Kistermelők Lapja, 2020 (64. évfolyam, 1-12. szám)
2020-04-01 / 4. szám
AZ ORSZÁGOS VESZÉLYHELYZETRŐL A járvány és a jog Az elmúlt hetekben-napokban a világ egy olyan problémával szembesült, amihez csak kevés hasonló fordult elő az elmúlt évtizedekben. A felmerült probléma jószerivel csak a XX. század elején lefolyt spanyolnátha-járvánnyal, illetve bizonyos tekintetben a világháború okozta helyzettel állítható párhuzamba. A mostani vészhelyzetnek nincs igazán közvetlen mezőgazdaság-specifikus része vagy következménye, mindazonáltal úgy véljük, a vészhelyzet maga kellően hangsúlyos ahhoz, hogy lapunkban is foglalkozzunk vele. Rendkívüli intézkedések bevezethetők Mint mindannyian tudjuk, a koronavírus felütötte fejét a világban, és elsöprő gyorsasággal világjárvánnyá növekedett. E sorok írásakor Magyarországon még - más országokhoz képest - mind a megbetegedések számában, mind annak a lakossághoz viszonyított arányában relatíve jónak mondható a helyzet, azonban a járvány terjedésének meggátolása érdekében a Kormány megelőző intézkedésként vészhelyzetet hirdetett ki az ország egész területére. A veszélyhelyzet mibenlétét és a veszélyhelyzetben a Kormány jogkörét az Alaptörvény szabályozza. Ez alapján a Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás esetén veszélyhelyzetet hirdethet ki, és rendkívüli intézkedéseket vezethet be. A veszélyhelyzetet megállapító rendelet a tömeges megbetegedést okozó humánjárványt jelöli meg elemi csapásként. Az Alaptörvény szerint ebben a helyzetben a Kormány rendeletet alkothat, amellyel egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Ennek keretében került sor eddig az oktatási intézmények bezárására és a digitális oktatásra való átállásra, a Magyarországra történő beutazás korlátozására, az üzletek nyitva tartásának korlátozására, a nyilvános rendezvények betiltására, egyes munkajogi szabályok módosítására stb. A legtöbb intézkedésnek az az alapvető célja, hogy az állampolgárok minél kevesebb alkalommal találkozzanak egymással, hogy ezáltal is csökkentsék az esélyét a vírus terjedésének. A mezőgazdaságban nem igazán megvalósítható a „home office", az otthonról történő munkavégzés, ugyanakkor nem jellemző az sem, hogy nagyobb létszámban zárt térben végeznének munkát a mezőgazdasági termelők. A lakosság ellátásának biztonsága ebben az időben kiemelten fontos, ezért a termelők munkájára továbbra is szükség van, sőt, fokozott biztonsági intézkedéseket kell alkalmazni annak érdekében, hogy az állampolgárok asztalára kerülő élelmiszer még véletlenül se kerülhessen kapcsolatba a vírussal. A rendkívüli intézkedések körében a Kormány ellenőrzése alá vonhat különböző gazdálkodókat is. Vélhetőleg nem az egyes termelőkre várhat ez a sors, hanem a nagy elosztó hálózatokra, valamint a legfontosabb közszolgáltatásokat végző cégekre. Akár haszonbér-elengedés is igényelhető Néhány olvasónkban felmerült már a kérdés, hogy ez a helyzet tekinthető-e ún. „vis maior"nak? A vis maior régi római jogi fogalom, amit a mai jogrendszerek is átvettek, jelentése: ellenállhatatlan erő. A felek a vis maiorra akkor hivatkozhatnak, ha a szerződéses kötelezettségüket az ellenőrzési körükön kívül eső, a szerződés megkötésekor előre nem látható, kényszerítő jellegű körülmény miatt nem tudták teljesíteni. Önmagában a veszélyhelyzet elrendelése álláspontunk szerint nem eredményezi a vis maiort, azt minden egyes esetben külön kell vizsgálni, hogy annak feltételei fennállnak-e. Pl. az a termelő, aki családjával együtt egy alföldi tanyán él, jórészt önellátó az élelmiszerek tekintetében, és saját maga végzi a munkát a családja segítségével, csak néha megy be a közeli városba, és eleve ritkábban találkozik más emberekkel, a munkáját tudja folytatni, és nem lesz nagyobb veszélyben a járvány idején sem. Ha azonban a kormány kijárási tilalmat rendel el, a megtermelt terményt vagy a felnevelt hizlalt állatot nem tudja a szerződött feldolgozóhoz eljuttatni, vagy a szerződött feldolgozó nem tud hozzá szállítóeszközt, fuvarozót küldeni. Ez már nyilvánvalóan vis maior, bármelyik oldalról is nézzük. De nézzünk meg egy másik esetet. A mezőgazdasági termelő nem saját földjét műveli, hanem haszonbérletbe vett területet. A Ptk. vonatkozó rendelkezése szerint „a haszonbérlő arra az évre, amelyben elemi csapás vagy más rendkívüli esemény miatt az átlagos termés kétharmada sem termett meg, méltányos haszonbérmérséklést vagy haszonbér-elengedést igényelhet. Erre irányuló igényét köteles még a termés betakarítása előtt a haszonbérbeadóval közölni". A jogalkotó itt a természeti körülményekre gondolt, pl. az aszályra, árvízre, belvízre. De akár idesorolhatjuk azt is, hogy a haszonbérlő mondjuk nem jutott hozzá az általa használt műtrágyához, mert a kereskedelmi forgalom a vírus miatti intézkedések következtében leállt, és ennek következtében valóban jelentősen alacsonyabb lett a termésátlaga. Kérdés, hogy bizonyítható-e, valóban a műtrágya hiánya vezetett-e az alacsonyabb terméshez, illetve lett volna-e lehetősége a termelőnek más megfelelő műtrágyához hozzájutni. Tehát ebben az esetben csak alaposabb vizsgálat után állapítható meg, hogy a veszélyhelyzet közvetlen összefüggésben van-e a terméscsökkenéssel, és ez alapján igényelhető-e a haszonbérmérséklés. Bízzunk benne, hogy belátható időn belül életünk visszatér a rendes kerékvágásba, és nagyobb veszteségek nélkül hagyhatjuk magunk mögött a koronavírust. Dr. Cenner Tibor cenner@cenner.hu Fotó: Nényei Borbála 2020. április i Jogorvoslat