Ellenőr, 1928 (15. évfolyam, 1-25. szám)

1928-03-04 / 5. szám

nem állíthatnak ki. Dr. Schmidt felkereste az ügyvédet s miután megyőzödött arról, hogy csak­ugyan ő vette ki az állampolgár­­sági okiratot, feljelentést adott be ellene az ügyvédi kamaránál. A marosvá­sárhelyi ügyvédi ka­mara fegyelmi választmánya meg­vizsgálta az ügyet s hónapok után hozta meg döntését, amelynek sú­lyossága általános meglepetést kel­tett Marosvásárhelyen. A fegyelmi választmány írásbeli megdorgá­­lásra ítélte dr. Telegdy Istvánt, szó­val ez elsőfokú dékáni intés helyett a másodfokú büntetést alkalmazta, az írásbeli dorgálást. Ez annál fel­tűnőbb, mert dr. Telegdy István vá­lasztmányi tagja a kamarának, egyike a legjobban menő irodája van Marosvásárhelyen s egy nagy bank ügyésze. Dr. Telegdy István természetesen nem nyugodott bele a­ fegyelmi választmány ítéletébe, hanem azt­ megfellebezte a Cassa­­tie-hez. Marosvásárhelyen élénken pertraktálták az esetet, amelyről azonban egyetlen lap sem emléke­­zett meg.__________________________ • • Román, angol, francia, német, ma­gyar fordítások, levelek­­(­cégieknek hó­napra­), kérvények, periratok, tudomá­nyos, közgazdasági, irodalmi, műszaki cikkek. Másolások, sokszorosítások. Dr. Mandel, Str. Ratiu (Kötő­ u.) 3. Telefon: 811. Sebesi Samu, mint szerkesztő * A kedves, öreg Sebesi Samu bátyánkat, aki közel egy félszázada él Kolozsváron, irt évtizedekig dör­gedelmes ellenzéki vezércikkeket, mindig jóindulatú szinikritikákat,, nem csípős tréfákat, irt népszín­műveket, novellákat, megjelentek könyvei, dolgozott pesti lapoknak s minden itt megjelent úgynevezett szépirodalmi lapnak, végre felfe­dezték húsz és huszonötéves kolle­gái, rendeztek neki valami jubi­leumfélét s megállapították róla, hogy ő is író s ő is hozzátartozik Erdély lelkéhez. Nem tudom, hogy történt meg ez a csoda, hogy a sze­rény és kedves öreg írót, aki most a Minorita­ utcai kis házikóban havi 1000 lejért isteni nyugalom­mal korrigálja az „Ellenzék“ iro­dalmi mellékletére szabadított titá­nok írásait s akinek egyedüli pasz­­sziója, ha kortársával, a szintén el­felejtett Váradi Miklóssal, az egy­kor bokrétáskalapu bonvivanttal napsütésben sétálhat a kolozsvári nagytemplom körül, mondom, nem tudom, nem értem, hogy történt­­ meg az a csoda, hogy Sebesi Samut­­ is észrevették, sőt mostanában még az Írásait is közüik Samu bácsinak. Nem nagyképű, értelmetlen mon­datokból összerakott Írásművek­­ azok, melyeket Samu bácsi öregkő­ ilj büsít és enerem! Szives pártfogást kér Dolom­jl­y Sándor tulajdonos. A főtéri üzletemben teljesen újonan berendezett büffét és éttermet nyitottam, kitűnő konyha, vá­lasztékos hideg büffé és elsőrendű italokkal felsze­relve. Étkezés minden időben.

Next