Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)
1848-08-01 / 36. szám
142 csillét. Komán Ferenci jogszerűség, ildom és hazafiság szempontjaiból védi a’ minist. politikáját. Ágoston József a’ ministeri crisist közvalamitásnak tartja ’s bár fáj , a’ minist. politikáját még sem helyeselheti. Az, olaszok ellen segítséget nem szavaz. Abban európai háborút lát. A trónbeszédben sem volt említve. Lombard Velenczét isten és természet szakította el Austriától, topographicus helyzete , jelleme , hajlama és históriai reminiscentiáinál fogva örök antipolaritásban volt, van és lesz Austriával. Miért is a szabadságért küzdő nemzet ellen segítség? És aztán kérdés, ha megbirjuk-e győzni? De ha igenis, meg tudja-e tartani Austria? Szónok kétli. Miért adjunk mi — kérdi szónok — Austriának segélyt ? mi, kik háromszázad óta arra voltunk kárhoztatva, hogy tributáriusai legyünk, kik szitunk vérével ápolók ezeigyefogyott, virágházi növényt, ’s ki most mégis azzal fizet, hogy a' horvátokat hajtogatja ellenünk. Ezt mentsük meg, hogy legyen kifizesse adósságait? Nem, szónok erre soha nem szavaz. B. Eötvös József kettőt lát szükségesnek 1) a’ pragm. sanctionak meghatározott értelmet adni ; 2) azt a’ jelen esetre alkalmazni. Szónok más nézetben van a' pragm. sanctio következéseire nézve mint Irinyi J. A’ sanctio pragm.-ban garantiroztatik először M.ország integritása: adversus extra neos etiam Austria, következőleg Austriáé M.ország által. Továbbá a’ pragm. saectio szerint az austriai birodalomnak és M. országnak ugyan az a’ fejedelme. Egyik következése eme kettős rendelkezésnek illeti a’ bíród, defensiv állását, másik a hadviszonyokat átalában. A’ mint Austria, ha M.ország kül- vagy belellenség által támadtatik meg, szintúgy nem maradhat neutrális M.ország is hasonló körülmények között Austria irányában, így áll ez a’ defensiv de nem az offensiv háborúra nézve. Csalódik , ki azt hiszi , hogy M. országnak a’ pragm. sanct. fogva Austria minden offensiv háborúiban részt kell venni; ámbár ritkán fordulhat elő ily eset, mivel a’hadillenés és békekötés joga a kir. jogokhoz tartozván , az austriai császár , ki M.ország királya is , offensiv háborút nem fog szenni , ha meggyőzödve nincs, hogy M.ország által támtogattatik ; ’s ha oly hadat üzenne Austria császárja , melyet M.ország törvényhozása a’ magyar királynak helyben nem hagy, nem gátolhatja ugyan benne, mert a’hadizenés és békekötés a’ király joga, de az eszközöket hozzá megtagadhatja. E tekintetben tehát M.országnak semmivel sincs kevesebb joga, mint bár mely más constitutionalis ország t.hozásának. Ez szónak fogalma a pragm. sanctioról. S hogy azt M.ország mindig igy értelmezte, mutatja a’ felidézett 1741 ki eset, hol M.ország nem azért mert akart, hanem mert kötelességének ismerte , fogott fegyvert az austriai bírod, védelmére; hogy Austria is igy értelmezte, mutatják azon esetek, hol az austriai bíród, neutralitásának elnyerése végett, az austr. császárnak mint ilyennek, nem , hanem csak mint a VI.ország királyának szentelett had; ha ezért mégis senki sem hitte, hogy az austriai császár neutralitásban maradhatna; sőt hogy a magyar törvényhozás igy értelmezte, bzonyitja a’ múlt országgyűlés is, midőn Somogyin. interpellatiojára a mostani ministerelnök az öszszes ministerium nevében kinyilatkoztatta , hogy oly értelemben veszi a* pragm.eanctiot , miszerint ha az austriai bírod, külellenség által támadtatik meg, M.országot segélyadásra kötelezettnek hiszi. És senkinek nem volt rá ellenvetése. Ez tehát ismétlő szónok — a’ pragm. sacctio értelmezése. Alkalmaztuk már most ezt — mondsz. — az olasz kérdésre. Szónok imádja a’ szabadságot, azt a’ népek közkincsének vallja, a’a97 ország iránt hódolattal viseltetik ; de Károly Albert eljárását nem tartja a’ szabadság érdekében történőnek. A’ hóditók , az uralkodásra vágyók eleitől fogva a’ szabadság clégérét tűzték zászlóikra. A szerbek is ily lobogók alatt rabolnak déli vidékeinken. Nem az , mit Károly Albert mond , de a’ mit tesz , határozza el a’ pontot, melyet nekünk e’kérdésre nézve elfoglalnunk kell. Szónok az olasz harezot jelen stádiumában nem szabadság , de a’ szavoyi-ház Austria ellenében foglalási háborújának tartja; ’s bévárjuk-e, kérdi, mig előbb az egész Olaszországot, azután Triestet, majd Fiumét és végre Tyrol olasz részét is elfoglalja? Ez M.ország feladása nem lehet. Szónok tehát nem szabadságérti küzdelmet, de külmegtámadást lát a’ fenforgó kérdésben, ’s ebben látja igazolva, hogy a’ magyar sereg egy része Olaszhonban küzd. Részéről a szabadság elnyomására nem hogy 10 vagy 15 ezer, de egy katonát sem ad; de külmegtámadást sem néz béhunyt szemmel. Innén azonban nem következik, hogy M.ország azon segítséget, melyet a’ nemzet önhazája fentartására ajánl, az olaszok ellen fordítsa; mondta-e ezt a' ministerium ? nem; csak azt mondta, miszerint ha mind a mellett, hogy az olasz szabadság biztosittatik, külellenség mégis megtámadná a’ monarchiát's integritását veszélyezteti, M.ország hatalmának súlyával interveniálni fog, nem elnyomásra, hanem a’ béke megkötésére nézve, így áll a' dolog alkalmazásban. A' civilisatio érdekeit szónok is nagyoknak tartja, de azok nem kizárólag Francziaország által képviseltetnek, hanem Európa valamenynyi civilizált nemzetei által. Fr.ország így vagy amúgy nyilatkozása e’ kérdésben eldöntő nem lehet. Mi a’ szabadság elnyomását Olaszországban nem eszközöljük, nem tűrjük ; de hogy a’ szabadság nevét a’ sardiniai király hatalmának terjesztésére használja , ezt sem fogjuk engedni. Kubinyi F: A’ ministeriumnak a’ horvátok irányában politikáját helyesli , de jövőre több erélyt kíván. Hogy az olasz szabadságot elnyomni nem akarhatjuk, bizonyítja a múlt országgyűlés , melyen felhívtuk királyunkat, hogy tartományainak alkotmányt adjon. Hogy az olasz kérdés az volna Austriára , mi ránk nézve a’ horvát reactio, tagadja szónok; a’ horvát nemzet kapott alkotmányt, mégis fellázadt, és kevesebbet akar, mint a’ mit kapott; ellenben az olasz nemzet függetlenségéért vív. Al Jellachich eljárását bűnösnek tartja, ’s ha Wesselényiéket, mert a’ törvénytelenségek ellen küzdöttek , proscribálták , kérdi, miért nem bűn most a’ király parancsa ellen szegülés, a’ rablás és pártütés? A’ nemzet bizalmát viszszanozza bizalommal a’ dynastia : ne hivja egyik tagja házához, ’s a' másik ne nevezze a’ pártütöt kedves bánnak. A' Ferdinándok bűneit csak most mosta le V. Ferdinánd. Halász a’ minist. horvát-tigybeni politicáját helyesli, az olasz kérdés irántit nem. A’ segélyadási kötelezettséget az 1741-ki példával bizonyithatónak nem tartja: akkor kéri Mária királyné, most kötelezni akarják a’ nemzetet. Hogy nem hasznos, bizonyítja a pénzügyminister jul. 11-ki beszéde, sőt káros, a’ menynyiben megsértenék a’ be nem avatkozás elvét, eljátszodnák Európa sympathiáját. Szónok az austriai ministeriumban nem bízik, hiszen rebesgetik, hogy Jellachichot hadügyministernek akarják kinevezni. Azt mondják, a* csörgő kígyónak igéző szeme van, midőn a kisebb állatokra rá néz és száját ellátja , ezek azt hiszik , hogy védelmet találnak szájában ’s önkint bele mennek. Ne tegyünk igy mi is. Ki biztosit minket, hogy Austria nem absolutisti cus irányban használandja segedelmünket. Nekünk magunkra kell támaszkodnunk. Ismerjük a’ kegyelem utját — háromszáz évig járók szerencsétlenül; tudjuk a’ Metternichek politicáját, ők mindig butává, szegénynyé törekvőnek tenni M.országot, hogy könynyebben uralkodhassanak rajta. Kossuth. Politicában nem az a' legnagyobb hiba, ha az ember a’délig nem megy, hanem ha azon túl megy. Minő kötelezettségek háromolhatnak M.országra a’ pragm. sanctioból? nincs miért definiálgatni; maradjunk — úgymond — egyenesen a’ jelen speciális kérdésnél , intézkedvén erről ’s nem bocsátkozván a’ pragm. sanctio abstract értelmezésébe, mert ebből kétségkívül oly határozat következnék , mit senki sem köszönne meg az országban. Az iránt, hogy ha mi segedelmet adunk Austriának , ő is teljesítni fogja irányunkban a feltételeket, miket mi kikötöttünk , mi magunk állunk jót magunknak , mert M.országot assecuráltatni akarjuk minden béavatkozástól, valamint a’ csendet, békét, az ország sz. koronája épségben maradását, a’ ro. nemzet önállását, jogait és szabadságát is — ’» csak ha ezek elérésére nekünk tiszta őszinte barátsággal segédkezeket nyújtottak, ’s mindezek teljesültek, csak akkor fordulhat elő azon kérdés, hogy mi segítsük őket az olasz háború becsületes bevégzésében. Tehát a’ garantia önmagunkban van. Az olasz nemzet általunki elnyomásáról pedig szó sincs. A minist, politicájának utóló pontja világosan kimondja, miként mi arra, hogy az olasz nemzet elnyomassék , segédkezet nyújtani nem akarunk , sőt ellene egyenesen tiltakozunk. Kéri tehát sz. a’ házat, ne engedje magát puszta szavak által irányoztatni, hanem vegye fontolóra, mit hoz magával a’ parlamentáris kormány természete. Azt, hogy ezen kijelentett nézetet a magyar kormány csak akkor fogja valósítani, ha mindazokat, miket valósításához kötött, megnyerte. Nevezetesen ha az országban rend, csend és béke lesz is, nem fogjuk mi simpliciter azt mondani: tessék sergeinkkel disponálni, hanem megkérdjük az austriai ministeriumtól, mit adtok az olaszoknak ? Itt mindenek előtt kikötjük, hogy az ol. nemzetnek a legszabadabb institutiok garantiroztassanak ; legyenek azok bár még szabadabbak, több önállást, több jogokat nyújtók, mint menynyivel a’ magyar az austr. korm. irányában bir ; szóval: legyenek azon institutiok a’ legszabadabbak, mik a’ monarchiai kormányzat alatt lehetségesek — mi ezen alapon fogjuk a’ békét megkísérteni.... Tehát mi az olaszoknak azt kívánjuk mondani : itt van független kormánytok, itt van alkotmánytok. Elismerésének ára az, hogy segítsétek az austr. monarch. terheit, melyek minket is nyomnak, viselni, mert banqueroutte fenyeget bennünket. Én — igy szól szónok — banqueroutte nem akarok lenni. Ha isten békét ad, M.országot 3 év mulva paradicsommá lehetne változtatni; semmi sem fáj anynyira a’ becsületes ember szivének, mint az, hogy a’ drága idő, melynek minden perezét arra kellene fordítanunk, hogy hazánkat paradicsommá tegyük, a’ veszély elhárítására pazaroltatik el. Mi a' parlamentaris kormány terén vagyunk. A' ministerium szavai alatt nekünk az értelmet kell nézni. ’S mit mond a’ ministerium ? Azt mondja: legyen béke, ha tetszik a béke, ily és ily feltételek alatt a lombárd-velenczei népnek. Ha pedig el nem fogadják ily feltételek alatt, akkor azt mondom : te haszontalan, te méltatlan ember vagy, te nem akarsz szabadságot, hanem egyebet, azért én segítem az ausztriai császárt. (Helyes, hoszszantartó taps.) Ez értelme annak, mi a’ miniszertanácsi I.könyvben foglaltatik. Én — mondsz. — az olasz nemzet szabadságának elnyomására nem nyújthatok segédkezet, de nyújtok arra, hogy a’ szabadság alapján úgy egyenlittesék ki a’ kérdés, hogy ne mi magyarok igyuk meg levét. Nyári P.e’ nézeteken, ha azok a’ válaszfeliratba bémennek, megnyugzik,’ s azok formulázását pénzügyminister úrra bízatni javasolja. A’ ministerelnök nem kívánja a’ pénz ügyminister által kifejtett nézeteket az adressbe tétetni, hanem csak a határozatba. Politikánknak — úgymond — az hasisa, ’s felvilágosításul csak a’ t. képviselőknek mondatott; különben a’ világ hallomására jóne azon ultimátum , mire egyezkedés útján recidálva a’ dt»i*»g. Ezután a’ ház Nyári P. előadását a’ ministerelnök megjegyzése szellemében elfogadván , a’ jegyzőkönyv formúlázása a’ pénzügym miniszerre bízatott, ki is azt a’ jul. 22-ki ülésben béadta. Múlt számunkban már közöltük. Enynyit a' jul. 20-ki képvis.t. ülésről. A’ képviselőház válaszfelirata