Vágóhíd, 1925 (12. évfolyam, 3-44. szám)

1925-04-09 / 13-14. szám

16. oldal kerülte el az apai pofonokat, hiába mondta, hogy bebizonyítja, hol volt. Az apa már tudja, h­g­y hol volt a leánya ? A nagybányai István szállóban. Még van egy feltűnő nő­hírem. De e tekintetben kérem Önöket legyenek diszkrétek, mert az ügy is diszkrét. Messziről jött egy leány — így kezdő­dik a mese — Sigheten élő rokonai meglátogatására. Itt találkozott hosz­­szabb keresés után egy férfivel, aki most védelme alá helyezte. A nevet nem árulhatom el, Sigheten úgyis tudják, még a verebek is azt csiripelik, hogy „nem vagy legény Franci“. A komolyabbik közlemény jelenleg az, hogy Pável Constantin, sigheti ár­vaszéki elnök, a sigheti társaságok ked­velt tagja nőül vette a Kovács színtár­sulat primadonnáját, F­ajk Rózsit, aki most a színészkedést felcserélte a házas­élettel. A napokban mondták ki Pável régi házasságában a válást a sigheti törvényszéken, Fajk Rózsi pedig bú­csút intett a színpadnak, az őt rajon­gásig szerető szatmári publikumnak és a kollégáknak. Már nem Fajk Rózsi, a primadonna, hanem Pável Constantinné, a feleség ... Nem fogom untatni még a „Vá­góhidat“, ha megírom még, hogy az egyik bank — mit tudom én, tán túl az operencián, megkapta a deviza­­autorizációt, amit elvettek tőle. Most visszakapta. Cherchez la femme . . . ami annyit jelent, hogy a bankban egy feleség fél nyereség. Több inni­valóm nincsen. Akvizi­­tőrünk még mindig nem volt a szék­gyárban (Igazgató: Herschkovits Ábra­hám) pedig ott nagy szenzációk vannak. Az egyik igazgató de genere Szegedy elvált a feleségétől, megvált a szék­gyártól, furcsa körülmények között, alig tudott kimászni a bajból és az ország­ból. Most Budapesten tartózkodik, két szék között a pad alatt. ... Más újság nincsen. Petrozsényi Íznél Kedves „Vágóhíd“­­ (Petroseni, április 2.) E héten is­mét nem számolhatok be hajmeresztő szenzációkról, csendes a Zsilvölgye, tudja Isten, talán az emberek már be­lefáradtak mindenbe s hagyják a dol­gokat menni magától. Egyedül emlí­tésre érdemes dolog talán a helybeli mészárosok sírása üzletük tönkreme­netelén. A nyomasztóan nehéz „gazda­sági viszonyok“ mindenhol általános pangást idéztek elő, a petrosényi ke­reskedők és iparosok azonban végső kegyelemdöfést kaptak egy regáti kon­zorciumtól, mely mintegy éve alakí­tott meg „Consumul Muncitorim­ei din Valea Ziului“ néven egy szövetkezetet, mely áraival általános megrökönyödést keltett a petrosenii kereskedők és ipa­rosok körében. Mindent aránytalanul olcsóbban árul, húst például 50°/0- kal olcsóbban, mint a petrosenii mészáro­sok, pedig szakértők állítása szerint bebizonyíthatóan ráfizet erre a konku­renciára. A versenyből végeredmény­ben a munkások jönnek ki jól, akik olcsón jutnak hozzá élelemhez, a mé­szárosok viszont sírnak, hogy teljesen tönkreteszik őket. ... A színészek elmentek és bizony, azóta még nagyobb a csönd a Zsil­­völgyében. Olyan csönd van, hogy az ember még a suttogást is meghallja. És azt suttogják, hogy romlanak az er­kölcsök nálunk is . A fiatal lányok zsurjait ma inkább szerelmi kluboknak lehet nevezni — olyan dolgokról esik ott sűrűn szó. És ha még csak szó esnék ... De több a szónál . . . Mi újság még? Petrozsény nagy sportváros s most egy sportlapot grün­­dolnak. Sok szerencsét hozzá! De a sportlap is kaphat gólt! (l. s.) Vágóhíd

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék