Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. november (13. évfolyam, 88-96. szám)

1958-11-19 / 93. szám

1958. NOVEMBER 19. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA FALURÓL FALURA A néphagyomány szerint úgy kétszázötven­­háromszáz évvel ezelőtt még „Sáros” volt en­nek a kis községnek a neve. Később az évek folyamán, nem tudni mi volt az oka — a rö­vid névből még rövidebbet csináltak az embe­rek. Aztán arról is beszéltek, — de ennek már írásos nyomai is vannak , hogy az 1700-as évek elején huszonnyolc magyar jobbágy­ csa­lád alkotta a falu népét, akik báró Sándor Mihály birtokain túrták a földet. Sok-sok év múlt el azóta. Változott a hely­ség neve, változtak a földbirtokosok, az urasá­­gok is. A felszabadulás óta az egykori job­bágyok, cselédek élete is nagyot változott, de a sár — a község régi nevéhez híven — ma­radt. Nem vett tudomást a változásokról. Szinte visszakövetelte a régi nevet, azokkal a látogatókkal együtt, akik nagyritkán betéved­tek ebbe a sárfészekbe. De a falu dolgos népe már mindenben az újhoz ragaszkodott. Ha­dat üzent a sárnak, s vele együtt a sötétség­nek is. Az első tanácsválasztások idejére már vil­lany világított a községben. Aztán lassan kő is került a legsárosabb utakra. Az állam pén­zéből azonban nem futotta mindenre. Nagyon sok ilyen sáros, sötét községet hagytak ránk örökségbe a múlt urai. Megértették ezt az unyiak is és különösen az utóbbi két évben tettek sokat a falujukért. — Mintha kicserélték volna az embereket — mondta látogatásunk alkalmával Posfai Zsig­mondi, a tanács VB-titkára. — Sokkal lelke­sebbek, aktívabbak, mint azelőtt. A gyűlése­ken, különböző összejöveteleken mindig telt ház van a művelődési otthonban. Gyakran rendezünk kérdezz-feletek esteket, ahova na­gyon szívesen jönnek az emberek. És ha a tár­sadalmi munkáról van szó, oda sem kell kö­téllel húzni senkit sem. A nyáron köveztük le a Deák Ferenc utcát, közel fél kilométer hos­­­szúságban, ahol több mint ötezer forint érté­kű társadalmi munkát végeztünk. Ugyanebben az utcában néhány hónappal ezelőtt beomlott egy kút. Három-négy évvel ezelőtt bizonyosan megvárták volna, míg a tanács intézkedik a betemetéséről — most minden külön felhívás nélkül az utca lakói maguk takarták be a göd­röt. — De nemcsak ezen mérhető le az emberek magatartásbeli változása. Az iskolák tatarozá­sánál Teigler Ádám, az egyik tanítónő férje esténként társadalmi munkában festette ki a tantermeket. És ha látták volna az idei peda­gógus-napi ünnepségeket! Talpalatnyi férő­hely sem maradt az iskolában, s nem a peda­gógusok, hanem maguk a szülők készítették elő az ünnepélyt. Virággal köszöntötték a falu tanítóit, verseket tanítottak be a gyerekeknek. Öröm volt látni azt a lelkes készülődést, ami­vel azelőtt bizony nemigen találkozhattunk a mi községünkben. Hosszasan beszélgettünk még azokról az apróbb-nagyobb dolgokról, eseményekről, vál­tozásokról, melyek a falu életében történtek az elmúlt két esztendő alatt. Tények bizonyít­ják a változást, az emberek felfogásában, gon­dolkodásában és magatartásában Uajon is. Miben és hol kell keresni erre a magyaráza­tot? Nos, erről is beszélgettünk. A szó és a tett kapcsolódik ma nemcsak az egész ország­ban, hanem ebben a községben is. Szorosabb lett a kapcsolat vezetők és dolgozók között. Bíznak az emberek a pártban, a kormányban és ahol kölcsönös a bizalom az államhatalmi szerv, a tanács és a lakosság között, ott job­ban megy a munka. Széleskörű érdeklődés kí­sérte a tanácstagok tevékenységét a választá­sok előtt is Ungon. Nyíltan és őszintén beszél­tek egymással választók és választottak. Kö­zösen döntöttek arról, mire mennyit fordítsa­nak. Nem ígérgettek a tanácstagok, nem ter­veztek sokat, de mindig végrehajtották, amit elhatároztak. A többi mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy megváltozott a lakosság vélemé­nye a tanácsok munkájáról. Az elmúlt vasárnap az unyi dolgozó parasz­tok is leadták szavazatukat az országgyűlési képviselőkre, a megyei, a járási és községi tanácsok tagjaira. Maguk közül választották képviselőiket a község lakói csakúgy, mint az ország, a megye minden falujában, városában. Azt az utat választották, amelyen eddig jár­tak, legyenek hát továbbra is bizalommal vá­lasztott vezetőikhez, segítsék őket munkájuk­ban. Fogjanak még jobban össze, és építsék, szépítsék tovább ezt a kis falut, hogy senki ne mondhassa többé róla: jobb lett volna, ha „Sáros” marad a neve. Szabó József UNY =~ védjük Egészségünket JAJ A FOGAM! ■— Jaj,­ a fogam!-Rektor úr! Legyen, szíves, húzza ki, már két napja majdnem megőrü­lök a fájdalomtól. Ez nap mint nap megismét­lődő jelenség az SZTK-rende­­lőben. Az emberek nyolcvan százaléka akkor megy orvoshoz, mikor már a fog­fáj a foga, vagy pedig úgy meg­dagadt az arca, hogy csak sej­teni lehet, merre van a szeme, vagy a szája. A foghúzással kapcsolatban általában kétféle betegtípus­sal találkozik az orvos. Az egyik az, aki még az egészsé­ges fogát is kihúzatná, mert irtózik a konzerváló fogorvosi beavatkozástól,­ azaz a fúrás­tól. A másik típus az, aki még a fájó, vagy az elhalt, tályogos fogához is ragaszkodik, bár­milyen súlyos következmé­nyekkel is járjon az. Gondolok itt különböző veszedelmes gyulladásos folyamatokra, vagy egy rossz, granulomás fog, gyökér által keletkezett más szerv betegségére (szív, szem, ízületi betegségek stb.). Ez az úgynevezett gócfertőzéses meg­betegedés. Egyik gondolkodás­­mód sem helyes. A felnőtt lakosság kilencven százaléka szuvas fogazatú. A civilizáció fejlődése, az élet­­színvonal emelkedése, a mind jobban kifinomult konyhatech­nikával párhuzamosan emel­kedik a szuvas fogazatú embe­rek száma, így a fogszuvaso­­dás előfordulásának gyakori­sága komoly közegészségügyi, betegellátási problémát jelentő népbetegség. A primitív embereknél egy­általán nem, vagy csak szórvá­nyosan fordult elő szuvasodás.­a Ezek az emberek a táplálékot maga természetességében vették magukhoz. Fogazatuk így kényszerítve volt az erőtel­jes rágásra. Ez már eleve ma­gában foglalta a fogak öntisz­tulási lehetőségét. Ezzel szem­ben a ma embere igényesebb. Az ételeket a legrafináltabb módon készíti el, hogy az él­vezhetőbb, finomabb legyen. Ez maga előidézője a fogszu­­vasodásnak. A fogazatot kí­méli, mentesíti az erőteljes rágástól. Az ételmaradékból származó lepedék bevonja a fo­gakat, amely huzamosabb időn keresztül pang­ott. Kémiai re­akciók zajlanak le és megindul a fog külső részének, a zo­máncnak az oldódása. A zo­máncnak ezt a demineralizá­­cióját több tényező hozhatja létre: a szájüregnek megvan a saját baktériumflórája. Ez a mikroflóra jelen van a foga­kon levő lepedőkben is. A le­pedék a felvett táplálékból származó szénhidrátokból áll. A baktériumok megindítják az erjedést, megváltozik a száj hidrogénion-koncentrációja sa­vas irányban, sav képződik és ezzel bekövetkezik a zománc­állomány destrukciója. Ha az étel minél több rágást igényel, tehát rostdús, kevesebb lepe­dék marad a fogakon, kisebb lesz a szénhidrátokból szár­mazó savas erjedés korróziós hatása. Az étkezést ne édes­tésztával (süteménnyel) fejez­zük be, hanem lehetőleg gyü­mölccsel. A fogak épségben tartása érdekében elengedhetetlen a megfelelő és helyes szájhigié­nia. Az ideális fogápolás az lenne, ha minden étkezés után szájöblítést és fogmosást vé­geznénk. Gyakorlatilag ez azonban nem valósítható meg. Viszont elengedhetetlen az esti és reggeli fogmosás, amely mindig a vacsora és reggeli után történjék meg. Az orvos leghatásosabb fegy­vere a betegségekkel szemben a betegségnek a megelőzése. Egy bizonyos, senki nem jár szívesen fogászatra, de a fogak épsége érdekében meg kell tenni, még akkor is, ha semmi fájdalmat nem érzünk, csupán meg akarunk győződni fogaink állapotáról. És az lenne helyes, ha a mai sok foghúzásos beteg helyett minél több ilyen „be­teg” jönne. Dr. Uhlár Miklós fogász szakfőorvos APRÓHIRDETÉSEK A Tatai Tangazda­ság 1959. január 1. napjával betöltendő kizárólag egyetemet végzett mezőgazda­sági gépészmérnöki állásra pályázatot hirdet. Részletes életrajzot kérünk az eddigi működés megjelölésével. Sze­mélyes bemutatko­zás a gazdaság költ­ségére csak előze­tes írásbeli hívás alapján meg-, esz­­közlendő. Tangazda­ság. Tata I. Paula­­iÉtajor. ELADÓ Esztergom belterületén. Deák Ferenc utca 2*0. sz. alatt 200 négyszög­­öles kertes ház, mely áll egy 3 és egy 2 szobás lakás­ból. Érdeklődni le­het: Ügyvédi Esztergomi munka­közösség, dr. Laky­nál. . Gyönyörű három­ajtós szekrény igé­nyesnek eladó. Bu­dapest, VIII., Kis­fal­udi köz 4. Aszta­­losműhely. OPEL OLIMPIA el­adó, motorkerék­párt beszámítok. Esztergom, Bajcsy Zsilinszky u. 47. FIGYELEM! El­vállaljuk orvosi mű­szerek kromozását, javítását, elekt­romos eszközök, háztartási hűtőgé­pek, porszívók, pad­lók és él­ők, villany­­tűzhelyeik szak­szerű javítását, elektromt­o­torok tekercselését, autó­el­ektr­om­osségi munkákat, dinamó, önindító, relék és akkumulátorok szakszerű javítását. Cím: Tatabánya, III., Szabadság tér 2. Tata, Sport utca 29. Komárom, Klapka György utca 8. Dorog, Felszabadu­lás útja 22. Eszter­gom, Táncsics Mi­hály utca 13. Ko­márom megyei Gép­es Vegyesjavító Vál­lalat. A Tatai Faáru­gyár vállal rönkfel­­fűrészelést gatteron. Magánosoktól is bármely mennyisé­get vállalunk. 1 m3 fenyőrönk felvágása 106 forint. Más fa­­féleség felvágása le a rendeletben meg­állapított bérvágási árszabályozás sze­rint. ELADÓ diófa kom­binált szekrény. Tata II, Munkás u. 15. A Tatabányai Álla­mi Áruház novem­ber 20-án (csütörtö­kön) este 6 órakor a Zsdanov-kultúr­­otthonban divatbe­mutatót rendez. Be­mutat­ásra kerülnek az áruház és brüsszeli világkiállí­a­tás modelljei. Hálószobabútort, konyhabútort olcsón készít szép kivitel­ben darabonként is. Baráth Ernő aszta­losmester. Cím: Tata TI. Kertváros. Új iskolával szemben a tiszti házak mellett. A Tatabányai Álla­mi Áruház azonnali belépésre felvesz férficipő- és konfek­­ció-osztályvezető he­lyettest. A Komárom me­gyei Takarító és Féregirtó Kisipari Szövetkezet, Tata II. Bartók B. u. 1. sz. alatt megkezdte­ működését Vállal: vad­ászgörényekkel, vegyszerekkel, mé­reggel rágcsáló, és gázzal: poloska, zsizsik, gabonamoly stb. irtását, üzemelt ók raktárhelyiségek nagytakarítását. Malmok, gabona­raktárak ciánpeáeát. 7 SOK KICSI SOKRA MEGY a Ha külön-külön vizsgálnánk tatai nőtanács munkáját, azt mondhatnánk róla: ilyet megtesznek másutt is. De ép­pen az megkapó mindennapi tevékenységükben, hogy sem­miről sem feledkeznek meg, az asszonyi élet, sőt a társadalmi élet minden területére kiterjed a figyelmük. Mindenütt végez­nek valamit, ha nem is hatal­masat, kiemelkedőt, de együtt az egész megérdemli az elis­merést. Sok kicsi sokra megy — ez a szólásmondás rájuk is érvényes. November 7-re rendbehozták a szovjet katonák sírjait a temetőben, szépen fel is dí­szítették. A sírokra évelő vi­rágokat ültettek. Rendszeresen ellátogatnak a város szociális otthonába és a nagyobb ünne­pek alkalmával sem feledkez­nek meg a gondozásra szorult öregekről, kisebb ajándékokkal teszik széppé, szeretetteljessé számukra e napokat. S hogy ezekre az ajándékokra pénzük legyen, szórakoztató műsoro­kat rendeznek. Most például a Katalin-bálra készülődnek, nemrégen pedig egy divatbe­mutató élénkítette programu­kat. Kell a pénz karácsonyra, mert a szeretetházi öregek mellett több elhanyagolt gyer­meket is „patronálnak’“. Az ifjúság- és gyermekvédelem különben is szívügye a tatai nőtanácsnak. Már eddig több lezüllött, gyermekeiket elha­nyagoló család esetében java­solták a gyermekek elvételét és állami gondozásba adását. Tavaly például egy négygyer­mekes iszákos családnál lép­tek közbe és ma már a gondo­zásba vett gyermekekre rá sem lehet ismerni, olyan élet­vidámak, egészségesek, tiszták, rendesek. Gyakran foglalkoznak a város iskoláival, napközi otthonaival, óvodáival is. Azelőtt sohasem sikerült kiválogatni úgy az óvodákba, napközikbe kerülő gyermekeket, hogy ne lett vol­na abból egy sor sérelem. Az idén a nőtanács segítségével már sokkal jobban sikerült ez és mind ez idáig nem érkezett panasz a beosztásra. Pedig az óvoda szűk és jóval több az igénylő. Az iskolák szülői mun­kaközösségeivel is állandó kapcsolatot tartanak. A mun­kaközösségek elnökei jobbára tagjai a nőtanácsnak és így a problémákról „első kézből’“ ér­tesülnek. A pedagógusok mun­káját egyébként is segíti, fi­gyelemmel kíséri a nőtanács. A nagyobb leánytanulókkal el-elbeszélgetnek arról, men­­nyi lehetőséget tár eléjük az élet és ösztönzik őket a tovább­tanulásra. Nem feledkeznek meg a­­ napközik, óvodák konyháinak ellenőrzéséről sem, s ha kell, kiállnak az ott dolgozók mellett. Nemrégen például névtelen feljelentés érkezett az egyik bölcsődéből, hogy tetvesek a gyerekek. nőtanács vizsgálata megállapí­­­totta, hogy ez csak személyi bosszúból eredő rágalom. A többi tömegszervezettel, mozgalommal általában jó a kapcsolatuk. Az ifjúságot érin­tő feladatokhoz a KISZ-szel együtt látnak hozzá. A vörös­­keresztet nemcsak társadalmi munkával segítik, hanem ere­jükhöz mérten — a bálok és más rendezvények bevételéből — anyagilag is támogatják. A Hazafias Népfronttal is állandó összeköttetésben állnak Kellner Lászlóné révén, aki egyaránt tagja a népfront ve­zetőségének és a nőtanácsnak. Tervbe vették a közeljövőre egy-egy közös rendezvény tartását is, de különösen jó volt az együttműködésük a vá­lasztást előkészítő időszakban. Most újból tervezgetnek sok mindent: gyermekvédelmi, egészségügyi előadásokat, sza­bás-varrás tanfolyamot, műso­rokat, találkozókat. Tata első kerületében is megalakítják a nőtanácsot, hogy még több as­­­szony és lány tevékenykedhes­sen e sok ágazata, sok szere­te­tet és áldozatkészséget kívá­nó mozgalomban. RECEPT Velősgombóc A tejben áztatott zsemlét az apróra vágott borjú- vagy ser­tésvelővel, esetleg finom resze­­lőn lereszelt csontvelővel ös­­­­szekeverjük. Sózzuk, törött­borral, majoránnával fűsze­rezzük és egész tojást adunk hozzá. Kevés zsíron finom, ap­róra összevágott zöldpetrezsely­met fonnyasztunk és ezt is hozzákeverjük. Meghintjük , zsemlemorzsával és nagyon jól összedolgozzuk. Hideg vízbe mártott kézzel szép apró, egyenletes gombócokat formá­lunk belőle és a forrásban levő levesbe főzzük. A formá­zás előtt egy-két gombócot ki­próbálunk, hogy nem fő-e széj­jel. Ha szétfő, még egy kevés zsemlemorzsát vagy tojást adunk hozzá. Tálaláskor adjuk a levesbe, szűrőkanállal át­szedve, hogy ne törjön össze; NŐK FÓRUMA Miről lehet szó elsősorban a nők fórumán? Azokról az ügyekről, amelyeknek meg­oldása megteremti a legkülön­bözőbb körülmények között élő nőknél a tárgyi feltételeket a teljes női egyenjogúsághoz. E megbeszéléshez már a hely is stílusos volt. A dorogi József Attila Művelődési Ház „nős emberek” klubjában gyűlt ös­­­sze több mint hetven asszony és leány, hogy Molnár László elvtárssal, a megyei pártbi­zottság első titkárával, új or­szággyűlési képviselőnkkel, megbeszéljék a legfontosabba­kat. A városi nőtanács példamu­tató kezdeményezését szívesen fogadták felelős helyen dolgo­zó elvtársaink. Ezt kifejezés­re juttatta az is, hogy a bará­ti beszélgetésen Kroszner László elvtárs, a járási pártbi­zottság titkára, továbbá Dorog község tanácselnöke és titkára is részt vett. A részvevő nők számtalan dolgot mondottak el. Minden kérdés, hozzászólás alaphang­ja az volt, hogy a nők már messze kerültek a letűnt rend­szer nyomasztó gondolatvilá­gától. Tudják, hogy­ nem lehet az emberek között nemek sze­rint különbséget tenni. Tudják viszont azt is, hogy ennek tel­jes társadalmi elismeréséért meg kell tenni egynéhány dol­got. Bátran szólnak és tesz­nek is ezért, mert van rá lehe­tőségük. Megvitatták a beszélgetés fo­lyamán a 14—16 éves gyerme­­kek elhelyezésének lehetősé­geit. A beszélgetés részvevői egyetértettek abban, hogy még sok javítani való van ekörül. A nehézségek kiküszöbölésé­nél nagy feladat hárul a szü­lői házra. Sokkal céltudatosab­ban kell megértetni, sőt vérévé tenni a felnövekvő nemzedék­nek a fizikai munka megbecsü­lését és szeretetét. Molnár elv­társ azt javasolta, hogy a szün­időben az egyes iskolák tanu­lói brigádokba szervezkedve menjenek el egy-egy üzembe és vegyenek részt a termelés­ben. Tanulják meg — mondot­ta —, hogy a kétkezi munká­val lehet elsősorban alkotni és érezni meg az alkotás szépsé­gét. A többször visszatérő kérdé­sek tanulságaként mind Mol­nár, mind Kroszner elvtárs a jövőben nagy figyelmet szen­tel a napközi otthonok mellett létesítendő betegszobák felállí­tására. Az asszonyok elmon­dották, hogy nem egy család­ban, ahol mindkét szülő dol­gozik, a kisebb betegségben szenvedő gyermekek elhelyezé­se nagy gondot okoz. Ezeket a gyermekeket nem lehet a napközi egészséges apróságai közé engedni. Kórházba sem lehet őket felven­ni. Viszont valakinek el kell látni a gyen­gélkedőket, tehát valamelyik szülőnek otthon kell marad­nia. Ez csökkenti a család ke­resetét és kiesést jelent a ter­melésben is. Még súlyosabb a helyzet, ha egyedülálló anyá­ról van szó. A megbeszélés részvevői tisztában vannak vele, hogy ennek megvalósítása nem megy máról holnapra. Viszont az ilyen eszmecserék egyik leglényegesebb eredménye, hogy a­ vezetők figyelmét fel­hívja hasonló nagyfontosságú, általános feladatok megoldásá­ra. Nem kevésbé fontos volt új­ból szőnyegre hozni, hogy egyes üzemek néhány vezetője húzódozik a nők munkába állí­­tásától, a már alkalmazott nő­ket pedig gyakran háttérbe szorítják. Molnár László elvtárs ígére­tet tett, hogy nemcsak a meg­nevezett panaszokat, hanem az általános helyzetet is meg­vizsgálják. Harcolni kell az ellen — mondotta —, hogy egyes vezetők megfeledkeznek az emberiesség mindennapos, alapvető követelményeiről. Természetes, mindig keveseb­ben és kevesebben vannak ilyenek. Nekünk az a célunk, hogy ilyen ne legyenek­ esetek egyáltalán Az esti órákig nyúló tartal­mas, szívélyes hangú megbe­szélés tanulságai közé terjoszk, hogy a nők szívesen vesznek részt a közélet dolgainak meg­vitatásában, s bátran elmond­ják véleményüket. Tehát a do­rogiak kezdeményezése érde­mes arra, hogy mindennapos gyakorlattá váljék a jövőben Antal Jánosné — egy a tizenöt felszólalóból

Next