Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1959. február (14. évfolyam, 10-17. szám)
1959-02-18 / 14. szám
2 Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA NEMZETKÖZI SZEMLE A KÜLÜGYMINISZTER BETEG, VAGY A POLITIKÁJA? Két hét leforgása alatt a nyugati sajtó immár másodszor szenteli főcímeit John poster Dulles amerikai külügyminiszter Meglepetésszerű személyének, nyugateurópai villámlátogatása után most Dulles „ideiglenes visszavonulásának” még váratlanabb híre keltett szenzációt a nyugat politikai berkeiben. A hírt a találgatások és a kommentárok özöne követte. Ezek majd mindegyikéből az csendül ki, hogy bíznak ugyan az amerikai külügyminiszter gyors felépülésében, viszont politikájának ,állapotát” reménytelenül gyógyíthatatlan 1annak tartják. A nyugati megfigyelők összefüggést keresnek Dulles nyugat-európai körútjának eredményei és „újabban kifejlődött sérvmegbetegése” között, amelyről kezelőorvosa egyébként megjegyezte, hogy nem igényel sürgős beavatkozást. A Dulles londoni, párizsi és bonni látogatása alapján összeállított diagnózis viszont — a jelekből ítélve — arról győzött meg bizonyos washingtoni vezető köröket, hogy német politikájuk „agonizáló” nagyon is rászorul a sürgős „orvosi beavatkozásra”. A nyugati politika „doktorai” most aggodalmaskodva konzultálnak, s abban a legtöbben egyetértenek, hogy itt már csupán az operáció segíthet. Egyesek még azt a véleményt is megkockáztatják, hogy legokosabb lenne elhantolni a voltaképpen már elhalálozott német politikájukat. „Mivel a nyugat felfegyverzése nem segítette elő, hogy a nyugati követelésekkel szemben megtörjön a szovjet ellenállás, a zsákutcából csak kölcsönös engedményeket magában foglaló egyezménnyel lehet kijutni” — állapította meg a napokban a Da Libre Belgique című tekintélyes belga lap. A nyugati sajtó szerint éppen az lett volna Dulles európai utazásának célja, hogy valamiféle új nyugati terv mögé felsorakoztassa széthúzó NATO-partnereit. És ezúttal nem egyszerűen arról volt szó, hogy Dulles ismét Európába utazik. Az amerikai külpolitika irányítója azért szánta rá magát erre a döntő, sőt tulajdonképpen kétségbeesett vállalkozásra, hogy szilárdság és az egység megteremtését ajánlja a nyugatnak, mert ezen a téren eléggé sötét jelek mutatkoztak az utóbbi időben. Macmillan kitáncolása, a sorból — moszkvai látogatásának bejelentése — arról győzte meg az amerikai külügyminisztert, hogy pillanatig sem várhat tovább. De erre az útra ösztönözte őt az a mindinkább élesedő hazai kritika is, amelynek a New York Times szerint: „Dulles azért, vált célpontjává, mert a legkisebb rugalmasságot sem tanúsítja a német kérdésben.” Dulles kétségbeesett vállalkozása Európában kevés támogatásra talált Londonban, bele kellett törődnie abba, hogy Anglia nem óhajt „kellő szilárdságot” tanúsítani a berlini kérdésben. A választások elé néző angol miniszterelnö ] köt ugyanis erős hazai nyo]más szorítja, hogy felkutassa ] a Moszkvával való tárgyalá ́ sok új ösvényét. Dullesnak. ] megértőnek kellett lennie ] Macmillan moszkvai útiterve ■ iránt, hiszen maga sem kíván ]ja túlzottan, hogy egyik legtüzesebb bírálója, Bevan kerül ]jön az angol külügyminszteri székbe. ] Az egyre hevesebb hazai bírálatokon kívül tehát London „szilárdságának hiánya”, is arra késztette Dullest, hogy megpróbálja Adenauert rávenni néhány régi, tarthatatlan „hittétel” módosítására. A VONAKODÓ INDIÁN Dulles újkeletű „rugalmassága” azonban — enyhén szólva — nem bizonyult elég lendületesnek ahhoz, hogy megmozdítsa csökönyös barátját — Adenauer kancellárt. Egy nyugatnémet lap karikatúrájában a következőképpen ábrázolta a két államférfi találkozóját: Dulles és Adenauer indián öltözékben kúszik a prérin. Dulles hátraszól a tétovázó Adenauernak: „Na, most már te is kússzál egyszer előre!” A találkozót követő nyilatkozatokból és kommentárokból azonban világosan kiderül,hogy Adenauer nem „kúszott”. Egy tapodtat sem. Mindazonáltal a haragos ellenzéki bírálatoktól tartó Adenauer igyekezett úgy tenni, mintha valamicskét mégis csak „előrekúszott” volna. „semmiféle engedményt!” formulája helyett az „új” tételt Adenauer és Dulles így fogalmazta meg: „semmiféle engedményt, a másik fél engedményei nélkül!”, ez az „új” elv azonban olyannyira semmitmondó, hogy szinte már „megszólal”. A Szovjetunió ugyanis soha nem követelt „engedményeket” a nyugati hatalmaktól. Mindenki, aki elfogulatlanul tanulmányozza a szovjet javaslatokat, megállapíthatja, hogy azok a kölcsönösség elvén nyugszanak. A berlini kérdésben pedig a Német Demokratikus Köztársaság, s nem Bonn az, aki engedményeket tesz, hiszen Nyugat-Németországnak nincs semmiféle jogalapja Nyugat-Berlinre. Végeredményben tehát Dulles nyugat-európai tárgyalásaiból nem született meg semmiféle új nyugati terv. Nem sikerült egyetértést teremtenie abban a kérdésben, hogy a nyugati hatalmak és Nyugat- Németország terjesszen-e ellenjavaslatokat a Szovjetunió elé, vagy sem. Ez volt hát Dulles nyugat-európai missziójának siralmas mérlege, ebben a helyzetben következett be szenzációt keltő bejelentése átmeneti visszavonulásáról”. Ilyenformán érthető, hogy a nyugati fővárosokban Dulles ideiglenes szabadságolásában sokan végleges lemondásának előjelét látják. „MOZGÁS” VAGY HALADÁS? Egy valamiben mégis megegyeztek a vezető NATO- hatalmak. Nevezetesen, hogy javasolják a Szovjetuniónak a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet összehívását még május 27-e előtt. Ez a dátum, amikor a Szovjetunió átadja berlini ellenőrzési jogait az NDK hatóságainak, már nincs messze. Az pedig ma már világos, hogy nyugaton csak nagyon kevesen hajlandók meghalni amiatt, hogy vajon a Nyugat-Berlinbe vivő útvonal ellenőrzési pontjain szovjet tiszt, vagy az NDK hatóságai vizsgálják-e meg az útleveleket. A tárgyalások órája tehát közeledik, s a nyugatnak még nincs semmiféle határozott terve, állíthatna , amelyet szembereális szovjet javaslatokkal. Most, Dulles háttérbe vonulásával egyidejűleg, lázas diplomáciai tevékenység kezdődött a nyugati fővárosban. Egyes megfigyelők eredményt várnak attól, hogy Dulles helyettese, Herter, állítólag főnökénél „rugalmasabban” kívánja megközelíteni a német kérdést Sok szó esik mostanában új nyugati „hajlékonyságról”, „dinamikusabb vonalvezetésről”, arról, hogy a nyugati hatalmak német politikája egyre inkább „mozgásba lendül”. Igaz ugyan, hogy a haladás mindig mozgás, de a „mozgás” nem mindig haladás, s egyelőre a nyugat „mozgásba lendült” német politikájából még semmiféle épkézláb terv sem bontakozott ki. Két lényeges változás mégis megfigyelhető a nyugati álláspontban. Először is annak hivatalos elismerése, hogy az úgynevezett szabad választásokon kívül „elméletileg más lehetőségek is nyílnak Németország egyesítésére”. Ha ez egyértelmű lesz annak elfogadásával, hogy formális többségi szavazás útján nem lehet bekebelezni az NDK-t a NATO-hoz kapcsolt Nyugat- Németországba, kiindulópontnak akkor ez jó bizonyulhat. Másodszor: bizonyos nyugati vezető körökben — egyelőre nem hivatalos formában — mindinkább számolnak vele, hogy az NDK-t egyenjogú partnerként be kell vonni a német békeszerződés kidolgozásába, s minden Németország jövőjét érintő kérdés megvitatásába. Ha ez a nézet a hivatalos nyugati álláspont rangjára emelkedik majd, akkor megteremtődnek a gyümölcsöző tárgyalás feltételei. Sok jel mutatja, hogy ez a nap rohamosan közeledik, s a hidegháború mohikánja, Adenauer sem állhat sokáig ellent. Dulles látványos kudarcai, s kényszerű háttérbe vonulása drámaian aláhúzza a Stockholms Tidningen című svéd lap minapi megállapításának helyességét: „...Bonnban egy halálraítélt politika felett zúgnak a vészharangok ...” EGY BUDAI HÁZ LAKÓIHOZ ÍRTA: S. SZANAKOJEV E cikk írója a szovjet újságíróküldöttség tagjaként az elmúlt év végén két hetet töltött Magyarországon. E cikkét a magyar—szovjet barátság hónapja alkalméból írta. Drága Barátaink! A napokban ünnepeltétek Budapest évfordulóját, felszabadulásának Ebből az alkalomból mi, akik a szovjet hadsereg soraiban Budapest falai között harcoltunk, felidézzük emlékezetünkben a felszabadító harc napjait. Meggyőződésünk, hogy Ti is felelevenítitek harcunk egy-egy eseményét. Budapest utcáin több mint másfél hónapig szakadatlanul folyt a harc. Az ágyúk dörgése, a puskák ropogása egy pillanatig sem hallgatott el. Minden házért, minden gyedért megküzdöttünk, lakó nevállaltuk a szenvedéseket, ontottuk vérünket, hogy felszabadítsuk fél várost. Ilyen időben született barátságunk. Engedjétek meg, hogy felidézzünk egy eseményt, amely szoros kapcsolatban áll azzal a házzal, amelyben laktok. Budán ádáz harcokat vívtunk a német fasisztákkal egy-egy utca vagy háztömb felszabadításáért. Sikeresen haladtunk előre, amikor alegységünk egy sokemeletes házhoz érkezett. Az épület stratégiai szempontból rendkívül előnyös helyzetben volt s ezt a németek alaposan ki is használták. A házban tüzérségi fegyvereket és sok katonát helyeztek. Elhatároztuk, hogy megostromoljuk az épületet. Vállalkozásunk azonban sikertelen volt. Ekkor parancsot kaptunk a nehézágyúk bevetésére. De még mielőtt megkezdődött volna a tüzérségi tűz, felderítőink jelentették, hogy a ház pincéjében sok asszony és gyermek tartózkodik. Az ágyútűz földig rombolta volna az épületet, s így veszélyeztette volna a pincében levők életét. Döntenünk kellett. S mi a magyar asszonyok és gyermekek életét választottuk. Újabb és újabb ostromra indultunk, majd taktikai manőverhez folyamodtunk. Bekerítéssel veszélyeztettük németeket, mert tudtuk, hogy a a fasiszták semmitől sem félnek jobban az „orosz harapófogónál“. Egy csoport Aszenov hadnagy vezetésével a jobboldalról, Jenev tiszt parancsnoksága alatt pedig a balszárnyról nyitotta meg a tüzet. A németek megijedtek és kisebb csoportokban hozzáláttak ház kiürítéséhez. Ezt az alakalmat használtuk fel és elsöprő rohamra indultunk. Már közvetlenül a ház falánál voltunk, amikor a 111. emeleten megszólalt egy német géppuska. Sokan közülünk megsebesülve, vagy holtan rogytak össze. Néhányan bekúsztunk az udvarig, s géppisztolyainkkal, kézigránátjainkkal megsemmisítettük az elkeseredetten védekező fasisztákat. Hamarosan az egész ház felszabadult. Még ma is szemünk előtt vannak azok a könnyesszemű asszonyok, halovány arcú gyermekek, akik vállainkra borultak. Elgyötört arcukról boldogság áradt. A fasiszták elvették tőlük utolsó falat kenyerüket, vizük egyáltalán nem volt. Valamennyien boldogan adtuk oda élelmiszertartalékainkat, mert a legnagyobb örömöt az okozta nekünk, amikor a szöszke-, barna- és feketehajú gyermekek csillogó szemekkel kanalazták csajkáinkból a forró levest. Az asszonyok azonnal gondozásukba vették sebesültjeinket. Jól emlékszünk arra a bátor, kékszemű lányra, aki az utcai harcok tüzében segített biztonságba helyezni sebesültjeinket. Örökké hálával gondolunk rá. Ma már valószínűleg nem ismernénk a házra. Jól tudjuk, hogy a magyar főváros arculata jelentősen megváltozott. Meggyőződésünk azonban, hogy azok, akik már az ostrom alatt is e házban laktak, emlékeznek ránk, szovjet katonákra. A szép magyar főváros felszabadulása alkalmával testvéri üdvözletünket küldjük és sok sikert kívánunk az új élet építéséhez. Vérrel megpecsételt, megbonthatatlan barátságunk gátat emel az új háború kirobbantóinak útjába. Erősödjék a szovjet—magyar barátság! Harc a nyugat-németországi rakétatámaszpontok létesítése ellen Az amerikai és angol imperialisták Nyugat-Németországban Hamburgtól Münchenig rakétatámaszpont-hálózatot építenek ki. A közelmúltban Dortmund városában több százezer ember részvételével lezajlott tömegtüntetés jól tükrözi a nyugatnémet közvélemény óriási többségének a rakétatámaszpontok elleni hangulatát. A mellékelt térkép a nyugatnémet területen a már meglevő, valamint az építés alatt álló amerikai és angol rakétatámaszpontok elhelyezését ábrázolja. — Terra — Megalakult a Mongol Népköztársaság kulturális és baráti kapcsolatainak bizottsága A Mongol Népköztársaság különböző kulturális intézményeinek külföldi kapcsolatai az utóbbi időben jelentősen kiszélesedtek s új baráti társaságok alakultak. E munka összefogására nemrég létrehozták a kulturális és baráti kapcsolatok bizottságát, amelynek elnökéül Sz. Házát nevezték ki. 1959. FEBRUÁR 18. ÉPÜL ROMÁNIA EGYIK LEGNAGYOBB TÉGLAGYÁRA rel A Konstanca tartományi Tindaközségben nemrégen megkezdődött az ország egyik legnagyobb fedélcserép- és téglagyárának építése. A gyár üzembehelyezése jelentősen előmozdítja majd a Moldva déli részében, Dobrudzsában és Munténia keleti részében levő építőtelepek anyagellátását. A PÁRTHATÁROZAT NYOMÁN Javul Tatabánya és a megye egészségügyi ellátása Tatabánya egészségügyi helyzete már régóta foglalkoztatja a hivatalos szerveket. A megyei pártbizottság is élére állt annak a küzdelemnek, amely a város egészségügyi megjavításáért folyik. Megkérdeztük a megyei kórház igazgató-főorvosát, dr. Kabdebó Józsefet, hogy a pártnak Tatabánya egészségügyi helyzetéről hozott határozata szellemében mi az, ami ez évben megvalósul a városban, s mi az, ami a megyében. — A kórház és a rendelő bővítéséről nincsen szó hároméves tervben — mondta a dr. Kabdebó József. — E két létesítmény bővítésére az ötéves tervben kerül sor. Az ötéves tervben építenek szülészetet és gyerekosztályt kisbéri kórházhoz is. Dorogon, a Tatán viszont egy-egy rendelőintézet épülne. Oroszlányon tervezik egy kórház és rendelőintézet építését. Évek óta probléma volt a tatabányai kórházban az orvosi állások betöltése. Ma a kórházban nincs üres orvosi állás. Az ápolónői létszám is teljes. Férfi ápolót vennének fel a kórházba, de ilyen jelentkező nincs. Ez évben 700 000 forintot fordítanak a kórházi berendezés felújítására. Megjavítják a sodronyokat, átfestik az ágyakat, felújítják a konyhát. A rendelőintézetet ugyancsak átfestik. Festik a járványkórházat és a síkvölgyi tüdőszanatóriumot is. Bár egy évvel ezelőtt a síkvölgyi szanatórium teljes felújítása 900 000 forintba került, ez évben is szépítik. tot Beruházásra 250 000 forinfordítanak. A kórházi röntgent felújítják, s egy új röntgengépet is kap a kórház. Ugyancsak új röntgengép érkezik ez évben a rendelőintézetbe, valamint egy gyomor- és egy légcsőtükröző, s egy altatókészülék a kórházba. Új szívvizsgáló készülék is segíti majd a szívvizsgálatokat. Az új gépek működésével járó terhelést a régi trafóház már nem bírja el, hisz a jelenlegi terhelés is sok. Ez évben új trafóházat is építenek. A megye többi kórházai közül a szőnyi kórházban új konyha épül, sőt emelik a gyerekosztály ágylétszámát is. Az eddigi 25 ágy helyett az év végén már 45 ágy él a beteg gyerekek rendelkezésére. Tatán korszerűsítették a szülészetet, a nőgyógyászatot és két orvosi lakást építenek. Oroszlányban megnyílik másodig fogászati szakrendelés, Kisbéren pedig egy gyerekgyógyász szakrendelés. Az orvosi körzetek száma is növekedett. Oroszlányban öt lett az orvosi körzetek száma, tatabányai Kertváros nemrég a kapott egy orvosi körzeti rendelőt, a tatabányai óváros ugyancsak kapott egy új körzeti orvosi rendelőt a rendelőintézetben. Ez a rendelő még nem működik, az orvosi állás még nincs betöltve. A betegellátás további javítása érdekében egy központi ágynyilvántartó létesült ez évben. A mentőállomások állandóan összeköttetésben állnak egymással. Az ágynyilvántartó előnye lesz, hogy ha például amelyhez annak a területnek, a beteg tartozik, nincs üres kórházi ágya, a mentők minden huzavona nélkül a megye egy másik kórházába tudják szállítani, mivel összeköttetésben állnak majd az ágynyilvántartó állomással. A tatabányai megyei kórházban, de megyénk többi kórházában is sokat javul ez évben a betegellátás. A korszerűbb orvosi felszerelések segítségével gyorsabbá és biztosabbá válik a vizsgálat. A megyei pártbizottság határozata nyomán már ebben az évben is sokat tesznek kórházainkban megyénk egészségügyi helyzetének javításáért.