Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. július (10. évfolyam, 53-61. szám)
1955-07-16 / 57. szám
1955. július 16. ••összefogásban az erő Jó mezőgazdasági állandó bizottság nélkül nagyon nehéz jó munkát végeznie a begyűjtési állandó bizottságnak. Különösen így van ez most, amikor a nyári munkák összezsúfolódtak és azt kívánják: mindenki egész ember legyen a maga posztján, ott, ahova a nép bizalma állította. Ezt tartja a banai tanács, ezt vallják a mezőgazdasági és a begyűjtési állandó bizottság tagjai is. De nemcsak vallják, hanem ennek szellemében is cselekednek, így szervezték meg az egész községben az aratást, a cséplést, amit természetesen magával hozza a begyűjtési terv időbeni teljesítését is.Az egész község határát szinte két tájegységre lehetne osztani. Az egyik része dombos, buckás, a másik sík. Az ilyen helyen nem érik egyszerre, egyformán a gabona. Nem is lehet egy napon megkezdeni az aratást sem. Milyen nehéz ilyenkor betekinteni a határt. Márpedig pontosan ez az az időszak, amikor a község vezetőinek, a tanácsnak mindent tudniok kell: hol, mikor kezdődhet el az aratás, milyen ütemben folyik a behordás, a cséplés. Ha egy tanácselnöknek tíz szeme volna, akkor sem lenne elég arra, hogy mindezt lássa, mindezt egymaga figyelemmel kísérhesse. A banai tanács elnöke nem is akart ,.sokszemű“ ember lenni. Ehelyett segítségül hívta a mezőgazdasági állandó bizottságot. Ülést tartottak. — Te megszervezed az élésfigyelő szolgálatot, én a többit beosztom. — Végigjárjuk a házakat, megbeszéljük az aratás és a cséplés idejét, így osztották el egymás között részletesen a munkát, így indultak harcba a banai mezőgazdasági állandó bizottság tagjai ez évi kenyerünkért. Hogy valóban szervezetten megy a munka az egész községben, azt elsősorban az elmúlt napok eredményei bizonyítják. Végeztek az őszi árpa aratásával, cséplőgépeket is kapott a község. Azám, csakhogy közbejött az eső. A keresztek pedig még javarészt kint voltak a földeken, alig sikerült néhány gazdáét összehordaniok. Pedig ugyancsak igyekeztek a banai dolgozó parasztok. Úgy látszik ez sem eléggé gyors, csináljuk hát gyorsabban — határozták el a banaiak. Nem fecsérelték az időt. A szomszédok elhatározták, hogy segítik egymást. Több kéz többet ér, több fogat meg méginkább, még a vak is látja, hogy a közös munka utolérhetetlen és az összefogásban van erő. A felvégen kezdik majd a kenyérgabona cséplését és utána még három gép indul majd meg, hogy elcsépelje a banaiak idei termését. A község dolgozó parasztjai ismerik a gépállomás menetirány-tervét, így tehát már jó előre gondoskodhatnak arról, hogy a gépnek egy percet se kelljen állnia azért, mert nem talál csépelnivalót. Ha az egyik szérűn végeznek a csépléssel, a másikon már készen, összehordva áll majd a gabonakévék sokasága. Összesegítenek a község dolgozó parasztjai, így akarják valóra váltani elhatározásukat: két hét alatt befejezik az aratást, augusztus 20 ig elcsépelik a gabonát és teljesítik az állammal szembeni kötelezettségeiket. SZAKMAI TANÁCSADÓ Tegyük jövedelmezőbbé a juhtenyésztést A juhtenyésztés egyike a legjobban jövedelmező állattenyésztési ágaknak. Természetesen csak akkor jövedelmez jól, ha helyesen szervezik meg, s csak ott, ahol megvannak hozzá a megfelelő feltételek. Sokszor találkozunk még olyan téves felfogással, hogy a juhtenyésztés önköltségét csak romlott, beázott takarmány etetésével lehet csökkenteni, és ha jó minőségű szénát, vagy abrakot etetünk, akkor nem lesz haszon belőle. Éppen ellenkezőleg: rossz takarmányozás, rossz elhelyezés és egyéb gondatlanság a szopós bárányok és a felnőtt juhok között is sok elhullást okozott, más esetekben pedig a kondíció leromlását és a tejtermelés csökkenését idézte elő. Okszerű takarmányozással, jó elhelyezéssel, gondozással jó eredményeket érhetünk el: magas gyapjú-, tej- és húshozamot. Példaképpen kell megemlítenünk a bábolnai Szabad Föld TSZ-t, ahol a szaporulati százalék 150,30, a nyírási átlag 5,49 kilogramm volt. A battyánpusztai Virágzó TSZ-ben a szaporulati százalék 131,68, a nyírósúly 5,65 kilogramm volt. A koppánymonostori Dózsa szaporulati százalék TSZ-ben a 111,1, nyírósúly pedig 6 kilogramm. A juhok takarmányozására nagy gondot kell fordítani. A téli takarmányozásnál jól hasznosíthatjuk a silózott takarmányokat. Etetésükkor vigyázzunk, nehogy földes vagy romlott legyen, mert ez hasmenést, a vemhes anyáknál pedig elvetélést okoz. Fontos, hogy a juhállomány számára az állategészségügyi feltételeknek megfelelő, tisztántartható, nyáron hűvös, szellős, télen huzatmentes aktokat biztosítsanak. Gondoskodjunk tiszta, friss ivóvízről, s takarmánysó adagolásáról is. A fedeztetésekre különös gondot fordítsunk. Törekedjünk csoportos elletésre, hogy a lehető legrövidebb idő alatt lebonyolíthassuk és hasonlókorú bárányokat kapjunk. Alkalmazzuk a mesterséges megtermékenyítés módszerét. A természetes pároztatás esetén 30—40 anyát számítunk egy kosra, mesterségesen pedig többszázat. A mesterséges megtermékenyítés nagyban elősegíti a juhállomány tömeges és gyors nemesítését, mert mindig a legértékesebb tulajdonságokkal bíró kosokat használjuk fel erre a célra. Megyénkben is folyamatban van a mesterséges megtermékenyítés szélesebb körű megszervezése. Fontos tényező a juhtenyésztésben a törzskönyvezés és ezt megelőzően a különböző adatok feljegyzése. Például: fedeztetés ideje, a fedező kos száma, a bárányok születésének ideje, a bárányok neme, nyíró- és testi mérés adatai, a termelési próbák, a tejtermelés, gyapjúhozam mérésének eredményei. Ezek nélkül törzskönyvezés nehéz és nem a kellő értékű. A gondozókat ne változtassuk. A juhásznak ismernie kell az állományt, mert a törzskönyvezés alapját adó, huzamosabb ideig végzettmegfigyeléseket csak így lehet gyümölcsöztetni. Kell, hogy törzskönyveztessük állatainkat. Ugyanis az első és másodosztályú kosokért kgként 19,20 forintot, a nem törzskönyvezettekért pedig csak 10 forintot fizetnek a Tenyészállatforgalmi Vállalatok. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA Szükség van a felvilágosító szóra! ÁCSON néhány nappal ezelőtt megkezdődött a cséplés. Először a termelőszövetkezetek házatáján jelent meg a gép. Hamarosan zsákokba került az őszi árpa. A Kossuth TSZ tagjai elsőként érkeztek a begyűjtő helyre, hogy átadják az államnak járó beszolgáltatást— a többi termelőszövetkezetek is már csak arra várnak, hogy az utolsó zsák őszi árpa felkerüljön a kocsira, és azonnal eleget tesznek kötelezettségüknek. A falu egyénileg dolgozó parasztjainál néhány nappal később kezdődött a cséplés — és az esőzések miatt egy ideig abba is maradt. De a begyűjtőhelyen már felkészültek arra, hogy hamarosan megérkeznek az első szekerek a beadásra szánt őszi árpával. Rövidesen megkezdődik a búza és rozs begyűjtése is. Vasárnap népnevelők keresték fel a házakat, hogy elbeszélgessenek a dolgozó parasztokkal. Egyik-másik helyen kérdéseket tettek fel: mit fizet az állam a gabonáért? Mennyi lisztnekvalót tarthatunk meg a család részére? Mikor lehet eladni a felesleges gabonát? A népnevelők egyike-másika — mint például Maráz Lajos — szóvá is tette a párttitkárnak: jó lenne, ha mielőbb megbeszélnénk a begyűjtéssel kapcsolatos dolgokat, mert igen nagy az érdeklődés. A párttitkár megígérte, hogy 15-én, pénteken, értekezletet tartanak,ahol alaposan megvitatják a beadással járó problémákat. De mivel a népnevelőknek addig is választ kell adniok a kérdésekre, külön-külön beszélt velük a legfontosabbakról. JÓ IS VOLT, hogy akadt a községben néhány alaposan tájékozott ember. Mert másnap — hétfőn — még az eddiginél is több szó esett a beadásról. A reggeli órákban ugyanis valamelyik kulákportáról szárnyra kelt a hír: az idén nem lesz szabadpiac! A mende-monda hamar terjedt. Délfelé már itt is, ott is súgás-bugás kezdődött és csoportokba verődve tárgyalták az értesüléseket. Néhány népnevelő hamar észrevette, hogy történt valami. Amikor Szente Ferenc szövetkezeti dolgozó egy ilyen beszélgető csoport közepébe került, nem sajnálta az időt, megmagyarázta: — Az igaz, hogy valamennyi tsz és egyénileg gazdálkodó paraszt köteles a tanács végrehajtó bizottsága által meghatározott mennyiségű terményt beadni az államnak. De a felvásárlás annyira kedvező a termelők számára, hogy az ellen senki sem zúgolódhat. Hiszen minden métermázsa felvásárolt búzáért 240 forintot, a rozsért 220 forintot ad az állam fizetségül. Ezenfelül a termelő minden métermázsa kenyérgabona után 20 kilogramm korpát kap állami áron — tehát 150 forintért métermázsánként. EZ MÉG NEM MINDEN! — folytatta Szente Ferenc. Minden métermázsa államilag felvásárolt kenyérgabona után — 30 forintos árengedménnyel — műtrágya juttatás is jár, vagy a gépállomás részéről kedvezményes árú mélyszántás. Aki pedig ezeket a juttatásokat nem kívánja igénybe venni, az a gabona felvásárlására átadott minden métermázsa helyett terménye után a korpajuttatás 20 forintot, és a mélyszántás, vagy műtrágya helyett újabb 20 forintot, tehát métermázsánként összesen 280 forintot kap. Egy métermázsa kenyér 300 forintért kapható az üzletben. Ha figyelembe vesszük a malom, a pé \ a kereskedelem és a szállítás költségeit, akkor az állami átvételi ár nagyon is kedvezőnek mondható. Hiszen 1932-ben, amikor 12.53 pengő volt a búza métermázsája, — és milyen nehéz volt eladni — egy métermázsa kenyér 42 pengőbe került. Nem beszélve arról, hogy a búzát mindig az embereknek termelték, nem pedig a feketepiacra, ahol lelketlen emberek felvásárolják azt és az állatokkal etetik meg. — Na és mi lesz a szabadpiaccal? — vetette közbe valaki az egyre szaporodó „tömegből”. — A szabadpiaccal? Mindenki nyugodt lehet, hogy a kötelező beadás és a felvásárlás után piacra viheti a felesleges gabonáját. De a község csak akkor kapja meg a szabadpiaci értékesítés jogát, ha teljes egészében teljesítette kötelező beadását és felvásárlási tervét. Ezért mindnyájunk érdeke, hogy a falu valamennyi termelője mielőbb teljesítse kötelességét. A szövetkezet tájékán hol itt, hol ott jött össze néhány ember, hogy beszéljől. Természetesen akadtak újabb „értesülések” is, amelyek ugyan nem a rendeletekből, hanem a kulákok portájáról eredtek, de eg- -két ember mégis hitelt adott azoknak. Gellért Mihály és felesége hamar megadták a „kulákpletykára" a választ: — Nem marad eleség a családnak? Számoljanak csak! A rendelet szerint a tanácsnak úgy kell kivetnie a felvásárlás mennyiségét, hogy egy-egy 10 éven aluli családtag után 180 kilogramm, 10 éven felüli családtag után pedig 220 kilogramm gabona maradjon a háztartásban. Ezenkívül a termésből biztosítani kell, hogy minden gazdának holdanként 110 kilogramm búzája, vagy 100 kilogramm rózsa maradjon vetőmag céljára. Csak ha biztosítva van már a háztartási szükséglet és a vetőmag, akkor veheti igénybe a tanács és a begyűjtési hivatal a felesleg egy részét kötelező állami felvásárlásra. A többi megmaradt gabonát pedig — amikor az egész falu teljesítette kötelességét — a gazdák eladhatják a szabadpiacon is. ELTELEDIK. Lassan elcsendesül a falu, a csoportok feloszlanak, ki-ki hazamegy az otthonába. A pártszervezet helyiségének ablakai világosak. Az asztal vezetőség mellett tanácskoznak a párttagjai. Az előttük fekvő papíron lassan kikerekedik pénteki népnevelő értekezlet mondania valója: ... Ács községben a tavalyinál nagyobb lesz a gabonatermés — de ez mondható el országos viszonylatban is. Az állam feltételenül biztosítani akarja népünk szervezett kenyér- és lisztellátását. Nem lenne helyes, hogy a fogyasztás kielégítése céljából ismét külföldről kellene hozatni gabonát. Termésünk elegendő ahhoz, hogy az országban senki se szűkölködjön kenyérben, lisztben. De akadnak elég nagy számban spekulánsok és olyan emberek, akik pocsékolják a gabonát. Baromfival, disznóval etetik fel az életet. A becsületes dolgozó parasztok már sokszor szóvátették ezt a pazarlást és egy véleményen vannak az állammal: véget kell vetni a gabona prédálásának! A mostani beadási törvény megoldja ezt a problémát, előnyös az ipari munkásság és a dolgozó parasztság számára is. Az ipari munkások — ha jó az ellátás — nagyobb erővel tudják segíteni a falut gépekkel, iparcikkekkel. Ugyanakkor a falusi termelők méltányos fizetséget kapnak fáradozásukért, a gabonatermelés terén végzett munkájukért. A TÖRVÉNY azonban még nem minden. A felvilágosító szóra most is nagy szükség van. Ezért népnevelőink magyarázzák meg mindenkinek: a gabona kötelező beadásának és a felvásárlási mennyiségnek a géptől való beadása, érdeke valamennyi becsületes dolgozónak, érdeke az egész országnak. Énekes Margit, Csere Terézia, Fél Pál, Zsebők Antal és a többi népnevelők — mintegy nyolcvanan — a pénteki népnevelő értekezlet után bizonyára még felkészültebben, még nagyobb igyekezettel végezhetik a felvilágosító munkát. Nem is hiányzik majd közülük egy sem. Ott lesznek a megbeszélésen és ott lesznek utána mindenütt, ahol a dolgozó parasztok várják az útmutatást, a felvilágosító szót. Készülnek az új Oroszlány tervei A Lakóépülettervező Vállalatnál már készülnek a tervek, melyek kibontakoztatják Oroszlány jövendő körvonalait. A régi falu és az új város találkozásánál lesz Oroszlány központja, hatalmas tér, amelyen megtalálhatjuk majd a tornyos tanácsházát, szervezet épületét, a a pártkultúrházat, a postát. A tanácsházától délkeletre emelkednek a filmszínház, az iskola, az óvoda-bölcsőde és újabb lakóházak, körülbelül ezer lakással, üzletházzal Az oroszlányi bánya felől a déli városkapun keresztül lehet bejutni a városba. Ez a városkapu egy ház hatalmas boltíve alatt vezeti el a gyalogos és járműforgalmat. Az épületeket kis szobrok, s egyegy apró torony díszítik. Egyegy házban még a kéményeket is felhasználták díszítésként. Úgy kötötték össze rejtve a kéményeket, hogy azok a tetőn párkányos díszítő motívumként hatnak. A házakat egyébként úgy tervezik, hogy körülöttük mindenütt parkokat lehessen létesíteni. 5 A termelőszövetkezetek kommunistái harcolnak az újért A falusi kommunistáknak egyik legfontosabb feladata, hogy szüntelenül harcoljanak az újért, leplezzék le az osztályellenségnek a gépekről terjesztett hazugságait, s legyenek az új módszerek megszerettetésének legjobb harcosai. A naszályi példa A tatai járás termelőszövetkezeteinek többségében a kommunisták márték ezt a feladatukat.felismerA naszályi Rákosi TSZ-ben az összes kukoricát négyzetesen vetették és gépi erővel kapálták meg. A gabonát pedig 150 katasztrális ugyancsak gépi erővel holdon kombájnnal aratják le. A napraforgót ugyancsak géppel munkálják meg és alig akad olyan szántóföldi munka, ahol ne vennék igénybe a technikát. Mi az oka annak, hogy a Rákosi TSZ-ben így megszerették és ilyen nagymértékben hasznosítják a gépet? Mindenekelőtt a kommunistáknak az új módszerekért folytatott harca vezetett győzelemhez. Tavaly, amikor először került szóba, hogy kombájnnal arassák le a gabonát, a tagság tiltakozni kezdett. A megbeszélésen a többség kerekperec kijelentette: nem kell a kombájn, mert elhullatja a szemet. A meddő vita után megbeszélésre ültek össze a kommunisták. Sokáig tanakodtak, mit tegyenek. Végül is az elnök, Halovits János döntötte el a vitát: kihozatjuk a kombájnt próbaavatásra és majd meglátjuk mi lesz így is történt. Néhány nap múlva a kommunisták sorra járták a tsz tagokat: gyertek ki a határba, nézzétek meg, hogyan dolgozik a kombájn. Akik kimentek, hamar meggyőződtek a gépi munka előnyéről. Látták, hogy nem igaz a kombájnról terjesztett sok mendemonda. A szemveszteség még az 1 százalékot sem érte el. Azon melegiben hozzájárultak ahhoz, hogy az egész gabonát a kombájn arassa le. Nemsokára — okulva az aratás jó tapasztalatain, — a kommunisták szóba hozták: jó lenne a növényápolást is géppel végezni. Eleinte megint akadtak szabadok, akik a gépi munka ellen foglaltak állást, de már jóval kevesebben, mint előzőleg. A párttagok azonban egyetlen embert sem akartak kétségbe hagyni, javasolták, hívja meg a tsz vezetősége a gépeket bemutatóra. A bemutatón a gépek aztán olyan sikert arattak, hogy ma már nem csak a tsz közös földjeit, hanem a háztáji földeket is gép műveli. Hasonló szép eredményeket értek el a Grébicspusztai Új Élet és a környei Dózsa TSZ, valamint a héregi, oroszlányi tsz-ek kommunistái is. Több mint ötmillió forint Milyen abból, hogy haszon származik a kommunisták nem engedték mellőzni a gépeket? Milyen eredményekkel jár a kommunisták állhatatos harca a gépi munkáért? Csak egy példát: ha megyénkben mindenütt háromszor géppel kapálnák a kukoricát, az — a munkaerő jelentős felszabadítása és a fizikai munka csökkentése mellett — 4435 métermázsa többlettermést eredményezne. Ez a mennyiség 1782 sertés felneveléséhez elegendő, ami szabadpiaci áron mintegy 5 346 000 forintot jelentene. Ugyanakkor egy hold kukorica kézierővel való megművelése 64 forintba kerül, míg a gépi munka holdanként csupán 22 forintba. A kommunisták sok helyen példamutatóan harcolnak az újért. Szegedi Miklós, a gyermelyi Petőfi és Kossuth TSZ agronómusa például hónap alatt, — mióta néhány Gyermelyen dolgozik, — nagyon sokat tett a tsz-ek megerősítése érdekében. Feltárja az agrotechnikai és zootechnikai hiányosságokat, megmutatja a helyes gazdálkodás módját. Ha valahol az alapszabály megsértését tapasztalja, nem hagyja szó nélkül. Sajtos Ferenc, a baji Vörös a Brigád TSZ-ben bizonyítja be kommunista példamutatás erejét. Nemrég, még a járási tanácsnál dolgozott, de most saját kérésére a tsz-ben harcol a magasabb terméshozamokért. A tatai Augusztus 21 TSZ párttitkára, Izsáki János elvtárs, az istállóátlag emeléséért küzd eredményesen. A jószágok helyes gondozására, a zootechnika fontosságára tanítja a dolgozókat, hogy minél magasabb hozamokat érjenek el. Mindenütt harcolnak az útért Lehetne sorolni a példákat hasábokon keresztül, hogy mennyi feljogosító szó, mennyi munka eredményeként haladnak előre a dolgozó parasztok a jobb élet útján. Milyen sokat fáradoznak a kommunisták azért, hogy boldogabb jobb legyen a parasztság élete. De akadnak olyan termelőszövetkezetek is, ahol a párttagok nem elég harcosak, néha még visszahúzza őket a régi, és maguk is kiállnak az elavult módszerek mellett. Tarjánban — bár a neve: Haladás — még a párttagok sem harcoltak következetesen a gépi munka igénybevételéért. Sőt, egyes esetekben, a tiltakozók közé álltak. Például nem fogadták el, hogy földjüket előhántolós ekével szántsák, mert az holdanként 2 forinttal többe kerül. De ugyanakkor nem gondoltak arra, hogy az elhántolós ekével művelt talaj, jobban tartja a vizet, a talaj morzsásabb szerkezetű lesz, ősszel kisebb erő műveléséhez. A rövidlátás, kell gépi munkától való tartózkodás tetemes veszteséget jelent a tarjáni termelőszövetkezetnek. Mind gyakoribb, hogy a tszekben párttaggyűlésen, pártvezetőségi ülésen, népnevelőértekezleten beszélik meg gépek kihasználását, az agrua és zootechnikának jeéntőségét. A párttagok felszólalnak a tsz értekezletein és harcosan állást foglalnak az új mellet.. Ezt a példát kell követni mindenütt. A párttagok kötelessége és egyik legszebb feladata, hogy szerettessék meg a dolgozó parasztsággal a fejlett termelési módszereket, a kombájnt, az aratógépet, a traktort és minden egyéb eszközt, amely a magasabb terméseredmények elérését és ezzel az életszínvonal emelését szolgalja. W. E.