Kohászok Lapja, 1960 (4. évfolyam, 1. szám)
1960-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1960. JANUÁR ÁRA: 50 FILLÉR C/TMUTATAS ■k^loi politika — bizalom — lendület j pártkongresszusok szerepét, jelentőségét valóban lemérni csak távlatokban lehet. Az MSZMP VII. kongresszusára különösen vonatkozik ez, hiszen pártunk és egész népünk történelmének egyik legbonyolultabb, megpróbáltatásokban és győzelmekben egyaránt bővelkedő szakaszát zárta le. Néhány évvel ezelőtt az imperializmus szocialista világrendszer elleni támadásának fő színtere volt, ezért a VII. kongresszust talán túlzás nélkül jellemezhetjük úgy, mint a szocialista tábor, a kommunista pártok jelentős megnyilvánulását. Annál is inkább, mert tanácskozásain részt vett Hruscsov elvtárs, a szovjet nép vezetője, az emberiségért, a békéért folyó harc legnagyobb tekintélyű vezető személyisége. Itt volt majd félszáz testvérpárt képviselője is. Az MSZMP kongresszusa méltán váltott ki nagy érdeklődést az egész világon. Valóban az első benyomásunk az, hogy ezen a kongresszuson a legilletékesebbek is megkapó realitással szóltak a nemzetközi politika és a magyar nép fő problémáiról. A kongresszus megszervezésének módja és a külsőségek másodrendű kérdések, mégis mindjárt itt állapítjuk meg, hogy ilyen értelemben is emlékezetes marad ez a tanácskozás. Az, hogy pártunk hetekkel korábban a nép elé terjesztette a célokat magukba foglaló okmányokat, és az az imponáló szerénység, amely a nagy horderejű kongresszust külsőségeiben jellemezte, beszédesen fejezte ki, hogy a tartalomra került a hangsúly. Úgy éreztük: igen, így kell ezt csinálni, így méltó ez ehhez a párthoz, amely egy a néppel, amely a népet szolgálja. Itt a kongresszus a dolgozó magyar nép kongresszusa volt. Itt Nemcsak az fejezte ki ezt, hogy a munkások, parasztok értelmiségiek legjobbjai tanácskoztak, hanem a kongresszusi verseny eredményei, a kongresszust megelőző tanácskozások, a táviratok, az egész nép érdeklődése is. Örömmel győződhettünk meg arról, hogy méltó kézben van a vezetés. Az a tudományos alaposság, ahogy a párt elemezte a múltat és vázolta a jövő feladatait, szinte tapinthatón érzékeltette, hogy van vezető erő ebben az országban. A párt élen halad, de jól ismeri életünk minden megnyilvánulását, szíve együtt dobban a néppel, érti örömét, törekvéseit, gondjait és minden kérdésre reális választ ad. Gondoljunk csak vissza miként foglalkozott a beszámoló az előttünk álló céllal: a szocializmus építésének meggyorsításával! Mindenek előtt utalt az egész munka megalapozására, a helyes tervezés fontosságára. Vázolta ezután a célhoz vezető utat: a műszaki színvonal emelésével növelni kell a munka termelékenységét. Ezzel kapcsolatban szólt a műszaki tudományok fejlesztéséről, bírálta a beruházások eddigi módszerét, vagyis utalt a beruházások célszerűségének fontosságára, az eszközök helyes felhasználására. Következő lépésként figyelmeztetett a helyes bérezés jelentőségére, amely érdekeltté teszi a dolgozókat a fontos feladatok teljesítésében. Végül pedig rámutatott a két legfontosabb forrásra, amelyek felhasználásával minden lehetőségünket valóra válthatjuk: a tömegek öntudatára, alkotó erejére és a szocialista országok együttműködésére. Így — mint a fogaskerék fogai — illeszkednek egymáshoz a tudományos alapossággal kidolgozott útmutatás tételei. Mentes pártunk megnyilvánulása minden fellengős túlzástól — pedig nagyok az eredményeink —, de mentes a kapkodástól is — pedig fogas kérdéseket kell még megoldanunk, mint például a termelékenység emelését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Meg kell emlékezni arról is, ahogyan a párt a szocialista mezőgazdaság megteremtéséről szól. Történelmi tényekkel mutatja meg, hogy a termelő erők nagy arányú fejlődése következtében a kisparcella elkerülhetetlenül életképtelenné válik. A fejlődés egyedüli útja a kollektív gazdálkodás. Ezután is inti azonban a vezetőket: meg kell érteni, hogy a szövetkezetbe lépés minden paraszt számára komoly elhatározás. A párt igazságának erejét, mély emberségét nem lehetne szebben kifejezni. Ezt éreztük akkor is, amikor a párt szenvedélyesen ostorozta azokat, akik még nem értették meg a tömegek nagy szerepét a történelmi mű, a szocializmus építésében, akik elbízzák magukat. Valóban elvi politikai, a tömegek iránti bizalom, nyíltság, lendület és gyakorlatiasság — ez jellemzi pártunk tevékenységét. Így szólt a párt a munkásosztályhoz, a néphez. Hisszük, hogy a nép, a munkásosztály válasza ismét méltó lesz az útmutatáshoz. cA Kohászati Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége és a ^Kohászok Alapja Szerkesztősége, szakszervezetünk valamennyi tagjának sikerekben gazdag, békés, boldog újesztendőt kíván. k » 1979 I kohó- és gépipari üzemek feladatairól tárgyalt a Vasas- és a Kohászszakszervezet Központi Vezetősége A Vasas- és Kohászszakszervezet Központi Vezetőségeinek együttes ülésén Csergő János kohó- és gépipari miniszter beszámolt a tárca vállalatainak eredményeiről, és az 1960. évi feladatokról. A minisztérium egésze — a kohászatot is beletértve — a termelékenység tervét is kívánt mértékben teljesítette, noha a gépgyártás bizonyos mértékig elmaradt a követelményektől. A túlóra-felhasználás az egy év előtti színvonalnál magasabb. Vannak olyan munkások, akik havonta 40—60, sőt, 80 túlórát is dolgoznak. Ez egyenesen tűrhetetlen! Szocialista rendszerünk tendenciája a munkaidő csökkentése, nem pedig a túlórázás. S mindjárt el is mondta, hogy a kormány az 1959. évben mintegy 14 000 kohó- és gépipari munkás részére tette lehetővé a napi munkaidő egy-két órás csökkentését. A szociális juttatásokról szólva, a miniszter elmondta, hogy az üzemi étkezési kiadásokhoz a vállalatok 38 millió forinttal járultak hozzá. Csergő János ezután ismertette a minisztérium 1960-as évi tervjavaslatának főbb számait. A gépgyártás termelése 13, a kohászaté 5 százalékkal emelkedik az 1959. évi eredményekhez képest. A munka termelékenységét a gépgyártásban 7, a kohászatban, 3 százalékkal kell növelni. Az 1960. évi tervfeladatok teljesítésének fontos feltétele a tervszerű anyaggazdálkodás, a szigorú anyagtakarékosság. A tervek az anyaghányad csökkentését írják elő a gépgyártásban, s ilyen szempontból is nélkülözhetetlen a konstrukciók fejlesztése, a gyártástechnológia tökéletesítése. Ha a VII. pártkongresszus szellemében akarunk dolgozni, 1960. évi munkánk középpontjába a műszaki fejlesztést kell állítanunk. Az 1959. évi tapasztalatok alapján a gyártmányok korszerűsítésén és fejlesztésén kívül lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítanunk az új gyártmányok bevezetésének előkészítésére s az új, nemzetközileg is korszerű technológiai eljárások bevezetésére. Az 1960-as évre kötelezővé tettük a műszaki intézkedési tervek készítését. A kohó- és gépipari miniszter beszámolóját vita követte, majd a két Központi Vezetőség tagjai külön-külön ülésükön elhatározták a szakszervezetek soron következő kongresszusának összehívását. Ezen a kongresszuson befejezik a vas- és fémipari, valamint a kohászati dolgozók szakszervezetének egyesítését, 1959 decemberében. r Április első napjaiban adják át a párt kongresszusi versenyzászlóit Igen sokan érdeklődnek aziránt, hogy a kongresszusi versenyben győztes mikor veheti át a párt megtisztelő kitüntetését. A kérdésre illetékes helyről a következő tájékoztatást adták: — A párt Központi Bizottságának kongresszusi versenyzászlaját a Kohó- és Gépipari, a Nehézipari, a Könnyűipari, az Építésügyi, az Élelmezésügyi, a Földművelésügyi, Belkereskedelmi és Külkereskedelmi Minisztérium egy-egy legjobb eredményt elérő vállalata nyerheti el. A versenyzászlók odaítélésénél az 1959- ben végzett egész évi munka eredményeit veszik figyelembe, ezért a kitüntetésre a mérlegbeszámolók lezárása után, a Minisztertanács és a SZOT előterjesztése alapján április első napjaiban kerül majd sor. A kongresszusi zászló nyertesei közül a 65 vállalat közül kerül ki, amely jó munkájával a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját is kiérdemli, ezért valamennyi vállalat, amely a párt kongresszusi zászlaját elnyeri, természetesen megkapja a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját is. A munka elbírálásánál a vállalat tevékenységének minden mutatóját figyelembe veszik és ott számíthatnak a kitüntetésre, ahol a termelés mennyiségében, a gazdálkodásban, a műszaki fejlesztésben és más fontos területeken is a legkiválóbb eredményt érték el.