Dolgozók Lapja, 1965. június (20. évfolyam, 60-85. szám)

1965-06-05 / 64. szám

1965. június 5, szombat Szoboravatásra készül Dunaalmás Két esztendeje már annak, hogy a népfront dunaalmási bizottsága javasolta: állítsanak szobrot a felvilágosodás egyik legnagyobb magyar költőjé­nek, Csokonai Vitéz Mihály­nak. Legyen szobor a költőről abban a faluban, ahol Lillája, nagy szerelme — Vajda Júlia — élt és meghalt összefogtak az emberek — mint máskor is, ha a népfront segítségüket kérte — és ki-ki erejéhez mérten vállalta a ma­ga részét. A társadalmi mun­ka értéke harmincezer forintot tett ki. talapzata: Ma már áll a szobor Elkészült a szobor is, és júliusban végleges he­lyére kerül. A népfront szavára minden­kor megmozdult a falu lakos­sága — mondottuk. Mi igazol­ja ezt? Az például, hogy tavaly a járdaépítéshez mozgósították a lakosságot, s ennek eredmé­nyeként közel fél kilométeres szakaszon készült el egy kor­szerű gyalogjáró. A munkát idén tovább folytatják. De ugyanígy történt a vízvezték csöveinek lefektetésénél is. — Szeretnénk módját talál­ni annak — mondta Molnár János, a népfront elnökhe­lyettese —, hogy a hegy felső részén lakókhoz is eljuttassuk a vizet. Reméljük, biztosítani lehet majd hozzá az anyagi fe­dezetet. Az idegenforgalom további fellendítésén is fáradoznak. Évente sok ezren keresik fel ezt a történelmileg is ismert, természeti szépségekben gaz­dag helyet. Sok érdekes látni­való van itt. A hegy tövében kénes hévíz bugyog. A kolost­­rum alatt ott vannak még a római falak. Gótikus templom néz a mészkőbányára, csepp­kőbarlang tűnődik a hegyol­dalban. Úttörők gondozzák a költő szerelmének sírját, és ők fog­ják gondozni a költő szobrát is. Mert nemcsak a felnőttek ápolják a falu hagyományait, hanem ők is, így látják, így tanulják az idősebbektől. Most szobrot emelnek a köl­tőnek. Közelebb hozzák Lillá­jához. Tanulnak az építőmunkások Az Építő-, Fa- és Építő­anyagiparban mintegy 5900 munkacsoport 64 000 dolgozó­ja vesz részt a szocialista bri­gádmozgalomban, és vesz részt a politikai és szakmai továbbfejlesztésben. A szocialista brigádok éle­tének számos példája bizo­nyítja, hogy a brigádtagok a munkában és a tanulásban kölcsönösen segítik egymást. ­ík­törő-tu t­ta Az iskolában vörösnyak­kendő, itt, az esztergomi út­törőház konyhájában pettyes kötényke és fejrevaló — ez az ismertetőjelük, ők az út­törőház szakács szakkörének tagjai. Itt találják meg hasz­nos szórakozásukat: sütnek­főznek, és a végén jóízűen fa­latoznak, ha... És ez a „ha” mindig izgalommal jár, ha nem lesz ehetetlen a szorgos munka eredménye. — Volt már ilyen? — Hosszú idő óta nem em­lékszem olyan esetre, hogy­leégett tésztával, vagy elsó­zott készítménnyel okoztak volna csalódást önmaguknak a pajtások — válaszol kérdé­semre Panni néni, a szakkör vezetője. — S mi az, ami igazán jól sikerült? — Áltai Vera máris sorolja: borsóleves, csőröge, spenót, rakott burgonya, pa­lacsinta... Ma torták készülnek, ünne­pi falatok teával. Most van ugyanis az év utolsó foglalko­zása, most lobban fel utoljára a kis szakácsok konyhájában a gáz lángja. Erre az alkalom­ra meghívták az úttörőház színjátszóit, s paródiát állítot­tak össze arról, hogyan képze­lik el ők a kis szakácsok egy összejövetelét. A „pettyes-pajtások” meg­értik a tréfát. Jó hangulat ke­rekedik. Fiúk-lányok sürög­­nek az asztal körül. Liszt, to­jás, cukor, vaj és kakaó — s máris ott sorakoznak az asz­talon a kis alkotások, a díszes, kerek „úttörő-torták”. Mélyes pillanat, amikor Anne­Pan­ni néni ítéletet hoz: — Ezúttal is kitűnően sikerült! — Mi sem bizonyítja jobban: né­hány perc, és már a mosoga­tóvízben lubickolnak az üres tortás tálak. Az úttörőigazolványba pe­dig ez a bejegyzés kerül: „Sza­­kács-szópróbát tett”. Az igazgatói irodában Ge­rendás Gézáné igazgató el­mondja, hogy Zelenyák Fe­­rencné, Panni néni nagy sze­retettel és jó pedagógiai ér­zékkel vezeti be a pajtásokat részben a tábori konyha, más­részt a modern háztartás alap­ismereteinek világába. Hetenként négy szakköri csoport váltja egymást a kony­hában. Évek hosszú sora óta rendszeresen folyik a foglal­koztatás, s ezzel a város út­törőcsapatainak is segítséget adnak, s az édesanyáknak is örömet szereznek. A játékos, de mégis ismere­teket, készségeket nyújtó fog­lalkozások a pajtások érdeklő­désének megfelelően biztosít­ják a szabad idő hasznos el­­­töltésének lehetőségét. —dór temi oktatók csoportja Mor­­genthau professzor, a chicagói egyetem politikai tudományos kutatója köré tömörül. Mor­­genthau a közelmúltban Moszkvában járt, s ezt köve­tően egy cikkében rendkívül élesen bírálta Washington dél­vietnami politikáját. Amíg a korábban Johnsont támogató mérsékeltebb cso­portok mindinkább szembefor­dulnak az elnökkel, a vele az­előtt szembenálló köröktől mind határozottabb támoga­tást és buzdítást kap. Golawa­­ter több nyilatkozatában tá­mogatta és helyesnek nevez­te a vietnami és dominikai akciókat. A nagy üzletembe­rek, akiknek egy része némi bizalmatlanságé­rt tekintett Johnsonra és inkább Goldwa­­terhez húzott, ma rendkívül elégedettek az elnök politiká­jával. A THE ECONOMIST című angol burzsoá hetilap cikké­ből megtudhatjuk, hogy nem­rég megbeszélésre jöttek ös­­­sze az úgynevezett Business Council, az Üzleti Tanács tag­jai. Ez a tanács a száz legna­gyobb vállalat vezetőit tömörí­ti. S mint az Economist írja, megbeszélésükön rendkívül elégedetten nyilatkoztak az elnökről. Úgy vélekednek — és ők igazán tudják —, hogy a nagyvállalatok vezetőinek még sohasem volt olyan erős befolyásuk a kormány politi­kájára, mint jelenleg. Ismere­tes, hogy Eisenhower kormá­nyát a „big business”, a nagy üzlet kormányának nevezték. Ám a legnagyobb tőkés érde­keltségek vezetői úgy látják, hogy még ez a kormány sem részesítette őket olyan jó bá­násmódban, mint Johnson kormánya. Nem meglepő, hogy amíg a haladóbb gondolkodású em­bereket egyaránt aggasztja az elnök kül- és belpolitikája, addig a nagytőkések örömmel látják mind a kettőt. „Szinte egy emberként vannak elra­gadtatva attól a harcias állás­ponttól, amelyet Johnson nem­zetközi ügyekben képvisel — írja az angol hetilap. — Nem gyötri őket, miként a profes­­­szorokat és a liberálisokat, az Egyesült Államok erkölcsi helyzete a Domonikai Köztár­saságban vagy Vietnamban.” S hogy őszinték legyünk, ezen aligha lehet csodálkozni, hiszen minden újabb katonai akció busás haszonnal kecseg­tető megrendelésekkel jár. Ezért az amerikai nagytőke cápái még azt is hajlandók elnézni a kormánynak, hogy olykor beavatkozik a gazdasá­gi életbe, s például elő kíván­ja írni, milyen árakat szabhat meg az acélipar. Hiszen jól tudják, hogy a kormánynak ezek a beavatkozásai is a mo­nopoltőke közös érdekeit szol­gálják. Madarat tolláról, embert barátjáról — tartja a köz­mondás. Ha semmi mást nem ismernénk az amerikai kor­mány politikájáról, csupán annak visszhangját, akkor is könnyű lenne állást foglalni e politikát illetően, s megfelelő módon értékelni azt. Az ame­rikai kormány e visszhang tükrében is teljes mértékben lelepleződik, mint a nyílt re­akció és agresszió képviselője. Gy. L. DOLGOZOK LAPJA Felesleges próbatétel A szakszervezti bizottság titkára és a személyzeti osz­tály vezetője nagy körültekin­téssel állította össze a létszám­­csökkentésre vonatkozó javas­a­latát. Persze, nem ismerhették nagyra nőtt üzem minden egyes dolgozóját, ezért figye­lembe vették a részlegvezetők és nem utolsósorban a mozgal­mi vezetők véleményét is. Az imént éppen egy kiter­jedt üzemrész főművezetőjé­vel tanácskoztak. Sorba vették a neveket, s nemcsak a mun­kában való helytállást vitatták meg, hanem a szóba kerülők családi és szociális helyzetét is. így jutottak el II. Erzsébet­hez. — Melyik is ez a lány? — ismételgették mind a hárman. Mint várható volt, elsőnek a főművezető talált nyomra. — Az a csendes gesztenyeha­jú, akit másfél éve vettünk fel segédmunkásnak — mondotta szinte lelkendezve, mint aki nagyon örül, hogy milyen jól ismeri beosztottjait. Arra is emlékezett, hogy másfél év alatt soha nem volt vele semmi baj. Nem zúgoló­dott, ha új beosztást kapott. Nem tartozott a kiugróan jól dolgozók közé, de amit el kel­lett végeznie, azt mindig meg­tette. Nem járt semmilyen tan­folyamra, igaz nem is szólt ne­ki senki. Valószínű, hogy egy­­egy gyűlésen részt vett, de a hangját ott sem lehetett halla­ni. Ennyi persze elég kevés a kiinduláshoz. Az okmányok siettek segítségükre. Az egyik papírból kiderült, hogy Erzsi­ke édesapja egy elég jelentős vasipari üzem igazgatója.­­ A lány fiatalka, még 20 éves sincsen, apja pedig jól ke­res. Ha felmondanánk neki, az igazán nem jelentene a család számára különösebb nehézsé­get — állapodtak meg gyorsan és aránylag könnyen. S ezzel megkezdődött II. Er­zsébet próbatétele. A felmon­dólevéllel a zsebében elindult igazságot keresni. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsánál már majdnem elsír­ta magát az őt meghallgató elvtárs előtt: — Hát tehetek én róla, hogy apám, aki pedig igazgató és anyám, akitől elvált, évek óta rám se néznek? Ha nagyszü­­leim nem szánnak meg, talán fedél se jut a fejem fölé. És a szegény öregek? Kicsi a nyugdíjuk, amihez teher a har­madik szál. Azóta vagyunk boldogok, amióta keresek. Az­óta jut néhány jobb falatra, ruhára nekik és nekem is. És most ezt veszik el tőlem. Az­ért ... azért — küszködött a könnyeivel —, mert apám igazgató, aki azt sem tudja élek, vagy halok. A szomorú történetet nyu­­godtabban, megfontoltabban mondta el a szakszervezet munkatársa az üzem igazgató­jának. S alig telt el fél óra, a határozatot előkészítő három vezető is megtudta, hogyan él az a segédmunkás, akit másfél évig alig vettek észre. Most sem volt vita. Nem­csak azért, mert az igazgató nagyon határozottan lépett fel a visszavétel mellett hanem azért is, mert ők hárman — a szakszervezeti bizottság titká­ra, a személyzeti osztályveze­tője és a főművezető — lelkük mélyéig emberségesek voltak. Dehogy akartak ők igazságta­lanságot elkövetni! — Ki gondolta volna? — hajtogatták zavartan. — Ez igazán egyértelműnek látszott! Az okmány is azt igazolta: 20 éves, szakképzettség nélküli segédmunkás, apja pedig gyár­igazgató. Az ügy gyorsan, néhány nap alatt elintéződött. A nagyszü­lők nem is tudtak meg semmit. Erzsike megszokott csendessé­gével, szelíd mosolyával elta­karta a viharfelhőket. Mikor reggel újra munkába állt, tár­sai örömmel fogadták. Ismét dolgozni kezdett és nem vá­daskodott, pedig az a néhány nap, amit kétségek között töl­tött, teljesen felesleges próba­tétel volt. Berde Mihály Felvételi vizsgák a tiszti iskolán Az Egyesített Tiszti Iskolán befejeződtek a felvételi vizs­gák. A korábban kiadott fel­hívás nyomán jelentkezett fia­talok szinte kivétel nélkül megjelentek a vizsgán. A vizs­gákon az elmúlt éveket meg­haladó eredmények születtek. A követelményeknek meg­felelően ez évben is csak érett­ségivel rendelkező fiatalok ke­rülhettek felvételre. A gimná­ziumokban érettségizőkön kí­vül sokan — különösen, akik különböző szakfegyvernemek­hez szeretnének kerülni — vil­lamosipari, gépipari és köz­­gazdasági technikumokban vé­gezték tanulmányaikat. 3 Jégzokni, zsákruha, géptisztító kendő FUJ termékek a háziipari szövetkezetben Az állandó piackutatás ered­ményeként évről évre nő a Komárom megyei Háziipari Szövetkezet külföldi megren­delőinek a száma. Az idén termelésük nagyobbik felét Prágába, Moszkvába, Stock­holmba, Oslóba küldik. Bébi, leányka és fiú ruhák, kézi kö­tésű norvég kesztyűk járják meg kontinensünket és sze­reznek itthon is állandó ve­vőket a szövetkezetnek. Fel­sorolni is sok lenne gazdag áruválasztékukat. Jégzoknitól a zsákruháig sok minden ké­szül itt. A megyében elsőként ők kezdik felhasználni a tex­tília maradékot és kilós árát. Az egy-két méteres darabok­ban érkező anyagokból tetsze­tős blúzokat, ruhákat és törül­közőket, stb. készítenek. Ta­karékoskodnak úgy is, hogy a szabásból lemaradt kisebb darabokból műszaki szövet idomokat, rongykorongot ké­szítenek és ennek is nagy ke­letje van. Kelendő termékük a százez­res tételben szállított géptisz­­tító kendő és a felmosó ruha. Foglalkoznak csővázas szék­­keretek műanyag bevonásá­val. Többre is telne erejükből, hiszen hat részlegükben öt­száznál több bedolgozó végzi a munkát, ám a helyszűke őket is gátolja a fejlődésben. A hazai központi részlegben negyedmillió forint költségből új műhelyeket létesítenek és itt kap otthont a varró, sza­bász és gépműhelyük, őszre ide tervezik az újabb textilia maradékfeldolgozó üzemrészt, ahol méteres tolóvászon anyagból akarnak többféle terméket előállítani. Jól akar szórakozni? Keresse fel Nyergesújfalun a Földművesszövetkezet ,,rDiója ‘ kimnendértőjét Speciális ételek! Kitűnő italok! ; ! Kerthelyiség, zene, tánc! |!

Next