Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-06-11 / 7. szám

Kolozsvári 1*18 sí fi ül £3 ¡ Megjelenik e’ jelen évben !)’ Kolozsvári Hiredo be­­t­­nkint négyszer : Vasárnap, Kedden, Csőtől­­ükön és Pén­teken. Előfizetési ára hely­ben házhoz hordással (· fr., a’ nélkül 3 fr. 4­0 kr. Postán négyszer küldve 1· fr. 4­0 kr., kétszer (· fr. pengőben. Hirdetések dija egyszer: * ‘ '­55 ] — 1 Orsón­g [20 kr. azon felül minde n sor 3 ki. e­­züstben, másodszori é­s har­madszori ismétlésért e’ díj­nak lile. Tartalom. Kolozsvár. Országgyűlés. Áldoza­tok a’ hon oltárára. Felszólítás. Gy. Fejérvár. Krasz­­nából. Csikból. Nyilatkozat. Hirfüzér. Ausztria. Kül­föld. Hirdetmények. Kolozsvár, jimn. 7. Magyarország békés után soha nagysze­rűbb hódítást nem tett, mint midőn szabadelmü institutióival, uj magna c­h­a­r­t­aljával Erdélyt meghódította, magávali egyesülésre birta. Erdély fiai soha oly hazafiasak, oly neme­sen, de egyszersmind ildomosan is nem csele­kedtek, mint midőn M.ország egyesülésre nyúj­tott testvéri jobbját minden tétova és vonakodás nélkül egy szívvel lélekkel elfogadák. Vérünk, hazánk és a­ királyi szék ellen min­denfelől feltornyosult vész nagy mértékben folyt be kétségkívül ez európai fontosságú tény alig álmodott gyorsasággali bévégződésére. Ámde azért ama példátlan neme az igaz testvériség­nek, mely ez egyesülés adtusában, Mo hon mint Erdély részéről nyilvánkozott, arany betűkkel lesz a’­ történet lapjaira jegyezve. E’ rendkívüli bizalma ’s ragaszkodása Er­délynek, mint kisebb félnek, nem mindennapi fi­gyelmet, irány­úrik báni loyalitást ’s szeretetet tesz M.honnak kötelességévé. És mi Királyhágón inneni m.országiak, a’ legszives örömestebben fogadván el­emez egye­sülésből folyó mindennemű következéseket, ’s az abból eredő kötelességeknek véglehel­etün­­kig teljesítését ígérvén, egyszersmind ama fi­gyelem és loyalitás, helyszerü érdekeink hű á­­polása, ’s irántunk­ igaz testvéri szeretet te­kintetében teljes bizalommal is vagyunk. Ezen eszmék kapcsolatában, igénytelen e­­gyik tolmácsa a’ közvéleménynek, a’ ministe­­riura rendelkezéseit várva várván , két dolog i­­ránt akarjuk ezúttal véleményünket ’s illetőleg közönségünk véleményét és óhajtását kifejez­ni. Egyik, hogy Magyarország ki­rályhágón inneni részében, vagyis az erdélyi kerületben leendő hi­vatalok a’ t­e­h­e­t­s­é­g­i­g Kolozsvárra közép­­­tt­e­s­s­e­n­e­k 5 másik , hogy a’ s­z­o­l­­nok-debreczeni vasútvonal okvet­len és pedig egyenes vonalban Ko­lozsváron vitessék át. Elméletekbe bocsátkozni, vitát idézni elő nem akarunk, a’ provincialismus , separatismus és egoismus ördögeitől lelkünk idegen. Előt­tünk a’ közjó, a’ közhaza tekintete áll. Tudjuk, hogy az elfogulatlan többség szellemében, a’ nagyobb szám érdekében szólunk. Azt is tud­juk , hogy a’ kiktől egyszerű figyelmeztetésünk eredménye függ, jól tudják, miszerint avagy­­csak a’ közigazgatási gyorsaság is mulhatla­­nul kelléktli , miszerint annak orgánumai egy helyen legyenek központosítva, ’s ez mind a­ fővárossal, mindazon vidéki fő fő helyekkel, a­ legszorosabb és gyorsabb egybeköttetésbe hoz­va. Idegen, ellenséges érdekek egyetemes, nem­zeti érdekeinket, hála istennek, többé nem fog­ják háttérbe szoríthatni. Kormányunknak elég lesz tudni, hogy ezt vagy amazt tekintélyes többség óhajtja, a’ haza közérdekeivel nem el­lenkezik, nemzetiségünknek pedig üdvére van, ’s teljesítői, hisz csük pereiig sem vonakodik. És már ilyeneknek valljuk mi fölebbi ó­­hajtásiokat. Mindkettőre nézve többször elmon­dottuk nézetinket e’ lapokon. Mindkettő mellett majdnem ugyanazon okok szólnak. Kolozsvár, mindent öszszevéve, Magyarország legmagyar­abb szellemű, ’s társadalmi úgy mint politicai te­kintetben kétségkívül második városa. Mint a’ volt Erdélynek fővárosában , itt van a­ kor­mányzó és kormány székhelye, az ország háza ’s egyik levéltára, van nemzeti színháza, itt vannak több hitvallásnak főtanodái, az ország­­gyűlések itt tartattak, a’ főnervesség itt lakik, a­ nemzetiség, tudomány és miveltség kiváló á­­polásban eleitől fogva itten részesült , Erdély kereskedésének egyik fő ereje itt vol­ul át, a’ szabadság, erkölcsök nemesülése, socialis tö­rekvések, ’s mind az, mi szépet és jót M.or­­szág előállitni tudott, itt vert gyökeret előbb, ’s néha még a’ németes és francziás magyar találmány is tős­gyökeresen átmagyaritva, meg­­nemzetesitve sugárzott ki innen mint élet- ’s erőteljes középpontból a­ vidéki többi városok­ba ; ezen kívül geographiai és politicai fekvé­se, népes volta, díszesen béépitettsége, légé­nek frissesége, tisztasága, lakóinak magyaro­san reivelt lelkülete, barátságos vendégszerető természete, történeti nevezetességei ’sat. mind azt igénylik, miszerint az erdélyi kerület szék­városának Kolozsvár jelölődjék ki, a’ köz­igazgatás ezen kerületi orgánumai ide központosittassanak , miszerint ez igazi magyar városnak, mely a’ haladás zászlóját emberi em­lékezet óta legelői lobogtató, mely a’ polit. sza­badságnak csaknem egyedüli menhelye vala e’ kis hazában, mely a’ közelebbi átalakulás ’s nevezetesen az unió kérdésében oly elszántan lépett küzdhomokra, érette oly lelkesedve’s oly nemes önmegtagadással vivőit, ’s kivivatásán oly igaz honpolgárilag örvendett, ’s mely vég­re, a’ fennebbi körülményekből ítélve, a’hegyen inneni anyagi és szellemi erőnek kétségkívül gyapontja ’s hihetően irányadója, a’ jóval na­gyobb idegen elemnek mint eddig úgy ezután is contrapendiuma leend, e’ városnak, mond­juk, unió iránti buzgalmát megbánni oka ne legyen. Mert ismételjük : Kolozsvár minden te­kintetben méltó arra, hogy M. országnak, úgyszólván, második fővárosa legyen. Szintezen tekintetek forognak fen a deb­­reczen-kolozsvári vasútvonalra nézve is. Erdély fiait az egyesülésre, nemzeti magasb érde­keken kívül, jó közlekedési eszközök reménye is sarkalló. A’ bécsi kamarával soha el nem értük volna. Az a’ miénk helyett a’ bécs-glog­­niczi vaspályát épitteté pénzünkön. A’ mi kincs­tárunkból 6 — 7 millió­ért ment évenkint Bécs­­be. Kossuth ’s a’ magyar kormány nem tesz igy, gondolok magunkban, hisz ők e’ nemzet édes fiai, a’ mi bizalmunk teremtvényei. Köl­tenek is az egyetemes ország közszükségeire azokból a’ szép milliókból, de majd állitnak nekünk is egy két vasutat ’s ezek között min­denek előtt azt létesitendik , mely minket a’ királylyal és fővárossal, az ország szivével, a’ nemzet kormányával, a’ t.hozással tesz szoros és sebes egybeköttetésbe. Ám az erdélyi em­bernek még meg vannak az ő ártatlan előíté­letei , meg vannak kegyeletei. Későn fogja ő megszokni , hogy neki a’ világ közepe Buda­pest és nem Kolozsvár. El fog ó menni Testre kétségkívül , ha a’ haza , ha kötelességei hív­ják ; de hogy utat bizonyára Kolozsvár felé vé­nült , hol Mátyás és Bucskay született, hol Báthori István és nagy Bethlen Gábor uralko­dott, honnan őt jól roszsiai háromszáz év óta kormányozták, hol gyermekeit neveltető, hol az 1831-beli események Erdélyt halálálmából felri­asztották, hol végre Teleky,­et nagy barátja a’ népnek utoljára gubermártonkodott (mint a’ szé­kely mondja), elüttünk kétségen kivű­l van. Kétségen kivű­l van az is , hogy Erdélynek a tájon átvonuló kereskedését más irányba csa­tornázni majdnem feltetlen; hogy a’ ki a’ van­ Erdélyt, e’ kis második iletvetziát látni óhajt­ja, a’ Királyhágót meg a’ Körös partját veen­­di irányadóul ’s legelsőbben azon várost tekinti meg, mely a’ magyar nemzet és ki­rályi szék érdekében oly nagylel­kűen resignált, oly magasztosan gondolkodó tudott lenni, s az unió, e’ szent , ez országos érésért magán érdekei­ről, fényes jövendőjéről oly nemesen lemon­dani bírt. Ide járul még azon körülmény is, misze­rint az uniónak valódi értelme valóban csak ak­kor lesz, hahogy mi it édes hazánk fiaival mentői gyakoribb, könynyebb és gyorsabb köz­lekedésbe jöhetünk; már­pedig ez az eddigi kö­rülmények közt sel­etlen. A­ Pesti Hírlap jan. 4-iki számában igen helyesen fejezi ki e’ te­kintetben*­ állásunkat. Indítványozván ugyanis, hogy a’ pest-fiumei vasútvonal mellett , unió fejében a’ debreczeni és aradi vonal is hala­déktalanul megindiltasnék ’s legalábbis Erdély ime két kapujáig mentői előbb el vitessék : kép­zelhetjük — igy szól — erdélyi véreink szomorú helyzetét s a’ leverő be­nyomást, midőn szép tájakról pom­pás utakon a­z a­l­f­ö­l­d ú­t n­é­l­k­üli si­vatagjához eljutnak ’s naponkint kínlódnak a’ sik­­sár- és viz­ tenge­ren, mig végre a’ szolnoki vasút szenvedéseiket elfeledteti. És ez va­lóban úgy van. Csak a’ tudja eme sivatagoko­­n a utazás ezerféle kellemetlenségeit, ki Erdély­ből , ezen az egyetlen Küküllőmegyét kivéve , mindenütt jó köuttal biró , szelíd népű kis or­szágból jő , és látja, hogy azon utat, mit Ko­lozsvártól Váradig egy nap alatt tett, innen Pest felé két-három nap is alig teszi meg. Mi tehát a’ Pesti Hírlap indítványát az ö­­röm és testvériesség értelmével ü­dvezelvén ’s azon kevés módosításai, hogy a’debrecze­ni vonal Várad felé egyenesen Ko­lozsvárig hozassák, magunkénak, az er­dőn inneni Magyarország óhajtásának is vall­­ván, szerényen kérjük magas kormányunkat ’s jelesen a’ közlekedésügyi ministerséget, mél­­tóztassanak eme kérésünkre figyelmezni, ’s Er­dély fiait, uj polgártársaikat institutioik egyéb áldásain kivű­l ezen vasútvonal mentelelőbb lé­tesítése örömében is részeltetni. N­em lehet azt felszámitni, menynyire megnyerné népünk sőt az unió utalkodott elleneinek is rokonszenvét oly institutiok, oly javítások életbeléptetése, melyek az eddigi kormány alatt és formák kö­zött nálunk agyrémeknek, utópiai ábrándoknak tartottak. Ilyen volt pedig a’ vasutak kérdése. Okainkat, mik a’ debreczen-várad-kolozs­­vári vonalat minden mások fölött sürgetővé, ’s a’ már törvényleg egygyé lett két országra néz­ve legtöbb előnynyel bíróvá teszi, az Erdélyi Hivailó múlt és jelen évi számaiban a’ kérdés technik­ai ágán kivű­l bőven elmondottuk, azóta ez iránt is volt alkalmunk meggyőződni: a’Kö­rös partján oly szépen béhozhatn­ azt Erdély­be, mintha csak paradicsomba jóne az erd­mn. Váradtól egész Kolozsvárig egy-két sziklazu­­zásra, meg egy pár hegy bevágásra van szük­ség csak, ’s a’ két hon a’ szó egész értelmé­ben egyesülve, érdekeik tökéletesen öszszeol­­vadva lesznek. Mindezekből kettő foly : egyik, hogy a’ kik az arad-udvarhely­i vagy szathmár-déz­i

Next