Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-06-01 / 1. szám

»leolvadása mentél előbb Tétre jöhessen , me­lyet anynyival inkább óhajtunk, mivel cs. kir. fenséged és a’ tisztelt ministerium iránt Er­dély minden lakosai teljes bizalommal ragasz­kodtak, ’stb.­­stb. Urafits Isten segítségül hívása után egy negyed­kor 11-re az országos elnök megjelenvén a’ teremben, következő beszéddel üdvözölte az egy­­begyű­lt rendeket. T. KR. és RR.! Felséges fejedelmünk azon roppant fontos­ságú eseményeket, melyek egész Európát, mint­egy hatalmas földrengés, villámsebességgel meg­rázkódtatták, ’s melyeknek ereje 9 századok viharait diadalmasan kiállo­t, polgári alkotmá­nyunkra is hitel fölötti hatást és befolyást gy­a­­korolt, atyailag megfontolva, nem késett egy­behívni hazánk törvényhozó testületét, hogy ő­­seinktől örökségképpen reánk szállott jogunk­kal élve, szükségeinkről magunk gondoskod­junk, hazánk jóllétét, csöndességét, fölvirág­zását törvényes uton magunk eszközöljük. Ha van okunk bámulni atyáink bölcsessé­gét, kik törvények által biztosították azt, hogy a­ hazának jelesebb fiai, kik magukat mélybé­­látással, a’ közjó iránti buzgalommal kitüntet­ték, kik az uralkodó felség és honfitársaik bi­zodalmát bírják, köztanácskozásokban egyesül­je, teljesítsék mindazt, mit a’ törvények ere­jének fentartására, a’ hon javára, egyes pol­gártársaik boldogitására czélszerű­nek és szük­ségesnek ítélnek*, — úgy bizony hálával tar­tozunk felséges fejedelmünknek is, kinek atyai kegyelme ez fontos időszakban, ily nagyszerű kötelesség kijelentésére bennünket felszólított. A’ rendes uton közhírré tétetvén, tudva vannak a’ t. kir. és rr. előtt a’ kegyelmes kir. előadások , nem lehet azokban felséges f­jedel­­meink kegyes intézeteit ’s Erdély hív népének boldogitására czélzó atyai szándékát el nem is­merni. Azon közakaratot és véleményt foglal­ják azok nagyobb részt magokban, mely nem­csak a’ törvényhatósági gyű­lésekben, de azo­kon kívül is elhatározottan nyilatkozott. Azon óhajtás létesítésére hí fel felséges fejedelmünk, melyet régóta ápol oly sok honfi kebel, mely eredetét talán ama napon és órá­ban vette, midőn azon békepontok írattak alá, melyek Erdélyt szeretett nagyobb testvérétől, több mint három századokra külön szakosítot­ták ; és hogy mindeneket egybefoglaljak békés átalakulásunknak sokoldalú szövevényes problé­mája ’s a’ különböző nemzeti érdekek egybe­olvasztása van azon kegy. kir előadások által tulajdon kezeinkbe letéve. Nem hiszem, hogy csak egy józan ítélet­i polgára is volna e’ honnak, annál inkább tagja e’ díszes testületnek, ki az idő intését és paran­csoló körülményeket el ne ismerné ’s ennél­fogva áz ne értené , hogy Erdély jelen viszo­nyai közt többé nem maradhat , ki ősi alkot­mányunknak az újabb korházi módosítását el­lenzené ; nincs anynyira elfogult , ki a’ kor­szerű haladás ellen szót emelni merészelne; nincs, ki ne látná azon veszélyt, melyet az öszszes monarchia , azon szép birodalom , mely egy szelíd kormány alatt, a’ különböző nép­fajok és nemzetiségek különbséget nem isme­rő hivsége és egyetértése által, nagygyá és hatalmassá vált, a’ személy és vagyon bátor­sága mellett, kereskedése által gazdag és vi­rágzó állásra emelkedett, békés szellemével Európa nemzeteinek példával ment elől , jelen­leg a’ felizgatott kedélyek és főkint a’ nem­zet-érdekek bal , mondhatni szerencsétlen fel­fogása által fenyegettetik.­­S épen azért annál nagyobb hazafi örömmel tapasztaljuk hazánk­ban minden különbség nélkül azon osztatlan érzelmet, azon tökétetes egyesülést, hogy a’ nagy Magyarhonnak jövendője csak a' dicsősége­sen uralkodó austriai ház szárnyai alatt ’s a’ pragmatica sanctio által közös oltalomra szo­rosan összekötött országok egységében fölta­lálható. És mind­ezen gondolatoknak , érzések­nek szerencsés egybetalálkozása azon biztos reményt kelti föl lelkemben, hogy a’ t. kk. és rr. a­ terhes föladatot, mely vállainkra súlyo­sodva, megoldani képesek leendőnek ; biztos reményt nyújt nekem azon kedvező körülmény, hogy a’ nagyobb testvér már sok részben meg­törte az utat a’ szeretett kisebb nyomainak , és az jó fejedelem, ki a’ testvér hazának elő­­ haladási törekvéseit hatalmas karjával oly nagy lelkűileg gyámolította , ki az egyesülésnek zász­lóját önmaga lobogtatja előttünk jobblétünk ez élj­a felé , bizonyosan szintoly kegyes leszen irántunk is. És én, ki 10 éveknek sebes leforgása a­­latt mostan negyedik versen vagyok szerencsés a b t. kk. és tr-et ezen elnöki székből üdvözle­­ni s hivatalom huzamos ideje folytában több versen tanúsított ’s nagyra becsült bizodalmak­kal dicsekedni, bizodalomért esdeklek mostan is at t. kk. és rr-nek. Őszinte és fiúi bizodalom a’ legjobb atyá­hoz , legkegyesebb, igazságosabb fejedelem­hez , kölcsönös bizodalom egymás iránt, türe­lem és egyetértés, ezek azok, miért a’ t* kk. és rr-et et nevezetes órában hazafi érzéssel felszólítom. Részemről ígérem, hogy minden erőm és tehetségem szeretett hazám ügyének leszen szentelve. A’ rro. kormányzó beszéde, melyet a’ rr-hex tartott a­ kir. kormányszéknek a" te­­rembeni megjelenésekor. Tekintetes karok és rendek ! Ma volt csak kevéssel ezelőtt nyugalmas ha­zánknak országgyűlése, mely nevezetes, pol­gári életünkre mélyen bevágó tárgyakkal volt elfoglalva­, ha voltak valaha országos karaink és rendeink olyan állapotban , mely megfeszí­tett, emberi erőt szinte túlhaladó munkát, vé­gességünknek szinte nem adott előre látást és bölcsességet igényel , úgy a’ jelen országgyű­lés az, úgy a’ tek. ki. és rr. vannak abban. Azon villám-sebességgel az egész miveit Európát keresztül futott forradalom , melyek mindnyájunk előtt álló képét előidéznem szük­ségtelen volna, hazánk béreiéit is elérte, sőt szirteinken állapodott meg. Anyagot is talált; nem hiányzottak egyesek is , kik ezt és a’ kö­rülményeket felhasználva, annak uj életet, ked­vetlen irányt kívántak adni elragadtatásból, könynyelmüségből inkább mint rósz szándékból, legyen legalább szabad ezt reménylenem ; de mind e’ mellett csak imitt-amott mutatkoztak némely apróbb kitörések , némely csekélyebb rendbontások és a’ közbátorság még sehol sem volt háborítva. A’ forradalom csak a’ kedélye­ket fogta el, különben minden még régi álla­potában van , és most már a’ tek. kir. és rr. hatalmában áll annak irányt adni, az átalaku­lás nagy munkáját keresztül vinni a’ törvények által szabott úton. Nagy és nevezetes munka küszöbén állunk, ettől függ hazánk egész jövendője; ez uj fényt adhat annak , de oly örvénybe is sodorhatja azt, melyből a’ kivergődés csak sok áldozattal, vesz­teséggel lesz öszszekötve, sőt talán lehetlenné válik. Nem kételkedem rajta, hogy ezen újjá­születés művének nehézségeiről , úgy mint ne­vezetességéről meggyőződve, a’ tek. ki. és rr- ket tanácskozásaikban fejedelmünk és kirá­lyunk iránt tántorithatlan hőség vezérlendi, hogy minden lépéseikben egyedül hazánk jövendőjét tartamtjuk szem előtt, hogy a’ munkához hig­gadt megfontolással , erélyes akarattal fogandnak. Ha körű­l-tekintek a tek. kk. és rr. so­rain , e’ nagy fejedelemség legerélyesebb , leg­buzgóbb honfiaink koszorúját látom ; szemeim számos oly férfiakon akadnak meg, kik a­ ha­za birodalmát rég bírják , kiket honfitársaik közkivánsága többször hívott meg e’ terembe, kikkel nekem is már nem egyszer volt alkal­mam a­ hon ügyeiről tanácskozni ; és igy nem alaptalanul fejezhetem ki azon reményemet, hogy oly férfiaknak , kiket a’ legtisztább akarat lel­kesít , kik honnak állását ismerik , annak jö­vendőjét felfogni képesek, tanácskozásai külső alakjukra nézve a’ nemzet és e testület dicső­ségére , eredményét tekintve pedig szeretett hazánk boldogságára, honfiaink megelégedésé­re vezérlendenek. Ezt tiszta szivemből óhajtom és bizonyossá tehetem a’ tek. kk. és rr-ket , hogy annak eszközlésére részemről is mindent elkövetek , mi hatalmamban áll. A" nevelés ü­gyéb­en­. Három é­­ve, e’ lapok hasábain kimondottam meggyőző­désem a’ felől, hogy a' növelés ügyének sta­tus ü­gygyé kell emelkednie ; ezen óhajtásomat a’ a’ nevelésügyi ministerium születése óta telje­sülve látom. Szivem mélyében örtendek. E’ mis­i­teriumnak sok teendője van. A legönzőbbek, az ámítás legvakobb sze­relmesei sem mondhatják, hogy nálunk a’ ne­velésügy jól áll; protestáns iskoláink a’ fe­­lekezetesség és sok helyütt a’ sze­génység korlátai között sietettek, mint növény árnyékban; catholicus iskoláink csapása éppen az volt, mit most mindnyáj­a a szivünkből óhajtunk , a’ kormány kezelte , cs­ak hogy igen nagy különbség van a’ kormányok között. Mindezekből a­ felelős ministerium kisza­badít. Ezen ministerium működése nagyon sietős. A’ jelen kor mozgalmai, menynyiben az elra­bolt ész, és emberi jogokat az egész emberi­ség szabad kincséül törekszenek viszszaszer­­zeni, bizonyosan a’ legszebb tért foglalandják el az emberi nera históriájának lapjain, és éppen ezért érzi az ember a’ legkeserűbb fájdalmat, látva mily kényessé, mily torzalakká válik a’ legdicsőbb ügy is nemcsak az alsóbb néposz­­tályok, hanem az öszszes népesség nagyobb ré­­szének tudatlansága miatt. Aztán, a’ mozgalmak által szétszórt esz­mék roszul felfogva, balul magyarázva, ’s a’ szokatlan jogok készületlen találván a’ népet, a’ lehető kitörések, a’ viszszaélések a’ nétalán kifejlendő anarchikus és communistai mozgal­maknak ellenében egyik igen hatalmas garan­­tiának tartom a­ nemzet értelmi erösbülését. Segítsük tehát a ministeriumot nehéz vál­­latában. Nekünk protestánsoknak egyezkedni van jogunk a­ statussal, nyilatkozzunk, tartsunk con­­sistorialis gyűléseket, hadd lássák az illetők mit akarunk, szolgáltassunk nyilatkozatainkban a­­datokat a­ ministerium kezébe, tájékozásul mű­ködéseiben. És mindezekkel az ügy sürgetés voltához képpest siessünk különösen mi, a­ Ki­rályhágótól keletre, kiknek keleli viszonyaink merőben ismeretlenek. Gondoljuk meg meny­nyire neveli teendőit Erdély az unió következ­tében a’ ministeriumnak az által, hogy nálunk mit­den zavarban van, semmi sincs rendben. Kovácsi Antal, nevelő. Felszoritás az ifjúsághoz. Ha­zafiak! Magyarország, melyet nekünk erdélyi­eknek e’ mai naptól fogva ismét édes osztat­lan hazánknak szabad neveznünk, segélyre hív­ja föl hő fiait. A’ haza veszélyben van, szá­mos bel- és külellenségek nyiltan feltűzték trón és alkotmány ellen a’ lázzadás véres zászlóját. De a’ haza igaz fiai is másfelől tán soha lel­­­kesedettebbek nem valának a’ hon szent ügye mellett; tán soha többen nem állanak készen é­­letre halálra a' hazáért. Azért nem a’ lelkese­dés öregbítésére, nem a’ szent ügy melletti buzdítás végett emelek én szót hoztátok ifjú bajtársaim ! Ki eddig számot nem vetett ön­magával , annak már nehezen juthat a’ nagy szerencse, a’ haza oltalmára fegyvert emelhet­ni. Én csak tudatni kívánom veletek , hogy mi innen mától 10 nap múlva, ha isten is úgy a­­karja, többen indulandunk Szegedre, béállani az alakítandó rendes őrsereg soraiba. ’S ezzel el kivánom oszlatni a bizonytalanságot, mi ne­talán sokaknak kebelében keletkezhetnék , a legjobb akarattal s legkészebb szívvel sem­ tudván hová csatlakozzanak ’s merre vegyék útjukat* Gyűljön azért ide mindenki, kinek a’ fenn kitűzött idő előtt alkalom nem nyílik az elutazhatásra. Ifjú barátim ! Seregeljünk egybe mentel többen, ’s vigyük meg üdvözletünket itt !

Next