Állami Bessenyei gimnázium, Kisvárda, 1930

Dehát mit is tett ő tulajdonképen? Talán valami nagy, örökbecsű alkotásokat hagyott maga után ? Hiszen ha végig nézzük legkiválóbb munkáit : Iréné, Kérők, Csalódások, Eprészleány, Mohács és a többiek, azt találjuk, hogy ha egy-kettő ma is él még ugyan belőlük s szívesen el-elgyönyörködünk bennük, mégis az azóta lefolyt és hétmértföldes csiz­mákkal rohanó évszázad bizony maga mögött hagyta őket és talán egyet­len alkotás sincs, mely fölött az elmúlás szelleme meg ne suhintotta volna pusztító kaszáját. Egyiknek nyelvét érzi döcögősnek fülünk, s itt is ott is talál egy-egy ósdi, túlélt kifejezést, másiknak külső formája ódivatú, a harmadiknak meséje érdektelen s meseszövése kezdetleges. Bizony a mai kor, a huszadik század számára nem egyebek ezek már, mint értékes ereklyék az első modern magyar író műveiből. Örökbecsű értéke nem is ezekben van, hanem új utakat törő mun­kásságának egyetemességében és hatásában. Előtte csupa fejetlenség, szét­húzás, szegénység s az elszigetelten álló tehetségek nem érvényesülhető szózata, utána rend, megszervezettség s a tehetségek biztos révbefutása. Hogy csak egy példát hozzak fel, milyen szegényen bolyong s hal meg előtte a balszerencsével s a társadalom nemtörődömségével küzdve az őseredeti tehetségű Csokonai V. Mihály s micsoda fejedelmi disz és mél­tóság övezi utána az ő iskolájából legnagyobbá lett Vörösmarty Mihályt, a költők fejedelmét. Mindez az ő szervező agitátori munkájának az ered­ménye. Örökbecsű értéke épen ebben és nem írói munkásságában ke­resendő. Talán 3 pontban lehetne röviden összefoglalni munkásságának ered­ményét és lényegét. 1. Ö kezdeményezte azt a mozgalmat, amely megszilárdította és tudatossá tette először az irodalomban, aztán a magyarság egész egyete­mében a nemzeti eszme gondolatát. 2. Ö teremtett először magyar irodalmi életet és középpontot s ne­velt olvasó közönséget. 3. Ö tette a színpadot magyarrá, népszerűvé s a nemzeti élet szá­mára értékes tényezővé. Tulajdonképen az a mozgalom, amelyet Kisfaludy Károly kezde­ményezett, nem is volt teljesen új. Hiszen megértették azt előtte már a franciás írók is, hogy csak nyelvében élhet a nemzet s hogy a nemzeti műveltség megalapozása csak az irodalom által lehetséges. A nyelvet, mely az irodalomnak legfőbb eszköze, akarták kiművelni Kazinczy és tár­sai is, de szellemben idegen minták után haladva akarták megvetni az újkori magyar műveltség alapjait. Bennük ilyenformán a nemzeti szellem nem volt eléggé erős arra, hogy alakítólag hasson, viszont azokból, akik

Next