Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)
1848-09-03 / 55. szám
Kolozsvár 55 Vasárnap sept. S. 1848. Megjelenik e’ jelen évben a’ Kolozsvári Híradó hetenkint négyszer : Vasárnap, Kedden, Csütörtökön és Pénteken. Előfizetési ára helyben házhoz hordással 0 fr., a’ nélkül 3 fr. 40 kr. Postán négyszer küldve 0 fr. 40 kr., kétszer 0 fr. pengőben. KOLOZSVÁRI Teljes számu példányokkal még szolgálhatunk. Hirdetések díja egyszer. I —10 sorig 20 kr. azév», felül minden sor 3 kr. e lüstben, másodszori és harmadszori ismétlésért e’ díjnak fele. — o— MAGYARORSZÁG. Felszólítás. Az erdélyi középponti toborzói bizottmány felszólítja a’ kolozsvári szabókat és czipőkészitőket, hogy a’ kik közülök a helybeli önkéntesek számára: 400 köpenyt, 372 nadrágot, 150 foszlányt, 150 pár czipót, a’ nadrághoz megkivántató veres zsinórt, (de nem géppel az anyagot e’ bizottmány adván jutányos ár mellett, ’s a’ lehető legrövidebb idő alatt megkésziteni ajánlkozók jelentsék magukat folyó hó 5-ig a’ helybeli középponti toborzói bizottmány irodájában , ( sz.egyház utcza 487 sz. az emeletben. Föltételeiket ’s hogy menynyit képesek egy hét alatt elkészíteni, írásban adják bé. Dobay. Kolozsvár, sept 1. Hiteles kezekből a’ következő tudósítást vettük: „Siebenben a’ reactio emberei örömhír gyanánt terjesztik, hogy a császár a’ nádortól minden reáruhatott jogokat viszszavette; és hogy a’ magyar ministerium megbukott, miután 31észárost az ülésből, úgy szólván, kikergették.“ Bámulat fogja el az embert, miként képes ama sárga-fekete sereg mindent, legyen bár ránk nézve jó vagy balesemény kárhoztatva, czéljaira felhasználni. Tudjuk, hogy az osztrák sajtó, némi királyi jogok gyakorlatára is felhatalmazott ’s ez esetben sérthetlen személyű nádorunkért kötött bele legelőbb uj alkotványunkba. Pedig az új alkotványnak e’ pontja semmi sem egyéb, mint uj életre hozása azon régi törvényeinknek, melyek a’ királyi hatalom gyakorlását oly időben, mikor a’ király kiskora vagy nincs ben az országban, a' nádorra ruházták. Ámde ők e’ törvényekről mit sem akartakadni. Tudjuk azt is, miképp ő felsége, folyó évi jun. 26-tól kelt azon kéleiratában, melynél fogva nádor ő fenségét a’ nemzeti gyűlés megnyitására teljes hatalmú képviselőjéül nevezte ki, azon hatóságon kivül, melylyel mint nádor ’s kir. helytartó, már törvény által fel van ruházva, még minden azon jogok ideiglenes gyakorlására is felhatalmazta, melyek az 1848-ki törvényben a’ kir. felség számára vannak fentartva. És ezt ő felsége azért tette, mert súlyos betegsége miatt nem jöhetett hű magyarjai közé Budára Aug. 20-i k. leiratánál fogva ő felsége ezen ideiglenesen átruházott kir. jogait viszszavette. .De a’ reactio emberei ismét feledni szeretik hogy mit ruházott át, következőleg mit vehetett viszsza a’ felség. Ők csak azon átalánossággal hitetik a’ népet, miként a’ császár a’ nádortól minden reá ruházott jogokat viszszavett. És a’ nép , melyet a’ sok izgatás következtében neme a’ merevültségnek fogott ki, mikor eképp hall császárt és nádort, vagy császárt és magyar királyt szembeállittatni, nem tudja , melyikhez tartson. Nem tudja? De ha elhitetik vele, hogy kir. jogokat gyakorló nádor sincs, magyar ministerium sincs , kinek engedelmeskedjék másnak , mint a’ császár kétfejű sasos ministereinek ? Pedig hogy ne hitethetnék el, mikor ott az aug. 20-i leirat, melyet csak egy kissé kell félreértelmezni, ’s ott az aug. 21 - ki alsóházi viták, melyeket csak egy lépéssel kell tovább vinni, hogy czéljokat érjék. Miind ezekre csak két rövid észrevételünk van. A’ hírlapi sajtónak azon része , mely nem magyar ajkú polgártársakhoz szól, é s melyről szeretünk minden becsületességet feltenni, legnemesb feladatát téveszti el , ha ily kártékony befolyásoknak, minden fegyvereivel ellene nem szegül. Nekünk pedig ez is egy újabb tanulság, miképpen hajtjuk elleneink malmára a vizet, ha ministeriumunkat untalan korholjuk. Nemzeti gyűlés. Aug. 24-én ülés a’ képviselőknél. Tárgy: a’ hitelnyitásról szóló törvényjavaslat. A’ jegyzőkönyv hitelesítése után Román Ferencz következő kérelemmel járult a’ ház elébe: A’ pénzügyi munkálatnak mai nap tárgyalandó egyik részével öszszeköttetésben levő kérelmet van szerencsém a’ háznak bényujtani, melyben az foglaltatik, hogy miután az érczpénznek a’ forgalomból kiesése mindenkire, de leginkább az aprópénzt nem nélkülözhető szegény néposztályra igen terhelőleg hatna, az érezpénznek a hazából való kivitele és egyeseknéli öszszehalmozása ellen törvény utján történjék intézkedés. A kérelemnek másik része azt foglalja magában, hogy azon esetben, ha az országnak jelen kincsforrásai a’ hazai hitel megszilárdítására elegendőknek nem találtatnának, a könynyen nélkülözhető arany és ezüst fényűzési czikkeknek, vagy azok egy részének a’ haza részére leendő átadására törvényhozás útján tétessék intézkedés. M Minthogy a’ kibocsátandó bankjegyek iránt ma fogunk tanácskozni, önök bölcsességétől függ, nem lesz-e szükség akként intézkedni, hogy a’ kibocsátandó pénzjegyek hitelének biztosítására Beregh vármegyének ezen óhajtása törvényes erőre emeltessék. A’ petitiót ezennel beadom. Kossuth Lajos. A’ menynyire felfoghattam egyszeri hallásra a’ követ úr előterjesztett kérelmét, az arany és ezüst pénznek az országbéli kivétele tárgyában, arra nézve kötelességemnek érzem az alkalmat arra használni, hogy a háznak számot adjak arról, mit tettem eddig e tekintetben. M Mindenek előtt kénytelen vagyok kijelenteni azon meggyőződésemet, miképpen én átalában véve az ezüst pénz kivitelének tilalmát, czélszerű státusgazdászati intézkedésnek nem tartom. M Minden oly intézkedés, mely a’ kereskedésnek szabad forgalmát rendkívül gátolja, csak jutalmat nyújt a’ csempészetnek, melynek ezer meg ezer útjai vannak, ’s ha legényt legény mellé állítunk is a’ határszélekre, azt megakadályozni lehetetlen. Mindamellett nem tagadom, vannak ’s lehetnek egyes körülmények, midőn bár mit javasoljon is a’ tudomány, a’ peresnek kénytelensége practicus lépéseket igényel. Mielőtt a’ magyar ministerium megalakittatott volna, a’ még akkori bécsi udvari kamara elhatározta az ezüst és arany pénz kivitelének tilalmát a’ birodalom mind azon tartományaiból, melyek a’ közös vámvonalba vannak foglalva, és a’ mint a törvény által 3 Magyarországnak önálló kormánya megalakult, megkeresést intézett hozzám a’ végett, hogy 3 Magyarországra nézve hasonlót cselekedném , és ez a bécsi kamara által akkor egy hónapra lévén téve, ezután is ismételten hoszszabb időre kiterjesztetett. Kezdetben mindjárt kinyilatkoztattam azon meggyőződésemet, hogy én ezt czélszerű intézkedésnek nem tartom, de miután Austriára nézve be van hozva, elkerülhetlen kénytelenségnek látom részemről is megtenni a’ tilalmat a’ külföldre nézve; és pedig azért, mert ha ez nem történik, az austriai birodalomból pedig meg van tiltva a’kivitel, meg fog történni, hogy a magyaroszági kereskedés külföldi adósságait ezüsttel fogja fizetni, mivel az ilyen tilalom a’ forgásban levő papiros pénz értékére nézve kedvetlenül ’s elnyomaólag hat , ’s azon következést vonja maga után, hogy a’ mely ország megtiltja az érezpénznek kivitelét, annak pénzjegyeit csak veszteséggel fogadják el külföldön. Tehát Magyarországból minden adósság külföldre ezüst pénzben lett volna fizetendő. De még az a’ következése is lett volna annak, hogy mivel a’ pesti kereskedés eddig sokkal nagyobb függésben állott a’ bécsi kereskedő piacztól, mert alig volt egyéb mint tözsére a’ bécsi kereskedésnek — mondom, nagyobb függésben állott, mint óhajtom, hogy jövőre álljon, mert óhajtom, hogy önálló lábon álljon ezután, és erre czéloztam, mikor a’ kettős és egyes jegyek kibocsátásával a pesti kereskedelmi banknak alkalmat kívántam nyújtani arra, hogy önálló lábon álljon, ’s itthon az országban nyerhesse meg azon segítséget, mely neki szükséges;— mondom a tilalom meg nem tételének az is lett volna következése, hogy mivel sok pesti kereskedő adós a’ bécsi kereskedőnek, a’ bécsi kereskedő azon fizetést, melylyel külföldre tartozik, a’ pesti kereskedőnél rendelte volna meg külföldre, és így a bécsiek ebbeli adósságait Magyarország által magyar ezüst pénzzel fizettetek volna. Azonban valamint Austria az ezüst pénznek Austriából 3 Magyarországba behozatalát el nem tiltotta, úgy nem éreztem magamat hivatva Austriába az ezüst pénznek kivitelét eltiltani, ’s nem éreztem magamat hivatva azon szempontból sem, mert 3 hónapon által alig vesződtem egy dologgal többet, mint azzal, hogy a bécsi ministeriumot és bécsi bankot sürgessem, és arra bírjam, hogy minél több ezüstöt küldjön az országba a’bankjegyek béváltására, melyre nagy szüksége volt a’ népnek, mert csökkenni kezdett volna a’papirosok kerete, ha azokat béváltani nem lehet. Meg kell vallanom, hogy körülbelől 8 millió forint értéket küldött a’ bécsi bank a’pénzjegyek béváltására. Ha tehát megtiltottam volna Austriába az ezüst pénz kivitelét, ők is megtiltották volna, én ennek káros következései lehettek volna mindnyájunkra nézve, mert a’ bé- resi bankjegyek csaknem egyedüli eszközét ké- Ipezik 3 Magyarországban a forgalomnak, és a’