Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-08-08 / 40. szám

részrehajlással látheatt vádolni. Az utósó ellenben egyszerűen, minden bizonyítás nélkül, ezerek nevében, egy, hol szépszöteg, hol gynyolólag, legtöbbnyire hamisan okoskodólag mindazt tagadja,s elfogultsággal, földesurak iránti részrehajlással, vádol. Melyik részen van az igazság, könynyű átlátni. Részemről nem hiszem, hogy legyen ember e hazában, ki ez iránt rég tisztában nem volna magával. Nem ezt vitatni tehát — némely észrevételeket akarok csak ide vonatkozólag elmondani .... Első az : ne tekintsük a dolgokat egyéni érdekek szempontjából. Sokkal fontosabb időket élünk most, mintsem egyes emberek aprócska bajai a kor kérdéseinek a haza és egyetemes nép érdekébeni megoldásában valami fontos tényezőkként tekintethessenek. Arról van szó, a szabadság, testvériség és egyenlőség kimondott elvei valósággal életbe is lépjenek. Arról, hogy a hon minden polgára szabad, jogokban egyenlő, ’s amez egyenlőség által testvér legyen. S nekem erős hitem, hogy ez nap nem meszsze van, ’s ha amaz elvek ferde felfogása ’s hamis magyarázása által zavart nem idézünk elő, sőt a’ meglevőt is lecsillapítani vállvetve igyekszünk, pár év minden bizonynyal meghozza. Ha ki ez álláspontra emelkedni nem tud, szólván és cselekedvén csak árt az ügynek, késlelteti amazohajtott nap felviradását. Ma én, minden követ épnek látni, minden virágot megkiméltetni óhajtók, midőn az idő vas keze ősi hajlékomat feldönti, az árvíz mezőimen végig hullámzik — úgy nekem soha uj házam, gazdag arany kalásza gabonám nem leszen. ’S nem igy dönté meg, kérdem, álladalmi szerkezetünk oszlopfalait az idő? nem igy rohann-é végig hazánk földén a’ februariusi események, egy átalános reform romboló hatalma. Dúlt, rombolt, pusztított az igaz ; de csak értelem kell a’ békés revo- lutio természetét felfogni, lélekerő ’s kitartás az idő fejleményeit bévárni, ’s látni fogjuk, hogy az álladalom szentegyháza a’ szabadság gránit alapjain uj dicsőségben épülend fel, hogy határainkon a’ reform árja, dús aratásnak csiráit hintette el. Miez képpest, a’ mint Kosa barátunk ’s azon számnélküli egyesek , kiknek szivében a’ hazai reformok igen keserves emlékeket hagyának, igazságtalanok a’ kor, a’ szabadság, a’ népek istene iránt, az ellen ’s a’ mit azok együtt idézének elő, egyesek sőt habár nagy sokaság hibáiért, kikelvén, békétlenkedvén , úgy szerfelett hibázik Pap László polgártársunk ’s mindazok, kik a’ közvéleménynyel, sújtson az egyént, testületet vagy bár egész népet, szembeszállni, azt csak úgy köny- Tlyedén megczáfolni, s az egész érve alatt, részek, a’ nem szerepelt és igy ártatlan többség követtével egyesek, százak, sőt ezerek kihágásait, rakonczátlankodásaiit, kárhozatos törekvéseit leplezni, menteni, szépíteni ’s eképp még több roszszat tevésre, több kicsapongásra ösztönt, szint adni igyekezzenek. Mert, kérem alásson, nincs ma a’ volt Erdélyben kérdés iránt egyetemesebb, határozottabb közvélemény, mint az iránt hogy oláh polgártársaink felszabadulásuk, ’s kivált — mert a másik tisztán személyes jog— hallatlan birtoknyerésekért az álladalom és földbirtokosok iránt eddigele nagyobbára háládatlanok voltak. S én az országnak szinte minden zugából bejött panaszok, fel kérések, ’s hírlapírói kötelességemnél fogva ismételt czikkemmel csak e’ közvéleményt tolmácsolára. Kárhoztatom az elcsábított népet , mely cselekvő szerepet játszott a’ balázsfalvi törvénytelen gyűlés óta,mert az oláhság egy része — mint szokott a’ tömeg mindenütt — mai napig passive viseli magát; mert háládatlanságát a birtokos osztály ’s tulajdonképp az őt birtokkal megajándékozott álladalom iránt bűnökkel tetézte; de kárhoztatásom súlya bizonyára azon álnok hajtogatok fejére nehezült, kik elég alávalók , elég istentelenek valának fijuk tudatlanságát a haza békéjének felzavarására a’ t.házás üdvös rendelkezése eredményének meghiúsítására felhasználni. De a’ jókat nem illetém soha egy rész szóval sem ; az egyetemes nemzet érdekeit pedig e’ lap hasa- bain négy év óta ön buzgóságához édes P. L. , ur legalább is hasonlóval, védelmezére, előmozditám, bizonyos czikkeimért pedig éppen ön véres arany tollal akarának megtisztelni.... Nem hiú - sság tételé velem ez utósó vallomást ; csak hogy ’ még inkább bébizonyitsam, miképp a románok iránt régi rokonszenvvel viseltetem, és hogy egy okkal többet tudjon ön, miért gyanúsítását nyugodt lélekkel hallgatom el. Második: ne mérjük a’ részint már lefolyt, részint készülőben levő vi- ' Ingeseményeket régi formák, ab-istract felfogások sokszor vajmi szűk és gyakorlatiatlan mértékével. Magasabb érdekek forognak most fen, mintsem helyén lenne parányiságok felett egy-mással czivakodni. Én román, én székely, én meg szász vagyok , az akarok maradni, ’s másefféle phrasisok mind a’ boldogtalan emlékű múlt maradványai; rögeszménk azon időkből, midőn nem volt egy közös eszme , mely mindnyájukat egybefűzzön, a’ közös jog eszméje, midőn kiki külön bálványoknak hódola , ’s nem volt isten, melynek oltárán mindenki egyiránt áldozhasson, a’ szabadság. Ma személye , vagyona, hite, jogköre a’ magyar korona alatt mindenkinek szent és sérthessen; de hogy egyes népfajok magukat tovább is elszigeteljék, hogy külön institutiokkal bírjanak, külön politikai nemzetiséget képezzenek, ez uralta a’ korona méltóságával, a birodalom egységével nem fér meg. A’ mint politikailag egy jogunk, egy szabadságunk, úgy szükségképp egy érdekünknek is kell lenni. A L- nonban élvén, magyar státu-polgárok vagyunk mindnyájan , habár külön ajkúak is. Nyelvünket és nemzetiségünket minden törvényes uton és módon mi vélhetjük , sejthetjük ; de a’ korona diplomatáját minden következéseivel együtt respectálnunk kell, ezt tenni minden becsületes honpolgárnak kötelessége.S ennél többet senki nem kiván. Helyszerű autonómiátok , szellemi és anyagi erőtök szabad kifejthetése, velünk egyenlő jogaitok törvényszerű gyakorolhatása ’sat. biztositvák : miért nemzetiségi purificatioval , communisticus eszmékkel, az egyenlőségnek a birodalmi egységgel ellenkezőképp magyarázatával hitegetni az életlenebbeket, ’s ez által a’ birtokukban levő jó iránt is közönyössé tenni? Miért azt kérdezni, mit az Organa 11-ik számában kérdeznek némely román ifjak: hát kik ellen segítsenek védelmezni a hazát ? Hasonló ez az evangéliumi bolond kérdéséhez: kicsoda az ar, hogy meghajoljak előtte?.... Ha tinek nem tudják, nem akarják tudni, majd megvédelmezzük mi isten segítségével; de aztán ne fájjon, ha a’ hon háládatlan fiai közé számítjuk , ’s ha majd a’ béke napjaiban , az haza is megfeledkezem önökről. Hogy oláh, szász, bolgár, zsidó, czigány ’sat. mind státust képezzenek in statu , Plató ideál országába tán béillenék ; de a’ mi monarchiai formánk között bizony meg nem járja. Az egyenlőség alatt nem a fajok confaederatioját, nem a’ javak , az ész, a’ szépség, a’ fülek ’sat. paritását, de helyesen csupán a’ jogokban és törvény előtti individuális egyenlőséget lehet és kell érteni! Felejtsük azért a’múltakat, felejtsük rögeszméinket,’s bízzunk a’ jövőben. Igyekezzünk bele találni magunkat hazánk változásiba. Az uj idők uj eszméket, uj felfogást kívánnak. Harmadik : egyesülve lévén marhalában, egyesülve jogokban és terhekben, egyesüljünk lélekben is. Változhatlan sorsunk —jól, roszul — együtt élni. A’ küzdés a mi cselekvőségünket csak növelendi ’s — bizom istenben — nem minket fog elébb felemészteni. Vándor botot nem veszünk senki kedvéért kezünkbe. De más ajkú polgártársakat sem akarjuk oda vinni. Sőt a’ mint együtt élők át a’ szolgaság majdnem egy ezredét, úgy a megosztott szabadságban készek vagyunk itj meg uj századokat kezdeni szövetségükben. Mi nem érzünk fájdalmat , hogy jogaink osztályra bocsánatának. Mi nem vonakodunk békében élni veletek. Nem gyötör irigység nyereségtek felett. Mi jobbunkat nyújtjuk nektek. Elfelejtjük a múltakat, el a’ közelebbi napok kedvetlenségeit. Miért nem teszitek ti is ezt? Miért terjesztitek karjaitokat elérhetlen után? Aiért törekedtek túlnyomóságra ? Miért nem felejtitek el a’ kölcsönösen adott és vett sebeket? Miért tápláltok gyülölséget lelkeitekben irántunk ? Aliért vagytok hidegek e’ haza irányában ? Miért vonakodtok békejobbot nyújtani s közös erővel munkálni , hogy a’ közbéke mentői előbb helyreálljon? A’ hírlapok, a’ társadalom, a’ családi körök , az egyének miért nem segítik egyes akarattal a’ törvényhozást közkibékülés eszközlésében ? Hiszen ennek mulhatlan következése közös boldogság lenne. Sőt miért idegenititek el még a’ népet is? Az unióval, ’s az általa nyert szabadsággal azt hivók megváltoznak szóvezetőitek. Csalódánk. ’S mi kényszerűlénk szigorúbb eszközöshez nyúlni.... A’ kormány feledését ígérte a' múltaknak. Nem volt sikere... Ali — legalább e’ lap — hegedni engedé a’ sebeket , s hetek óta csak kimérve, csak óvatosan és gyógyitólag nyúlt hozzájuk. Megrótta olykor a’ féktelenkedőket, de respectálva az egészet. Nem volt haszna.... Alestim az utolsó innepélyes alkalom, mely nagyszerűségénél fogva képes lehetne engesztelődéssel ihletni sziveiteket, ’s ez a’ veszélyben levő haza, a’ veszélyben levő szabadság szent nevének említése. Aleglássátok , mit miveitek. Ha ez sem térit eszetekre, ha most is a’ régiek maradtok , úgy ti e’ hazának , de bizonyára e’ haza is tinektek el van veszve. Azért tehát hazafiak , értsük meg egymást! Jakab Elek: 151 nemzeti gyűlés. A1 képvisház jul. 26-ki üléséből kiemelemdőnek véljük Kossuth Lajos beszédét, melynek során a’ székely telepítési (általunk 39-ik sz-ban már közlött t. ciikket a’ ház elébe terjesztő. Egy rövid t. javaslattal lépek fel a’ ház előtt — igy szól — melynek tárgya ímez. Addig is, mig a’ volt Erdélyre nézve az ottani deputatio közbejöttével közigazgatási úton valamit tehetünk, óhajtanám jelét adni, hogy aház partiális dologban is figyelemmel van ezen testvéreink iránt. Ez javaslatomban egyik vezérnézet. Másik nézetem az, hogy az aldunai és tiszai vidékeken ime már negyedszer fordul elő eset, midőn a’ magyar nemzet kénytelen küzdeni azok hálátlanságával, kiket oda befogadott, kiket minden jogaiban testvérileg részesített, és pedig küzdeni saját éltéért. Ezen állapot viszszatérése ellen a’ nemzetnek magát biztositni kell, ’s ezt szóló oly magas tekintetnek tartja , mely előtt minden materiális apró kinézéseknek el kell törpülni. A megbizatni kívánja tehát az ország finánezministerét, hogy azon vidékeken a’ kincstári javakra magyar telepitvényeket szállítson (hoszszas helyeslés.) És itt szóló minden magyar vidékek fölött a’ túlszaporodott székelyekre hivja fel a’ ház figyelmét (kitörő taps és éljenzés.) A’ ház a’ javaslat minden pontját kitörő lelkesedéssel kisérő — indítványozó tehát kinyomatását ígéri (hetes.) Berzenczei érzékeny szavakkal jelenté ki a’ meglepetést, melyet ez indítvány reá tön. Midőn — úgymond — először e’ házba léptem, nyilvánitom, miként itt speciális érdekeket képviselni nem akarok. De önök megelőztek. Azonban én nem akarok köszönetet mondani, csupán azt jelentem ki, hogy székely fiaiban e’ haza mindenkor kész utalmazókra fog találni (éljen.) Elnök: Ezen törvényjavaslat tehát az osztályokhoz utasíttatik tárgyalás végett. A’ képvisház jul. 29-ki ülésében főtárgy a’ Temes-, Torontál- és Bácsmegyék ostromállapotba tétele iránti 1. javaslat volt. Az eredményt 39. számunkban már megírtuk, a’ beszédek közül kiemeljük Szemere belügyministerét. Alidon — úgymond — a’ martialis tör-