Kistenyésztők Lapja, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
A MEGTALÁLT RIPORTALANY Tavaly májusban felhívást tettünk közzé. Ebben olyan riportalanyt kerestünk, akinek munkájáról, a portáján folyó eseményekről sorozatszerűen írhatnánk olvasóinknak. Soksok ajánlat, kedves meghívás érkezett, s látogatásaink során sehová sem mentünk hiába, sőt újabb ötleteket is kaptunk. E tapasztalatainkról lapunkban folyamatosan beszámoltunk. Köszönjük mindazoknak, akik jelentkeztek, fogadtak minket, akiknek eredményeit vagy éppen gondjait megismerhettük. Bár most már eldőlt, s a következőkben be is mutatjuk, ki, illetve kik lesznek riportsorozatunk főszereplői, változatlanul örömmel fogadjuk olvasóink jelentkezését, s szívesen kimegyünk a helyszínre, ha úgy látják, hogy gazdaságukban közérdeklődésre számot tartó termelés folyik. A most kezdődő riportsorozatban eldugott kis faluba vezetjük olvasóinkat. Egy-két elnyúló utcából, s az azokat összekötő néhány utcácskából áll az egész település. Nincs vasútállomása, de még vezetékes vize sem, a kertekben azonban temérdek a virág, s még az utcákra is jut belőle. Szerény, de jó ízléssel épült csinos házak sorakoznak egymás mellett. Itt, Varsányban találtunk rá keresett riportalanyunkra, a Horváth—Kremper családra. Kremper Mihály mezőgazdasági és malomipari technikus, szécsényi származású, most is ott dolgozik a Nógrád Megyei Malomipari Vállalatnál, mégpedig három műszakban. Szívesen vállalta ezt a fárasztóbb beosztást, mert így jobban el tudja látni az állatokat. Gazdaságuk a sertéshizlalásra alapozott, a többi állatot, baromfit, galambot, nyulat csak saját szükségletre vagy kedvtelésből tartják. Az állatok körüli munkából az egész család kiveszi a részét, így a gyesen lévő mosolygós fiatalasszony, Kremper Mihályné, Horváth Mónika is. Egyébként könyvkötő az Őrhalom Tsz nyomdájában. Kislánya, Enikő kilenc hónapos, ő még nem kaphat feladatot. Besegít viszont Horváth Jánosné, aki olyan fiatalos, hogy aligha illik rá a nagymama név. ő is aktív főállású dolgozó, a megalakulás óta a varsányi Új Kalász Tsz tagja. S a sok szorgalmas munkáskéz nyoma meglátszik kint is, bent is. A lakásban egy porszem, a hímzett színes terítőkön egy folt sincs. Az egykori szoba-konyhás kis épülethez tíz éve épült a mostani szép, új, sokszobás. S ahogy a régi kicsi ház hozzásimul, belenyúlik az újba, úgy tartozik itt össze fiatalabb és idősebb, úgy dolgoznak közösen mindannyiuk javára. R. É. A saját szükségletére szánt kacsát, tyúkot, csibét hagyományos, külterjes módon tartják Kremperék. Hogyne gyönyörködne a gazda ezekben a szép, tiszta és egészséges állatokban! Lelkiismeretesen gondoskodik róluk, nyáron vízzel locsolgatja, hűti a betont, télen bőségesen almoz az ólban. A tágas kifutóban kedvükre mozoghatnak, edzettebbek, ellenállóbbak lesznek így az állatok. Kremper Mihály a két házőrzővel. Mackó, a hófehér pamutgombolyaghoz hasonlító kis kuvasz ekkor még csak nyolchetes volt. Csöpi már felnőttszámba megy, hiszen ő kétéves. Nem ismer akadályt, kerítést, határokat, és nem tűr ellenséget, egyetlen egér vagy patkány sem maradhat élve a környéken.