Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)
1848-06-11 / 7. szám
Kolozsvári 1*18 sí fi ül £3 ¡ Megjelenik e’ jelen évben !)’ Kolozsvári Hiredo betnkint négyszer : Vasárnap, Kedden, Csőtőlükön és Pénteken. Előfizetési ára helyben házhoz hordással (· fr., a’ nélkül 3 fr. 40 kr. Postán négyszer küldve 1· fr. 40 kr., kétszer (· fr. pengőben. Hirdetések dija egyszer: * ‘ '55 ] — 1 Orsóng [20 kr. azon felül minde n sor 3 ki. ezüstben, másodszori és harmadszori ismétlésért e’ díjnak lile. Tartalom. Kolozsvár. Országgyűlés. Áldozatok a’ hon oltárára. Felszólítás. Gy. Fejérvár. Krasznából. Csikból. Nyilatkozat. Hirfüzér. Ausztria. Külföld. Hirdetmények. Kolozsvár, jimn. 7. Magyarország békés után soha nagyszerűbb hódítást nem tett, mint midőn szabadelmü institutióival, uj magna chartaljával Erdélyt meghódította, magávali egyesülésre birta. Erdély fiai soha oly hazafiasak, oly nemesen, de egyszersmind ildomosan is nem cselekedtek, mint midőn M.ország egyesülésre nyújtott testvéri jobbját minden tétova és vonakodás nélkül egy szívvel lélekkel elfogadák. Vérünk, hazánk és a királyi szék ellen mindenfelől feltornyosult vész nagy mértékben folyt be kétségkívül ez európai fontosságú tény alig álmodott gyorsasággali bévégződésére. Ámde azért ama példátlan neme az igaz testvériségnek, mely ez egyesülés adtusában, Mo hon mint Erdély részéről nyilvánkozott, arany betűkkel lesz a’ történet lapjaira jegyezve. E’ rendkívüli bizalma ’s ragaszkodása Erdélynek, mint kisebb félnek, nem mindennapi figyelmet, irányúrik báni loyalitást ’s szeretetet tesz M.honnak kötelességévé. És mi Királyhágón inneni m.országiak, a’ legszives örömestebben fogadván elemez egyesülésből folyó mindennemű következéseket, ’s az abból eredő kötelességeknek végleheletünkig teljesítését ígérvén, egyszersmind ama figyelem és loyalitás, helyszerü érdekeink hű ápolása, ’s irántunk igaz testvéri szeretet tekintetében teljes bizalommal is vagyunk. Ezen eszmék kapcsolatában, igénytelen egyik tolmácsa a’ közvéleménynek, a’ ministeriura rendelkezéseit várva várván , két dolog iránt akarjuk ezúttal véleményünket ’s illetőleg közönségünk véleményét és óhajtását kifejezni. Egyik, hogy Magyarország királyhágón inneni részében, vagyis az erdélyi kerületben leendő hivatalok a’ tehetségig Kolozsvárra középttessenek 5 másik , hogy a’ szolnok-debreczeni vasútvonal okvetlen és pedig egyenes vonalban Kolozsváron vitessék át. Elméletekbe bocsátkozni, vitát idézni elő nem akarunk, a’ provincialismus , separatismus és egoismus ördögeitől lelkünk idegen. Előttünk a’ közjó, a’ közhaza tekintete áll. Tudjuk, hogy az elfogulatlan többség szellemében, a’ nagyobb szám érdekében szólunk. Azt is tudjuk , hogy a’ kiktől egyszerű figyelmeztetésünk eredménye függ, jól tudják, miszerint avagycsak a’ közigazgatási gyorsaság is mulhatlanul kelléktli , miszerint annak orgánumai egy helyen legyenek központosítva, ’s ez mind a fővárossal, mindazon vidéki fő fő helyekkel, a legszorosabb és gyorsabb egybeköttetésbe hozva. Idegen, ellenséges érdekek egyetemes, nemzeti érdekeinket, hála istennek, többé nem fogják háttérbe szoríthatni. Kormányunknak elég lesz tudni, hogy ezt vagy amazt tekintélyes többség óhajtja, a’ haza közérdekeivel nem ellenkezik, nemzetiségünknek pedig üdvére van, ’s teljesítői, hisz csük pereiig sem vonakodik. És már ilyeneknek valljuk mi fölebbi óhajtásiokat. Mindkettőre nézve többször elmondottuk nézetinket e’ lapokon. Mindkettő mellett majdnem ugyanazon okok szólnak. Kolozsvár, mindent öszszevéve, Magyarország legmagyarabb szellemű, ’s társadalmi úgy mint politicai tekintetben kétségkívül második városa. Mint a’ volt Erdélynek fővárosában , itt van a kormányzó és kormány székhelye, az ország háza ’s egyik levéltára, van nemzeti színháza, itt vannak több hitvallásnak főtanodái, az országgyűlések itt tartattak, a’ főnervesség itt lakik, a nemzetiség, tudomány és miveltség kiváló ápolásban eleitől fogva itten részesült , Erdély kereskedésének egyik fő ereje itt volul át, a’ szabadság, erkölcsök nemesülése, socialis törekvések, ’s mind az, mi szépet és jót M.ország előállitni tudott, itt vert gyökeret előbb, ’s néha még a’ németes és francziás magyar találmány is tősgyökeresen átmagyaritva, megnemzetesitve sugárzott ki innen mint élet- ’s erőteljes középpontból a vidéki többi városokba ; ezen kívül geographiai és politicai fekvése, népes volta, díszesen béépitettsége, légének frissesége, tisztasága, lakóinak magyarosan reivelt lelkülete, barátságos vendégszerető természete, történeti nevezetességei ’sat. mind azt igénylik, miszerint az erdélyi kerület székvárosának Kolozsvár jelölődjék ki, a’ közigazgatás ezen kerületi orgánumai ide központosittassanak , miszerint ez igazi magyar városnak, mely a’ haladás zászlóját emberi emlékezet óta legelői lobogtató, mely a’ polit. szabadságnak csaknem egyedüli menhelye vala e’ kis hazában, mely a’ közelebbi átalakulás ’s nevezetesen az unió kérdésében oly elszántan lépett küzdhomokra, érette oly lelkesedve’s oly nemes önmegtagadással vivőit, ’s kivivatásán oly igaz honpolgárilag örvendett, ’s mely végre, a’ fennebbi körülményekből ítélve, a’hegyen inneni anyagi és szellemi erőnek kétségkívül gyapontja ’s hihetően irányadója, a’ jóval nagyobb idegen elemnek mint eddig úgy ezután is contrapendiuma leend, e’ városnak, mondjuk, unió iránti buzgalmát megbánni oka ne legyen. Mert ismételjük : Kolozsvár minden tekintetben méltó arra, hogy M. országnak, úgyszólván, második fővárosa legyen. Szintezen tekintetek forognak fen a debreczen-kolozsvári vasútvonalra nézve is. Erdély fiait az egyesülésre, nemzeti magasb érdekeken kívül, jó közlekedési eszközök reménye is sarkalló. A’ bécsi kamarával soha el nem értük volna. Az a’ miénk helyett a’ bécs-glogniczi vaspályát épitteté pénzünkön. A’ mi kincstárunkból 6 — 7 millióért ment évenkint Bécsbe. Kossuth ’s a’ magyar kormány nem tesz igy, gondolok magunkban, hisz ők e’ nemzet édes fiai, a’ mi bizalmunk teremtvényei. Költenek is az egyetemes ország közszükségeire azokból a’ szép milliókból, de majd állitnak nekünk is egy két vasutat ’s ezek között mindenek előtt azt létesitendik , mely minket a’ királylyal és fővárossal, az ország szivével, a’ nemzet kormányával, a’ t.hozással tesz szoros és sebes egybeköttetésbe. Ám az erdélyi embernek még meg vannak az ő ártatlan előítéletei , meg vannak kegyeletei. Későn fogja ő megszokni , hogy neki a’ világ közepe Budapest és nem Kolozsvár. El fog ó menni Testre kétségkívül , ha a’ haza , ha kötelességei hívják ; de hogy utat bizonyára Kolozsvár felé vénült , hol Mátyás és Bucskay született, hol Báthori István és nagy Bethlen Gábor uralkodott, honnan őt jól roszsiai háromszáz év óta kormányozták, hol gyermekeit neveltető, hol az 1831-beli események Erdélyt halálálmából felriasztották, hol végre Teleky,et nagy barátja a’ népnek utoljára gubermártonkodott (mint a’ székely mondja), elüttünk kétségen kivűl van. Kétségen kivűl van az is , hogy Erdélynek a tájon átvonuló kereskedését más irányba csatornázni majdnem feltetlen; hogy a’ ki a’ van Erdélyt, e’ kis második iletvetziát látni óhajtja, a’ Királyhágót meg a’ Körös partját veendi irányadóul ’s legelsőbben azon várost tekinti meg, mely a’ magyar nemzet és királyi szék érdekében oly nagylelkűen resignált, oly magasztosan gondolkodó tudott lenni, s az unió, e’ szent , ez országos érésért magán érdekeiről, fényes jövendőjéről oly nemesen lemondani bírt. Ide járul még azon körülmény is, miszerint az uniónak valódi értelme valóban csak akkor lesz, hahogy mi it édes hazánk fiaival mentői gyakoribb, könynyebb és gyorsabb közlekedésbe jöhetünk; márpedig ez az eddigi körülmények közt seletlen. A Pesti Hírlap jan. 4-iki számában igen helyesen fejezi ki e’ tekintetben* állásunkat. Indítványozván ugyanis, hogy a’ pest-fiumei vasútvonal mellett , unió fejében a’ debreczeni és aradi vonal is haladéktalanul megindiltasnék ’s legalábbis Erdély ime két kapujáig mentői előbb el vitessék : képzelhetjük — igy szól — erdélyi véreink szomorú helyzetét s a’ leverő benyomást, midőn szép tájakról pompás utakon az alföld út nélküli sivatagjához eljutnak ’s naponkint kínlódnak a’ siksár- és viz tengeren, mig végre a’ szolnoki vasút szenvedéseiket elfeledteti. És ez valóban úgy van. Csak a’ tudja eme sivatagokon a utazás ezerféle kellemetlenségeit, ki Erdélyből , ezen az egyetlen Küküllőmegyét kivéve , mindenütt jó köuttal biró , szelíd népű kis országból jő , és látja, hogy azon utat, mit Kolozsvártól Váradig egy nap alatt tett, innen Pest felé két-három nap is alig teszi meg. Mi tehát a’ Pesti Hírlap indítványát az öröm és testvériesség értelmével üdvezelvén ’s azon kevés módosításai, hogy a’debreczeni vonal Várad felé egyenesen Kolozsvárig hozassák, magunkénak, az erdőn inneni Magyarország óhajtásának is vallván, szerényen kérjük magas kormányunkat ’s jelesen a’ közlekedésügyi ministerséget, méltóztassanak eme kérésünkre figyelmezni, ’s Erdély fiait, uj polgártársaikat institutioik egyéb áldásain kivűl ezen vasútvonal mentelelőbb létesítése örömében is részeltetni. Nem lehet azt felszámitni, menynyire megnyerné népünk sőt az unió utalkodott elleneinek is rokonszenvét oly institutiok, oly javítások életbeléptetése, melyek az eddigi kormány alatt és formák között nálunk agyrémeknek, utópiai ábrándoknak tartottak. Ilyen volt pedig a’ vasutak kérdése. Okainkat, mik a’ debreczen-várad-kolozsvári vonalat minden mások fölött sürgetővé, ’s a’ már törvényleg egygyé lett két országra nézve legtöbb előnynyel bíróvá teszi, az Erdélyi Hivailó múlt és jelen évi számaiban a’ kérdés technikai ágán kivűl bőven elmondottuk, azóta ez iránt is volt alkalmunk meggyőződni: a’Körös partján oly szépen béhozhatn azt Erdélybe, mintha csak paradicsomba jóne az erdmn. Váradtól egész Kolozsvárig egy-két sziklazuzásra, meg egy pár hegy bevágásra van szükség csak, ’s a’ két hon a’ szó egész értelmében egyesülve, érdekeik tökéletesen öszszeolvadva lesznek. Mindezekből kettő foly : egyik, hogy a’ kik az arad-udvarhelyi vagy szathmár-dézi