet rosszabb feltételek között kezdték. Több az alacsony hatékonysággal működő szövetkezetek szá­ma, ami — a kedvezőbb érdekeltségi viszonyokkal és a másféle termelési szer­kezettel magyarázható, pél­dául náluk alacsonyabb az állattenyésztés aránya — a szakszövetkezetekre kevés­bé jellemző. A fejlődés lendülete megtört, leféke­ződött a technikai előre­haladás. A szövetség a nehéz kö­rülmények között is segí­tette az alkalmazkodást, egyebek között szorgalmaz­ta az összefogást, ami a vezetők nagy többségének egyetértésével találkozott. Létrehozták a kistérségi együttműködéseket, ame­lyeknek jelentős szerepük van abban, hogy csökkenő eszközökkel is meg tudták oldani a termelési felada­tokat. A szövetségnek több elgondolása van a vertiká­lis integráció fejlesztésére, a feldolgozásban való szö­vetkezeti érdekeltség meg­teremtésére is. Végezetül a lejárt man­­dátumú elnökség nevében köszönetet mondott a szö­vetségi küldötteknek, tes­tületi és bizottsági tagok­nak, valamint az apparátus dolgozóinak az elmúlt vá­lasztási ciklusban végzett munkáért. Az V. kongresszus állás­­foglalásának kialakításához készült javaslathoz dr. Ivicz Vilmos, a szövetség titkára fűzött szóbeli kiegé­szítést. A Kiskunság termé­szeti, termelési, szektorális adottságai, településviszo­nyai nem azonosak az or­szágossal, ugyanakkor me­gyénkben a szövetkezetek a társadalmi és gazdasági életben egyaránt nagyobb súlyt képviselnek, mint az ország más területein. Ép­pen ezért: — Szövetkezeti tagsá­gunk úgy véli, hogy terme­lési, gazdálkodási és pénz­ügyi helyzetük kedvezőtle­nebb, mint azt a kongresz­­szusi irányelvek bemutat­ják — mondta a szövetség titkára. Szövetkezeteink úgy fogalmaztak: a VI. öt­éves tervben felgyülemlett feszültségek feloldása, a szabályozó rendszer elvonó jellegének gyökeres meg­változtatása szükséges — az üzemi erőfeszítések mel­lett — ahhoz, hogy a VII. ötéves terv célkitűzései megvalósulhassanak. Technikai és technológiai megújulás nélkül elképzel­hetetlen a tervek teljesíté­se, de a jelenlegi szabályo­zás mellett fontos fejlesz­tésekhez sem áll rendelke­zésre a minimális sajáterő sem szövetkezeteink több­ségében. A terhek növekedése mi­att a szövetkezetek fontos társadalompolitikai köte­lezettségeikkel sem tud­tak megbirkózni. A kong­resszus elé kerülő javas­latukban a Kiskunság szövetkezetei azt kérik, hogy a szabályozás bizto­sítsa a feltétel­rendszert a termelési célok teljesí­téséhez, kapjanak lehető­séget az ösztönző anyagi érdekeltség megteremté­séhez, a hatékonyság ja­vításához és szociálpoliti­kai feladataik megoldá­sához. A tanácskozáson felszó­laló Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára köszönetét tolmácsolta a szövetkezetek, a szövetség leköszönő tagjainak és ve­zetőinek a nehéz körülmé­nyek között való helytál­lásért, tisztségviselőinek is megköszönte munkájukat. Felhívta a figyelmet, hogy a múlt tanulságainak elem­zése nem érdektelen, de a következtetések, tanulságok levonása után most már arra van szükség, hogy a feladatok végrehajtására koncentráljon ki-ki a maga területén. A megszokás olykor visszahúzó erő, ezért át kell értékelni munkán­kat, gondolkodásunkat, szemléletünket, is. A köz­mondást aktualizálva mondta: ha kevés a pénzed, toldd meg tudással — arra utalva, hogy a szűkös pénz­ügyi lehetőségek közepette felértékelődött a tudás, a szakmai hozzáértés. A vitában felszólalt Ko­vács Imre, az MSZMP KB osztályvezető helyettese és Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese is. Kovács Imre a követke­zőket mondta: Az aszály, a fagykár, a kedvezőtlen vi­lágpiaci tendenciák, a meg­késett — vagy rossz irányú — kormányzati intézkedé­sek, továbbá a minőség, a hatékonyság javulását szol­gáló üzemi lépések hiánya, s ezek azok, amelyek együttesen juttatták oda a mezőgazdaságot, ahol van. Kérdés, hogy mikor tud visszaállni az agrárgazda­ság arra a fejlődési pály­á­­ra, amin volt. Egyáltalán szükséges-e ez? A VII. öt­éves terv válaszol a kér­désre: szükség van a me­zőgazdasági termelés bőví­tésére. Ez megnyugtatásul szolgálhat az ágazat szá­mára. Azonban hangsúly­­váltásra van szükség, job­ban kell igazodni a piaci igényekhez, javítani a mi­nőséget, fejleszteni a fel­dolgozást és a csomagolást, betartani a szállítási ha­táridőket. A jövedelemter­melő-képesség fokozásában üzemi feladat a veszteség­­források csökkentése, a műszaki és biológiai tudo­mányos eredmények alkal­mazása a hozamok növelé­sére. Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese egyetér­tett a felszólalásokkal, a jelenlegi helyzetben érthe­tő a kritikai hangvétel erő­sítésére irányuló igény. De akkor, amikor bírál­juk a bennünket körül­vevő világot, arról is szólni kell, hogy mi ma­gunk hogyan álltunk helyt. A parasztság részt vállalt és vállal az ország gondjai­ból, azonban olyan szabá­lyozásra van szükség, ami az érdekeket összhangba hozza. A kongresszuson té­ma lesz, hogy az ágazati érdekképviselet erősítésével tegyék hatékonyabbá az ér­dekegyeztetés nem könnyű feladatát. A szövetségi küldöttek közül heten fűztek véle­ményt a napirenden lévő témához, elsősorban a kongresszus állásfoglalásá­nak kialakításához tettek javaslatokat. Dolezsár Fe­renc, az akasztói Béke Szakszövetkezet elnöke az érdekképviselet erősítésé­nek, továbbfejlesztésének igényéről beszélt. Csitári Tibor, a kunszállási Alkot­mány Tsz főmezőgazdásza kifogásolta, hogy a mező­­gazdaságot teszik felelőssé azért, hogy drágán termel, holott az általa felhasznált ipari anyagok ára másfél­­szeresükre emelkedtek, míg a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát alig emel­ték. Király Lászlóné azt ele­mezte, hogy miért tudták az állami gazdaságok nye­reségüket 44 százalékkal emelni a VI. ötéves terv­ben, addig amíg a szövet­kezeteknél ez a szám csu­pán a 7,6 százalékot éri el. Az okok között említette, hogy az állami gazdaságok nagyobb arányban számol­ták fel állattenyésztésüket, mint a szövetkezetek. Tas­­nádi Miklós, a soltvadkerti Szőlőskert Szakszövetkezet elnöke a szakszövetkezetek speciális gondjairól szólt. Szűcs Sándor, a szabad­­szállási Lenin Tsz elnöke a kistérségi együttműködések jelentőségét méltatta és az öntözés-fejlesztést sürgette. Börcsök András, a bugaci Aranykalász Szakszövetke­zet elnöke a szövetkezeti önkormányzat számára na­gyobb önállóságot kért. Vanyiska János, a balota­­szállási Aranyhomok Tsz elnöke a 4—5 aranykoronás földeken gazdálkodók ne­vében szólt, kérte a TOT- ot, hogy ezeknek a hátrá­nyos helyzetű szövetkeze­teknek a megsegítésére dol­gozzon ki valamiféle prog­ramot. Dr. Kósa Antal a vitát azzal zárta le és foglalta (Folytatás a 2. oldalon.) Az elnökség A közgyűlés résztvevői

Next