Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. október (8. évfolyam, 79-87. szám)

1953-10-17 / 83. szám

1933 október 17. AZ ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN igen nagy a forgalom a tataibányai Állami Áruházban. A vásárlók közül igen sokan keresik fel az áruház készruhaosztályát, ahol férfi és női ódenikai bát, férfiöltöny nagy mennyiségben fogy. Ezt nagymértékben elősegítette az árleszállítás és az, hogy javult a készruhák kidolgozása és szabása. Fiúruhát vásárol Elek Lászlóné József fiának, ki 16 éves. Most kapta az első ruhát keresetéből. Nem gondolták, hogy Jóskának 440 forintért kapnak ruhát, legalább 600 forintot szántak rá. Az árleszállítás azonban lehetővé tette, hogy pénzükért az öltönyön kívül még két pulóvert 51.92-ért és 49.10-ért vehessenek. De jutott, még kiscipő a 18 hónapos Lacikának is Megelégedetten tértek haza Almásfüzitőre, hisz érdemes becsületesen dolgozni, mert kormányunk árleszállítással, az életszínvonal emelésével állandóan gondoskodik róluk. Az ősz beálltával a készruhaosztály forgalma is megnövekedett. Amíg augusztus hóban 680.000 forint, szeptember hóban már 1.500.000 forint forgalom volt. Nagy az érdeklődés a bébi és a gyermekkabátok és ruhák iránt. Kicsi gyermekeinket választékos, ízléses szép kivitelű ruhákba öltöztethetjük. A csomagolóban általában őszi, téli holmik láthatók. De nemcsak a készáruosztályon nagy az érdeklődés, a méterárut is felkeresi vásárló közönségünk. A vásárlásnál meglátszik az ősz kezdete, flanelt, szövetet vásárolnak. Hisz az árleszállítás óta sokkal könnyebb szép téri kabétravalót, vagy férfiruháravalót venni Igen jól fogyó cikk a 380 forintos női kabátszövet és a 81 forintos női ruhaszövet, mely ez árleszállítás előtt 131 forint volt. Ugyancsak a 146 forintos sportszövet, mely árleszállítás előtt 186 forint 50 fillér volt. A kötött osztályon is nagy a forgalom. Sok férfi, női pulóver és gyermekmelegítő cserél gazdát. Hűvösek a napok, kell a melegruha. az Az Állami Áruház forgalma őszi hónapok beálltával nagyban megnövekedett, de a forgalom emelkedése nemcsak az ősz kezdetének köszönhető hanem nagymértékben az árleszállításnak. 1952. évhez viszonyítva július hónapban 163 százalék, augusztusban 126, szeptemberben 134 százalék volt a forgalom. Az orvosi rendelőben A tatabányai ótelepi orvosi rendelőben igen sokan várakoznak, édesanyák gyermekeikkel, férfiak, nők egyaránt. Nem nagy a betegségük, csak egy kicsit náthásak. Nem csoda, itt az ősz és az ősszel együtt megjött az influenza. Mi is ennek az oka? Az ősz átmeneti időszak a nyárból a télbe. Nyáron a szervezetünk megszokta a meleget, könnyű ruházatot és most egy-egy tüsszentés vagy a kiújuló izületi fájdalmak jelzik, hogy öltözetünk és a hőmérséklet között nincs meg az összhang, így figyelmezteti az orvos a betegeket. Aztán elmondja, hogy ma már nem félnek a dolgozók az orvostól, időben jönnek és ezzel sok betegség komolyabbá válásának megakadályozását teszik lehetővé. Jórészt ennek, másrészt pedig a jobb orvosi ellátásnak köszönhető, hogy az idén ősszel kevesebb a beteg, mint az eddigi őszökön. A süttői általános iskolában . Vastagon borítja az iskola előtti teret a vadgesztenye rozsdás levele. Bent, az udvaron, lassan meztelenre vetkőzteti a diófákat a Dunáról fújó őszi szél. Mégsem a rozsdás gesztenyelevéltakaró, a kopaszodó diófák mutatják legjobban a süttői általános iskolában, hogy október közepe, hogy ősz van. Az iskola folyosóján tisztára mosottan fekszik a víziszakkör hét csónakja. Ezek emlékeztetnek már csak a nyárra, a kellemes kajaktúrákra. De felhívják a szakkör tagjainak figyelmét kötelességeikre is. A szakkör munkaterve és a műhelyben végzett előkészületek azt mutatják, hogy tudják kötelességeiket a pajtások. Kakas Marci, Nagy Béla és a szakkör többi lelkes tagja már alg várják, hogy megkezdjék a hajók csiszolását, lakkozását, festését, hogy gondos téli kezelés és tárolás után megbízható hajókkal kezdjék a jövő nyári vízi életet. A VI. osztályban már folyik a munka. Nem a csónakokat rendezik Mann Verotika, Szokoányi Árpi, Tolcz Ili és a többiek, hanem a nyáron összegyűjtött magvakat, növényeket, leveleket, bogarakat. Hiányos még az anyag. Vasárnap kirándulást szerveztek a pajtások és az ősszel élő növények magvaival, termésével, igyekeznek bővíteni máris gazdag készletüket. A gyűjteményeknek sok hasznát veszik tanulás közben. Megismerik a természetet, kísérleteznek a magokkal, növényekkel és így kellemes, hasznos, eredményes a tanulás. Szorgosan folyik a munka és így egy elkészült jó gyűjtemény láttán mindig a tavaly elvesztett Rákosi zászló jut a pajtások eszébe. Kétszer megnyerték. Harmadszor elvitték az ácsiak. Nagyon fáj ez a süttői pajtásoknak. De nem sírnak utána, hanem dolgoznak érte. Ha tovább is ilyen szorgalmasal tanulnak, dolgoznak, fegyelmezetten viselkednek, legközelebb biztosan hozzájuk kerül ismét a zászló. Komárommegyei DOLGOSOK UP.M ŐSZ A TARJÁNI HATÁRBAN A munka néha lemelegíti még a kabátot, s verejtéket csal a munkásember homlokára a nap, de reggel nem harmatot, deret szántanak gyenge sugarai és a hideg este felé könnyen legyőzi erejét. Az ökörnyál még kései meleget ígér, munkahasogatásra csábít — de tudja a paraszt: ez rossz tanácsadó. A természettel most kell bírókra kelni. Kemény ellenfél a hosszú, sok eső, a korai fagy. Ha ők érnének célba előbb, megköszönnék az ökörnyál „jószolgálatát’’, s jócskán megkárosítanák az embereket. Ritkítanák a jövő évi kenyér gyenge magját. Ha az ember éri el előbb a célt, időben földbe kerül az árpa, a búza, megerősödik, zöldet, mire hosszúvá lesznek az esők, s fagyosak az éjszakák. És ha ártani akartak, most — mert győzött az ember — érlelni kénytelenek a kenyeret. Ekék, vetőgépek, fogatok járják a tarjáni határt. A „Haddá“ tsz földjén traktor dolgozik. Negyven hold búza téli ágyát vetik. Tíz holdban már éled az élet, bent a búza. Másutt már zöldes az árpa, a rozs. Vérit Mihály a levágott kukoricaszárát szállítja haza, sürgős a munka. Másfél hold burgonyaföldjét szántja Tranta Ferenc. Neki is — ebbe a földbe még — vetni kell. Búza alá szánt Stengi Boldizsár, Salczinger István takarmánykeverék alá. Árpája, rózsa már kikelt. Elénk a határ, folyik a harc. Sürget a munka. Otthon még kupacban áll a répa, vermelésre vár a téli krumpli, fosztásra a zsírt biztosító, disznót hízlaló kukorica. Ha hosszúra nyúlik az árnyék, visszafordítja, s hazatereli nyáját Horváth János, a juhász. — Könnyű a dolgom — dicsekszik néha —, már nem megy „kárba” az állat, a fű még kövér. Nem engedi el a természet a harcot, de jutalmazza a győzelmet bőkezűen. A tarjániak pedig győzni akarnak. Nem kegyet kérni: úrrá lenni a természeten. A KOMÁROMI MALOMBAN Szinte egymást érik a rakott szekerek a komáromi malom udvarán. Az egyik gabonát hoz, a másik lisztet visz. Megállás nélkül dolgozik a malom. Van mit őrölni, hiszen gyönyörű termés volt az idén, talán sehol nem annyira kézzelfogható az a megállapítás, hogy a gépek zúgása az egyre növekvő életszínvonalunknak a kifejezője. Amire a gabona a hengersorokon, rosákon, szitákon a csomagokhoz végig ér, már ízléses csomagolásban azonnal a háziasszonyok szorgos keze alá is kerülhet, mintt liszt. lett Még tavaly hosszú utat kelmegtenni a komáromi tisztnek, amíg az a komáromi dolgozók asztalára kerül. Először elszállították Budapestre, ott becsomagolták és ismét visszaszállították Komáromba. Most egy kétnapos friss liszt jut a komáromi és környéki népből tokba. Hosszú idő kellett hozzá, amíg ezt sikerült megvalósítani. Az alapja az idei gazdag termés volt. Azelőtt sokszor egy hétig is állni kellett a malomnak, nem volt mit őrölni. A malom naponta 350 mázsa gabonát tudott csak megőrölni. Ebben az évben kapott az üzem kettő zsákbarázógépet, 25 új dolgozót. Szükséges volt ez, mert most naponta 420—450 mázsa gabonát lehet lisztté őrölni. Rádi Gyula főmolnár, ahogy a zúzóhengereket figyeli, arcán elégedettség látszik. A hajtószíjak csapkodásától, a gépek zajától nem hallani a hangját, csak a szája mozgásáról tudom meg, hogy mit mond. — Ez körülbelül 78-as fajsúlyú gabona. Sok van ilyen az idén. Hátha még a koppánymonostori Dózsa tsz 83-as fajsúlyú gabonáját látta volna... Olyan liszt lett abból, hogy’ meg sem tudom mondani, mikor láttam olyat mostanában. — A bő termés mellett jóminőségű volt a gabona. Ilyen gabonát szívesebben őrölnek a molnárok, ilyen lisztből jó kalácsot, magas kenyeret tudnak sütni a háziasszonyok — szólt bele a beszélgetésbe a malom igazgatója. Közelebb jönnek azok is, akik a lisztre várnak. Közöttük van Hordós Jánosné 63 éves asszony is. A Szőnyi Szabadság tsz dolgozója, aki 165 munkaegységet dolgozott. Most elhozta búzájának egy részét a többi tíz dolgozóval együtt, hogy lisztre cserélje. Fekete kendőjére lassan rárakódik a finom lisztpor és úgy tűnik, mintha ősz haja áttörte volna fekete takaróját. Félútról még tréfálkozva oda is szól a fő molnárnak: — Megőszül az ember, amíg a búzájáért lisztet kap. Mosolyogva végigsimogatja a tiszttel teli zsákokat és rászól a lovakra: — Na, kedveseim, mehetünk is. Rácsap a lovakra és azok engedelmesen fordulnak ki a malom tágas udvaráról. K. ] Nem hiszem, hogy sok olyan ember él megyénkben, aki ne hallott volna valamit Csokonai Vitéz Mihályról. Azt a verset, pedig amely arról szól, hogy egyszer „csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály", mindenki tanúia, olvasta vagy hallotta már. Kevesen tudnak viszont arról, hogy itt, Dunaalmáson, a Csokonai úton az első villasornál ma is megvan az a pince — és ma is sok jó bor van benne — melyben hiába várta a csapot hozó Csokonait a kálomista pap. Ez jut eszembe most, amint itt ülök a dunaalmási Csokonai határotthon kényelmesen berendezett könyvtárszobáidban. Az ablakon milliónyi csillag tekint be az őszi égről és köztük lassan bandukol a szőlőhegyek orma felé az újhold keskeny sarlója. Gyakran nyílik az ajtó és a másik szobáról beszökik ilyenkor a zenét tanuló fiatalok hegedűjének hangja. Tétovázik még a húrokon a hang, de lassan kialakul az akkordokból Csokonai örökszép dalainak melódiája: „Földiekkel játszó égi tünemény ...” Ó, tihanynak riadó leánya... nai Nagy napra készül a Csóka, kultúrotthon. November 17-én lesz 180 éve, hogy Debrecenben meglátta a napvilágot a XVIIII. és XIX. század fordulójának legnagyobb magyar poétáia, lírikusa, Csokonai Mihály. Dunaalmáson számtalan emlék emlékeztet rá. Itt élt legszebb szerelmi dalainak, a Lila daloknak ihletője, Vajda Julianna, Lilla. Lakóházának helyén ma kultúrotthono A. A költőre emlékeztet a temetőben Lilla sírköve. Rá gondol az ember a róla elnevezett forrás mellől nézve a Dunát, amit ő is nézett innen. Azzal az érzéssel lép be Szalai Zsigmond pincéjébe, hogy itt ő is járt. A legöregebbek még beszéltek olyan emberrel, akik látták is őt. Ezért készülnek most a dunaalmásiak, hogy méltóan ünnepeljék az ország vándorlantosa szüetésének 180 évfordulóját. Műsoros irodalmi estet rendeznek a kultúrotthonban. Csokonai verseit tanulják a legjobban szavaló átalános iskolások. A hegedűsökből, tangóharmonikásokból és tárogatóból álló kis zenekar Csokonai legszebb dalait szólaltatja meg az irodalmi esten. A színjátszó csoport a elő részletet.„Tempefői”-ből ad Míg erről beszélgetünk a kultúrotthon igazgatójával, egymásnak adják a kilincset a könyvkölcsönzők. Elnézem őket, amint válogatják a könyveket Egymásután kerül ki a szekrényből Eötvös „Falu jegyzője", Gulliver Utazásai, Pavlenka „Boldogság”-ja, Illyés „Puszták népe”, Jókai „Fekete gyémántok”-ja. És ahogy látom a könyveket lapozgató dunaalmásiakat, érszénytelenül jut eszembe, hogy hová lett már az a világ, melyről azt írta Csokonai 1793-ban, hogy ,,,4? is bolond, aki poétává lesz Magyarországban". Uj világ új emberei viszik és olvassák a könyveket. Ebben a világban poétának, írónak lenni öröm, büszkeség. Összeszámoljuk a könyvtár szeptemberi és ma esti forgalmát. Szeptember 1-től 62-vel emelkedett az iít olvasók száma. Ma este 22-en kölcsönöztek könyvet. Babolcsai Gézáné, Fehér Ferencné, Lázár Tibor, Kuszák István otthon már biztosan olvasnak. Én is kezembe veszem Csokonai Vitéz Mihály válogatott műveit. Belelapozok és a 31. oldalon szemembe ötlik a költő pár sora: „Ha írok is, amint hogy már én anélkül nem tarthatom fenn a létemet, írok a boldogabb maradéknak, írok a huszadik vagy huszonegyedik századnak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz vagy igazán semmi." Összenézünk az otthon igazgatójával. Mindketten egyet gondolunk: nekünk, a mi korunknak írt. A mi korunk magyarsága lett igazán magyar és igazán szabad és ebben a korban lett ő, az ő éetműve a nép nagyszerű kincse, vagyona. Asztalos János A dunaalmási Csokonai kultúrotthonban ESTE NESZMÉLYEN Nemcsak a tavasznak, nyárnak van illata. Pompás illatokkal tölti meg a levegőt az októberi este is. Neszmély fölött alig mozdul a levegő. Néha röbben csupán a hegyi szó, de ilyenkor az utcára hozza az őszi este változatos, gazdag illatát. Az egyik udvarról a rotyogó lekvár, a másikról a forrásban lévő must illata csapja meg az embert. Arráb friss tejszagot, távolabb az erjedő cefre illatát kapja fel és szórja szét a lágyan mozduló őszi esti szél. Kukoricával, burgonyával, gyümölccsel, hordókkal rakott kocsik kerekei nyöszörögnek az utcán Az egyik burgonyával teli szekér után én is bemegyek az udvarra. Sok a dolga özv. Hollósi Dezsőnének, Ilonkának és Dezsőnek, a két gyereknek. Nem sokat beszélgetünk, de Hollósiné szavait sokáig dédelgetem magamba«. — Nem ettünk mi ilyen jól, ilyen nyugodtan soha«. Évről évig könnyebb az élet. És szavait — szavainak igazságát számokkal bizonyítja a mosolygós, magas, barna asszony. — Tizenhárom holdat művelünk. Jók a földek, mert adunk neki trágyát. Nyolc darab szarvasmarhánk van és nyolc disznó. Három hízik. Kettőt levágunk, a legszebbet beadjuk. A négy süldő közül is hizlalunk egyet-kettőt piacra. Van miből, van burgonya, kukorica, árpa. — És kenyérnekvaló? — Nem ettünk mi péki kenyeret tavaly sem. Jól néznénk ki, ha ilyen gazdag nyár után sem lenne elég az élet. — Úgy látom, hogy az ő6z is elég gazdag. — Az Lekvárt két mázsa szilvából főztünk. Van négy mázsa cefrénk. Pálinka lesz belőle. A pincében hat hektó bor. Szóval innivaló is lesz. Persze mindez nem hullott az égből. Dolgoztunk érte keményen. Az államnak sem tartozunk már semmivel. Csupán a hízót várjuk, hogy elérje a megfelelő súlyt Az őszi vetés mind a földben van már. A kormányrendeletet, a kedvezmények sokat segítenek, de az igazi jólétet a mi munkánk teremti meg az állam irányításával. EMLÉKSZEL MÉG? (Bukarest, 1953.) Gondolsz e rám finn tavak leánya Te kedvesarcú, aranyló szőkeség. Nekem gyakran eszembe jut arcod Látom szemed: csillogó, tisztakék. Emlékszel még? a tóparton ültünk. Tudod, kinn a Sztálin-park füvén Karnevál volt, tréfa, móka járta Csillogott a fény a tó vízén. Helsinkiről meséltél sokáig , megmutattad szülővárosod. Hallgattam az ezer tó csodáit (Hej, talán én sohsem járok ott!) Azután meg én kezdtem mesélni Budapestről és a sorsomat. Beszéltem az új magyar világról Elmeséltem szabadságomat. Verset mondtál a Kalevalából, Én Petőfi-dalt mondottam el Majd hallgattunk s az járt az eszünkben. Hogy e két hét mért is múlik el Hallgattunk, majd jóbarátok jöttek. Olasz, román, lengyel meg iráni Kört alkottunk, felhangzott a nótánk És elkezdtünk Perenicát járni. Papp László s A harkovi gépgyár dolgozói új nagyterhelésű pótkocsi gyártását kezdték meg. Az új pótkocsi a nagyobb építkezések földmunkáinál alkalmazható. A pótkocsiban 15 köbméter fék fér el, s a kocsi 14 másodperc alatt kirakja ezt a hatalmas földmennyiséget. A kocsi igen rugalmas és terhet képes mindkét oldalról kirakni. Az új gép körülbelül öt tonnás rakodóloíású tehergépkocsit helyettesít A gépcsoportot egyetlen ember , a traktorvezető kezeli. A legyártott pótkocsik első csoportját a sztálingrádi vízierőmű építkezésére szállították. A képen: a nagyterhelésű pótkocsik. (Fotó: M. Nacsinicin) hírdetések Szakmásított vagy nagy gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket, valamint autószerelő, hegesztő, karosszérialakatos szakmunkásokat azonnal felvesz tatai vagy esztergomi munkahelyre a Tatai Teherautófuvarozási Vállalat. Jelentkezni személyesen Tata, Egység u. 5. szám alatt lehet. Termelők! Kössetek liba- és kacsahizlalási szerződést! Liba és kacsa kg-ként 18 Ft átvételi árat biztosítunk. Ezen felöl I. rendű minőségű áru után libánál 6 kg súlytól felfelé darabonként 6 Ft, 9 Ft, vagy 15 Ft, kacsánál 3 kg felett darabonként á Ft vagy 5 Ft prémiumot fizetünk. Minden községben részletes felvilágosítással a szövetkezeti baromfigyűjtő vagy a baromfi- és tojásbefyűjtő V. Tata, Kocsi-u. 9. sz. alatti telepe (telefon 126) szolgál. Szoba-konyha, éléskamrás, azonnal beköltözhető ház eladó. Felsőgalla, Kőszikla u. 38. szám.