Dolgozók Lapja, 1965. június (20. évfolyam, 60-85. szám)
1965-06-05 / 64. szám
1965. június 5, szombat Szoboravatásra készül Dunaalmás Két esztendeje már annak, hogy a népfront dunaalmási bizottsága javasolta: állítsanak szobrot a felvilágosodás egyik legnagyobb magyar költőjének, Csokonai Vitéz Mihálynak. Legyen szobor a költőről abban a faluban, ahol Lillája, nagy szerelme — Vajda Júlia — élt és meghalt összefogtak az emberek — mint máskor is, ha a népfront segítségüket kérte — és ki-ki erejéhez mérten vállalta a maga részét. A társadalmi munka értéke harmincezer forintot tett ki. talapzata: Ma már áll a szobor Elkészült a szobor is, és júliusban végleges helyére kerül. A népfront szavára mindenkor megmozdult a falu lakossága — mondottuk. Mi igazolja ezt? Az például, hogy tavaly a járdaépítéshez mozgósították a lakosságot, s ennek eredményeként közel fél kilométeres szakaszon készült el egy korszerű gyalogjáró. A munkát idén tovább folytatják. De ugyanígy történt a vízvezték csöveinek lefektetésénél is. — Szeretnénk módját találni annak — mondta Molnár János, a népfront elnökhelyettese —, hogy a hegy felső részén lakókhoz is eljuttassuk a vizet. Reméljük, biztosítani lehet majd hozzá az anyagi fedezetet. Az idegenforgalom további fellendítésén is fáradoznak. Évente sok ezren keresik fel ezt a történelmileg is ismert, természeti szépségekben gazdag helyet. Sok érdekes látnivaló van itt. A hegy tövében kénes hévíz bugyog. A kolostrum alatt ott vannak még a római falak. Gótikus templom néz a mészkőbányára, cseppkőbarlang tűnődik a hegyoldalban. Úttörők gondozzák a költő szerelmének sírját, és ők fogják gondozni a költő szobrát is. Mert nemcsak a felnőttek ápolják a falu hagyományait, hanem ők is, így látják, így tanulják az idősebbektől. Most szobrot emelnek a költőnek. Közelebb hozzák Lillájához. Tanulnak az építőmunkások Az Építő-, Fa- és Építőanyagiparban mintegy 5900 munkacsoport 64 000 dolgozója vesz részt a szocialista brigádmozgalomban, és vesz részt a politikai és szakmai továbbfejlesztésben. A szocialista brigádok életének számos példája bizonyítja, hogy a brigádtagok a munkában és a tanulásban kölcsönösen segítik egymást. íktörő-tu tta Az iskolában vörösnyakkendő, itt, az esztergomi úttörőház konyhájában pettyes kötényke és fejrevaló — ez az ismertetőjelük, ők az úttörőház szakács szakkörének tagjai. Itt találják meg hasznos szórakozásukat: sütnekfőznek, és a végén jóízűen falatoznak, ha... És ez a „ha” mindig izgalommal jár, ha nem lesz ehetetlen a szorgos munka eredménye. — Volt már ilyen? — Hosszú idő óta nem emlékszem olyan esetre, hogyleégett tésztával, vagy elsózott készítménnyel okoztak volna csalódást önmaguknak a pajtások — válaszol kérdésemre Panni néni, a szakkör vezetője. — S mi az, ami igazán jól sikerült? — Áltai Vera máris sorolja: borsóleves, csőröge, spenót, rakott burgonya, palacsinta... Ma torták készülnek, ünnepi falatok teával. Most van ugyanis az év utolsó foglalkozása, most lobban fel utoljára a kis szakácsok konyhájában a gáz lángja. Erre az alkalomra meghívták az úttörőház színjátszóit, s paródiát állítottak össze arról, hogyan képzelik el ők a kis szakácsok egy összejövetelét. A „pettyes-pajtások” megértik a tréfát. Jó hangulat kerekedik. Fiúk-lányok sürögnek az asztal körül. Liszt, tojás, cukor, vaj és kakaó — s máris ott sorakoznak az asztalon a kis alkotások, a díszes, kerek „úttörő-torták”. Mélyes pillanat, amikor AnnePanni néni ítéletet hoz: — Ezúttal is kitűnően sikerült! — Mi sem bizonyítja jobban: néhány perc, és már a mosogatóvízben lubickolnak az üres tortás tálak. Az úttörőigazolványba pedig ez a bejegyzés kerül: „Szakács-szópróbát tett”. Az igazgatói irodában Gerendás Gézáné igazgató elmondja, hogy Zelenyák Ferencné, Panni néni nagy szeretettel és jó pedagógiai érzékkel vezeti be a pajtásokat részben a tábori konyha, másrészt a modern háztartás alapismereteinek világába. Hetenként négy szakköri csoport váltja egymást a konyhában. Évek hosszú sora óta rendszeresen folyik a foglalkoztatás, s ezzel a város úttörőcsapatainak is segítséget adnak, s az édesanyáknak is örömet szereznek. A játékos, de mégis ismereteket, készségeket nyújtó foglalkozások a pajtások érdeklődésének megfelelően biztosítják a szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségét. —dór temi oktatók csoportja Morgenthau professzor, a chicagói egyetem politikai tudományos kutatója köré tömörül. Morgenthau a közelmúltban Moszkvában járt, s ezt követően egy cikkében rendkívül élesen bírálta Washington délvietnami politikáját. Amíg a korábban Johnsont támogató mérsékeltebb csoportok mindinkább szembefordulnak az elnökkel, a vele azelőtt szembenálló köröktől mind határozottabb támogatást és buzdítást kap. Golawater több nyilatkozatában támogatta és helyesnek nevezte a vietnami és dominikai akciókat. A nagy üzletemberek, akiknek egy része némi bizalmatlanságért tekintett Johnsonra és inkább Goldwaterhez húzott, ma rendkívül elégedettek az elnök politikájával. A THE ECONOMIST című angol burzsoá hetilap cikkéből megtudhatjuk, hogy nemrég megbeszélésre jöttek össze az úgynevezett Business Council, az Üzleti Tanács tagjai. Ez a tanács a száz legnagyobb vállalat vezetőit tömöríti. S mint az Economist írja, megbeszélésükön rendkívül elégedetten nyilatkoztak az elnökről. Úgy vélekednek — és ők igazán tudják —, hogy a nagyvállalatok vezetőinek még sohasem volt olyan erős befolyásuk a kormány politikájára, mint jelenleg. Ismeretes, hogy Eisenhower kormányát a „big business”, a nagy üzlet kormányának nevezték. Ám a legnagyobb tőkés érdekeltségek vezetői úgy látják, hogy még ez a kormány sem részesítette őket olyan jó bánásmódban, mint Johnson kormánya. Nem meglepő, hogy amíg a haladóbb gondolkodású embereket egyaránt aggasztja az elnök kül- és belpolitikája, addig a nagytőkések örömmel látják mind a kettőt. „Szinte egy emberként vannak elragadtatva attól a harcias állásponttól, amelyet Johnson nemzetközi ügyekben képvisel — írja az angol hetilap. — Nem gyötri őket, miként a professzorokat és a liberálisokat, az Egyesült Államok erkölcsi helyzete a Domonikai Köztársaságban vagy Vietnamban.” S hogy őszinték legyünk, ezen aligha lehet csodálkozni, hiszen minden újabb katonai akció busás haszonnal kecsegtető megrendelésekkel jár. Ezért az amerikai nagytőke cápái még azt is hajlandók elnézni a kormánynak, hogy olykor beavatkozik a gazdasági életbe, s például elő kívánja írni, milyen árakat szabhat meg az acélipar. Hiszen jól tudják, hogy a kormánynak ezek a beavatkozásai is a monopoltőke közös érdekeit szolgálják. Madarat tolláról, embert barátjáról — tartja a közmondás. Ha semmi mást nem ismernénk az amerikai kormány politikájáról, csupán annak visszhangját, akkor is könnyű lenne állást foglalni e politikát illetően, s megfelelő módon értékelni azt. Az amerikai kormány e visszhang tükrében is teljes mértékben lelepleződik, mint a nyílt reakció és agresszió képviselője. Gy. L. DOLGOZOK LAPJA Felesleges próbatétel A szakszervezti bizottság titkára és a személyzeti osztály vezetője nagy körültekintéssel állította össze a létszámcsökkentésre vonatkozó javasalatát. Persze, nem ismerhették nagyra nőtt üzem minden egyes dolgozóját, ezért figyelembe vették a részlegvezetők és nem utolsósorban a mozgalmi vezetők véleményét is. Az imént éppen egy kiterjedt üzemrész főművezetőjével tanácskoztak. Sorba vették a neveket, s nemcsak a munkában való helytállást vitatták meg, hanem a szóba kerülők családi és szociális helyzetét is. így jutottak el II. Erzsébethez. — Melyik is ez a lány? — ismételgették mind a hárman. Mint várható volt, elsőnek a főművezető talált nyomra. — Az a csendes gesztenyehajú, akit másfél éve vettünk fel segédmunkásnak — mondotta szinte lelkendezve, mint aki nagyon örül, hogy milyen jól ismeri beosztottjait. Arra is emlékezett, hogy másfél év alatt soha nem volt vele semmi baj. Nem zúgolódott, ha új beosztást kapott. Nem tartozott a kiugróan jól dolgozók közé, de amit el kellett végeznie, azt mindig megtette. Nem járt semmilyen tanfolyamra, igaz nem is szólt neki senki. Valószínű, hogy egyegy gyűlésen részt vett, de a hangját ott sem lehetett hallani. Ennyi persze elég kevés a kiinduláshoz. Az okmányok siettek segítségükre. Az egyik papírból kiderült, hogy Erzsike édesapja egy elég jelentős vasipari üzem igazgatója. A lány fiatalka, még 20 éves sincsen, apja pedig jól keres. Ha felmondanánk neki, az igazán nem jelentene a család számára különösebb nehézséget — állapodtak meg gyorsan és aránylag könnyen. S ezzel megkezdődött II. Erzsébet próbatétele. A felmondólevéllel a zsebében elindult igazságot keresni. A Szakszervezetek Megyei Tanácsánál már majdnem elsírta magát az őt meghallgató elvtárs előtt: — Hát tehetek én róla, hogy apám, aki pedig igazgató és anyám, akitől elvált, évek óta rám se néznek? Ha nagyszüleim nem szánnak meg, talán fedél se jut a fejem fölé. És a szegény öregek? Kicsi a nyugdíjuk, amihez teher a harmadik szál. Azóta vagyunk boldogok, amióta keresek. Azóta jut néhány jobb falatra, ruhára nekik és nekem is. És most ezt veszik el tőlem. Azért ... azért — küszködött a könnyeivel —, mert apám igazgató, aki azt sem tudja élek, vagy halok. A szomorú történetet nyugodtabban, megfontoltabban mondta el a szakszervezet munkatársa az üzem igazgatójának. S alig telt el fél óra, a határozatot előkészítő három vezető is megtudta, hogyan él az a segédmunkás, akit másfél évig alig vettek észre. Most sem volt vita. Nemcsak azért, mert az igazgató nagyon határozottan lépett fel a visszavétel mellett hanem azért is, mert ők hárman — a szakszervezeti bizottság titkára, a személyzeti osztályvezetője és a főművezető — lelkük mélyéig emberségesek voltak. Dehogy akartak ők igazságtalanságot elkövetni! — Ki gondolta volna? — hajtogatták zavartan. — Ez igazán egyértelműnek látszott! Az okmány is azt igazolta: 20 éves, szakképzettség nélküli segédmunkás, apja pedig gyárigazgató. Az ügy gyorsan, néhány nap alatt elintéződött. A nagyszülők nem is tudtak meg semmit. Erzsike megszokott csendességével, szelíd mosolyával eltakarta a viharfelhőket. Mikor reggel újra munkába állt, társai örömmel fogadták. Ismét dolgozni kezdett és nem vádaskodott, pedig az a néhány nap, amit kétségek között töltött, teljesen felesleges próbatétel volt. Berde Mihály Felvételi vizsgák a tiszti iskolán Az Egyesített Tiszti Iskolán befejeződtek a felvételi vizsgák. A korábban kiadott felhívás nyomán jelentkezett fiatalok szinte kivétel nélkül megjelentek a vizsgán. A vizsgákon az elmúlt éveket meghaladó eredmények születtek. A követelményeknek megfelelően ez évben is csak érettségivel rendelkező fiatalok kerülhettek felvételre. A gimnáziumokban érettségizőkön kívül sokan — különösen, akik különböző szakfegyvernemekhez szeretnének kerülni — villamosipari, gépipari és közgazdasági technikumokban végezték tanulmányaikat. 3 Jégzokni, zsákruha, géptisztító kendő FUJ termékek a háziipari szövetkezetben Az állandó piackutatás eredményeként évről évre nő a Komárom megyei Háziipari Szövetkezet külföldi megrendelőinek a száma. Az idén termelésük nagyobbik felét Prágába, Moszkvába, Stockholmba, Oslóba küldik. Bébi, leányka és fiú ruhák, kézi kötésű norvég kesztyűk járják meg kontinensünket és szereznek itthon is állandó vevőket a szövetkezetnek. Felsorolni is sok lenne gazdag áruválasztékukat. Jégzoknitól a zsákruháig sok minden készül itt. A megyében elsőként ők kezdik felhasználni a textília maradékot és kilós árát. Az egy-két méteres darabokban érkező anyagokból tetszetős blúzokat, ruhákat és törülközőket, stb. készítenek. Takarékoskodnak úgy is, hogy a szabásból lemaradt kisebb darabokból műszaki szövet idomokat, rongykorongot készítenek és ennek is nagy keletje van. Kelendő termékük a százezres tételben szállított géptisztító kendő és a felmosó ruha. Foglalkoznak csővázas székkeretek műanyag bevonásával. Többre is telne erejükből, hiszen hat részlegükben ötszáznál több bedolgozó végzi a munkát, ám a helyszűke őket is gátolja a fejlődésben. A hazai központi részlegben negyedmillió forint költségből új műhelyeket létesítenek és itt kap otthont a varró, szabász és gépműhelyük, őszre ide tervezik az újabb textilia maradékfeldolgozó üzemrészt, ahol méteres tolóvászon anyagból akarnak többféle terméket előállítani. Jól akar szórakozni? Keresse fel Nyergesújfalun a Földművesszövetkezet ,,rDiója ‘ kimnendértőjét Speciális ételek! Kitűnő italok! ; ! Kerthelyiség, zene, tánc! |!