Dolgozók Lapja, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-19 / 268. szám

2 Egy nap a külpolitikában Itália kék ege alatt politi­kai értelemben is meleg volt az ősz és most, a télbe átcsa­pó időjárás hideg szele sem hűtötte le a forró indulato­kat. A világ nagy hírügynök­ségei és rádió- valamint te­levízió-állomásai nagy szen­zációként jelentették, hogy az olasz szakszervezetek novem­ber 19-re, szerdára általános munkabeszüntetést hirdettek. Általános sztrájk Régóta tartó és egyre sú­lyosbodó szociális feszültség öltött ilyen komoly mérete­ket Olaszországban. Az olasz dolgozók hatalmas tömegei úgy érzik, messze nem meg­felelő arányban részesülnek a vállalkozók profitjának növe­kedéséből, miközben a megél­hetési költségek gyorsan nö­vekednek. A választók csömöre A nyugatnémet Keresztény­­demokrata Unió, a CDU kong­resszusának második és utol­só napja az elsőnél is jobban tükrözte a kormányzástól két­­ évtizede először megfosztott párt idegességét. Bár, mint várható volt, újra kicsingert választották országos elnökké, a parlamenti fő frakció vezé­re, Barzel, félreérthetetlen tá­madást intézett az ex-kancel­­lár ellen, amikor a párt ,„hi­bás választási taktikájáról” be­szélt. A jelek szerint a vá­lasztási kudarcból legalább egy tanulságot levont a CDU: azt, hogy a felnövekvő új nemzedékre teljesen hatásta­lan a vaskalapos régi gárda frazeológiája. Kiesingert meg kellett vá­lasztani, mert a CDU nem en­gedhette meg magának azt a fényűzést, hogy a folyamatos­ságnak legalább ezt az illú­zióját félredobja, így ellenje­löltet nem is állítottak. A szűkebb pártvezetés sze­mélyi összetétele ugyanakkor meglehetősen pontosan tükrö­zi a választók csömörét: az öt alelnök közül mindössze Schröder maradt meg a nagy befolyást biztosító székben, négy helyre viszont új, az if­júság számára relatíve elfo­gadhatóbb személyiségek ke­rültek. Ahhoz persze, hogy a CDU eredményesen­ vehesse fel harcot, Brandt kiskoalíciója a ellen, a most befejeződött kongresszuson eszközölt válto­zások távolról sem bizonyul­nak majd elegendőnek. Apollo—12 Az űrhajósok megfigyelése­ket végeztek a Hold felszíné­ről, beleértve a tervezett le­szállóhelyet, a „Viharok óce­ánja” néven ismert viszony­lag sík területet Conrad, Bean és Gordon a szükséges vizsgálatok elvégzé­se után 8 és fél órás pihenőt kapott, — a holdraszállás előtt utoljára, a földi irányí­tó központban meglehetős iz­galmat keltett Conrad jelen­tése, hogy a testére szerelt telemetrikus műszerek, ame-ban ez nem nehezíti majd meg különösebben a tervezett kétszeri holdsétát. Conrad és Bean magyar idő szerint szerdán a hajnali órákban mászik át ismét az összekötő alagúton az űrka­binból a holdkompba. A be­rendezések ellenőrzése után megkezdik majd a szétkap­­csolási manővert, amelyet — ezúttal elsőízben —­ televízió útján közvetítenek a Földre. A művelet sikeres elvégzése után Gordon, aki az űrkabin­nál holdkörüli pályán marad, ellenőrzi a holdkomp külse­jét, majd megkezdik a hold­komp felszínére. leszállását az égitest Ez ígérkezik az egész út legbonyolultabb mű­veletének, mert az Apollo 12 holdkompjának pontosan előre meghatározott körzetben kell talajt érnie. A szükséges el­lenőrzések és a rövid pihenő után magyar idő szerint rö­viddel szerdán déli 12 óra előtt kezdődik meg a három és fél órára tervezett első holdséta, amelynek során el­helyezik a magukkal vitt mű­szereket és talajmintákat vesznek a Hold felszínéről. Előkészületek a holdsétára Gustáv Husák: 1970 legyen a további konszolidáció éve Gustáv Husák első titkár el­nökletével hétfőn ülést tar­tott a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának elnöksége. A párt és a pártszervek 1970. évi tevékenységének tervja­vaslatáról Gustáv Husák tar­tott beszámolót. Kiemelte, hogy 1970-nek a további kon­szolidáció évévé kell válnia a pártban, a társadalom politi­kai és gazdasági életében és az összes egyéb területeken. Különösen nagy gondot kell fordítani­ a párt elvi marxista —leninista alapon való egye­sítésére. Megvitatta az elnökség a miniszteri tisztségben levő kommunisták beszámolóját a húsellátás és a belső piacon kialakult problémák megoldá­sáról. A továbbiakban az elnökség a hadseregbeli párt­politikai munka színvonalának emelé­séről tárgyalt a nemzetvédel­mi miniszter beszámolója alapján. Az elnökség tagjai ezután megvitatták azokat az esemé­nyeket, amelyek tavaly július­ban a fővárosi „Prága” üzem dolgozóinak a moszkvai Prav­dához intézett levelét követ­ték. Megállapították, hogy ez a levél a Szovjetunióhoz való hűség és barátság konkrét ki­fejezése volt, tartalma meg­felelt a­ párt politikájának, szervezeti szabályzatának, XIII. kongresszus és a Köz­­­ponti Bizottság határozatainak. Az elnökség hangoztatta, hogy a Központi Bizottság elnöksé­gének a levéllel kapcsolatban 1968. augusztus 13-án kifeje­zett állásfoglalását nem tart­ja elvszerűnek, minthogy ez az állásfoglalás nem támasz­totta alá a levél tartalmát és lehetővé tette, hogy folytas­sák a levél írói elleni hadjára­tot. Kiegészítették a Központi Bi­zottság elnökségének 1969. má­jus 20-i határozatát az illegá­lisan külföldre távozott kom­munisták párttagságának kér­déséről. Az elnökség a hétfői ülésen kötelezte a párt alap­szervezeteit, hogy a párttag­ság érvénytelenítése helyett zárja ki soraiból azokat, akik 1968. augusztus 21-e után külföldön maradtak és ez év szeptember 15-ig nem tértek vissza. Érvénytelenítik azok­nak a párttagoknak a tagsá­gát is, akik 1968. augusztus 21-e után külföldre távoztak, majd a továbbiakban törvény­telen módon engedélyt kap­tak hat hónapnál hosszabb külföldi tartózkodásra és 1969. szeptember 15-ig a pártalap­­szervezetekből nem jelentkez­tek át a CSKP Központi Bi­zottságának nemzetközi osztá­lyához. I­ hírszerzés technológiája Az NSZK katonai hatóságai megkezdték az NDK határai mentén húzódó rádió-felderí­tő szolgálatok kiszélesítését. Mint a Stern című lap írja, a Lübecktől a bajor erdőkig húzódó hálózat feladata: „ál­landóan tájékoztatni a Bun­deswehr vezérkarát az NSZK és az NDK határától keletre kialakult helyzetről”. A hír­szerző szolgálatok — amelyek a legmodernebb radar és elekt­ronikus berendezésekkel ren­delkeznek — értesüléseket gyűjtenek a csapatmozdula­tokról, a repülőtereken és más katonai objektumon való el­­ee­­yezkedésükről. Tevékenysé­gükben fontos helyet foglal­nak el a rádióadások vételei. A légikémkedést felderítő re­pülőgépekkel és Atlantic tí­pusú, őrjáratot teljesítő repü­lőgépekkel végzik. Az Atlan­tic típusú repülőgépek 12 embert visznek a fedélzetü­kön. Minden egyes Atlantic gépnek 20 millió márka érté­kű, felderítő célokat szolgáló elektronikus berendezése van. A tengereken folytatott kém­kedést a Bundes—Marine ál­cázott különleges hajói vég­zik. Tevékenységük fő terüle­te: a Balti-tenger, a szocia­lista országok partjai közelé­ben. DOLGOZÁS LAPJA Az első munkaülés Helsinkiben A szovjet -amerikai küldöttség Kekkonen elnöknél kedden délelőtt, idő szerint 10 órakor, magyar] urnának tagja, Pjotr Plesakov, Hel­i a rádióipar­, miniszter he­linkiben az amerikai nagy­­lyertese, Alekszandr Scsukin .... , követség épületében megket- akadémikusról pedig úgy dátumot, parlamenti többségét elődött stratégiai a tárgyalások első munkaülése. Az elnöki tisztet ezúttal Ge­rard C. Smith nagykövet, az amerikai delegáció vezetője látja el. A szovjet küldött­ség élén Vlagyimir Szemjonov külügyminiszterhelyettes áll. A tárgyaló delegációk ös­­­szetétele a találgatások első alapja. A szovjet küldöttség­ben két vezérezredes van: Nyikolaj Ogarkov és Nyiko­szovjet—amerikai j tudják, hogy kimagasló elekt­­fegyverkorlátozás i­ronikai szakértő. Az egyelőre csonka ame­rikai küldöttségben Royal B. Allison repülő-vezérőrnagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottsága mellett különleges tanulmányi működő cso­port vezetője, Paul Nitze. (volt hadügyminiszterhelyet­tes), a külügyminisztériumot képviselő államtitkári cégben, Harold Brown. mint­a .,technikus”, a kaliforniai azonban így is biztosítani tudja. S mivel ismét Meir alakít kormányt, Colda Tel Aviv irányvonalában hát nem várható változás. Ami azt je­lenti, hogy folytatódik a meg­szállás és az elnyomás eddi­gi politikája, amire csak a nö­vekvő arab ellenállás lehet a válasz. A londoni Times tudósítója írta legutóbbi jelentésében: A megszállt területeken a jet hadsereg' vezeri­ári főnö­­i techno^al^ intézet igazgató- | közhangulat pontosan olyan­ kének első helyettese. Geor­ja, Thompson, az Egyesült Ál­­mint á­lamok volt moszkvai nagy­ 1­gir Kornyijenko, a szovjet követe, aki szintén tagja az í­r külügyminisztérium kollegi-amerikai küldöttségnek, át és még nem érkezett meg Helsinkibe. Míg korábban két-három­­hetes tárgyalásra számítottak, most nem zárják ki, hogy a karácsonyi szünet után ismét Helsinkiben folytatódik az egyébként előzetes jellegű esz­mecsere. Megfigyelők rámu­tatnak, hogy ha a téma ter­mészete miatt amúgy is a szovjet és az amerikai nagy­­követségeken ülnek össze a lyek fontosabb életfunkciói­nak adatait továbbítják a Földre, irritálják és kelle­metlen érzést okoznak. Az or­vosok véleménye szerint azon­ a felek, akkor a Helsinki és Bécs, vagy Genf közötti hely­zeti különbségek jelentősége csökken. Kedden délután Urho Kek­konen finn köztársasági el­nök fogadta a szovjet és az amerikai küldöttség vezetőit. Ez a találkozó túlnő az udva­riassági formalitáson, hiszen Finnország aktív részvevője akar lenni minden olyan erő­feszítésnek, amely a nemzet­közi béke és biztonság érde­keit szolgálja. A közel-keleti helyzet az izraeli választások után A közelmúltban lezajlott iz­raeli választások nem hoztak lényeges változást a belpoli­tikai erőviszonyokban. A ha­talmon levő Munkafront ugyan vesztett néhány man­megszállt Franciaor­szágban volt. 1942 elején, A a­­ megszállók már nem bíznak a­ közelmúltban műtéten esett­ bűn, hogy valaha is elfogadják őket, s az elnyomottak sem reménykednek egy közeli fel­­szabadulásban. Így hát élese­dik az elnyomás, de szaporod­nak az ellenállási akciók is.” Hozzátehetjük: nemcsak közhangulat hasonlatos a fa­a­siszta megszálláshoz, hanem az elnyomók módszerei is. A megszállt arab területeken már gyakorlat­ialan hírhedt tézise a kollektív felelősségre­­vonásról: nemcsak az elfogott gerillákat végzik ki, s rombol­ják le házaikat, de hasonló sors vár hozzátartozóikra, ro­konaikra, feltételezett támoga­tóikra és rejtegetőikre, sőt az egyszerű szimpatizánsokra is. És az izraeli kormány hiába határolja el magát szóban Da­­jantól, nem teheti meg nem történtté, amit ugyancsak Times közölt, hogy eddig 7000­0 házat romboltak le megtorlás­ként az izraeli megszállók. Az FKP lapja, az Humani­­té ezzel kapcsolatban leszöge­zi: vitathatatlan az izraeli ve­zetők felelőssége a jelenlegi helyzetért, nem kisebb azon­ban a Fehér Ház felelőssége sem, amelynek anyagi és po­litikai támogatása nélkül Tel Aviv-i agresszorok koránt­a sem lennének ilyen nagy ét­vágyú hódítók. Washington arcpirító ciniz­musban sem marad el a szél­sőséges izraeli nacionalisták mögött, amit a legélesebben az izraeli hadseregben szolgá­ló amerikai állampolgárok ügye körül kipattant botrány tanúsít. Az a Washington, amely megszavazta a Bizton­sági Tanács 1967. november 22-i határozatát, jogszerűnek és törvényesnek jelentette ki, hogy amerikai állampolgárok harcoljanak abban az izraeli hadseregben, amely semmibe veszi a BT kiürítési határoza­tát... Ilyen körülmények között érthető, hogy Nasszer elnök a kairói parlamentben kijelen­tette: az arab nép nem bízhat többé a közel-keleti helyzet politikai rendezésében és fel kell készülnie az elrabolt te­rületek fegyveres visszaszerzé­sére. Így határozott az Arab Liga Védelmi Tanácsa is, és erről fog tárgyalni a Rabatba összehívott arab csúcsértekez­let. A helyzet tehát ismét na­gyon feszült és nem sok jóval kecsegtetnek a nagyhatalmak közvetítő lépései sem. Sharp kanadai külügyminiszter párnap közölte Kairóban va­sajtó képviselőivel, hogy köz­­­vetítő kísérletei semmi ered­ményt sem hoztak eddig, mert az EAK kormánya egyáltalán nem találja kielégítőnek az új amerikai javaslatokat. Éppen ezért nagy várakozás­sal tekint a világ a kairói ve­zetők — köztük Riad külügy­miniszter — moszkvai útja elé. A Szovjetunió mindig áll­hatatosan kitartott a politikai rendezés elve mellett. Nem kétséges, hogy az adott körül­mények között nem egyszerű feladat továbbra is egy ilyen rendezés lehetőségeit keresni. Hiszen ehhez az izraeli fél és támogatóinak jószándéka­ is szükséges volna, ám éppen ez a jószándék az, amely a leg­csekélyebb mértékben sem lel­hető fel, sem Tel Avivban, sem Washingtonban. Homoródy József Debré nyilatkozata nukleáris fegyverekről Michael Debré­ francia had­ügyminiszter hétfőn megnyi­totta az 1970. évi katonai költ­ségvetés nemzetgyűlési vitá­ját. Elmondotta, hogy a terve­zett 27,2 milliárd frankos ös­­­szeg jóval alatta marad a távlati katonai tervezés által előirányzott kiadásoknak, mi­vel a kormány gazdasági hely­zete lehetetlenné teszi az elő­irányzatok betartását. Ennek ellenére Franciaország nem kívánja megváltoztatni francia nukleáris „,és hamaro­­­san termonukleárissá váló” erők fejlesztésére és a csen­des-óceáni nukleáris kísérle­tek folytatására készített ter­veit, s az 1970—71-re tervezett kísérleteket végrehajtják. 1939. november 19. szerű» Okinava niszterelnök washingtoni vagy a kadenai légitámasz­­tók közül. A gazdasági életet pont mellett, nagy károkat ugyanis az Egyesült Államok­okozva, lezuhant. Ekkor új­­ból irányítják. Körülbelül 60 . .. ból fellángolt a sziget lakói­ százaléka a nemzeti jöveds-I­api hír: százezrek tita- sziget fővárosa, Naha köze- nak régi követelése: az ameri­ l­mnek a New York-i, tilta­koztak japánban Szato­mi-­­ében erős japán csapatok he- kaiak azonnal távozzanak gói bankok páncélszekrényeibe ,tia­teken át feltartóztatták az Okinaváról és a szigetet csak vándorol. Az amerikaiak úgy szervezték meg a életet, hogy esetleges gazdasági kivo­nulásuk esetén sem tudna Okinava meglenni az ameri­kai nyersanyagszállítások nél­kül. Az ipar fejlesztése is egyoldalú, mert feladata a vá­ Jból a­lkuta b °ó amerikai előrenyomulást. Má­ tolják vissza Japánhoz. «átkozik Nixonnal az ameri­­tus elején a japán védőőrség­kai támaszponttá kiépített szi- ből csak mintegy 15 000 fő 1968. novemberében, a vá­­get sorsáról, ahelyett, hogy maradt. Ezek vad fanatizmus- rasztások előtt, az amerikaiak végleges kiürítését követelné. Gai védték a dombok és a távozását követelték nem­hegyoldalak minden megerő- csak a tüntetők, hanem a par­ A repülőgépen utazók íze­­sített pontját. Megbújtak az­lamenti tisztségekre pályázók­­ét elkápráztatja a Japántól erdők bokrai és a barlangok is- így Chobyo Yara, akit a szigeten állomásozó 80 000 ka­détre elterülő Rijukiu-szigetek között, s így folytatták az el- parlament elnökének válasz­­tana és családjuk számára az világa. A mélykék tengerből lenállást az utolsó emberig,­tottak meg, ugyancsak sir- amerikai életforma biztosi­kiemelkedő üde zöld szigetek Az amerikaiak 12 000 embert vette az amerikaiak azonnali­tása. Az amerikai életforma csodálatos látványt nyújtó­ vesztettek a sziget elfoglaló­ távozását. Ez a követelés bevezetése sem növelte a fá­nak. A szigetek közül a leg­ sakor­ Ae a civil lakosságból eSye erősebb magában la­­kosság életszínvonalát. Az egy nagyobb „Okinava Shima”, és 75 000 ember esett álda­­lánban is, ezért kényszerült főre jutó átlagos évi jövede­ Okinava szigete. Ez a szelíd tatul, rá Szato miniszterelnök is, , a dombokkal és néhány kisebb r. • 0. , hogy Washingtonnak felvesse J e ez, ez‘ heggyel borított sziget Japán­ _ . s, ̋ í"en fejeződtek be ez­. a kérdést­ ek csupán átlagos, es a tói 775 tengeri mérföld távol­ ?k aw-k“61 -? .s?iget nagyvárosok peremkerületei­kor» t«r,»niK»i«i lakóinak életében Ságra fekszik és körülbelül a ü3 . fe]fizet Az amerikaiak azonban ezt ben rengeteg a nyomorúságot ugyanilyen távol van a kínai kezvodott. A John Foster Dal­­a mind katonailag, mind gaz­­partoktól és Tajvantól is. Ez VT* ve?®;te amerikai delegá­ daságilag fontos területet bádogviskó. a földrajzi fekvés szinte már 21 ° ? ..[egyverszuneti szerződés hezen akarják kiengedni a ke­­önmagában is magyarázza, dotf, aIlap °* miért került ez a sziget az hfínnv1 Pfa­ ^ utóbbi 25 évben oly gyakran • 3 és­­^° ”lulva ® d­az újságok lapjaira, s miért fáinak t­okiTM T3­ tárgyal most sorsáról ismé­ k az* tek­en Washingtonban a japán _inRű, az Egyesült Államok miniszterelnök elnökének igazgatása alá ke-Legelőször 1941. április 1- ére került az újságok címlap­jára; ekkor kezdődött a part­raszállás Okinava szigetén, amelyben 1500 hajó vett részt. rült és egyúttal megkezdődött itt az amerikai támaszpontok kiépítése. Hivatalosan 1949- től vált Okinava haditengeré­szeti támaszponttá. A támaszpont jelentősége a A sziget japán védőőrségét koreai háború idején óriási 50 000—80 000 főre becsülték, mértékben megnőtt. Jelenleg­­ az elfoglalás után pedig a Vietnamba irányuló dÄkjt.rrxKiapán z* * ■ Okinava meghódításáért az B–52-es óriásbombázok tá­­amerikai gyalogos csapatok­­maszpontjaként játszik fontos­nak hosszantartó és harcokat kellett vívniuk. nehéz szerepet. A Egy B–52-es repülőgép­ig­ Szölgyémy Pál ■M szállítógépek a kadenai IéyL_ui..s_pQ:,tról készülnek Vietnam felé ~

Next