Vágóhíd, 1926 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1926-05-16 / 20. szám

Vágóhíd juttat sok szegény kis­polgárt a város lakói közül. A város polgársága annál jogosul­­ban reméli most ennek a követelés­nek teljesítését, mert a város jelenlegi p­olgármestere is azok között volt a magyar éra alatt, akik lehetetlennek tar­­ották, hogy ez a tűzfészek továbbra is r­ veszedelemmel fenyegesse a város lakói­énak értékeit és azokat az alkotásokat, m­imelyek egy teremtő szellem zseniáli­­asását dicsérik. Mert arra nem kell tekintettel lennie a sí­városnak, hogy a kitelepítés sok milliót­­igényel. A petróleumfinomító brilliáns leereszkedési politikája hamarosan ki­heveri ezt a költséget. De meg kell vé­­tenenie a tanácsnak a város és a pol­gárság javait s azt az értéket, amely v v­gy szerencsétlenség nyomán robbanás, vagy kár áldozatául esne. Ezt a kérdést sesem szabad tovább elodázni, mert a előismeretet terhelő felelősség gyors cselekedetet vár azoktól, akiknek a hi­­vatalos kötelesség gyakorlásával a város p­olgárainak javait kell megvédeniük. különös mérlege (Timişoara, május 14.) A temes­­vári „Turul“ cipőgyár 1925-ben kiadott mévlegéről az ország sajtójában egye­­s­ül a „Vágóhíd“ írt kritikát, a napi­­­sajtó csupán az igazgatóság által ki­­dott mérleget tartotta szükségesnek — négyszögcentiméterenként jól fes­­zámítva — leközölni. Néhány nappal­­előtt ismét megjelent egyes lapokban „Turul“ új mérlege, melyet azonban most már egy nagy és tekintélyes buda­pesti közgadasági lap, a „Pesti Tőzsde“ s érdemesnek tartott kritikával kísérni. A „Pesti Tőzsde“ legutóbbi számában 17 oldal ugyanis a következőket írja a „Turul“ mérlegéről : Miért nem Hazii magyar részvényeseivel mérleget a temesvári „Turul“ cipőgyár Több mint 127 milió lejjel tartozik a vállalat A „Turul“ cipőgyár, amelynek részvé­nyei tudvalevőleg a budapesti tőzsdén is je­gyezve vannak, május 15-én tartja Temesvárott rendes közgyűlését és a mérleget néhány román lapban közétette. Arról azonban nem gondos­kodott, hogy a magyar részvényesek is tudo­mást szerezzenek a vállalat mérleg szerinti helyzetéről, noha a részvény a budapesti tőzsdén van jegyezve. Pedig úgy a mérleg­számla, mint az 1925 december 31-én lezárt nyer­eség-veszteségszámla adatai meglehetősen érdekesek. A vagyonoldalon a fiókraktárak be­rendezését 2 és félmillió lejjel szerepeltetik, a nyersanyag-, félgyártmány- és készárukészle­tet pedig közel 84 millió lejre becsülik, míg a fiókraktárak készleteit 27 millió lejre taksálják. Hitelezők és elfogadványok címén 125.712.000 lejt vettek fel a mérlegben ugyanakkor, mikor a vállalat részvénytőkéje 30, tartalékalapja pe­dig 12 millió lej. A több mint 44 millió lej bruttó nyereségből tiszta nyereség címén mind­össze 9­6 millió lejt mutat ki az 1925. évre a „Turul“ cipőgyár. Hogy ebből az összegből az igazgatóság javaslatára a közgyűlés milyen összegű dividenciát fog engedélyezni, azt egy­előre nem tudják a „Turul cipőgyár rész­­­­vényesei. Mindenesetre kiváncsiak vagyunk a „Turul“ cipőgyár válaszára.­ ­Pinceváltók(( sikkasztások, csalások tömege a székelykereszturi takarék­­pénztárnál­­ V .­­Székelykeresztur, május 14). Rész­letes és alapos tudósítás jelent meg a Vágóhíd május 2-iki számában „A Szé­kelykereszturi takarékpénztár ügyéről melyet most néhány adattal egészítünk ki. Megjegyezzük, hogy közelebbről újabb adatok birtokába fogunk jutni s akkor módunkban lesz a teljes igaz­ságra rávilágítani a kapaszkodó, de lebukott kis székely bank ügyében. Mindenesetre jellemző, hogy egyedül

Next