Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2006 (15. évfolyam, 1-3. szám)

2006 / 1. szám - KÖZÉPKOR - Fazekas Zoltán: Johannes Grabmayer: Az áldozat volt a tettes: Az 1456. évi nándorfehérvári merénylet

konfliktusaiban támaszkodhatott a famíliára. Nem volt véletlen, hogy Zsigmond 1408-ban Hermann Borbála nevű lányát vette feleségül. A Cilleiek felemelkedése nem volt egyedülálló, hiszen hasonlóan érvényesültek a Frangepánok, a Rozgonyiak, és az Újlakiak. Grabmayer mégis példaértékűnek találja, hiszen a XIV. század második fele nehéz időszak volt a vidéki nemesség számára. Az 1348-52-es nagy pestist követően jelentős mértékben csökkent ugyanis a hatalom alapját jelentő föld értéke. Éppen ezért sokan választották a zsoldos életformát, amely veszélyei mellett magában hordozta a birtokszerzést, szerencsés esetben jogokhoz, címekhez jutást, esetleg az uralkodócsaládba való beházasodás lehetőségét. Az ország délnyugati részében birtokos Cilleiek keleti irányban is szerették volna növelni befolyásukat. Ezért választottak Hermann fiának jegyest a horvát mágnás Frangepán családból, amely Zsigmond halálakor a legelő­kelőbb nemzetségek egyikének számított. A szerző ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy az országhatárok a korszakban kevésbé voltak fontosak, így a Cillei birtokkomplexum széttagoltságának nem voltak negatív következ­ményei. Természetesen - mint a korban mindenki - földjeiket különböző jogcímeken (ajándék, vásárlás, zálog, bérlet, stb.) bírták. Céltudatos birtokszerzésük eredményeként a mai Szlovénia területén szinte valamennyi közlekedési útvonalat a Cillei család ellenőrzött, amelyek vámbevételeiből, valamint az adókból és a felső-magyarországi regálékból hatalmas jövedelemre tettek szert. A Cilleiek Délkelet-Európa leggazdagabb famíliái közé tartoztak, akiknek valós hatalma nem maradt el a Habsburg-uralkodó mögött. Amikor Zsigmond 1436-ban hercegesített gróffá nevezte ki őket, formálisan is elismerte kitüntetett helyzetüket. A család befolyását növelte, hogy tagjai Magyarországon magas méltóságokat viseltek. Közülük került ki a szlavón, horvát, dalmát bán, sőt 1456-ban a família adta a magyarországi főkapitányt. A magyarországi tekintélyüket legpregnánsabban az mutatja, hogy a Sárkány-rend alapító­­levelében Hermann és Fridrich neve közvetlenül az uralkodó pár, Ste­pan Lazarevic szerb despota és Garai Miklós neve után szerepel. A kortársak már a XIV. század elejétől előkelő magyar nemzetségnek tekintették a Cik­éit. A szerző a krónikairodalom ide vonatkozó megjegyzéseit is citálja, amely szintén azt igazolja, hogy korabeli megítélésük pozitív volt. A család történetében a fiúörökös nélkül elhunyt Zsigmond halála új fejezet nyitott. Zsigmondot veje, Albert követte a magyar, a cseh és a birodalmi trónon, aki Ulrichot kinevezte cseh kormányzóvá. Az Albert hirtelen halálával előállt helyzetben is kulcsszerep jutott a Cilleieknek, hiszen­­ Garai Miklóssal és az özvegy királynéval egyetértésben - az elhunyt király három hónapos utószülött fiának Lászlónak a feje fölé 112

Next