Kohászok Lapja, 1960 (4. évfolyam, 1. szám)

1960-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1960. JANUÁR ÁRA: 50 FILLÉR C/TMUTATAS ■k^loi politika — bizalom — lendület j pártkongresszusok szerepét, jelentőségét valóban lemér­­­­­ni csak távlatokban lehet. Az MSZMP VII. kongres­­­szusára különösen vonatkozik ez, hiszen pártunk és egész népünk történelmének egyik legbonyolultabb, megpró­báltatásokban és győzelmekben egyaránt bővelkedő szakaszát zárta le. Néhány évvel ezelőtt az imperializmus szocialista vi­lágrendszer elleni támadásának fő színtere volt, ezért a VII. kongresszust talán túlzás nélkül jellemezhetjük úgy, mint a szocialista tábor, a kommunista pártok jelentős megnyilvánu­lását. Annál is inkább, mert tanácskozásain részt vett Hrus­csov elvtárs, a szovjet nép vezetője, az emberiségért, a békéért folyó harc legnagyobb tekintélyű vezető személyisége. Itt volt majd félszáz testvérpárt képviselője is. Az MSZMP kongres­­­szusa méltán váltott ki nagy érdeklődést az egész világon. Valóban az első benyomásunk az, hogy ezen a kongres­­­szuson a legilletékesebbek is megkapó realitással szóltak a nemzetközi politika és a magyar nép fő problémáiról. A kon­gresszus megszervezésének módja és a külsőségek másod­rendű kérdések, mégis mindjárt itt állapítjuk meg, hogy ilyen értelemben is emlékezetes marad ez a tanácskozás. Az, hogy pártunk hetekkel korábban a nép elé terjesztette a célokat magukba foglaló okmányokat, és az az imponáló szerénység, amely a nagy horderejű kongresszust külsőségeiben jellemezte, beszédesen fejezte ki, hogy a tartalomra került a hangsúly. Úgy éreztük: igen, így kell ezt csinálni, így méltó ez ehhez a párt­hoz, amely egy a néppel, amely a népet szolgálja. I­tt a kongresszus a dolgozó magyar nép kongresszusa volt. Itt Nemcsak az fejezte ki ezt, hogy a munkások, parasztok értelmiségiek legjobbjai tanácskoztak, hanem a kongres­­­szusi verseny eredményei, a kongresszust megelőző tanácsko­zások, a táviratok, az egész nép érdeklődése is. Örömmel győződhettünk meg arról, hogy méltó kézben van a vezetés. Az a tudományos alaposság, ahogy a párt ele­mezte a múltat és vázolta a jövő feladatait, szinte tapintha­­tón érzékeltette, hogy van vezető erő ebben az országban. A párt élen halad, de jól ismeri életünk minden megnyilvánulá­sát, szíve együtt dobban a néppel, érti örömét, törekvéseit, gondjait és­ minden kérdésre reális választ ad. G­ondoljunk csak vissza miként foglalkozott a beszámoló az előttünk álló céllal: a szocializmus építésének meg­gyorsításával! Mindenek előtt utalt az egész munka meg­alapozására, a helyes tervezés fontosságára. Vázolta ezután a célhoz vezető utat: a műszaki színvonal emelésével növelni kell a munka termelékenységét. Ezzel kapcsolatban szólt a műszaki tudományok fejlesztéséről, bírálta a beruházások eddigi mód­szerét, vagyis utalt a beruházások célszerűségének fontosságára, az eszközök helyes felhasználására. Következő lépésként figyel­meztetett a helyes bérezés jelentőségére, amely érdekeltté te­szi a dolgozókat a fontos feladatok teljesítésében. Végül pedig rámutatott a két legfontosabb forrásra, amelyek felhasználá­sával minden lehetőségün­ket valóra válthatjuk: a tömegek ön­tudatára, alkotó erejére és a szocialista országok együttműkö­désére. Így — mint a fogaskerék fogai — illeszkednek egymás­hoz a tudományos alapossággal kidolgozott útmutatás tételei. Mentes pártunk megnyilvánulása minden fellengős túlzástól — pedig nagyok az eredményeink —, de mentes a kapkodástól is — pedig fogas kérdéseket kell még megoldanunk, mint pél­dául a termelékenység emelését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. M­eg kell emlékezni arról is, ahogyan a párt a szocialista mezőgazdaság megteremtéséről szól. Történelmi tényekkel mutatja meg, hogy a termelő erők nagy arányú fejlődése következtében a kisparcella elkerülhetetlenül életképtelenné vá­lik. A fejlődés egyedüli útja a kollektív gazdálkodás. Ezután is inti azonban a vezetőket: meg kell érteni, hogy a szövetke­zetbe lépés minden paraszt számára komoly elhatározás. A párt igazságának erejét, mély emberségét nem lehetne szeb­ben kifejezni. Ezt éreztük akkor is, amikor a párt szenvedé­lyesen ostorozta azokat, akik még nem értették meg a tömegek nagy szerepét a történelmi mű, a szocializmus építésében, akik elbízzák magukat. Valóban elvi politikai, a tömegek iránti bizalom, nyíltság, lendület és gyakorlatiasság — ez jellemzi pártunk tevékenysé­gét. Így szólt a párt a munkásosztályhoz, a néphez. Hisszük, hogy a nép, a munkásosztály válasza ismét méltó lesz az út­mutatáshoz. cA­­ Kohászati­­ Dolgozók­­ Szakszervezetének Elnöksége és a ^Kohászok Alapja Szerkesztősége, szakszervezetünk valam­ennyi tagjának sikerekben gazdag, békés, boldog újesztendőt kíván. k » 1979 I­ kohó- és gépipari üzemek feladatairól tárgyalt a Vasas- és a Kohászszakszervezet Központi Vezetősége A Vasas- és Kohászszak­szervezet Központi Veze­tőségeinek együttes ülésén Csergő János kohó- és gépipari miniszter beszá­molt a tárca vállalatainak eredményeiről, és az 1960. évi feladatokról. A minisztérium egésze — a kohászatot is beletértve — a termelékenység ter­vét is kívánt mértékben teljesítette, noha a gép­gyártás bizonyos mérté­kig elmaradt a követel­ményektől. A túlóra-felhasználás az egy év előtti színvonalnál magasabb. Vannak olyan munkások, akik havonta 40—60, sőt, 80 túlórát is dolgoznak. Ez egyenesen tűrhetetlen! Szocialista rendszerünk tendenciája a munkaidő csökkentése, nem pedig a túlórázás. S mindjárt el is mondta, hogy a kormány az 1959. évben mintegy 14 000 ko­hó- és gépipari munkás részére tette lehetővé a napi munkaidő egy-két órás csökkentését. A szociális juttatásokról szólva, a miniszter el­mondta, hogy az üzemi ét­kezési kiadásokhoz a vál­lalatok 38 millió forinttal járultak hozzá. Csergő János ezután is­mertette a minisztérium 1960-as évi tervjavaslatá­nak főbb számait. A gép­gyártás termelése 13, a kohászaté 5 százalékkal emelkedik az 1959. évi eredményekhez képest. A munka termelékenységét a gépgyártásban 7, a ko­hászatban, 3 százalékkal kell növelni.­­ Az 1960. évi terv­feladatok teljesítésének fontos feltétele a tervszerű anyaggazdálkodás, a szi­gorú anyagtakarékosság. A tervek az anyaghányad csökkentését írják elő a gépgyártásban, s ilyen szempontból is nélkülöz­hetetlen a konstrukciók fejlesztése, a gyártástech­nológia tökéletesítése. Ha a VII. pártkongresszus szellemében akarunk dol­gozni, 1960. évi munkánk középpontjába a műszaki fejlesztést kell állítanunk. Az 1959. évi tapasztalatok alapján a gyártmányok korszerűsítésén és fejlesz­tésén kívül lényegesen na­gyobb figyelmet kell for­dítanunk az új­ gyártmá­nyok bevezetésének elő­készítésére s az új, nem­zetközileg is korszerű technológiai eljárások be­vezetésére. Az 1960-as év­re kötelezővé tettük a mű­szaki intézkedési tervek készítését. A kohó- és gépipari mi­niszter beszámolóját vita követte, majd a két Köz­ponti Vezetőség tagjai kü­­lön-külön ülésükön elha­tározták a szakszerveze­tek soron következő kong­resszusának összehívását. Ezen a kongresszuson be­fejezik a vas- és fémipari, valamint a kohászati dol­gozók szakszervezetének egyesítését, 1959 decemberében. r Április első napjaiban adják át a párt kongresszusi versenyzászlóit Igen sokan érdeklődnek az­iránt, hogy a kongresszusi versenyben győztes mikor ve­heti át a párt megtisztelő ki­tüntetését. A kérdésre illetékes helyről a következő tájékoztatást ad­ták: — A párt Központi Bizott­ságának kongresszusi verseny­zászlaját a Kohó- és Gépipari, a Nehézipari, a Könnyűipari, az Építésügyi, az Élelmezés­­ügyi, a Földművelésügyi, Belkereskedelmi és Külkeres­­­kedelmi Minisztérium egy-egy legjobb eredményt elérő vál­lalata nyerheti el. A verseny­zászlók odaítélésénél az 1959- ben végzett egész évi munka eredményeit veszik figyelem­be, ezért a kitüntetésre a mér­legbeszámolók lezárása után, a Minisztertanács és a SZOT előterjesztése alapján április első napjaiban kerül majd sor. A kongresszusi zászló nyertese­i közül a 65 vállalat közül kerül ki, amely jó munkájával a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját is kiérdemli, ezért valamennyi vállalat, amely a párt kongresszusi zászlaját elnyeri, természetesen megkapja a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját is. A munka elbírálásánál a vál­lalat tevékenységének minden mutatóját figyelembe veszik és ott számíthatnak a kitünte­tésre, ahol a termelés mennyi­ségében, a gazdálkodásban, a műszaki fejlesztésben és más fontos területeken is a legki­válóbb eredményt érték el.

Next