Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-09-01 / 54. szám

Kolozsvár Megjelenik e' jelen évben a’ Kolozsvári Híradó he­­tenkint négyszer : Vasárnap, Kedden, Csötörtökön és Pén­teken. Előfizetési ára hely­ben házhoz hordással G fr., a’ nélkül 5 fr. 40 kr. Postán négyszer küldve G fr. 40 kr., kétszer G fr. pengőben. 54 Péntek ,sept. 1* 1848* KOLOZSVÁRI Hirdetések dija egyszer. 1 —10 sorig 20 kr. azon felül minden sor 3 kr. e­­züstben, másodszori és har­madszori ismétlésért e’ díj­nak fele. Teljes számu példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Magyarország g. [Királyi ren­delet. Hív. közlemények. Kossuth zászlója. Kolozs­vár. Nemzeti gyűlés. Kolozsmegye. Kolozsvár aug. 31. N. Kászon. Áldozatok. Hirfüzér. Külföld. Hird. MAGYARORSZÁG. Királyi rendelet magyar hadügyministeremhez. Legmagasabb kir. személyem melletti mi­­nisterem előterjesztésére, ezennel rendelem, hogy magyar hadügyministerem, a’ Magyaror­szágban tanyázó, nem a’ magyar koronához tartozó ezredeket, a’ többi örökös tartománya­imban elhelyezett magyar ezredekkel váltassa fel, egyedüli kivételével azon ezredeknek, me­lyek jelenleg még Olaszországban az ellenség előtt állanak. Kelt birodalmi fővárosunkban, Bécsben , Austriában, aug. 20-án , 1848. Ferdinánd,m. k. Hg. Eszterházy Pál, m. k. Hivatalos közlemények. — A’ ministerelnök b. Majthényi La­jos nyugalmazott századost ’s jelenleg a’ ver­­bászi táborban önkéntes közvitézt, tiszteletbeli ’a díjtalan őrnagygyá nevezi ki. — A’ hadügyminister a’ táborban létező hadsereghez, önkéntesekhez és nemzetőrökhez lelkesítő szózatokat intéz kötelességeiknek vi­tézül leendő teljesítésére. — A’ hadügyminister méltánylásának ki­jelentése mellett tudatja, miszerint Pétervárad tanácsa, a’ fenálló honvédeken kivül még 350 egyénből álló önkéntes testületet állít ki, mely azon esetre, ha a’ várőrség táborba szállíttat­nék , a’ várszolgálatra köteleztetik. — A’ hadügyminister rendeli, hogy a’ helyhatóságok semminemű toborzást meg ne engedjenek, míg részéről a’ toborzási enge­­delmi rendelet ki nem adatik. — A’ hadügyminister tárczájához Tóth Bódog fizetéses, b. Sablhausen Lipót pe­dig díjtalan fogalmazói segédekké vannak ki­nevezve. — A’ honvédsereg első körsegédéül G­e­­deon László. — A­ földmiv. ipar és keresked.ministert Nonner Frigyest eszéki postatisztté, Chi­no­r­ani Antalt dévényi harminczadossá, Brun­ner Józsefet pesti harminczadi kiadóvá, Ha­ve­l­a­u­­ Gáspárt, K­­­a 1l Józsefet, P­a­u­e­r Zsigmondot, Gabrieli Vilmost és Szilva Alajost a’ gödingi harminczadi hivatalhoz ne­vezte ki. — A’ ministerelnök közli a’ bécsi minis­­terium azon felszólítását ’s a’ m. ministe­reá adott válaszát, miről e’ lap közelebbi számá­nak „Austria“ rovatában volt szó. — Miután Pest város hatósága a’ felállí­tott országos rendőri hivatal által helyhatósági jogait korlátolva lenni vélvén , tisztviselőit az országos rendőri hivatallal leendő minden érint­kezéstől ’s a’ nemzetőrséget az engedelmes­ségtől eltiltotta, a’ belügyminister e’ határoza­tot megsemmisítvén, rendeli, hogy az orsz. rendőri hivatallali érintkezést megtagadó hiva­talnok hivatalától felfüggesztetik ; az annak fel­hívására kötelességét nem teljesítő nemzetőr­század pedig feloszlattatik. — A’ hadügyminister Palóc­zy László „Mészáros“ hadi gőzös parancsnokának két rendbeli hivatalos jelentését bocsátja közre. Az elsőben tudatja a’ nevezett parancsnok, hogy Palánkéról vétségből mivel rácz hajónak gon­dolták , a’ magyarok részéről megtámadtatok, minek következtében egymásra kölcsönösen lö­völdöztek , de szerencsére minden komolyabb eredmény nélkül. A’ második jelentés egy , a’ mieinktől elrabolt kompnak viszszafoglalásáról tudósit, mely alkalommal a’ mieink Nestyén helységnek ráczok által lakott egy részét fel­égették. — A’ hadügyminister tudatja az alvidéki táborban jul. 14-tól aug. 7-ig elesett ’s meg­sebesült embereink ’s lovaink számát ’s illető­leg neveit. Megerősítő oklevél erdélyi főrabbi Friedmann Ábrahám részére. Miután ön az Erdélyben lakó héberek által főrabbivá a’ szokott módon megválasztva ’s az illető felsőbbség által is megerősítve jön, ezen hivatalban önt, ez iránti kérelmének következ­tében, részemről is ezennel megerősítem. Budapest, augustus 4-én, 1848. Vallás- és közoktatási minister, b. Eötvös József, Kossuth zászlója. Ki hazánk naponta változó alakzati között magát csak némileg tájékozni képes, át fogja látni, miszerint azon körülmény, hogy politikai és morális küzdelmeink előbajnoka barczi zász­lót tűzött ki, a’ bon bajainak veszélyesebb, na­gyobb voltát mutatja. Rendkívüli eszközök használatát mindig rendkívüli események teszik szükségessé. ’S nem ilyen-e, kérdem, midőn a’ haza legnépszerűbb fiának nevével szólittatnak tá­borba a’ hazafiak , megmenteni azt, mi ember­nek legdrágább: életét, szabadságát? Többet nem szólok , a’ história tanúságait sem idézem fel, megmondá a’ minap hadügy­­ministerünk , hogy vannak világos titkok: ki akar, enynyiből is megértendi állapotunk va­lódi diagnosisát. A’ dolog, más oldalról tekintve, derülteb­ben tűnik fel aggódó lelkemnek is. Kitüzeték e’ zászló, hogy alkalma legyen nemzetünk , különösen a’ székelység lelkes if­­juságának hazaszeretetét tettel bizonyitni bé. Ámde e’ zászló alá hivatalos minden más becsületes ember is, ki annak fontosságát fel­fogni képes, ki hona iránti szent tartozását kel­lőkép felsegitni buzog, ’s helyzetében anynyi szolgálatot tehetni nem vél, mint tenne fegy­vert ragadva. 1r Hivatalosok különösen azok, kiknek keb­lét azon magasabb polgárerény lakja, misze­rint: ott és úgy kívánják szolgálni a’ hazát, hol és miképp azt annak java, érdeke kívánja. E’ magasztos erényt, e’ szép polgári kö­telesség birását tanúsíthatják , azon erdélyke­­rületi számtalan ifjú tanulók, papok, színészek, ügyvédek, megyei és királyi táblai, valamint kincstári és kormányszéki írnokok, végre va­­lamenynyi martiusi hősök, kik csak az imént­i keresetmódhiányról, munkássági tér nem lété­ről vagy annak szük voltáról, és ismét vért on­tani kész hazafiságról meséjének , panaszirodá­­nak, kik ez idő szerint a’ státusnak amúgy is jobbára csak terhére vannak. Igen, barátim! nekem erős meggyőződé­sem, miszerint édes hazámnak sokkal több szol­gálatot teszek, ha békéjét és szabadságát kar­ral védelmezem , mint ha csak ön­kényelmöket nézők és gyávák szokásaként feleslegessé vált irodák hüsében tollat koptatok. Eltökéltem a­­­­zért magamban, kincst, tiszteletűt, szolgálato­mat , a’ béke helyreálltáig, a’ Kossut il­lő vág csapatnál folytatni; ’s megkérém elöl­járóimat , hogy harczban létem ideje rendes — az irodainál bizonyára nem csekélyebb — stá­tusszolgálatnak tekintödjék; ’s hahogy azalatt — életben maradván — fizetéses állomást nyer­nék , a’ katonai zsold helyett, a’ pesti hivatal­nokok példájára, a’ ministerelnök idei jul. 24- ki rendelete értelmében 0. aj Közlöny 46. sz.) az azzal egybekapcsolt fizetést húznom meg­engedtessék.­­S engem e’ lépésre semmi más tekintet, mint hazám forró szeretete, a’ fölötte naponta sötétebben tornyosuló vészfellegek aggódó gon­dolata és azon körülmény­ek­, miszerint oly férfi barczi zászlója alatt küzdendek, kinek po­litikai zászlója alatt évek óta vívok, és hogy a’ nép, hogy hazánk e’ nagy fiának elveiért, mikben én hazám függetlenségének ’s szabad­ságának jövőjét rejleni látom, mint becsületes közlegény, életemet is feláldozhatom. Mit ér nekem úgy is a’ hivatal, mit gazdag dij és kényelem, ha imádott hazámat naponta örvény felé sodratni látom? Nekem a’ ministeri iro­dákba jutás, nekem az a’ nyomorult 6—800 forint megnyerése — mi­után némelyek úgy só­­várognak — nem főczélom: én hazámnak kívá­nok szolgálni, ’s az, hogy legyen mivel éle­temet napról napra tengessem, csak eszköz felséges czélom elérésére. Miért éljek én, ’s mit szeressek ez életben, ha nemzetemet ismét rabbilincsekbe verni, mindenfelé készületeket tétetni tapasztalok ? Végezze egy pár száz &' cancellámok írásait, tizenöt busz — de a­ leg­java és nem kontárok — a’ journalistikát, a’ többi fogjon fegyvert; különben napjaink meg­­számlálvák. Hazafiak, ifjúságom baráti r­íme a’ dicső pálya, ime lelkünk régi bálványa Kossuth ál­tal kitűzött szabadság lobogója! Gyűljünk alája, a’ haza esdekelve kiál­t, hogy megmentsük őt, az édes anyát, ön­magunk számára. Elvbarátim, innen ama kéklő bérczeken, kikkel együtt könynyezém meg nem egyszer bánat-könynyekkel a’ februári napok előtt ha­zánk elnyomatott voltát, együtt esküvőnk meg, hogy férfi korba lépve, véren is kiküzdendjük szabadságát: ime a­ szabadság meg van, csak­nem fáradság nélkül nyerők meg! Hát nem vol­na- e bennünk annyi erő, hogy azt megvédel­mezzük? Gyűljünk zászló alá: a’ ha­za esdekelve kiált, hogy megmen­tsük őt, az édes­anyát, önmagunk szá­mára. Tegyük magunkévá Kossuth elveit, tüzét, bátorságát, hazaszeretetét; hasson át az ő szel­leme, vezéreljen az ő lelke, tartsunk és tartas­sunk szigorú fenyítéket magunk között, ’s ez­­redünk pár év alatt a­ világ leghíresebb ezre­dévé váland, mely tudni fog majd súlyt adni a’ nemzet akaratának, ha tudni fogja féken tartani belellenségeinket.

Next