Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1952. február (7. évfolyam, 10-17. szám)

1952-02-07 / 11. szám

9 A tatai Állattenyésztési és Növénytermelési Technikum jó szakembereket nevel mezőgazdaságunk számára A tatai Állattenyésztési és Növény­­termelési technikum 1950 október 9-én nyílt meg, vármegyénk egyetlen mező­gazdaságii szakirányú középiskolája. Technikumunk a vármegyében rövide­sen az élenjáró középiskolák közé küz­­dötte fel magát, mivel két év alatt igen jelentős politikai, gazdasági és kulturális működés­t fejtett ki. A Sza­bad Föld Téli Estéken, természettudo­mányos előadásokon és a különböző tömegszervek által rendezett kulturá­lis megmozdulásokban állandó műkö­dést fejtett ki. Emellett az intézet falain belül ko­moly oktató és nevelő munka folyik. A technikum az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, valamint a kü­lönböző kísérleti (tudományos) gazda­ságok részére neves állattenyésztő (zootechnikus), növénytermelő (agro­­nómus) szakembereket. A technikum­ban Vili . általános iskolát sikerrel végző, testileg és szellemileg egyaránt kiváló és vezetésre alkalmasnak mu­tatkozó tanulók nyernek felvételt. A tanulmányi idő jelenleg három év. A tanulók tanulmányuk első évében fő­leg az alapismereteket szerzik meg. A magyar és orosz nyelven, továbbá a történelmen kívül különösen biológiát, mezőgazdasági kémiát, matematikát, fizikát és főleg mezőgazdasági gép­tant tanulnak. Ezek az alaptárgyak te­szik lehetővé, hogy a tanulók a követ­kező éveikben alaposan megismerjék az állatok és növények szervezetét, élet­­e­működését. Csak ezen ismeretek meg­szerzése után mélyülhetnek el a rész­letes állattenyésztés és növénytermelés egyes kérdéseiben. A nagyüzemi szo­cialista gazdaságok különös igényt tá­masztana­k a korszerű üzemszervezés, irányítás, vezetés és tervezéssel szem­ben, éppen ezért az utolsó évben az üzemszervezéstan fontos tantárgyat ké­pez. A technikum nagy gondot fordít arra, hogy a tanulók alaposan meg­tanulják az állattenyésztési és növény­­termelési ismereteknek a gyakorlatban történő helyes alkalmazását is. Ezt a célt szolgálja a technikum mintegy 1500 kat. hold kiterjedésű tangazda­sága. A tangazdaság igen alkalmas arra, hogy a megfelelő zootechnikai és agrotechnikai készségek megszer­zése mellett, gyakorlatot szerezzenek az állattenyésztés és növénytermelés üzemszervezési munkáiban is. • A tanulók látókörének, szaktudásá­nak szélesítése és elmélyítése érdeké­ben az igazgatóság gondot fordít arra, hogy tervszerűen rendezett tanulmányi kirándulások segítségével megismer­hessék az ország legkiválóbb állat­­tenyésztő és növénytermelő üzemeit és hogy saját maguk győződjenek meg a szovjet zootechnika és agrotechnika alkalmazásának kiváló eredményeiről. A tanulóik kényelmesen berendezett tanulóotthonban nyernek elhelyezést. Az állandó tanári felügyelet, a napi­rend pontos betartása, az iskolában uralkodó rend és tisztaság, a tudatos munkafegyelem kialakításának legbiz­tosabb záloga. A reggeli torna, mosa­kodás, majd a bőséges reggeli — napi ötszöri étkezés van — után az egyes osztályokban megkezdődik a tanítás. Eigty órakor ebéd és délután 3 órai ta­nulási idő után pedig szabadifoglalko­zás következik. A különböző szakkörök bő lehetősé­get nyújtanak az egyes tudomány­ágakban való elmélyülésre. A sport­köri órák pedig a mezőgazdasági pá­lyához szükséges erős, egészsé­gi­ s és munkabíró szervezet kialakulását­ se­gítik elő. A tanulás mellett bőven jut idő nemes szórakozásokra és iskolán­­kívüli működésre is. A végzett tanulók legnagyobb része mint zootechnikus, agronómus nyer be­osztást a különböző állami, vagy ter­melőszövetkezeti gazdaságokban. Azok a tanulók, a­kik tovább folytatják tanul­mányaikat, az Agrártudományi Egye­tem bármelyik karára (állatorvosi, erdőmérnöki, kert- és szőlőgazdasági stb) beiratkozhatnak. Nehéz, felelősségteljes, de szép fel­adat vár a technikum végzett ta­nulóira. Elsősorban nekik kell a mező­­gazdaság elmaradottságát felszámolni. Munkájuk jelentőségét semmi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy fel­emelt ötéves tervünk 27.000 technikus kiképzését rendeli el. Tanulóink vidá­man és lelkesen készül­nek fel erre a munkára, mert tudják, hogy az ő fel­adatuk felépíteni, a virázsizó szocialista kiszélesíteni azokat nagyüzemi gaz­daságokat, melyekből az ország füg­getlenségének, békéjének és fokozódó jólétének forrása fakad. VHI-Os fiúk, lányok jelentkezzetek! Technikumunk szeretettel vár benne­teket! " Baboss István igazgató Már csak pár hét vá­laszt el bennünket már­cius 9-től. Ez a nap né­pünk bölcs vezetőjének, tanítójának, az úttörők legjobb barátjának, Rákosi Mátyás pajtás­nak a születésnapja. Ha széjjelnézünk or­szágunkban, látjuk, hogy minden gyár, minden község, minden szövet­kezet dolgozói készül­nek e nagy ünnepre. Minden dolgozó igyek­szik előirányzott mun­káját elvégezni, munkafelaján­lsokat sőt tesznek. Ezekkel a cse­lekedeteikkel végtelen hálájukat, szeretetü­ket és jókívánságaikat feje­zik ki Rákosi Mátyás pajtás iránt. Most fordítsunk egy kis figyelmet az isko­lákra. Vájjon az úttörő pajtások is készülnek drága pajtásunk szüle­tésnapjára? Igen. A pajtások nagy buzga­lommal és lelkesedéssel készítik ajándékaikat a nagy napra. Mi, az esz­tergomi József Attila AJÁNDÉK általános iskola úttörői is ki akarjuk fejezni szeretetü­nket. Elhatároz­tuk, hogy lábtörlőket készítünk háncsból. Az­óta is szorgalmasan fo­lyik a háncs­gyűjtés. Ez a csapat egyk munká­ja. Ezenkívül minden raj, minden őrs és min­den szakkör készít aján­dékot. Az orosz szak­kör például egy nagy albumot készít, melyben a szovjet nép életét szemlélteti. Tudjuk, hogy ezek az ajándékok tetszeni fognak Rákosi pajtásnak, mert nsak a gyerekeknek azok­a keze munkáját dicsérik, akiket ő nagyon szeret. Minden tanuló túl akar tenni társán, nagyobb és szebb ajándékot akar készíteni. Legjobban azon fáradozunk, azonban hogy a tanulmányi színvona­lat a lehető legmaga­sabbra emeljük. Az első rajban például az egyik pajtás év eleje óta na­gyon rossz jegyekre fe­lelt. Egyesei és kettesei voltak. Társai azonban nem nyugodtak bele és fáradhatatlanul segí­tették pajtásukat és buzdították jobb tanu­lásra. A fáradságos munka nem volt hiába­való. Ma már ennek pajtásnak is négyesei és a ötösei vannak. Iskolánk tanulói így, közös mun­kával teljesítik felada­tukat, készülnek Rákosi pajtás születésnapjára, így do­gozunk együtt a felnőttekkel és egyesült érővé, kainkat visszük ajándé­Rákosi pajtás­nak. A mi munkánk most még kicsi ugyan, mert kicsinyek vagyunk mi magunk is, de mire nagykorú építői leszünk a szocializmusnak, óriá­sivá fejlődik munkánk értéke is. Hogy ezt el­érjük, már most meg kell szoknunk a becsü­letes munkát. Megszok­juk, mert ez a legna­gyobb ajándék, amit Rákosi pajtásnak ad­hatunk. PINTER KLÁRA ÚttÖ­ Ö. HEVERŐ KINCSEK „Gazda Géza körültekint a Rákosi Művek acélhengermű-műhelyeiben és ezzel regénye, megindul a hulladék, a selejt életre kel a holt anyag .A­­kincs, ami tegnap a szemétbe került. Egyetlen tett ezer újat vált ki, hatal­mas mozgalommá növekszik, a béke­harc új fegyvere lesz.’* így kezdődik az Országos Béke­tanács „Heverő kincsek” című leg­újabb képes-szöveges kiadványa. És amint belefeledkezünk az érdekes szö­vegbe, a Gazda-mozgalom nagyszerű eredményeit ábrázoló képek szemlélé­sébe, magunk is kincs birtokába jutunk: megtudjuk, milyen végtelenül sokat jelent önmagunk, népgazdasá­gunk, békénk szempontjából ez a leg­újabb anyagtakarékossági mozgalom. Mert ki gondolná, hogy 100 kiló alu­­miniumhulladékból 400 darab főző­edényt készít iparunk? Ki hinné, hogy, 100 kiló vörösrézhulladékból 3600 mé­ter hosszú villanyvezeték készül, ame­lyen melegítő áram fut a tegnap még sötétben élő falvak felé? Ki számolt volna azzal, hogy ha Budapest ös­­­szes háztartásaiban havonként csak fél kilogramm ócskavasat gyűjtenek össze, ebből havonta 600 új traktort, vagy 125.000 tízliteres vedret tudnak előállítani. És folytathatnánk a felso­rolást: egy vagon papírhulladékból 417.000 példány folyóirat, egy vagon bőrhulladékból 7000 pár kesztyű, 7000 pár cipőfelsőrész, 5000 pár csizma­bélés, egy vagon rongyhulladékból 90 mázsa kátránypapír és 13.500 méter hosszúságú rongyszőnyeg készül. A Gazda-mozgalomban rejlő óriási lehetőségeket és a mozgalom eddigi sikereit ismerjük meg a szép kiállí­tású, tartalmas és mindenképen igen­ hasznos kiadványból. Komárom megyei DÓS GŐZÜK UP­JA HÍREK A KOMÁROM MEGYEI JÁRÁSBÍ­RÓSÁG Szűcs Gábor nagyigmándi kulákot, mivel 1951. első negyedévi 102 liter tejbeszolgáltatási kötelezett­ségének nem tett eleget, utólag azon­ban a hiányból 80 litert beszolgálta­tott, négyhavi börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre és a közügyektől egy évre való eltiltásra ítélte. * AZ ESZTERGOMI JÁRÁSBÍRÓ­SÁG Juhász István csévi lakos, ipari kulákot, mivel 1950. évi beszolgálta­­tási kötelezettségének nem tett eleget és a zár­ alá vett 100 kilogramm sú­lyú sertését levágta, nyolchavi bör­tönre, 1000 forint pénzbüntetésre, 2000 forint részvagyon elkobzásra és a közügyektől való eltiltásra ítélte. * KLIMANOV ALEXSZZEJ ESZTER­­GOMI LAKOS 90 kilogramm súlyú sertését engedély nélkül levágta, ezért a bíróság 2000 forint pénzbüntetésre és 50,4 kilogram­an hús elkobzására ítélte. Török Lipótné nyergesújfalui la­kos egy 100 kilogramm súlyú sertés engedély nélküli levágásáért 2000 fo­rint pénzbüntetést kapott. ★ A DOROGI ERŐMŰBEN a külön­böző tanfolyamokon komoly tanulás­sal vesznek részt az üzem dolgozói, aminek bizonyítéka a most lezajlott villamosműkezelői tanfolyam, melyen 24 fő vizsgázott. Az átlageredmény 4,2, mely országos viszonylatban a ha­sonló tanfolyamok között legjobbnak bizonyult. az KUKOLA MIHÁLY CSÉVI LAKOST 3000 forint pénzbüntetésre, 5000 fo­rint erejéig terjedő vagyonelkobzásra és a közügyektől való eltiltásra ítélte a bíróság, mert terménybeszolgálta­­tási kötelezettségének nem tett eleget . A TATABÁNYAI BÁNYAIPARI AK­­N­ÁSZ KÉPZŐ TECHNIKUM DISZ- szervezete jó munkát végzett a tanul­mányi eredmény emelése érdekében. A negyedévi 3,12 százalékról félévre 3,39 százalékra­ emelkedett a átlag. A legjobb eredményt tanulmányi a III/a. osztály érte el. Átlaga 3.88 század. Dicséretet érdemelnek a 111./b. osztály tanulói is, akik a negyedévi 2.97-ről félévre 3.42-re javítottak. Itt az osz­tály DISZ-vezetősége különösen jó munkát végzett. Kiemelkedik Izing An­tal tanulmányi felelős jó munkája, aki nem egyszer mondott, kemény kritikát a hanyagok és rosszul dolgozók ma­gatartásáról, megdicsérte az élenjáró­­kat és ő maga szorgalmasan tanul. Az aknászképző­ technikumban ma kitűnő­, jeles- és jórendű tanulók szá­a­ma 109,44 százalék. 1952 február 7. olvasóink írják Jó nevelőmunkával a Lábatlani Vasbetonban is meg lehet szilárdítani a munkafegyelmet A Lábatlani­­ Vasbeton dolgozója és a Komárommegyei Dolgozók Lapja legújabb levelezője vagyok. Ez az első levelem a laphoz. Léránt György elv­társ, régi levelező, biztatására hatá­roztam el, hogy ezután a sajtóhoz írt leveleimmel is segítem üzemünket terv teljesítéséért folyó munkájában,a Üzemünkben mostanában kicsit nyo­mott a hangulat — a lógósok körében. Január hó 22-én összeült a társadalmi bíróság és ítélkezett Smőle János munkatársunk felett. Smőle János 28 napon keresztül igazolatlanul távol maradt munkahelyétől. Ezzel akadá­lyozta tervünk végrehajtását, becsapta munkatársait és kárt okozott magá­nak, családjának és egész népünknek. A társadalmi bíróság úgy döntött, hogy Smőle János ügyét átadja az ügyészségnek és ott feleljen majd el­követett bűnéért. Meg kell mondanom, hogy Smele János helytelen magatartása és üze­münk sok dolgozójának a munkához való helytelen viszonya a pártszerve­zet és a szakszervezet helyi vezetősé­gének hiányos munkájára vezethető vissza. Ha ezeknek a szerveknek a vezetői többet foglalkoztak volna munkatársakkal, megmagyarázták vol­n­­a, hogy a hiányzott napok számát, ha összeadjuk, 1951. évi tervünk tel­­jesítéséhez éppen elegendő lett volna ezeknek a munkanapoknak a száma. Én tudom és biztos vagyok benne, hogy türelmes felvilágosító, és ne­velő munkával a munkafegyelem lazí­­tóinak számát lehet csökkenteni, sőt az igazolatlan hiányzásokat telje­sen ki lehet küszöbölni. Szeretném, ha párt- és tömegszervezeti vezetőink is világosan látnák, hogy kommunista neveléssel a ma még ingadozókból erős, öntudatos dolgozókat lehet ne­velni. Sete László cement­adagoló, levelező. Az Esztergomi Sportárutermelő Vállalat szociális felelősének is kötelessége a beteg munkás látogatása A Lábatlani Vasbetonipar dolgozója, jelenleg az Esztergomi kórház lakója vagyok. Rövid 24 órája vagyok a kórházban életemben először. (61 éves vagyok.) Ma beteglátogatási nap volt, sokan keresték fel hozzátartozóikat, akarat­­lanul figyeltem fel egy beszélgetésre és így jöttem rá arra, amit most meg­írok, mert helytelennek tartom. Az Esztergomi Sportárutermelő vállalat egyik dolgozója négy hete fek­szik itt a kórházban. Ez alatt az idő alatt sem munkatársai, sem a gyár veze­tősége, sem pedig a szakszervezet részéről nem kereste fel senki. A munka­társak látogatása magánügy, de az már nem magánügy, hogy a gyár szociális felelőse felkeresi-e a beteg munkatársat, érdeklődik-e hogy­ éle, állapota felől. Nem magánügy azért, mert én úgy tudom, hogy a szociális felelősnek ez a kötelessége. A beteg ember rendkívül érzékeny, mindenre reagál. A külvilág érdek­lődése elősegíti a gyógyulását, az a tudat, hogy munkatársai, üzemének vezetősége, szociális felelőse érdeklődnek hogyléte felől, csak sietteti a gyó­gyulást. Ezt tudni kellene a Sportárugyár — elsősorban — szociális felelő­sének. Nagyon szeretném és örülnék annak, ha levelemet elolvasnák azok, akik­nek szól és gondolkodnának rajta. Nemcsak az említett gyár szociális felelő­séhez szerettem volna szólni, hanem mindazokhoz, akiknek megyénkben hasonló a feladata, kötelessége. A Sportárugyár szociális felelősének csak annyit: jobb későn, mint soha. Sálzer József, Esztergom Közkórház. Belgyógyászat, 11. szoba. A NAGY TITOK Howard Buffett, a Nebraska állam második kerületének képviselője — nyilván népszerűségi vágyból — „szenzációs" levelet írt a lapok szer­kesztőségeihez. A képviselő a levélben közli Hillenmacher tengernagynak, az FBI akkori vezetőjének három évvel ezelőtt előtte elhangzott kijelentéseit. Miért csak ilyen hosszú idő után? Az amerikai kém- és titkosszolgálat akkori tájékozott vezetőjének nyilatko­zata ugyanis 1948 tav­aszán „nem a nyilvánosság számára" történt. Ha a nyilatkozat akkor kitudódott volna, a tengernagy aligha úszta volna meg ép­ bőrrel. Mert milyen „képtelenségeket" is mondhatott három évvel ezelőtt az amerikai kémek teljhatalmú főnöke? Az amerikai fegyvergyárosoknak még elgondolniuk is rémes: a terr­ernagy merészen kijelentette, hogy „a Szov­jetunió a jelek szerint belátható időn belül nem szándékozik támadó hábo­rút indítani". Az elmúlt három év eseményei ugyan igazolták a kémfőnök kijelenté­sét, de képzeljük el, mi történik, ha ez a kijelentés abban az időben nyilvá­nosságra kerül. Egyszeriben nevetsé­gessé vált volna az amerikai imperia­listák „védekezési terve". Az USA kormánya bizonyára nehezen tudta volna elfogadtatni az általános had­kötelezettségről szóló törvényt. A levél rávilágít arra, hogy még maguk az amerikai vezető körök sem he­sznek az állítólagos szovjet támadás veszélyében. Aljas háborús terveik ér­dekében azonban szükségük van az uszításra,­ hogy valamivel igazolják fegyverkezési hajszájukat s az agres­­­szív tömbök létrehozásának politiká­ját. A világ közvéleménye előtt azonban nem jelentenek titkot a Szovjetunió békés szándékaira vonatkozó „titkos értesülések”. Trumpsnék nem tudják ,,jönnek az oroszok" felkiáltással rab­igába dönteni a népeket, akik tisztán látják, hogy a veszedelem nyugaton rejtőzik... Sőt, nem is nagyon rejtőzik... Tarthatatlan az oroszlányi posta munkája tarthatatlan munkájára. Hogy milyen ez a munka, beszél­jen­­ róla pár kon­krét eset. 1952 január 23-án, délután 13.30 perckor adtak fel Tatabányán egy táviratot Oroszlányra, halál­esetből ki­­folyólag, Eszes Károly elmére. A táv­iratot 1952. január 24-én délután 14 órakor kapta meg. Úgy látszik igen messze van Tatabányától Oroszlány és ezért kell egy táviratnak teljes 24­ óráig menni. Szarka Ferenc, a Szovjetunióban ta­nuló elvtársunk több táviratot adott fel különböző helyekre, köztük Orosz­­­lányra is. A táviratok mind megérkez­tek időben, de az oroszlányi még a mai nap sem jött meg, pedig már az elvtársunk is­ megérkezett. Rádió befizetési nyugtát már há­rom hónapja nem hordanak ki a telepre és nem tudják a dolgozók, hogy készülékeiket nem kapcsolják-e ki egy szép napon. Január hó 15-én 18 órakor Tatán feladtak címünkre egy express levelet, amit január 23-án délelőtt 10 óra­kor kaptunk kézhez, persze már ide­jét múlta. A levelesládák tartalmát is úgy öt hat naponként szedik ki, amikor ép­pen eszükbe jut. Ez az állapot tart­hatatlan, ezért fordulok a sajtóhoz, re­mélve, hogy levelemnek eredménye lesz, megjavul Oroszlányon a postai dolgozók munkája. Pelikán Tivadar propagandista: A Dolgozók Lapja hasábjain keresz­tül hívom fel az illetékesek figyelmét a posta oroszlányi kirendeltségének Ez év tavaszán már átadják a forgalomnak a hajózható Voga-Don csatornát. A kommunizmus e hatalmas építkezésénél számos fiatal szakember dolgozik. Közt­ük sokan a főiskola padjaiból kerültek az építkezésekhez. G. Sekland­,a mérnöknő most főiskolát. Most a 10-es számú nemrég fejezte be a kujbisevi hidrotechnikai zsilip építésének felelősségteljes munkáját irányítja. Képünkön G. Seklanova mérnöknőt látjuk, amint megbeszéli az építés soron következő feladatát P. Lipatov építésvezetővel. KOMÁROMMEGYEI DOLGOZÓK LAPJA megjelenik hetenként kétszer Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: PRATH KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal, Tatabánya l. ker. Tóth Bucsoki­ út 362 sz. Előfizetési díj: 1 hóra 3.50 Ft. Telefon szerk. 368. Kiadó sz. 428 Szikra Lapnyomda Budapest, Vill.. József körút 8. Telelő» nyomdavezető: Kulcsár Mihály

Next