Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-06-20 / 12. szám

kök ral­bíták látták viexszavorulni, nin­­t til- Mük­ot használni , ’a a’ nem várt ellentállásról az illető főispánt’a katonai főparan­csnokot tudósitni. Másnap a­ főispán több megyei és katonai biztosok kiséretében, a’ katonaság előtt mint­egy másfél órával, 31 ih­áb­a fal­v­a elébe érkezik,­­s ott Obrázsáról, Cseszvéről, Karácsony­fal­váról egybesereglett, puskával, kaszával, fej­felével és más egyéb eszközökkel fölfegyverke­­zett, minden nagyítás nélkül több mint 2000 k) oláhot találnak. Hasztalan intették engedelmes­ségre , hiában mondták el a­ veszélyt, mely ő­­ket e’ merényekért sulytandja. A’ katonaság délatán két óra tájt megérkezik , ’s az oláh­­z­ág előtt mintegy 400 lépésnyire, a’ gabonák közt elvonuló útón megáll. Az elöljáróság rá­beszélő szerepét foktatja, az alkudozás tovább há­rom óránál tart, de az oláhok nem enged­tek , sőt a’ főispánnak kijelentik, hogy őt töb­bé nem ismerik , feléjök ne közeledjék , mert roszszul jár. Végre csakugyan megegyeznek, hogy a’ katonaság éjjeli szállásra a’ falun túl fekvő térre mehessen. Azonban alig néhány perez múlva kiáltanak az oláhok , hogy a’ katoná­jáért a’ falun keresztül menni nem enge­dik. Erre a’ katonák leeresztett szuronyok­kal feléjök közelednek, remélvén, hogy megi­jedve utat engednek. Mikor alig volnának tíz lépésnyire egymástól , az oláhok az őrnagyhoz csapnak, kalapját fejéből kiütik, kezét m­eg­­karcsolják , ’s ugyanazon pereiben a’ búzából orozva lövés történik, mire kapitány Sz. mel­letti legény fölkiált : ,,Kapitány uram meglőt­tek , de ne referáljanak.“ (Gy. Fejérv­áron meg is halt.) Ekkor a' katonaság kénytelen volt magát vagy védett!, vagy a’ bizonyos veszély­nek oda dobni, igen természetesen az elsőt vá­lasz*»­­lőtt, *s az oláhok közül többen eles­tek. ##) Azonban meg kell jegyezni, hogy a­ legénység alig egynegyede lehetett, kes­keny tömegbe lévén fölállítva. • c? Kérdem már az illető szerkesztő urakat, ha a* székelyek vérszomjas barbárok lesznek való, nem irthatják-é ki a falut, hogy hűlt helye ma­radjon? de ők ezt nem tevék. Enynyi a’ tény egyszerűen, de igazán elő­adva. A’ Boté tudósítása alaptalan rágalom és hazugság. Hazugság, hogy az oláhok enni és inni valót igértek volna, sőt midőn a’ katonák (kik egész nap se nem ittak se nem ettek) egy le­ánytól vitet kértek, ez oly kifejezéssel felelt , mit ide irni az Hiedelem tilt. Hazugság, hogy a’ székelyek a’ magyar­hon­jait egyesülésről szólották volna, mert ez meg lévén, szükségtelen is volt emlegetni. Hazugság az oláhok elszaladása után, a’ székelyek szájába adott azon gúnyos kifejezés : ,,mit reátok tettünk, vegye le a’ császár róla­tok.“ Tudják meg a’ szerkesztő urak, hogy a’ székely fejedelme nevét mindig szent ihlettel említi, ’s mig önök sötétben készülő sötét ter­veikkel, e’ hon boldogságának aláásnak, vagy mig Szebenben a’ magyarok vesztére tobetot isznak, addig a’ székely ar hon boldogsága, ’s királyunk trónja szilárdításán izzad, ’s ki elég merész leend e’ kettőt szentségtelen kezekkel illetni, azt ő rendre igazitni képes és akarja is. ’S még azt is tudja meg Benigni úr, hogy hottam , hogy a’ jobbágyság felszabadult, a’ várme­gye tisztei nem parancsolnak , mit én mondok azt cselekedjetek. *) Barna Ivulicz 3-ik tanú: Kijővén másod­szor is a’ katonaság, falu határozatából nem bocsá­­tották be. Orgyán Kula és a’ deák (kik mind a’ ketten meglövettek) járták be a’ környéki falukat, hogy jöjenek segítségünkre, a’ mint hogy Oburzsa, Cseszve, Karácsony­falva el is jöttek; ’s mi, noha néhány óráig­­kértek ’s kívántak felvilágosítani , hogy hibázunk , ha a’ katonaságot szép szerint be nem bocsátjuk, er­re nem hajlottunk, de nem bocsá­tottuk, sőt mig egy lövés nem tőt télit, a’ katonaság semmit sem csinált.“ ** ) Köz­tudat szerint , mint a’ vallomásokból is ki fek­szik, s] meghalt, 1­0 megsebesedet­t. A’finn idézett vallomásokat több mint 30 tanú vallja, a‘ szegény székesek meg ee gondolták Bá­lát­soh­ára rohanni. Végre honnan vette Binigni ur, hogy a’ katorék hétszer löttek, 50 igvén terhes sebet kapott, 30 meghalt. Még eddigele csak 11 halt­au­g. És e’ meghaltak­nak vére a’ bujtogatók­­ra kiált bossut, kik a’ tudatlan emberekkel el­hitették, hogy csak Balázsiakéról és Szeben­­böl fogadhatnak el parancsot, a’ megyei tisz­teknek engedelmeskedni nem tartoznak, ’s fe­jeiket a’ communismt­s veszett füstjével eltöltik. Kik ellyteték , hogy a’ székelyek nevi a’ csá­szár katonai, ’s lénnek nem szabad. És már enynyi hazugságiért ’s több idő óta gyakorlott hajtogatásáért, remény­em, hogy a­ Sieh. Báté felelős szerkesztője feleletre vo­­natik, mert ő nemcsak a Mihálczfalván jelen volt tisztviselőket és székely katonaságot, ha­ne­m­ az öszszes hon minden hű polgárát sér­tette meg. Bodrogi Samu, a. enyedi nemzetőr, A hónai Ja­rbom­á 11 g­­yülés jun. 8-i ülésében felzólitni határoztak minden slavon törvényhatóságot, hogy a’ közelebbi ma­gyar országgyűlésre ne küldjenek követeket. Jun. 10-én választmányi munkálat olvas­tatott fel Horvátországnak Magyar­hon ház­i viszonyairól. E’ munkálat sze­rint Horvátország, az osztrák álladalom épség­ben tartása mellett, saját kormány­ható­sággal bírna, had-, pénz- és keres­kedésügy tekintetében p p­d i­s­ az­ausztriai ministerium alatt fogna á 11 a­n­i. A’ feliratot , melyben Jellachich kinevezé­séért hálálkodnak, számos tagú küldöttség vi­szi fel J. vezérlete alatt. Nagy baj nekik , hogy gyülésöken Dalma­­sia nincs képviselve. Ugyancsak kényszerge­­tik, hogy követeket küldjön. Ifii­ílizér. A’ szerbek beütésének hí­re csakugyan valósult. Folyó hó 2-án mintegy 800-an Titelre ütöttek, ’s ott egy zászlóalj csajkássággal egyesülvén , Becsének indul­tak. Másnap már 6 — 8000-re szaporodott a’ rablócsoport. Értesülvén e’ hírről Zenta, Sza­badka , Csantavár ’s más helységek , minde­nünnen fegyveres nemzetőr-csapatok tódultak öszsze az ellenség viszszaverésére. A’ harczias elszántság , lelkesülés oly nagy volt, miként a’ P. Hírlap szerint, apákat lehetett látni, kik 12- 13 éves fiacskáikat fölfegyverzetten ve­zették az ellenség elébe. A’ zavargás oka ál­lítólag nem egyéb mint, hogy a’ szerbek Cser­it­ics kir. biztost akarják kézre keritni ’s a­ statáriumot megsemmisitni. Folyó hó 14-kén Pestre érkezett hirek szerint , a’ szerbekkel ütközőre került a’ dolog. Karloviczot Hra­­bovszky öszszeágyaztatta , a’több ezerre menő rablócsapatokat egy pár ezernyi derék kato­náink a’ Duna mellé leszok­ták. A’ katonák közül csak 10, a’ rablók részéről több száz esett el. Miképen izgatta Jelachich a’ horvátokat ellenünk? Egyes falusi községek számára ado­mány leveleket adott ki diploma-alakban , mely­ben felszabadítja őket a­ robot alól. Ezerenkint gyűjtögette magához a’ parasztokat, itatta a’ rabolt pénzekből , elüttök lovagolt ’s lázitotta őket a’ magyarok ellen, kik szerinte újra rá­­jok akarják tolni a' robotot ’s ezért akarnak Horvátországba rontani. Miképen bánt a’ turo­­polyaiakkal, kiket lefegyvereztetett s mikép rabolta ki a’ derék Josipovich Antalt é s más családokat, már említettük volt. A’ gőzös, melyen reinisterelnökünk in­­sebrucki Híjából folyó hó 14 én Pestre érkezett, a Nemzeti szerint azon hirt hozta , mikép Prá­gában YViodachgriíd­nek , pü­nköst másod nap­ján m­acs­kazenét csináltak , a’ tábornok tüzet adatott a’ népre, ’s mintegy 200 ember elesett. E felez­etet XV. neje az erkélyről nézvén, egy lövés­ét is jelentette. A' bras­sói Wochenblattnak a’ határszélről­­ biztos kútfő után írják, miszerint a’Porta Mol­­dova- és Olahországért 20 millió piastert kí­ván váltságdíjul. Oroszország kész ez össsze­­get a’ két Irjedelemségnek eh­legezni, sőt e­­zen felül még más 20 milliót is adni egy oláh­­moldovai ruma­ bank alapítására. Ezen öszsze­­gekért M. és Oláhot szag minden aknáit, bá­nyáit és egyházi javait zálogol köti le nagy­lelkű pártfogójának, ki jogai biztosítását­a csak 160 ezer mu­nka katonát tártaid állandóul a­ két fejedelemségben. Orsovai legújabb tudósítások szerint, ha­cholera Galaczon és környékén febr. óta dü­­­bong,’s 40,000 rétekből mintegy 800-al érez­tette hatalmát. Kővárvidék választóinak tetemes része­t, derék Kemény Zsigmondot és Pap Zsi­gmond nevű fiatal oláh lelkészt óhajt­ják követeikül. Al­folívia, Bécs. G. Stadion I­n­s­­bruckba szándékozván, Bécsben megálla­podott, hol az ő közbejöttével új ministerium alakult. Tagjai: Wessenberg külü­gy­mi­­nister, Stadion belü­gy-, P­i­tt­e­rsd­o­r­f pénz­ügy- , Doblhoff keresked. Bach igazság­ügy- Leb­warzer az Őst. Zeit. szerkesztője közmunk­a ügy -min­ister. A’ rend , jog és bátorlét megóvása vé­gett alakult bizottmány következőleg ir a’ munkásokhoz: ,,Kedves testvéreink! Becsüle­tességtöket derekasan bebizonyitátok. Csak kevesen voltak közű­letek, kik különböző szili alatt kéregettek, pénzt, zászlót és egyebet kicsiholtak, s ekként becsületes nevelőket bepiszkolták. Oly kedves mint érzékenyitő jelenet vala tehát, midőn sokan közü­letek .A bizott­ előtt megjelenvén kérték, hogy­ azon visz­­szaélést­­­örül­nek el. Kérünk hát ked­ves testvé­reink , ti tegyétek meg e’ végett a’ szükséges lépéseket, úgy intézkedjetek, hogy mindenik. munka- vagy kézmű­-osztály válaszszon tes­tületéből hat ügyes embert, kik mint be­csület­szék a’ többi tagok becstelen lépé­sére fölügyelvén , a’ bűnöst, mint becstelent, lökje ki az osztályból, sat. A’ b­e­s­s­a­r­a­b,l­á­bán előbb a’Prut fo­lyam mellé aztán átszállított orosz sergeik a’ bécsi kormány figyelmét nem kerülték ki. Parancsot küldött S­t­i­­r­m­e­r követnek Kon­­stanczinápolyban, hogy a’ legerélyesebben ó­­vakodjék ezen seregszaporitás és átsz­állítás ellen. Praga. A’ jun. 2-án megnyílt sláv congressus tarka volt a’ különböző sláv fajok öltözetére és nyelvére nézt. Furcsa volt hallani, miképp a’ német gyűlölő slav atyafiak megszólalván s egymást nem értvén, csak a’ német nyelvre szorultak , mely nél­kül gondolataikat tolmácsolni nem tudták. A’ vitatkozás első tárgya a’ magyarhoni slovákok, tótok voltak, kiknek egy tót pap siralmas képét adta, ’s a’ gyűlést a’ tó­tok segítségére fölszólítván , egyhangúlag ki­áltották: ,,Igen , serget fogunk gy­űjteni.“ A­ további vitatkozás Bécs és Frankfurt körül forgott.......... De nemcsak parliam­entesdit játsztak ezen emberek , hanem kormányosdit is. Ideiglenes kormányt neveztek ki, melybe szem­kiszórásból egy németet is be­vettek , é s elnöke lett g. Thun Leó, az or­szág kormányzója .Az alkotmányos német e­­gyesület ez ellen óvást küldött a’ kormány­zóhoz , a’ bécsi ministeriumhoz, ’s a’ császár­hoz. De mielőtt ezen óvás megérkezett vol­na P­r­á­g­á­b­ó­l, megérkezett ide a’ bécs­i mi­nisterium rendelete, mely ezen quasi kormányt törvény­telennek ’s határozatait semmiknek érvényteleneknek nyilvánította , ’s egy úttal fölszólította a’ kormányzót, miképp ha a’ sláv kormány által megköttetve érzi magát, adja át Csehország kormányzóságát az alkor­mányzónak. G. Thun azt felelte: ő a’ sláv kormányérti felelőséget elvállalja, mely kü­lönben csak akkor fogna életbe lépni, miu­tán a’ bécsi alkotmányellenes eseménye­k kö­vetkeztében az ország rábizott kormányát a’ szigorú törvényesség pályáján nem vezet­hetné. Szerkeszti és ifiji­t bel­inre! nyom alja Ocsvai Ferenc*.

Next