Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. április (9. évfolyam, 27-34. szám)

1954-04-28 / 34. szám

« POSTÁJÁBÓL A madarak védelme legyen minden úttörőnek szívügye Tavasszal, mikor először melegíti fel a régvárt napsugár a levegőt, és a koratavaszi virágok mellett meghallják az embe­rek az első madárdalt, öröm tölti el őket. Még a verebek csivi­­telése is kedves zene a fülnek. Hát még, ha megjelenik a fecske, kakuk, rigó és a többi énekesmadár is, milyen hangverseny lesz. Ezt a hangversenyt nem lehet megunni egész tavasszal és nyá­ron sem. Ősszel szinte fáj elbúcsúzni az apró énekesektől. A ma­dárdal örök szépség. Ezer évvel ezelőtt éppen úgy szerették, mint ma és szeretni fogják ezer év múlva is. Nincs olyan érzé­ketlen ember, aki ne hallgatná szívesen egy-egy nyári hajnalon a madarak utánozhatatlan koncertjét. Ha csak ennyit monda­nánk az énekesmadarakról, vajmi kevés lenne. Nemcsak éne­kelni tudnak, hanem hasznos munkát is végeznek. Fiókáikat fel­­növekedésükig hernyókkal táplálják. Még a veréb is, melyről pedig általában úgy tudják, hogy nem pusztítja a férgeket, amerikai fehér szövőlepkét fogyaszt ebben az időben. Egyetlen cinke­ család pedig egy évben több mint másfél mázsa rovart pusztít el. A többi madár is mind-mind részt vesz a káros férgek irtásában. Nélkülük nem lenne gyümölcstermés és faállomá­nyunkban is helyrehozhatatlan kár esne. Statisztikai adatokkal lehet kimutatni, hogy ahol kevesebb az énekesmadár, sokkal nagyobb a rovarok okozta kár, mint másutt. Az énekesmadár nemcsak gyönyörködtet, hanem elsősorsban segítőtárs a fásí­tásban és a nagyobb gyümölcstermés elérésében. Sajnos nem mindenki gondolkozik így. Míg mi gyönyörkö­dünk a madárfiókákban, amint várják anyjuktól a kövér fala­tokat, egy kisfiú mászik nagy igyekezettel a fára. Eléri a fész­két és az anyamadár síró csipogással elmenekül, s az apró fió­kák már utaznak is lefelé a fiú sapkájában. Amott egy vadgalamb békésen ül fészkén, pár óra múlva kelnek ki a kicsinyek. De a h­áz sarkánál hirtelen légpuskacső jelenik meg és utána a vadász. Jaj a madárnak és jaj a ki nem kelt fiókáknak! Nem fognak már kikelni, mert anyjukat lelövi a szórakozásból az ifjú vadász. A harmadik fán harkály kopácsol, de ő sem fog már sok férget kihúzni a fából. Kife­szített parittya célozza meg tarka hátát, s a következő pilla­natban már vége. És nemcsak puskával, csúzlival, hanem kő­vel, a fészek szét­rombolásával és ezernyi más módon irtják a madarakat a tudatlan gyermekek.­ Nekik ez nagyszerű idő­töltés, szórakozás, mi pedig nézhetjük fájó szívvel, hogyan pusztul az énekesmadár, s mennyivel több lesz a hernyó és ismét hogyan pusztul a gyümölcsfa. Ezt mindenáron meg kell akadályozni. Nem szabad hagy­nunk a pusztítást, hiszen ez népgazdaságunknak is kárt jelent. Nemrégen még száz gyermeknek sem volt egy légpuskája. Most viszont majdnem minden gyerek dicsekedhet ilyennel, hiszen szüleik kedves ajándékként ezt vásárolnak, nekik. Ez nem is lenne baj, ha nem a hasznos madarak irtására használnák fel. Ez a sok 8—14 éves korú fiú — köztük sok úttörő is van — nevelőik segítségével inkább a növényápolás, virágültetés és faültetés örömében találnának szórakozást. A modellező és kü­lönböző szakkörök is sokkal élvezetesebb és hasznosabb szóra­kozást tudnak nyújtani, mint a madarak pusztítása. A nevelők, szülők és az úttörő-vezetők tekintsék az ilyen gyermekek nevelését szép feladatnak Bizonyos, hogy ha az ilyen madárvadászok tányérjára is több alma, körte, szilva és szőlő jut, akkor ők nem irtani, hanem védeni fogják az éneklő madarakat. AZ ÚTTÖRŐ-ROVAT A közös tanulás eredménye Mi úgy segítünk a gyengébb tanu­lóknak, hogy elmagyarázzuk nekik a leckét és utánunk felmondják, vagy pedig beosztjuk tanulópárokra egy­mást. Egy gyengébb tanuló mellé egy jobb tanuló kerül. Nálunk van egy pajtás, aki azt mondta, hogy sehogy sem megy a fejébe az anyag. Őt is be­osztottuk egy jobb tanulóhoz. Az első negyedévben és félévben hármasa volt földrajzból. A harmadik negyedévben pedig mindig ötösre felelt, így ötöst kapott földrajzból. A közös munka, közös tanulás megszüntette köztünk a veszekedéseket is. Az úttörőmunka is megjavult. A következő úttörő­gyűlé­sen a morzejeleket tanuljuk meg. SZABÓ EMILIA. Bábolnapuszta, VI. oszt. tan. Nincs bukott tanuló az osztályban Legutóbbi levelemben megígértem, hogy osztályunkban nem lesz bukott pajtás. Akkor félév volt. Most, a há­romnegyedév után örömmel írhatom, hogy ígéretemet megtartottam. Osztá­lyunkban nincs bukott tanuló. Sőt, a mi osztályunk lett a környei általános­iskola élosztálya. Ezért az eredmé­nyért azonban harcolnunk kellett, de vasakarat sikert arat! Félév után be­osztottuk a tanulópárokat. Minden gyenge tanulónak van egy ,,tanító­nénije”, ezek a ,,tanítónénik” a né­gyes-ötös tanulók. Órák előtt kikér­dezik a ,.tanítványokat­ és ha nem ér­tenek valamit, elmagyarázzák. Az eredmény nem maradt el. Így lett Mayer Teriből, aki félévkor több tan­tárgyból bukott, hármas tanuló. Külö­nösen sokat és önfeláldozóan segít a gyenge tanulóknak Simon Irma, a gyenge tanulók „kismamája”. Az osztályban azonban még mindig sok a kettes tanuló. Most arra törek­szünk, hogy év végére ne legyen egyetlen kettes tanulónk sem. Úgy gondolom, hogy még több igyekezettel ezt is elérjük. ADORJÁN ÉVA a környei ált. isk. VII . oszt. tan. Az esztergomi Úttörőház varró-szakkörének tagja lenni - öröm Nagyon örülök, hogy az esz­tergomi Úttörőház gazdagon fel­szerelt varró-szakkörének tagja lehetek. Minden csütörtökön 3—5 óráig tartunk foglalkozást. Ezekre sok vidéki pajtás is jár, akikkel a legnagyobb egyetér­tésben dolgozunk együtt. .A fog­lalkozások alatt csendben ülünk a gép mellett és halkan cserél­jük ki gondolatainkat. A­­ játék­ra is van időnk. A szünetekben a zöldelő labdarúgópályán ját­szunk. Utána azonban megint komolyan dolgozunk. Legutóbb a tánc-szakkör részére kezdtük meg a szoknyák varrását. Ez mindnyájunk számára hasznos és élvezetes foglalkozás. Eddig is már több ruhadarab szabását tanultuk meg. A közeljövőben pedig horgolni tanulunk, hogy amikor kikerülünk az ételbe, otthonunkat szépen és ízlésesen tudjuk berendezni és díszíteni. Ezt a sok jót a szakkör tagjai szorgalmas munkával és jó tanu­lással hálálják meg pártunknak és minden dolgozónak. SOVÁNY ANNA Esztergom, VII. oszt. lan. MIT ÁH HÍZOM, A PLAKÁT? Pajtások! Ha az ábrákat ollóvá! ki­vá­gjátok ás atív papírlapra ráragaszt­­játok, egy időszerű Diakát alakját kapjátok meg. Ezt kell beküldeni. A rejtvényverseny állása A rejtvények eddigi megfej­tésével a legtöbb, tehát 60 pon­tot szereztek: Szőke Barnabás, Pusztahegyi Ilonka, Hermann Ottó, Szabó Zsuzsa, Hajdú Bá­lint és Csipke László, pajtások. Másodikok lettek 58 ponttal: Könözsi Csaba, Könözsi Endre és Tóth Éva pajtások. Kosmom megyei 001 GO/ÓK LAPJA Május egy, május egy ünnepe munkának, ünnepe a leghűbb, legnagyobb családnak, a munkásosztálynak. Ünnepe tavasznak, gyümölcshozó ágnak, langyos, jó esőnek, növénynek, madárnak, ünnepe napfénybe öltözködő tájnak. Mert virágok, fák is, mindenek munkálnak, mert a madarak céltalan nem szállnak, csőrükben eledelt visznek fiókának. Ha a madár fészkét ti szélvész letépte, nézzétek, új fészket MÁJUS 1 épít a helyébe, sarat, pelyhet, szalmát viszen a csőrében. Aki most kerül be a pajtáscsaládba, kinek kék nyakkendőt most kötnek nyakába, nem emlékszik már a hajdani rabságra. Együtt növekedett a szabad hazával, romok tetején nőtt gyárral, iskolával — együtt növekedik, nevelkedik véle, ege: a szabadság, csillaga: a béke. Május egy, május egy ünnepe munkának, ünnepe tavasznak, közelítő nyárnak. — s milyen szép ünnepe a pajtáscsaládnak. Zelk Zoltán. HÍREK — A VÁROSI BÉKEBI­­ZOTTSÁG április 28-án, dél­után 5 órai kezdettel a Szta­hanovista Klubban (Tata­bánya, volt Munkáskaszinó) kibővített ülést tart. Az ülésen az Országos Béketanács utóbbi felhívásáról lesz szó.leg­y V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere a napokban le­velet intézett L. Evanshoz, az UNESCO főigazgatójához. A le­vélben közölte, hogy a Szovjet­unió kormánya elhatározta, elfo­gadja az UNESCO alapokmá­nyát és megbízta a Szovjetunió angliai nagykövetét, Szovjetunió kormánya hogy a nevében írja alá az alapokmányt. J. A. Malik, a Szovjetunió angliai nagykövete, április 21-én Lon­donban aláírta az UNESCO alapokmányát. (Az UNESCO nevelésügyi, tudományos és kul­turális kérdésekkel nemzetközi szervezet.)foglalkozó — AZ ORSZÁGOS BÉKE­TANÁCS az elmúlt napokban kérdőíveket bocsátott ki, kérdőíveken hívja fel a dolgo­­­zók figyelmét arra, hogy szól­janak hozzá a kérdőíven fel­tüntetett, az egész béketábort érintő politikai kérdésekhez. E kérdőívek kitöltésével köze­lebb kerülnek dolgozóink az őket érdeklő nemzetközi hely­zet megismeréséhez. A kibocsá­tott kérdőíveket minden köz­ségben, vagy városban a béke­­bizottságokhoz juttassák el dolgozóink. FIGYELEM! 1954 április 17-én a Tatabá­nya-Felső vasútállomásról el­tűnt egy kislány. Neve: Zobor Margit, született 1948 november 27-én Tatabányán. Apja Zobor Sándor, anyja neve: neve: Ko­csis Júlia. Aki tud valamit a kislány hollétéről, értesítse aggódó szü­leit. Cím: Zobor Sándor, Tata­bánya, 111. ker., Étkezde-u. 84. HIRDETÉSEK Épületszerelő Vállalat Tatabánya, III. ker., Baross Gábor­ u. 8. Felvesz bádogos és vízvezetékszerelő szak­munkásokat.★ Férfi munkaerőket lábatlani üze­mekbe (Budapesttől 56 km) felveszünk, üzemi étkeztetés és modern munkás­­szálló biztosítva. Jelentkezés: 4. sz. Épü­letelem a­ vár, Lábatlanon Bp., Dohány­ u. 5. reggel 8-kor,vagy ★ Ribakov-szál­lításra rakodómunká­sok, állandó jellegű foglalkoztatásra­­ elvezetnek. Jelentkezni lehet: 62. sz. Autóközlekedési Vállalat, Tata, II., Egység-u. 5.★ A Komárommegyei Fényképész KTSZ. Tatabánya, III., Sztálin­ út 17. sz. alatti részlegéhez negatív retusc­­öket felvesz tagnak. Ugyanitt labo­­ratóriumi felszerelési (Tankok, előhí­­ó csipeszek stb.) vasal­­lunk kész­­pénzért. Cím: Tata, II., Ady Endre­­•íteá 9. 1954 április 28. Január óta rossz a tatabányai VII-es telepi cipészszövetkezet gépe, mégsem javítják meg Még januárban történt, hogy cipőmet elvittem kijavítani a VII-es telepi ci­pész­szövetkezetbe. A kitűzött időre el is készült, csupán egy kis szépséghiba esett az egész javításon. Ugyanis a cipő kérgét is béleltettem, amit centiméteres ölté­sekkel hozzávartak a külső bőrhöz. A műhelyvezető elnézést kért, hogy nem tudott minőségi munkát adni 60 egynéhány forintos javítás mellett, de sajnos a varrógépük elromlott. Most ismét bevittem a cipőmet a műhelybe, két kisebb alvás miatt és hogy sarokvasat tetessek, rá. A műhely vezetőjé­nek megemlítették­, hogy lehetőleg ne olyan centiméteres ölté­sekkel varrják, mint a télen tették. Kérésemre a következő választ kaptam: „Sajnos a gépünk még mindig nem jó, így csak kézzel tudjuk megvarrni, ha nem tetszik, tessék elmenni a VI-os telepi fő­szövetkezetbe, vagy az Újvárosba, ott jók a gépek.“ Nem mentem! Nem volt időm, munkába siettem. Vi­szont a cipő elkészítése sürgős. Így meg kellett elégednem egy harmadrendű munkával. Kérdezem a szövetkezetvezető elvtárstól, miért nem javít­ják meg varrógépüket? Talán már a rozsda is kikezdte. Nem lehetett volna a varrásmunkát átküldeni a nagy szövetkezetbe, ahol jó a gép? Ezzel csak emelné, s megtartaná a VII-es telep dolgozóinak megrendelését. Tervét is jobban tudná teljesíteni. TÓTH BÉLA Tatabánya Elhanyagolja szerszámait, ezért nem teljesíti tervét Borsi József csapata Egy hétig dolgoztam az 514-es csapatnál, ahol az első szakban Borsi József elvtárs a csapat vására. A csillés elvtárs, akit hozzá osztottak be, minden nap előbb leszáll, hogy a fát oda­készítse, mert ezzel is meggyor­sítja a termelést. Mégis, a ter­melés nemhogy emelkedett vol­na, inkább csökkent. Mi volt ennek az oka? A nemtörődöm­ség. Az 514-es csapat mindhá­rom szakjában a vájár elvtársak hanyagságából nem emelkedett a termelés Mindenki tudja, de főleg az olyan régi bányászoknak tudni kellene, mint a VII1 - as akna 514-es csapat vájárjainak, hogy nem mindig a munkahely szabja meg a jó eredményt. A több­termelést elsősorban a jó szer­szám segíti elő. Ezen a munka­helyen nem lehet dicsekedni a jó szerszámokkal. E munka­helyen hever két darab drága fúrógép, de nem hajlandó egyik szak vásárra sem kivinni. Ehelyett elmennek a hoz­zájuk messze fekvő 556-os csapathoz, ami sok­ időbe telik, mert van úgy, hogy a gép hasz­nálatban van és várni kell rá. A kapába nyél kellene. Ezt is röstellik kicseréltetni. Nincs csákány, nem szerzik be. A fej­tőkalapács nyársa kettétört, mégis három műszakon át dol­goztak vele ahelyett, hogy ki­cserélték volna. A turbólámpa már több mint két hete nincs megjavítva. Nem sürgetik javí­tását. A szerszámhibák miatt Borsi elvtárs a csilléseket okolja, az alacsony termelésért káromko­dik, idegeskedik. Pedig ha több gondot fordítana a szerszámok­ra, több lenne a termelés, hisz a munkahely jó, lehetne termelni. De amikor a csillés ki akarta vinni a fúrógépet javítani, nem engedte. Ugyan hogy is engedné meg, hogy 10 perccel előbb ki­menjen a csillés, hisz az egész műszak lemaradását ebben a 10 percben kell behozni. Az 514-es csapat vájárjai tö­rődjenek többet a szerszámok karbantartásával, akkor termelé­sük is emelkedni fog. Ebből okuljanak még azok a csapatok is, akiknél ugyanez a helyzet. BOSNYÁK JÓZSEF Tatabánya VI­ l-as akna „ Versenyre hívom a XVI-os akna gépkezelőit" Az oroszlányi XVI-os aknában dolgozom Az 5-ös számú szál­lítógépet kezelem. Már nem vagyok fiatal, mert 62 évet megéltem. Hét gyermekem van, több közülük már megnősült, férjhez ment, a legkisebbek még tanulnak, iskolába járnak. A múlt rendszerben a helyzetünk nem volt könnyű, mert nagy családdal nehéz volt az élet. De megértem, hogy gyermekeim nagyszerű jövőt alapítanak maguknak és minket, idősebb embereket is megbecsülnek. A meg­becsülést úgy köszönöm meg, hogy én is versenyvállalást teszek. Elhatároztam, hogy a gép tökéletes tisztántartása és karbantartása mellett az eddig felhasznált üzemanyag 5 százalékát is megtaka­rítom. Gyakran előfordult, hogy az olajat nem kezeltük gondosan, s etcsöpögt­ettük. Az 5 százalékos anyagtakar­ékosság az én gépem­nél nem jelent többet, mint 25—30 forint megtakarítást havonta, de ha üzemünk többi gépkezelője s az ország többi gépkezelője is követné példámat, akkor takarékossági, és gépkarbantartási moz­galmunkkal nagy segítséget nyújthatnánk kormányunk pro­­grammja megvalósításához. Ezért versenyre hívom üzemünk többi gépkezelőjét, de Tatabánya és Dorog bányaüzemeinek gépke­zelőit is. ORBÁN VINCE XVI-os akna Jobban népszerűsítsék földművesszövetkezeteink a vasgyűjtésben jó eredményt elért dolgozókat Az Esztergom és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet a fémgyűjtés során április 21-ig 108 mázsa vasat, és 680 kiló színes fémhulladékot gyűjtött össze. A földművesszövetkezet dolgozói közül a legjobb ered­ményt Földes Vilmos, az eszter­gomi szentgyörgymezői szövet­kezet dolgozója érte el. A fém­­gyűjtési hónap első három he­tében 50 mázsa vashulladékot szállított be Esztergomba. Földes Vilmos által összegyűjtött vas­hulladékból 330 kerékpárt gyárt­hatnak. Az 50 mázsa vashulla­dékon kívül annyi réz és külön­böző színesfémhulladékot gyűj­tött, amely feldolgozva 40 fa­lusi lakóház villanyvezetékét biztosítaná Földes Vilmos példáját követ­ve Nemes János, a leányvári f­öldművesszövet­kezet dol­gozó­j­a. 26 mázsa vasat és 210 kiló szí­nesfémet gyűjtött össze a köz­ségben. Az Esztergom és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezet an­nak ellenére, hogy az elsők kö­zött áll a fémgyűjtésben, nem lehet megelégedve eddigi ered­ményeivel A hulladékgyűjtés során kitűnt dolgozókat nem népszerűsítik. A fémgyűjtő hónap befejezéséig még egy hét van hátra, föld­­művesszövetkezeteink — köztük az esztergomi ír — kijavíthatják az eddigi hibákat és még be­pótolhatja megyénk a lemara­dást. KUBIR EMIL tömegszervezeti előadó KOMÁROMMEGYEI DOLGOZOM LAPJA Mesfle’enlk Hetenként kétszer. Szerkeszti a szerkesztfsbizott=S0 Fe'e’59 kiadó: NAGY KÁLMAN Szerkesztőség és kiadóhivatal- Tatabénya I. ker Tóth Borsoki Ot SB3. se Telefon- szer* SRn­ffterlóhtv 428 SZIKIM LAPNYOMDA Budapest Vili. RSkk Szilárd.o. # Felelős vezető: Kulcsár Mihály.

Next