Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. november (13. évfolyam, 88-96. szám)
1958-11-12 / 91. szám
1958. NOVEMBER 12. Tervkészítés a termelőszövetkezetekben Megyénk termelőszövetkezeteiben folyik a zárszámadások készítése. Bajnán, Kesztölcön, Taton és egy sor más helyen már működnek a leltárt felvevő bizottságok. A felmérések után elkészül a zárómérleg, s ezzel egyidőben a tsz-ek hozzálátnak a tervkészítéshez is. Tervet sokféleképpen lehet csinálni. Az is terv, ha a földterületünket egyszerűen öt-hat felé osztjuk és megmondjuk, melyik táblába mi kerüljön. De nagyüzemi gazdaságban ilyenfajta módszer nem elégséges, mert évközben kellemetlen meglepetések születnének. Kiderülne, hogy kevés a jószágoknak a takarmány, nem elegendő a munkaerő stb., stb. Az alapos munkát az jellemzi, hogy az összes pozitív és negatív tényezőket számba vesszük, felhasználjuk az előző évek tapasztalatait, s minden célkitűzést megbeszélünk a szövetkezet tagságával. A nagyüzemi gazdaság tervét csak úgy lehet jól megcsinálni, ha tájékozottak vagyunk. Ennek semmi akadálya sincs, hiszen az idei és a tavalyi zárszámadás adatai mindenre választ adnak. Ezekből megtudjuk, hogy mennyi a földünk, melyik terményből mennyi volt a tiszta jövedelem, milyen munkákra mennyi munkaerő, gép stb. kellett. A tervezést leghelyesebb mindig az állattenyésztésnél kezdeni. Először azt döntsük el, hogy milyen jószágból mennyit akarunk tartani. Ezután kiszámítjuk a takarmányszükségletet és ennek alapján jelöljük ki, hogy mennyi kukoricát, mennyi pillangóst, mennyi árpát stb.-t «tessünk, hogy állományunk ne legyen szűkiben a takarmánynak. “ Miután a takarmányvetésre kijelöltük a•. területeket, a szerződéses termékeket vegyük »orra. Meghatározzuk, hová kerüljön a cukorrépa, a dohány, rostlen, aprómagvak és kenyérgabona. Arra törekedjünk, hogy szántóterületünk mintegy 25—28 százalékába kenyérgabona kerüljön. Ez érdeke az államnak és a közösségnek is. A munka egyik legérdekesebb része a jövedelem kiszámítása. Itt nem elég, ha csak a sok évi átlagot vesszük alapul. Figyelembe kell venni a földek trágyázásának fokát, a szakképzettséget — pl. konyhakertészetnél — és egy sor más kérdést is. A zárszámadás adataiból kiderül, hogy az elmúlt gazdasági évben helyesen gazdálkodtunk-e a munkaerővel, nem volt-e egyik-másik termény előállításánál túl nagy a ráfordítás. A munkaerőelosztást úgy kell megtervezni a jövő esztendőre, hogy az elmúlt év esetleges lazaságait felszámoljuk, s kevesebb munkával, jobb minőséggel biztosítsuk a több termést. Általában arra törekedjünk, hogy az 1958—59-es gazdasági év tervei húzóerővel bírjanak a termelés fokozására, s az egy kh-ra fordított költségek, az egy-egy jószágra eső kiadások csökkenjenek, ugyanakkor a hozamok emelkedjenek. A terv készítésénél messzemenően tanulmányozzuk a kormány rendeleteit. Újra vizsgáljuk meg, hogy milyen kedvezményeket biztosít a 3004-es rendelet, s a szerződéses termelés. A rendeletek alapján számítsuk ki, hogy a kedvezmények igénybevételével mennyi gépi munkára, kedvezményes állatvásárlásra, építkezésre stb. tartsunk igényt, s a tervet már eszerint készítsük el. Az építkezéseket, gépi beruházásokat stb.-t csak akkor határozzuk el, ha a terv egyéb részei már készen vannak. Az istállóépítkezés, ólak készítése, borpince építése stb. akkor válik szükségessé, ha a gazdaság vezetői látják, hogy kevés lesz a férőhely, nem tudják hol tárolni a bort, egyszóval valahol „szorítani fog a cipő”, ha nem segítünk. A beruházások mindig kapcsolódjanak szorosan a tervekhez és ne legyenek öncélúak. Felesleges például istállót építeni, ha az állományt nem növeljük, s a jelenlegi férőhely a meglevő jószágoknak elegendő. A tervkészítés sokrétű, bonyolult dolog. Ezért sohasem és seholsem szabad egy embernek végeznie. A tsz elnöke, agronómusa, könyvelője, a részmunkákban otthon levő brigádvezetők közreműködésével készítsék el a tervjavaslatot. Ha ez megvan, feltétlenül vigyék a tagság elé, megvitatás céljából. Ennek az a haszna, hogy a tagok számos javaslattal, ötlettel gazdagíthatják a tervet és annak végrehajtási módját. A tervismertető értekezletnek nem formális tanácskozásnak, hanem munkaértekezletnek kell lennie, ha azt akarjuk, hogy az 1958—59-es gazdasági év célkitűzéseit az egész tagság magáénak érezze, s küzdjön annak megvalósításáért. Nem könnyű dolog jó tervet csinálni. De ha időt, fáradságot nem sajnálunk ettől munkától, az egész gazdaságiév jó alapjait rakjuk le. Ez pedig nagyon fontos, nélkülözhetetlen dolog. W. E. Elkészült a dorogi szénmedence 15 éves lakásépítési programja A Dorogi Szénbányászati Tröszt munkaügyi, beruházási és műszaki osztályának dolgozói gondos előkészítő munka után most befejezték a szénmedence tervének 15 éves lakásépítési összeállítását. E program szerint az új szénmezők feltárásának irányát követve Táton építik a legtöbb lakást, 2420-at. Majdnem 1000 lakást kap majd Nagysáp, 700-at Sárisáp és mintegy 300—300-at Dorog, Esztergom és Tokod-Altáró. Figyelembe vették a szénbányászati tröszt létszámának emelkedését is, így az 1960-tól 1975-ig tervezett 4990 új lakással a szükségletnek megfelelően a szénmedencében megoldják a lakáskérdést. Dunaalmási tervek A megye egyik legnagyszerűbb fekvésű községe Dunaalmás. Minden megtalálható itt: víz, erdő, festői, gazdag belterület. Igaz, hogy nem ipartelep, de a környező nagy gyárak az ideális lakóhely további rohamos fejlődésének kellő biztosítékai. Ezért a község tanácsa nemcsak a közeli, de a további jövőre is tervezget. Az Újtelepen háromszáz folyóméter, négy méter széles betonút épül 1959- ben. A Hunyadi utcában vízvezetékhálózatot fektetnek le. Új temető is létesül, ravatalozóját már ebben az évben felépítették. A község útjait nagyobb villanyégőkkel látják el, hogy a közlekedés — elsősorban a Bécsi úton — zavartalanabb legyen. A hároméves terv során nyolctantermes iskola épül, de tervbe van véve egy szélesvásznú filmszínház is, mert az eddig használt mozi kicsi, az igényeket már nem elégíti ki. A hozzá való anyagokat régi épületek bontásából és a most üzembe helyezett kőfejtőkből nyerik. Komoly alapot jelent a társadalmi munka is, nemcsak az építkezéseknél, de a parkosításnál, a tervbe vett vízvezetékhálózat lefektetésénél és a műemlékek rendbehozásánál is. Valamikor sokat járt erre hányatott életű nagy költőnk, Csokonai Vitéz Mihály. Lillája itt élt, itt is temették el. Ezért a Hazafias Népfront elhatározta, hogy a költő emlékére szobrot emelnek a községben. A tanács nemrégen ötven házhelyet mért ki. Ezeken a közeli években negyven új magánház épül majd, de szó van szövetkezeti tömblakások építéséről is. És ha hozzávesszük azt, hogy a falu klímájának, fürdőjellegének további kialakítására húsz hektár föld erdősítését kezdték meg, elismerhetjük: Dunaalmás egyre ékesebb gyöngyszem lesz a nagy folyam partján. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA Valamennyi felesleges kenyérgabonáját az államnak adja el a táti Vörös Csillag Tsz A táti Vörös Csillag Tsz 140 holdon őszi búzát termel az új gazdasági esztendőben. Úgy számítják, az ideinél gazdagabb, termést mintegy 12—14 mázsás takaríthatnak majd be holdanként. Nemesített vetőmaggal, jó magággyal — háromszoros szántással és holdanként három mázsa műtrágyával vetették meg ennek az alapját. A tagság úgy határozott, hogy a termést — a munkaegységekre kiosztásra kerülő részen, a gépállomási díjon és a vetőmagon kívül — teljes egészében az államnak adják el. Már szerződést is kötöttek tíz vagon búzára, így hozzájárulnak az állami készletek gyarapításához, s ezzel jól jár a termelőszövetkezet tagsága is. Nemcsak sok felesleges munkát takarítanak meg a gabona eladásával, hanem a mázsánként kapott 30 forintos felár jelentősen növeli bevételüket. Az így kapott harmincezer forintból mintegy másfél forinttal emelik minden munkaegység értékét. Az ősszel elültetett gyümölcsfák egy évvel előbb hoznak termést Hazánkban kitűnő lehetőségek vannak a gyümölcstermesztésre és annak fejlesztésére. A gyümölcs az egyik legfontosabb emberi táplálék. Szinte valamennyi gyümölcsben megtalálhatók az ember számára annyira szükséges A-, B- és C-vitaminok. A gyümölcsök magas szénhidrát-, zsír- és fehérjetartalmuk mellett az emberi táplálkozás során kedvező étrendi hatást váltanak ki. A kedvező hazai viszonyok lehetővé teszik, hogy gyümölcstermelésünk nemcsak az ország lakóinak évről évre fokozódó gyümölcsszükségletét elégítse ki, hanem mennyiségű gyümölcsöt jelentős szállíthatunk külföldre is. Mivel a gyümölcsfák évtizedekig megmaradnak kiültetési helyükön, éppen ezért a telepítést gondosan kell elvégezni. A szakszerűen elvégzett telepítéstől függ gyümölcsösünk későbbi termőképessége. Elsősorban az éghajlatot kell figyelembe venni. A hosszantartó meleg időjárás lehetővé teszi, hogy a hosszabb tenyészidejű fajták gyümölcsei is beérjenek. Fekvés tekintetében a déli, délkeleti, napos lejtők kapják a legtöbb meleget és ez a fekvés a legalkalmasabb gyümölcsös telepítésére. Talaj esetében a tápdús vályog és mélyrétegű homokos talajok a legmegfelelőbbek. Ezek elegendő tápanyagot tartalmaznak és a csapadékot is jól megkötik. Az idei kedvezőtlen tavaszi időjárás miatt kevés gyümölcsfát tudtunk telepíteni. Most itt van a lehetőség a hiányok pótlására. A gyümölcsfák telepítésének legmegfelelőbb időszaka az ősz. A nagyobb, összefüggő területen végzendő telepítéseket feltétlenül az ősz folyamán végezzük el. Az ősszel elültetett fák gyökerein már az ültetés után a melegebb időjárás következtében megindul a „hegképződés” az őszi és a téli csapadék alaposan a gyökerekhez tömíti a földet és tavasszal már korábban megindul a fa fejlődése is. Az őszi telepítésnek másik nagy előnye, hogy az elültetett fák egy évvel hamarabb hoznak termést, mint a tavaszi telepítésűek. A tavaszi telepítés sokkal költségesebb. Nagy gondot kell fordítanunk a fiatal fák öntözésére, a megeredt fák gyengébben is fejlődnek, ugyanakkor egy év kiesés következik be a gyümölcsfa fejlődésében. A fiatal gyümölcsfákat olyan távolságra ültessük egymástól, hogy zavartalan fejlődésükhöz elegendő napfényt és levegőt kapjanak, gyökérzetükkel pedig terjeszkedni tudjanak. Mindig az adott lehetőségek határozzák meg, hogy a fákat milyen kötésben ültessük el. A gyümölcsfák és egyéb facsemeték ültetését azonnal a faiskolából való megérkezésük után kezdjük el. Az elvermelt facsemetéket folyamatosan termeljük ki, egyszerre csak annyit, amennyit azonnal el is ültethetünk. Ha a területet teljes egészében nem forgattuk fel, akkor gödörásással készítsük el a talajt ültetéshez. A gödör nagysága és mélysége a talaj minőségétől függ. Könnyű, vályog és homokos jellegű talajokon 60—80 cm mély, 100—120 cm széles négyzet alakú gödröket ássunk. Gödörásás során a feltalajt a gödör egyik, az altalajt a gödör másik oldalára rakjuk. A kiásás után ajánlatos még a gödör alját fellazítani, hogy a gyökerek mélyebbre tudjanak hatolni a talajba. Amikor ezekkel a munkákkal végeztünk, az oltványok megsérült gyökérzetét éles késsel vagy ollóval megmetsszük és híg, agyagos pépbe mártjuk, hogy tudjanak olyan a gyökerek ne hamar kiszáradni. Erre főleg a tavaszi telepítés során van nagy szükség. Az ültetést mindig „ültetőléc” mellett végezzük el, mert így biztosan és egyenesen marad vissza a csemete. A gödör aljára helyezett oltvány vagy facsemete gyökérzetéhez először azt a földet húzzuk, amely a gödörásás során a talaj felszínén volt. A fa állandó rázogatása közben szórjuk földet a gödörbe és közben a a fát gyengén felfelé húzzuk; így elérhetjük azt, hogy a levegő teljesen kiszorul a gyökerek közül. Ha a gödör már félig megtelt, akkor a földet oldaláról a gyökérzethez tapossuk. Utána a gödröt színültig megtöltjük földdel és ismét megnyomkodjuk. A megmaradt földből pár ujjnyit rakjunk lazán a földhányás tetejére, mert így a laza réteg megvédi az alatta lévő földet a kiszáradástól. A gyümölcsfákat és egyéb csemetéket sohasem szabad 2—3 cm-nél mélyebbre ültetni, mint amilyen mélyen az előző helyükön, a csemetekertben voltak. Különösen ügyeljünk arra, hogy az ültetés során a gyökerek ne hajoljanak vissza. Csak a gondos és lelkiismeretes munka vezethet eredményre. László László gazd. tanár; KUKORICAVÁSÁR Két hete még 330 forintba került egy métermázsa tavalyi morzsolt kukorica a felsőgallai piacon, az idei csöveset pedig 1,65 forintért kínálták az eladók. De csak reggel 8 óráig. Ekkor ugyanis egy teherautó kanyarodott a térre és perceken belül 230 forintért árusítani kezdték a a tavalyi, száraz morzsolt kukoricát. A vásárlók egyszerre otthagyták a szekereket és a teherautó köré sereglettek. Az elmúlt szombaton hasonló volt a helyzet. Bár a kukorica ára a termelőknél is leszállt — most már 115 forintért is lehetett venni csövestengerit — jóformán semmit sem tudtak eladni. A vevők újra a teherautót keresték fel, ahol olcsóhoz juthattak.morzsolt kukorica- A métermázsánkénti 230 forintos árban eladásra kerülő kukoricát a Terményforgalmi Vállalat árusítja. Mint a vállalat vezetőitől megtudtuk, ezentúl minden csütörtökön és szombaton megjelennek a piacon, hogy a tatabányai állattartó bányászoknak, munkásoknak olcsó, jó kukoricával „kedveskedjenek”. A szomorúan hazatérő kistermelők közül egyik-másik elkeseredett megjegyzéseket tett, mert nem tudta eladni áruját. Ezeknek az embereknek nincs igazuk. Ők is jól tudják, hogy az állam becsületes áron, helyben megveszi terményüket. Mi szükség van arra, hogy valaki idejét, erejét, fogatját pazarolja azért, hogy Tatabányán, vagy a kukoricát piacán adhassa el. más város A csöves kukorica átvételi ára 110 forint körül van némi eltérés — természetesen a nedvességtartalom miatt előfordul — így csak rosszul jár az, aki egész nap kocsikázik, hogy mázsánként 10—15 forintos felárhoz jusson. Ezenkívül az eladás is — ha a kukoricát piacon, kisvásárlóknak akarjuk juttatni — bizonytalan. Az állami felvásárlás és árusítás segítség a dolgozó parasztságnak és a vásárlóknak is. Az elmúlt szombaton hét-nyolc parasztkocsi jött Tatabányára kukoricával. Ez több ember munkaerejét, hét pár ló majdnem egésznapos elfoglaltságát jelenti. Mindezt pótolni lehet egy helyből kiküldött TEFU autóval és két kiszolgálóval. Mint a Terményforgalmi Vállalat vezetői elmondották, e hét szombatjára már szeretnék megoldani a bányászok és egyéb, bérből élő dolgozók vásárolt kukoricájának hazaszállítását is. A TEFU néhány forintért a vevők lakására szállítja a vásárolt mennyiséget, s ezzel is elősegíti a dolgozók állattartását. 5 Cukrászati kiállítás Tiszabáliyälltt„V&ldéljlátó pincérverseny hetek" keretében A „vendéglátó hetek”” keretében, Tatabányán a népházban háromnapos megyei cukrászipari kiállítás nyílott november 5-én. A kiállításon részt vettek az állami és földművesszövetkezeti vendéglátóipar cukrászai és szakácsai. A Tatai Vendéglátó Vállalat közel 50 féle süteménnyel, a földműveszövetkezetek 1000 készítménnyel vonultak fel a bemutatóra. A Tatabányai Vendéglátóipari Vállalat kiállítási vitrineiben bő cukrászati választékot mutatott be. A kiállítást Bánszegi Viktor, a megyei tanács kereskedelmi osztályának munkatársa nyitotta meg. A hattagú bíráló bizottság megállapítása szerint a vállalatok versenyében azonos ponttal első Tatabánya és Dorog vendéglátóipari vállalata. Második a Tatai Földművesszövetkezet, harmadik a Tatai Vendéglátóipari Vállalat. A cukrászmesterek versenyében első Vezér István, a Dorogi Vendéglátóipari Vállalat cukrászmestere lett. Második Somfai Viktor, tatai cukrászmester. Harmadik Farnadi Endre, esztergomi cukrászmester. Mindketten a földművesszövetkezeti vendéglátóipar dolgozói. A negyedik helyezést Nikk Pál, a Pestvidéki Cukrászipari Vállalat cukrásza érte el. A hidegtál készítményekben a megye legelismertebb szakácsmestere, Halmos Mátyás, a Tatabányai Vendéglátóipari Vállalat dolgozója lett az első. A tatai Kristály Étterem két szakácsnője, Mayer Mária és Erdész Antalné második helyezést értek el. A vendéglátóipari tanulók versenyében első díjjal jutalmazták Szőcs Istvánt, a Tatai Földművesszövetkezettől, második díjat kapott Galgóczi Lajos, a Dorogi Vendéglátóipari Vállalat cukrásztanulója. A tatabányai cukrászipari tanulók versenyében ezúttal Ritecz Mária ért el helyezést. A verseny nyerteseinek Földes Jenő, a Belkereskedelmi Minisztérium kiküldötte adta át a jutalomtárgyakat. A vendéglátóipari hetekkel kapcsolatos pincérversenyek megyei döntőjét november 9-én tartották Tatabányán a Tatabánya— Dorog labdarúgó-mérkőzés félidejében. Az indulókat négy csoportban indították (I., II., III. éves tanulók és felnőttek). A versenyzőknek egy tálcán egy kistányérral és két pohár vízzel kellett körülgyalogolniok a pályát. A közönség erős biztatása közben azonban a gyaloglásból futás lett. Eredmények: 1 éves tanulóknál első Nánási Zoltán, Tatabánya; 2 éves tanulóknál első Vörös Béla, Esztergom; 3 éves tanulóknál első: Kocsis István, Tata. Felnőtteknél holtversenyben első: Tamási Károly, Tatabánya, Mátai Antal, Esztergom; Menyasszonyi cukorcsokor. Készítője: Nikk Pál cukrászmester. Startolnak az ,,öreg” pincérek