Dolgozók Lapja, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-07 / 259. szám

Süléin cujek DIÓS LINZER. 20 deka vajból, 20 deka liszttel és 10 deka porcukorral elmorzsolva, 2 egész tojással linzertésztát gyúrunk. Egy lapban kinyújtva félig megsütjük és a tepsiben forrón megkenjük barack-, vagy ribizli ízzel, s a következő tölteléket kenjük rá: 3 tojásfehérjét 15 deka porcukorral gőz felett kemény habbá verünk. Vaníliás cukorral, vagy citromhéjjal ízesítjük Hozzáadunk 10 deka darált diót és egy kanál grizes lisztet. tűznél előbb 10 percig Gyenge csak szárítjuk, majd meleg sütőben 10—15 percig még sütjük. RUMOS DIÓS SZELET: 1 egész tojásból, 6 evőkanál porcukorból, 6 deka zsírral, 10 evőkanál tejjel, 1 deka szalaikálival, annyi liszttel keverünk tésztát, hogy puha rétestésztát kapjunk. Három egyenlő részre osztva, három lapot sütünk belőle. Egy lapot feldarabolva meglocsolunk 1 deci rummal, megszórjuk 8 deka apróra vágott dióval és kb. 1 deci híg barackízzel, vagy dzsemmel jól összekeverjük. Amikor a tészta puha masszává ázott benne, megtöltjük vele a megmaradt két lapot és csak másnap, amikor a tészta megpuhult vágyuk hosszúkás szeletekre, s hintjük meg vaníliás porcukorral. ----------------—- aa 0 ■fiS A felnőtté válás problémáról „A felnőttek véleménye „mai fiatalságról” gyakran negatív előjelű. Ennek oka többek között abban is rejlik, hogy a gyermekek és fiatalok magatartásának megítélésénél a felnőtt gyakran saját fiatalkorát tekinti mértéknek, és nem veszi figyelembe a környezet és a szervezet kölcsönhatását” — írja Hans Löwe egyik tanulmányában. gondolkodó szülő erre azt válaszolja, hogy ez mindig így volt, csak talán napjaiinkban kiélezettebben jelentkeznek az ellentmondások fiatalok és felnőttek között. Sőt talán még azt is hozzáteszi, hogy a technika, a civilizáció egyre gyorsabb ütemű fejlődése ezt a jelenséget véggel megmagyarázza.teljesVannak, akik „nemzedéki probléma”ként kezelik ezt a kérdést, s nem kívánják az okokat részletezni. Mindenki által ismeretes, hogy az elmúlt fél évszázadban megnőtt az ember átlagéletkora. De nemcsak úgy, hogy tovább él! Nemcsak azzal, hogy az orvostudomány fejlődésével nagymértékben megnőtt az élveszületések száma, hanem úgy is, hogy előbb következett be az a fizikai állapot, amikor a leány „nőnek”, a fiú „férfinek” érezheti magát. (Magasságát, testsúlyát tekintve is!) Ennek következményeként követelő igényként lép elő: Tekintsék őt „nőnek”, illetve „férfinek”, hiszen méretei már megvannak hozzá! Hasonló a helyzet a fiatal lelkében végbemenő általános fejlődés-növekedés tekintetében is. A mai 14—18 évesek, lényegesen többet tudnak, szélesebb, nagyobb anyaggal rendelkeznek, ismeretmint a 40—50 évvel ezelőttiek! De akár a 20—30 évvel korábban élő tizenévesek. Többet nyújt ehhez és többet követel tőlük az iskola is. És még többet vár el tőlük az élet! Ezek után következik a konfliktus, amelynek forrása, hogy később válhat mégis felnőtté, mint szülei! Később alapíthat családot, később lesz önálló ember, a maga gazdája, mert többet — időben is többet, tovább kell tanulnia! ! A szülő, aki a megnövekedett társadalmi elvárásoknak szeretné megfelelővé tenni a gyermekét. elsődlegesen szemben áll” a fiatal testi- lelki törekvésével. A fiatal követeli a maga önállóságát. Jogának érzi azt, hogy felnőttként kezeljék. Elvárja tőlünk azt, hogy partnerei legyünk,egyenrangú ! ■ Rendkívül nehéz azonban a merőben más, olykor konzervatív erkölcsi-nevelési normákban gondolkodó számára, hogy partnere, szülő barátja legyen gyermekének. Nehéz, mert a gyermek, a fiatal — akár leány, akár fiú — rendkívül igényes! Nem elégszik meg azzal, ha „csak szavakban” vagyunk a barátai ha csak felületes, félig- meddig megértő válaszokban vagyunk sajátosan nehéz problémáinak értői. Tetteket várnak tőlünk fiaink, leányaink. Tetteket, amelyeket korlátozott anyagi és morális lehetőségeink miatt bizony csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk nyújtani nekik! És ha tudnánk is? Nem biztos, hogy a szülői házból kikerülve a társadalom, vagy az a kis közösség, a munkahely biztosíthatná egyre növekvő igényeiket. A konfliktus tragikus életérzéseket, gyógyíthatatlan csalódásokat okozna, ha mi mindent, az élet meg semmit nem tud nyújtani neki... Mi hát a tennivaló? Ne a magunk régi, hanem a ma és a holnap új normái szerint mérjük őket. Csak erőnkhöz mérten adjunk nekik! És végül ne hallgassuk el előttük korunk ellentmondásait, amiben élnek. Sőt tegyük természetessé számukra ezt. dr. Kolozsváry Gyula V. Oszejeva: Kátyúnak két zöld színesceruzája is volt. Léna. — akinek viszont egy sem volt, így kérte Kátyát: — Légy szíves add nekem kölcsön az egyik zöld színesceruzádat! — Majd előbb megkérdezem otthon anyutól, hogy oda* adhatom-e, — felelte Kátya. _ No, megkérdezted anyukádat? — érdeklődött másnap Léna az iskolában. — őt meg, de a bátyámat még nem. — Hát akkor kérdezd meg a bátyádat isi A következő napon ismét odaállt Léna bátya elé: — Megengedte a bátyád, hogy kölcsön zöld színiedet?add az egyik _ Hát... — vonogatta a vállát Kátya. — megengedte, de én félek, hogy kitöröd a hegyét, ha odaadom. ni!— Nagyon fogok rá vigyáz_ No jó, akkor itt van, de ki ne törd a hegyét. ei_ ne faragd, ne nyomd oda erősen, ne nyálazd meg és ne rajzolj vele sokat! — Csak a füzetemben szeretném az egyik fát, és a füveket zöldre festeni. — Jaj, ez sok! — varrta össze a szemöldökét Kátya, s megcsóválta a fejét, a Léna szomorúan mérte végig osztálytársát, majd szó nélkül, faképnél hagyta. A zöld színest, nem vette el. Kátya csodálkozva lépett utána: — Mi van veled ?„ Tessék, itt van a színesem. ■— Nem kell. — szólt kurtán, a földet bámulva Léna. Órán a tanító bácsi fejcsóválva szemlélgette Léna füzetét: — Hát a te fáidon miért kék színűek a levelek, Léna? — Mert.., mert nekem nincs zöld színes ceruzám. Hát ha nincs, miért nem kérted kölcsön a barátnődet? Léna nem felelt. Kátya viszont olyan vörös lett, mint a rák, s így szólt: — Én kínáltam neki, de nem vette el! A tanító bácsi rájuk tekintett, s azt mondta: — Aki adni akar, annak úgy kell kínálni, kislányom, hogy el is fogadják. Baraté Rozália fordítása FALEVELEK ríÁrulkodó" étkezési szokások A pszichológusok az ember valamennyi tevékenységét elemzés tárgyává teszik, így az étkezési szokásait is, hogy azokból az egyén belső életének titkaira következtessenek. A jellembeli tulajdonságokra utaló, tudósok által összeállított un. étkezési tesztek tapasztalataiból ragadtuk ki az alábbi néhány példát. Aki a finom falatot az étkezés végére tartogatja: módszeres ember, kiegyensúlyozott, megbízható, néha kissé egoista. Aki viszont mindjárt az étkezés elején megeszi a legfinomabb falatokat: félelmek által gyötört ember, akinek kevés az önbizalma, retteg tőle, hogy megrövidítik az életében, megbízhatóságához kétség férhet, neurotikus önkínzásra hajlamos. Speciális típus az un. rituális étkező, aki megköveteli, hogy mindig percre pontosan tegyék eléje az ételt, mert különben tönkremegy az egész napja. Az ilyen étkező jellemileg gátlásos — mondják a pszichológusok — pedáns, veszekedő típus, aki „ a kákán is csomót keres”. Hadd említsik meg azt a típust is, aki csalódásaiért az evésben keres kárpótlást. Ki nem ismer például olyan kövér, gyermektelen asszonyt, aki délutánonként — orvosa szigorú tilalma ellenére — megjelenik a cukrászdában és ott bánatos tekintettel egyik krémest a másik után kebe jlezi be. Róluk még annyit, hogy érdekes módon az édességet mindig előnyben részesíik a húsételekkel szemben. A ,,közönyös" étkező kineveti a gasztronómiát, és az étkezést szükséges, de időrabló, s az emberhez méltatlan elfoglaltságnak tekinti. Gyorsan étkezik, nem válogatós, és étrendje szerfölött egyhangú. A modern pszichológia a közönyös étkezőben passzív embert lát, akinek nincs esztétikai és zenei érzéke, egyaránt képtelen a mély szeretetre és az intenzív gyűlöletre. 1 Az sem hízelgő tulajdonság, ha valaki túlzott figyelmet fordít az étkezésre és állandóan a táplálkozással foglalkozó könyveket és cikkeket bújja.1 Aki mindig a kalóriákról, a vitaminokról, az emésztésről, s az elfogyasztott ételek vagy olyan tartalmáról ilyen elmélkedik, az hipochondriás jellem: túlságosan sokat törődik önmagával. Vannak emberek, akik — vélt vagy tényleges — bűnösségérzetükből fakadóan, önmagukat büntetik, nem fogyasztják kedvenc ételeiket, hanem rendszeresen olyasmit esznek, amit nem szeretnek. Ez bizony komoly lelki sérülésről tanúskodó tünet! De a családi és anyagi gondoktól gyötört embereknél megfigyeltek bizonyos jellegi szerességeket: feltűnő vágynak az édességekre, módon különösen a csokoládéféleségekre. Az étkezési tesztek azonban más, „intimebb” titkokat is elárulnak, mégpedig a háziasszonyról, aki férje számára az ételt elkészíti, így megtudjuk, hogy a feleségek, akik rosszul élnek férjükkel, akaratlanul is olyan fogásokat tar Iálnak elő, amelyeket az nem szeret. A pszichológusok hangsúlyozzák, hogy ez kifejezetten tudatalatti eljárás, amiben a feleség, vagy „nem találja” férje kedvenc ételét piacon, vagy pedig azt állítaja, hogy az „túl gyorsan romlik”, illetve „elkészítése gyon sok munkával jár".naki hitte volna, hogy a gasztronómia ilyen összefüggésben van a szoros lélektannal! Nos, a fentiek alapján érdemes szétnézni saját „asztalunkon”. (Blahó) A könyv és a lakás A mindennapi munka és az otthoni tennivalók után a leghűségesebb társ a könyv, amely igazi pihenést, felüdülést jelent. Kiszakítja az embert mindennapi gondjaiból, szórakoztatva bővíti tudását. A könyv a mai lakás,szerves része, elmaradhatatlan tartozéka. Az előbb említett fontossága mellett otthonunknak ugyanúgy dísze is, mint egy-egy márkás kép, szép kerámia, vagy ötvös tárgy. A könyveket általában apránként szerezzük be, ezért elhelyezését is rendszerint úgy oldjuk meg, hogy a könyvek gyarapodásának megfelelően fejlesztjük a polcállományunkat, vagy szekrényünket is. Azok, akik ■ szeretnek barkát 'csőrül, ezt könnyen megold» hatják házilag is: például gyalult fenyődeszka megfeleli méretre vágva, műanyag zsinórral, vagy fémlánccal falra függesztve -egyszerű bár, de kitűnő könyvespolc, így egyszerre több polcot is el lehet helyezni és különösen kis lakásban, helyszűkében praktikus, de dekoratív megoldás is. Praktikusak az egymás mellé, vagy egymásra rakható — tetszés szerint növelhető — fal mellé állítható könyvespolcok, amelyek készen, a lakberendezési, bútor és iparművészeti boltokban kaphatók. Ezek azonban fa-, vagy fémvázra (megfelelően erősített) fektetett polcsorokkal szintén házilag is kivitelezhetők. A komplett szekrénysorokban lévő könyvespolcok között rendszerint tolóüveges egységek is vannak. Sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy könyveik üveg mögött legyenek, mondván, úgy nem porosodnak, kevésbé megy tönkre a féltve őrzött gyűjtemény..Ha nem forgatjuk, üveg mögött is piszkolódik a könyv. Az ember sokkal közelebb érzi magához a könyvet, ha bármikor könnyedén előveheti, lapozhatja, ha nincs előtte a hidegen csillogó üveg. Az évek múlásával, könyvtárunk gyarapodásával lassan azt vesszük észre, hogy elhelyezésük egész falfelületet igényel. Amennyiben lehetőség van rá, kellemes, meleg igen impozáns, hangulatot áraszt, a modern lakásnak is a legszebb, legértékesebb dísze a mennyezetig érő házi könyvtár, ízlésesen elrendezve, a sorokat megbontva, fellazítva, kerámia, porcelán, vagy ötvös tárggyal. Nagyon ötletes megoldás az olyan mennyezetig érő könyvespolc is, amely szükség esetén a szobában térelválasztóként is szerepel. Szeressük, forgassuk a felüdülést, hasznos nyújtó könyveket, ismereteket s ne féljünk a könyvállományunk gyarapításától, mert a lakás legszebb dísze is és még az elmondottakon kívül is sokféle ötletes megoldást találhatunk az elhelyezésükre. Jámborné — Burián Judit I Szovjet divat A szovjet divattervezők legújabb divatkollekciójából mutatjuk be ezt a néhány csinos téli modellt. A nagy orosz telekhez alkalmazkodva tervezték a tervezők ezeket a meleg, de modern, divatos vonalú bundákat, amelyekhez a műbőrtől kezdve a legnemesebb prémekig sokféle szőrmét és bőrárut használnak fel. A divat az bizony divat, s a bundák ennek megfelelően rövidek amint azonban látjuk, a tervezők jó hosszúszárú csizmákkal toldották meg az öltözéket. Szőrmével bélelt, téliesített fehér nutria gallérral.műbőrkabát, Divatos irhabunda, s díszítésében népi hagyományokat őrző irhakosztüm. Tarkaszőrű, elegáns borjúbőr bírna. Szív! ____ sen viselnénk mi is.