Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1962. augusztus (17. évfolyam, 61-69. szám)
1962-08-04 / 62. szám
4 Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA Egy hónap után július elsején egyesült az Almásfüzitői és a Szőnyi Kőolajipari Vállalat. Azóta Komáromi Kőolajipari Vállalat néven működik tovább. Az átszervezés azonban még nem fejeződött be. A vállalat központjában, Szőnyben egyik tárgyaló fél a másiknak adja a kilincset. Folyik a különböző osztályok kialakítása, a központi karbantartó üzemrész létrehozása. Az átszervezés nem könnyű. Kevés a műszaki ember, mérnök, a technikus. Az új a vállalat 1500-as létszámából mindössze 150 a műszaki beosztású. Köztük sok az olyan régi, nagy gyakorlati tapasztalatokkal bíró művezető, akinek, sajnos, hiányzik a technlikumi végzettsége. Gépészmérnököket, műszerészmérnököket, energetikusokat bármelyik percben felvennének. A nagymértékben automatizált üzemben különösen érződik a vezető szakemberhiány. Az idén már felvettek ugyan tizenkét vegyészmérnököt, de amíg ezekből a fiatalokból gyakorlott, üzemünket jól ismerő vezetők lesznek, <ívek telnek el. Most néhány gépésztechnikust egyetemre küldenek. A jelenlegi hiányon azonban ez mit sem változtat. A két vállalat összevonása lehetőséget teremt az erők jobb felhasználására, egy technológiai osztály létrehozására. Az osztály egyelőre csak néhány főből áll majd, a későbbiek folyamán azonban erős műszaki fejlesztési osztályt alakítanak ki. A vállalatnál még mindig folyik a tanakodás, miért volt szükség az összevonásra, erre a „házasságra“. Mi a haszna, kinek jó? Ezt az elégtelen tájékoztatás okozza. Az összevonást későn, s nem elég széleskörűen ismertették az üzemek párt- és szakszervezeti bizottságaival. A pártszervezetek ugyan a járási és a megyei pártbizottság segítségével taggyűlésen elmondták az összevonás fontosságát és jelentőségét, de a két szakszervezetben még eddig sem jutottak el. A két vállalat „házasságának” feltételei már adottak. Testvérüzemek, régen kiegészítik egymást, s mindössze hat kilométer a távolság közöttük. Az összevonás gazdaságosabbá teszi a két vállalat munkáját. Ez nem elsősorban egyes munkakörök csökkenésében jut kifejezésre, hanem az erők jobb felhasználásának a lehetőségében. Előfordult például, hogy Szőnyből négy napig utazott az olaj Almásfüzitőre. Már régebben felvetődött a gondolat: tankautók beállításával szerűsítsék a szállítást. De egykét vállalat nem tudott megaegyezni abban, kinek a kötelessége ez. Az összevonással eldőlt a vita, máris kaptak két tankautót, és felépítik hozzá a lefejtő állomásokat. Szőnyben például a napokban kerül sor az egymillió tonna kapacitású desztillációs üzem leállítására, karbantartására. A hatalmas munkát Szőny egymaga nem tudta volna elvégezni. Már régebben kerestek hozzá külső vállalatot, de azok a nagy felelősséget igénylő munkát elhárították maguktól. Most a nagyobb vállalat együttes karbantartó részlege elvégzi a revíziót. 120 szerelő és lakatos tíz nap alatt rendbehozza az üzemet, s ismét termelhetnek a toronyban. Ez csak néhány példa a közvetlen előnyökből. Az összevonást a szocialista és a kapitalista tábor között folyó gazdasági verseny is igényelte. Ez a verseny a többtermelésért, a termelékenyebb munkáért, a magasabb életszínvonalért folyik. Kis vállalatok a követelményekkel nem tudnak lépést tartani. Az egy iparághoz tartozó testvérüzemek összevonását tehát az élet diktálja. Szőny és Almásfüzitő „házassága“ ennek ideális példája. A két vállalat egyesítése azonban emberek sorsát is érinti. Bár a híresztelésekkel ellentétben senkit nem bocsátanak el, a kinevezéseket gondosan mérlegelni kell, hogy a nagyobb sértődéseket elkerülhessék. Mindenkiről gondoskodni kell, beleértve az igazgatót és az egyszerű munkást is. A személyzeti ügyekben nem olyan könnyű döntést hozni, s rendet teremteni. Sürgős tehát a személyzeti osztályvezető beállítása. Eddig nélkülözték a vállalati pártbizottság segítő kezét is, mivel ezt csak a napokban alakították meg. A vezetőségválasztás lezajlásával a létrejött pártbizottság már sok segítséget nyújthat a vállalat vezetőségének. Foglalkozniuk kell azokkal a dolgozókkal, akiket az átszervezés érintett. Ne maradjon tüske senkiben, hiszen a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál minden dolgos kézre szükség van. NINCS OK A SZÉGYENKEZÉSRE — Ez év márciusában még restelltem, hogy a 18-as AKÖV dolgozója vagyok! — mondta Kótai János, a tatabányai üzemegység műszaki vezetője. Kótai János 12 év alatt több közlekedési vállalatnál dolgozott műszaki vezetőként, míg márciusban a tatabányai „csatatérre“ helyezték. Itt ugyanis valóságos rohamot kellett indítani a műszaki hibák elhárításáért, az ütött-kopott autóbuszpark, a tehergépkocsiállomány rendbetételéért. A rohamozás azóta tart — de már csituló erővel. A közel háromszáz gépjármű többsége ma már üzemképes. — Én egyetlen kocsit javítottam ki, ugyanazok sem az emberek dolgoznak most is, akik eddig nem bírtak megbirkózni a feladatokkal__ — mondja Kótai János. De hát akkor minek az eredménye a változás? Az új műszaki vezető legelőször is biztosította a feltételeket a munkához. Beszerezte a szükséges alkatrészeket, szerszámokat. Rövid idő alatt másfél millió forint értékű gumit szereltek fel a kocsikra. A rendbehozott gépokcsikat megjelölték, s kimondták, hogy a vezető felelős a jármű állapotáért. A munkában teljes fordulatot az új MÁVAUT-telep elkészültehoz. Az idén azonban még nem fejeződik be az építkezés. A telet ismét a szabadban kell tölteni. Alaposan megkínozza ez a szerelőket. Kótai Jánosnak ezzel kapcsolatban is támadt egy ötlete. Az alsógallai telepen egy régi épület egyik oldalfalát kiszedik, s itt 5 állásos javítógarázst létesítenek. A téli hidegben tehát nem kell a szabad ég alatt javítani, így lehetővé válik az éjszakai karbantartás is. Ez azt jelenti, hogy nappal 10—12 teherkocsival több fuvarkozhat. Ezidáig kevés gondot fordítottak Tatabányán az alvázak tisztántartására. Kótai János építtetett egy vasállványzatot, erre állnak a gépkocsik, és rendszeresen leápolják őket. A kisebb problémák megoldására is felfigyelt. A szerelők kérésére gondoskodtak például második szerszámkiadóról is. A munkafeltételek megváltozásával változik az élet a garázsban. Jobb a gépkocsipark. Az autóbuszok 70—75 százaléka üzemképes. Bizonyítja ezt a forgalom javulása. A tehergépkocsik 55 százaléka mamár olyan, hogy szégyenkezés nélkül küldhetik a fuvaroztatóhoz. Kevesebb panasz is. Persze még sok a a tennivaló, ezt nem tagadja Kótai János. Jön a tél, fel kell készülni. De azt már elmondhatja, hogy azoknak a kocsiknak, amelyeket újra engednek, a külsejük és a műszaki adottságaik megfelelőek. Elkészült a KOMÉP új szállója Oroszlányban, a kialakuló Belvárosban elkészült a KOMÉP új munkásszállója. Száz, egyenként négyágyas, beépített szekrényes szoba van benne. 400 építőipari dolgozót tudnak itt elhelyezni. Az épületben helyet kapott a konyha, százszemélyes étterem, orvosi rendelő, emeletenkint társalgó, zuhanyozó, a földszinten játékszoba. Három televíziós készüléket helyeznek el a szállóban. 1962. AUGUSZTUS 4, SZOMBAT A fejtési sebesség növelése, a hazai lombosfa szélesebb körű felhasználása az oroszlányi tervek között Az Oroszlányi Szénbányák Vállalat bányaművelési osztályán befejezték a VIII. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások első félévi értékelését. Ez alapján világosan látszik, melyek azok a feladatok, melyeket a bányaművelés, bányafejlesztés, az önköltségcsökkentés terén meg kell valósítani. Fejtésekbe telepítik a rakodógépeket A bányaművelési és bányafejlesztési osztályok közös erővel segítik a második félévben a frontfejtési sebesség növelését. A fabiztosítású frontoknál vállalati napi átlagban 1,15 folyóméter sebességről 1,25 folyóméterre akarták a fejtési sebességet növelni. Van csak nem sikerült azon1,20 folyómétert elérni. Az acéltámos frontoknál megközelítették a vállalt fejtési sebességet. A második félévben a fronti művelés tervszerűbbé tétele a fő feladat. Fejtésre telepítik az összes rakodó-fejtő gépeket. Előváráson napi 60—70 tonnás teljesítménnyel dolgoznak ezek a gépek, fejtésnél azonban elérik a 160—170 tonnás teljesítményt is. Az idén az összes termelt szén mintegy tíz százalékát géppel jövesztik,, ha ez sikerül, országos viszonylatban is szép eredmény lesz. Felülvizsgálják a szénosztályozó berendezését A vállalt 240 500 tonnával szemben 301 000 tonna darabos szenet termeltek Oroszlányon az első félévben. A feladat, tovább növelni az iparban, kereskedelemben jobban felhasználható darabos szén mennyiségét. Fokozottabban alkalmazzák a kavics-vízfojtásos robbantási eljárást. A frontoknál a robbantási előkészületek megrövidítése céljából külön robbantóanyag előkészítőt alkalmaznak. szénosztályozó Felülvizsgálják a berendezését, hogy a minőségi követelményeknek megfelelően, tovább javítsák a szénválogatás munkafolyamatát. Importfa helyett, hazai lombosfa A feladatok igen jelentősek. Miközben törekednek a teljesítmények növelésére, a tervet 99—100 százalék között kell teljesíteni, s ugyanakkor az önköltséget csökkenteni. Mindenek előtt a faanyag felhasználását igyekeznek csökkenteni. Természetesen az acéltámok fokozottabb felhasználásával, a művelési sebesség növelésével a beépítési, forgatási idő gyorsítása a feladat. Az import faanyag helyett a hazai lombos fa felhasználására is törekszenek. Az első félévben az összes felhasznált faanyag 12 százaléka volt hazai keményfa. A cél: 18 százalék elérése. Az elképzelések szerint fejtésekben, fronti nyitóvágatokban is felhasználják a keményfát. A bányafejlesztési osztály a félév során ellenőrzi az üzemek faanyagrendelését és annak felhasználását. Fontos önköltségcsökkentő feladat az új robbantástechnológia elterjesztése. Az ilyen módszerek segítségével a tíz tonnára eső robbantóanyag mennyiségét 0,037 kilogrammal csökkentették az első félévben. Az értékelés szerint az Oroszlányi Szénbányák Vállalata, a kongresszusi verseny első félévi értékelése alapján vállalásait néhány kisebb elmaradástól eltekintve, teljesítette. A feladatok a második félévre is adottak, megvalósításuk segíti a vállalat munkáját. Jugoszláv szakszervezeti delegáció megyénkben A hét elején kétnapos látogatásra megyénkbe érkezett a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók vendégeként Szakszervezetének hazánkban tartózkodó jugoszláv szakszervezeti delegáció. A küldöttség, Milan Pribic nek, a Jugoszláv Mezőgazdasági, Élelmiszer- és Dohányipari Dolgozók Szakszervezete elnökének vezetésével ellátogatott a kisbéri Virágzó és a koppánmonostori Dózsa Termelőszövetkezetekbe, valamint a komáromi és a gazdaságokba. bábolnai állami A termelőszövetkezetekben behatóan érdeklődtek a közös gazdaságok felépítése, a termelés szerkezete, a szövetkezeti parasztok jövedelmének nagysága és elosztási módja iránt. Baráti beszélgetést folytattak az állami gazdaságok vezetőivel, és megtekintették a bábolnai baromfitenyésztést. A küldöttség megyénkből Győr megyébe utazott, ahol ugyancsak több szocialista nagyüzemet kerestek fel. A Zetor maga alá temette utasait a vezető meghalt Halálos közlekedési baleset történt kedden délután Csatárpuszta határában. Mrázik Imre, a Kisbéri Állami Gazdaság 21 éves traktorosa munkatársával, Csizmadia Lajossal olyan traktorral indultak el ebédelni, amelyet még nem vizsgáztattak le. Egy erős lejtőn a traktor nagy lendülettel rohant lefelé, Mrázik a gépet nem tudta visszafogni, a Zetor felborult, s utasait maga alá temette. Csizmadia Lajos sértetlen maradt, Mrázik Imre azonban, akit az ülés támlája a földbe nyomott, életét vesztette. Mindössze tizenhét évesek. A felszabadulással egyidősek. Nem ismerik a múltat, az még az idősebbek szájából is hihetetlennek tűnik. Nyomor, háború, szenvedés, mind idegen számukra. De mélyen érző szívük mégis megsejti a valóságot, s ami tőlük, fiatalságuktól telik, megteszik. Torkos Évi vezetésével egy éve brigádba tömörültek, s a szocialista cím elnyeréséért versenyeznek. Bátor vállalkozás, hisz vannak náluk régebbi szakmunkások is, akik még nem szánták rá magukat. De a Tatai Szőnyeggyár kézicsomózó üzemrészében már két hattagú brigád vetélkedik. Akad tehát versenytárs. Kukkantsunk be a hat kislány naplójába. Hogyan élnek, mit jegyeznek fel a brigád életéből. A napló Vörösmarty Mihály halhatatlan soraival kezdődik: „Szólj, gondolj, tégy jót, minden szó, gondolat és tett, s — Tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!” 1962. január 24. Üzemlátogatáson vettünk részt, megismerkedtünk a Tatai Cipőgyárral. Láttuk, hogyan készül a cipő. A szalag egyik végén még csak a felsőrészt húzzák rá a kaptafára, a szalag másik végén viszont már a meo veszi át a kész cipőket. Rövid sétánk emlékére kaptunk egy selejt felsőbőrt. Beragasztottuk a napi lónkba emlékül. Hálából mi is meghívtuk a szőnyeggyárba a cipőgyáriakat. Február 11. ! Brigádunk tagja, Vagusz '■ Marika megbetegedett, február nyolcadikén vakbéllel meg is operálták. Vasárnap meglátogattuk. Nagyon örültünk egymásnak. Rövidesen meggyógyul, s ismét köztünk lehet. Március 24. Megnéztük a Májusi fagy című magyar filmet. Egy szerelmes párról szól. Mind a ketten, a fiú is meg a lány is falusi, otthon ismerkednek meg. A film tanulságát abban látjuk: a tiszta, szép és nagy érzelmeket, nem szabad könnyelműen feláldozni. A kalandok nem tesznek boldoggá. Március 16. Örömmel üdvözöltük brigádtársunkat, Kovács Rozikát, az önkéntes tűzoltócsapat vezetőjét. Büszkék vagyunk rá. Megbeszéltük munkánkat is. Úgy érezzük, hogy felajánlásunkat rendre teljesítjük. Brigádunk összetartó, s a minőségi munkával sincs hiba. A május elsejei munkaversenyből mi is kivesszük részünket. Április 4. A brigád határozata: üzemrészünkben új tanuló kapott helyett. Megtudtuk, hogy édesanyja meghalt, édesapja külföldön él és nem gondoskodik róla. Egri Erzsiké ezután közénk tartozik. Amikor tudomására hoztuk, hogy védnökséget vállalunk felette, nagyon boldog volt. Erzsikét a brigád minden tagja megszerette. Április 30. : Kerékpártúrát rendeztünk a lányokkal. Meghívtuk KISZ-titkárunkat és még néhány más fiút. Velünk jött Boholy Kati vőlegénye is. A sima úton jól haladtunk, csak Dunaalmáson a halászcsárda előtt álltunk meg. Megnéztük Csokonai Lillájának a sírját is. Aztán tovább mentünk Lábatlanig, majd innen visszafordultunk haza. Nagyszerű volt ez a nap. Június 2. Felvettük a kapcsolatot a Habselyem- és Kötöttárugyár Lendület-brigádjával. Meghívtuk őket, s ma megérkeztek. Tetszett nekik a szőnyeggyár. Látogatásuk emlékére megajándékoztuk őket egy húsz centis perszaszőnyeggel. Ezen a napon ünnepelte brigádunk vezetője, Torkos Éva is 17. születésnapját. A sok virág közt egy könyvet is elbújtattunk. Évi nagyon boldog volt. Vendégeinknek megmutattuk városunkat. Június 24. Érik a ropogós cseresznye az agostyáni hegyekben. Éváéknak kis szőlőjük van a hegyen. A délelőttöt itt töltöttük. Minden cseresznyét leszüreteltünk. Ezután rohantunk a tatai Nagytóhoz, ahol megyei tűzoltóverseny volt. Kovács Rozika, a mi önkéntes tűzoltónk boldogan újságolta, hogy a megyei versenyen elsők lettek. Ezt a győzelmet meg kellett ünnepelni. A cukrászdában nagy fagylalt- és sütemény pusztítást rendeztünk. Reméljük, még sok ilyen boldog napot töltünk egymással. Július 15. Hogy állunk a munkával? — kérdezzük önmagunktól és egymástól. Nem vagyunk megelégedve. Normaszigorítás volt, s következményeként visszaestünk. Még nem vagyunk olyan régi munkások, hogy a 1000—1100 csomó szigorítást egyik napról a másikra pótolni tudjuk. No de sebaj. Augusztus 20-ra elérjük a száz százalékot. A minőségi munkával most sincs hiba. ★ A naplónak vége. A hat brigád hat tagja szorgalmasan jegyezgeti fiatal életük eseményeit. A naplóba emlékoldalt is kialakítottak. Az oldal Arany János soraival kezdődik: „És tudod az erő micsoda? — Akarat, mely előbb utóbb, de borostyánt arat!”vagy Az akarat nem hiányzik a tizenhét évesek brigádjából. A vendégoldalra szeretettel, elismeréssel rótták fel soraikat a tatai nyugdíjas klub tagjai, a Komáromi Lenfonógyár KISZ-vezetősége, a Habselyem- és Kötöttárugyár Lendület brigádja. Hadd rójuk mi is ide elismerésünket. Hiszen ebben a nagy gyárban ma még csak öt ilyen brigád versenyez. Minden szavuk, gondolatuk, tettük tiszta tükörként mosolyog vissza rájuk. Kovács Klára 17 évesek brigádja