Ellenőr, 1930 (17. évfolyam, 1-20. szám)

1930-05-18 / 10. szám

minden erejével hasson oda, hogy a für­dővállalat legalább is a meleg- és láp­fürdőt, továbbá a kur­szalont minél előbb építse fel. Ezáltal Borszék-fürdő új életre kelne, biztosítva lenne jövője, enélkül ellenben fokozatosan halad a pusztulás felé, mely árnyékát máris elő­revetette.“ Erre a rajdkívül szerény hangú levél­re csak az a megjegyzésünk, hogy a ma­gyar sajtó jobban felfigyelhetne arra, ami Borszék-fürdő körül történik, mert még­sem­­lehet hagyni, hogy ezt a szé­kely vagyont egy társaság spekulációja teljesen tönkretegye. A rendelő gyógyszerész*) Idegen városban voltam egy beteg barátomat meglátogatni. Nem sokkal érkezésem előtt volt ott kezelő orvosa, kinek rendelvényét én vittem el a közeli gyógytárba elkészíteni. Forrá­­zatról volt szó. Míg a gyógyszerész a recept elkészítésével foglalkozott, csendesen félrehúzódva leültem egy székre s napilapot olvastam. Várakozásom ideje alatt meglehe­tős élénk forgalom bonyolódott le s mint ismeretlen és orvos, érdekes meg­figyeléseket gyűjthettem a „kézi el­adás“ közelebbi megismerésével. Nem történt tulajdonképpen semmi „törvénybe ütköző“, nem is szolgálta­tott ki a gyógyszerész „keresztes“ szert és mégis úgy érzem, helyes lesz észrevételeimet általános érvényű mn­egjegyzésekkel kísérve közreadni, hozzájárul az orvosi és gyógyszerészi kar párhuzamos működésének kimé­­lyítéséhez, a kölcsönös megbecsülés emeléséhez s ami a legfontosabb, a közönség helyes irányú felvilágosítá­sához. Mi is történt még én mint ismeret­­len várakoztatns? Nem túlzás az állí­tásom, ha az eseményeket azzal regisztrálom, hogy a gyógyszerész úr valóságos poliklinikai rendelést tar­tott. Egyetlen egy esetben sem hallot­tam, hogy a baját elpanaszolót és gyógyszert meg tanácsot kérőt —■ orvosi vizsgálatra utasította volna, adott mindenkinek. Az ellen ugyan kinek lehetne pa­nasza, ha valaki aspirint, medve­­szőllőb­eát, kámforos bedörgölőt, vagy hasonlót kér s kap amit óhajt. De az már mégis csak különös volt, hogy egy jobban öltözött egyén gyomorpanaszaival a gyógyszerészhez megy valami gyógyszert kérni s erre a gyógyszerész valóságos kórelőzmény kikérdezésébe fog, a tüneteket kérdi s 5 percnyi vallatás után, a szenvedő­nek összeállít egy szert, ellátja pontos utasítással s aztán nyomatékosan megjegyzi, hogy ha a szer nem hasz­nálna, akkor jöjjön vissza s egy erő­sebben ható szert is fog adni__vagyis visszainvitálja és kecsegteti a segítés lehetőségével. Nem más ez, mint egy­szerű kuruzslás, ami talán még a gyógyszerésznek sem megengedett s nem illő hozzá. Nem az a kifogás tárgya, hogy a kézfeladásban megengedett szereket a hozzáfordulók kérésére kiadja, hanem az, hogy valóságos orvosi konzultációt tart s ez a gyógyszerészi erkölcsbe is ütköző. Volt tudomásom, hogy egy gyógyszerész a szó teljes értelmében *) Az alábbi, a nagyközönséget is érdeklő cikket dr. Schmidt Béla kiváló marosvásárhelyi orvos írta a „Praxis Medici“ c. orvosi szaklapba, onnan vet­tük át.

Next