Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)
1848-09-01 / 54. szám
Kolozsvár Megjelenik e' jelen évben a’ Kolozsvári Híradó hetenkint négyszer : Vasárnap, Kedden, Csötörtökön és Pénteken. Előfizetési ára helyben házhoz hordással G fr., a’ nélkül 5 fr. 40 kr. Postán négyszer küldve G fr. 40 kr., kétszer G fr. pengőben. 54 Péntek ,sept. 1* 1848* KOLOZSVÁRI Hirdetések dija egyszer. 1 —10 sorig 20 kr. azon felül minden sor 3 kr. ezüstben, másodszori és harmadszori ismétlésért e’ díjnak fele. Teljes számu példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Magyarország g. [Királyi rendelet. Hív. közlemények. Kossuth zászlója. Kolozsvár. Nemzeti gyűlés. Kolozsmegye. Kolozsvár aug. 31. N. Kászon. Áldozatok. Hirfüzér. Külföld. Hird. MAGYARORSZÁG. Királyi rendelet magyar hadügyministeremhez. Legmagasabb kir. személyem melletti ministerem előterjesztésére, ezennel rendelem, hogy magyar hadügyministerem, a’ Magyarországban tanyázó, nem a’ magyar koronához tartozó ezredeket, a’ többi örökös tartományaimban elhelyezett magyar ezredekkel váltassa fel, egyedüli kivételével azon ezredeknek, melyek jelenleg még Olaszországban az ellenség előtt állanak. Kelt birodalmi fővárosunkban, Bécsben , Austriában, aug. 20-án , 1848. Ferdinánd,m. k. Hg. Eszterházy Pál, m. k. Hivatalos közlemények. — A’ ministerelnök b. Majthényi Lajos nyugalmazott századost ’s jelenleg a’ verbászi táborban önkéntes közvitézt, tiszteletbeli ’a díjtalan őrnagygyá nevezi ki. — A’ hadügyminister a’ táborban létező hadsereghez, önkéntesekhez és nemzetőrökhez lelkesítő szózatokat intéz kötelességeiknek vitézül leendő teljesítésére. — A’ hadügyminister méltánylásának kijelentése mellett tudatja, miszerint Pétervárad tanácsa, a’ fenálló honvédeken kivül még 350 egyénből álló önkéntes testületet állít ki, mely azon esetre, ha a’ várőrség táborba szállíttatnék , a’ várszolgálatra köteleztetik. — A’ hadügyminister rendeli, hogy a’ helyhatóságok semminemű toborzást meg ne engedjenek, míg részéről a’ toborzási engedelmi rendelet ki nem adatik. — A’ hadügyminister tárczájához Tóth Bódog fizetéses, b. Sablhausen Lipót pedig díjtalan fogalmazói segédekké vannak kinevezve. — A’ honvédsereg első körsegédéül Gedeon László. — A földmiv. ipar és keresked.ministert Nonner Frigyest eszéki postatisztté, Chinorani Antalt dévényi harminczadossá, Brunner Józsefet pesti harminczadi kiadóvá, Havelau Gáspárt, Ka 1l Józsefet, Pauer Zsigmondot, Gabrieli Vilmost és Szilva Alajost a’ gödingi harminczadi hivatalhoz nevezte ki. — A’ ministerelnök közli a’ bécsi ministerium azon felszólítását ’s a’ m. ministereá adott válaszát, miről e’ lap közelebbi számának „Austria“ rovatában volt szó. — Miután Pest város hatósága a’ felállított országos rendőri hivatal által helyhatósági jogait korlátolva lenni vélvén , tisztviselőit az országos rendőri hivatallal leendő minden érintkezéstől ’s a’ nemzetőrséget az engedelmességtől eltiltotta, a’ belügyminister e’ határozatot megsemmisítvén, rendeli, hogy az orsz. rendőri hivatallali érintkezést megtagadó hivatalnok hivatalától felfüggesztetik ; az annak felhívására kötelességét nem teljesítő nemzetőrszázad pedig feloszlattatik. — A’ hadügyminister Palóczy László „Mészáros“ hadi gőzös parancsnokának két rendbeli hivatalos jelentését bocsátja közre. Az elsőben tudatja a’ nevezett parancsnok, hogy Palánkéról vétségből mivel rácz hajónak gondolták , a’ magyarok részéről megtámadtatok, minek következtében egymásra kölcsönösen lövöldöztek , de szerencsére minden komolyabb eredmény nélkül. A’ második jelentés egy , a’ mieinktől elrabolt kompnak viszszafoglalásáról tudósit, mely alkalommal a’ mieink Nestyén helységnek ráczok által lakott egy részét felégették. — A’ hadügyminister tudatja az alvidéki táborban jul. 14-tól aug. 7-ig elesett ’s megsebesült embereink ’s lovaink számát ’s illetőleg neveit. Megerősítő oklevél erdélyi főrabbi Friedmann Ábrahám részére. Miután ön az Erdélyben lakó héberek által főrabbivá a’ szokott módon megválasztva ’s az illető felsőbbség által is megerősítve jön, ezen hivatalban önt, ez iránti kérelmének következtében, részemről is ezennel megerősítem. Budapest, augustus 4-én, 1848. Vallás- és közoktatási minister, b. Eötvös József, Kossuth zászlója. Ki hazánk naponta változó alakzati között magát csak némileg tájékozni képes, át fogja látni, miszerint azon körülmény, hogy politikai és morális küzdelmeink előbajnoka barczi zászlót tűzött ki, a’ bon bajainak veszélyesebb, nagyobb voltát mutatja. Rendkívüli eszközök használatát mindig rendkívüli események teszik szükségessé. ’S nem ilyen-e, kérdem, midőn a’ haza legnépszerűbb fiának nevével szólittatnak táborba a’ hazafiak , megmenteni azt, mi embernek legdrágább: életét, szabadságát? Többet nem szólok , a’ história tanúságait sem idézem fel, megmondá a’ minap hadügyministerünk , hogy vannak világos titkok: ki akar, enynyiből is megértendi állapotunk valódi diagnosisát. A’ dolog, más oldalról tekintve, derültebben tűnik fel aggódó lelkemnek is. Kitüzeték e’ zászló, hogy alkalma legyen nemzetünk , különösen a’ székelység lelkes ifjuságának hazaszeretetét tettel bizonyitni bé. Ámde e’ zászló alá hivatalos minden más becsületes ember is, ki annak fontosságát felfogni képes, ki hona iránti szent tartozását kellőkép felsegitni buzog, ’s helyzetében anynyi szolgálatot tehetni nem vél, mint tenne fegyvert ragadva. 1r Hivatalosok különösen azok, kiknek keblét azon magasabb polgárerény lakja, miszerint: ott és úgy kívánják szolgálni a’ hazát, hol és miképp azt annak java, érdeke kívánja. E’ magasztos erényt, e’ szép polgári kötelesség birását tanúsíthatják , azon erdélykerületi számtalan ifjú tanulók, papok, színészek, ügyvédek, megyei és királyi táblai, valamint kincstári és kormányszéki írnokok, végre valamenynyi martiusi hősök, kik csak az iménti keresetmódhiányról, munkássági tér nem létéről vagy annak szük voltáról, és ismét vért ontani kész hazafiságról meséjének , panaszirodának, kik ez idő szerint a’ státusnak amúgy is jobbára csak terhére vannak. Igen, barátim! nekem erős meggyőződésem, miszerint édes hazámnak sokkal több szolgálatot teszek, ha békéjét és szabadságát karral védelmezem , mint ha csak önkényelmöket nézők és gyávák szokásaként feleslegessé vált irodák hüsében tollat koptatok. Eltökéltem azért magamban, kincst, tiszteletűt, szolgálatomat , a’ béke helyreálltáig, a’ Kossut illő vág csapatnál folytatni; ’s megkérém elöljáróimat , hogy harczban létem ideje rendes — az irodainál bizonyára nem csekélyebb — státusszolgálatnak tekintödjék; ’s hahogy azalatt — életben maradván — fizetéses állomást nyernék , a’ katonai zsold helyett, a’ pesti hivatalnokok példájára, a’ ministerelnök idei jul. 24- ki rendelete értelmében 0. aj Közlöny 46. sz.) az azzal egybekapcsolt fizetést húznom megengedtessék.S engem e’ lépésre semmi más tekintet, mint hazám forró szeretete, a’ fölötte naponta sötétebben tornyosuló vészfellegek aggódó gondolata és azon körülmények, miszerint oly férfi barczi zászlója alatt küzdendek, kinek politikai zászlója alatt évek óta vívok, és hogy a’ nép, hogy hazánk e’ nagy fiának elveiért, mikben én hazám függetlenségének ’s szabadságának jövőjét rejleni látom, mint becsületes közlegény, életemet is feláldozhatom. Mit ér nekem úgy is a’ hivatal, mit gazdag dij és kényelem, ha imádott hazámat naponta örvény felé sodratni látom? Nekem a’ ministeri irodákba jutás, nekem az a’ nyomorult 6—800 forint megnyerése — miután némelyek úgy sóvárognak — nem főczélom: én hazámnak kívánok szolgálni, ’s az, hogy legyen mivel életemet napról napra tengessem, csak eszköz felséges czélom elérésére. Miért éljek én, ’s mit szeressek ez életben, ha nemzetemet ismét rabbilincsekbe verni, mindenfelé készületeket tétetni tapasztalok ? Végezze egy pár száz &' cancellámok írásait, tizenöt busz — de a legjava és nem kontárok — a’ journalistikát, a’ többi fogjon fegyvert; különben napjaink megszámlálvák. Hazafiak, ifjúságom baráti ríme a’ dicső pálya, ime lelkünk régi bálványa Kossuth által kitűzött szabadság lobogója! Gyűljünk alája, a’ haza esdekelve kiált, hogy megmentsük őt, az édes anyát, önmagunk számára. Elvbarátim, innen ama kéklő bérczeken, kikkel együtt könynyezém meg nem egyszer bánat-könynyekkel a’ februári napok előtt hazánk elnyomatott voltát, együtt esküvőnk meg, hogy férfi korba lépve, véren is kiküzdendjük szabadságát: ime a szabadság meg van, csaknem fáradság nélkül nyerők meg! Hát nem volna- e bennünk annyi erő, hogy azt megvédelmezzük? Gyűljünk zászló alá: a’ haza esdekelve kiált, hogy megmentsük őt, az édesanyát, önmagunk számára. Tegyük magunkévá Kossuth elveit, tüzét, bátorságát, hazaszeretetét; hasson át az ő szelleme, vezéreljen az ő lelke, tartsunk és tartassunk szigorú fenyítéket magunk között, ’s ezredünk pár év alatt a világ leghíresebb ezredévé váland, mely tudni fog majd súlyt adni a’ nemzet akaratának, ha tudni fogja féken tartani belellenségeinket.