Dolgozók Lapja, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

Erősödő hazafias egység Chilében Hazafias egység! Ez a lényege annak a felhívásnak, amelyre Chile dolgozó népét szerkesztőségi cikkében felszó­lította a Chilei Kommunista Párt lapja, az El Siegro. Az utóbbi időben ugyanis fokozódott az imperialista veszély az országban. Nyílt katonai beavatkozás — mint annak idején például Guatemalában, Dominikában — nem történt persze. Az Egyesült Államok latin-amerikai politikája az utóbbi időben „finomodott”. Nem saját, csillagos-sávos katonáit küldte el abba a dél-amerikai országba, amelynek rendszere történe­tesen nem tetszik, mert haladó vonásokat mutat. Hanem — mint Bolíviában történt legutóbb — megpróbálkozik belső bomlasztással, a helyi hadsereg tisztjeinek, vagy tisztjei egy részének megnyerésével és velük végezteti el a progresszív kormány megdöntésének „piszkos munkáját”. Vagy pedig, illetve ezzel párhuzamosan, gazdasági sza­botázsakcióval próbálkozik az USA. Ez történt Chilében. Az egyik legnagyobb amerikai konszern, az ITT, amely leg­utóbb Mitchell ex-igazságügyminiszterrel kapcsolatban nagy hazai korrupciós botrányba keveredett, ugyanez az ITT sű­rűn szerepelt mostanában a sajtóban chilei vonatkozásban is. Ahogy az El Siegro cikke rámutat: a CI­A (az amerikai titkos­szolgálat) és az amerikai monopóliumok (első helyen az ITT) Chile-ellenes ténykedéseiről dokumentumok kerül­tek nyilvánosságra, letagadhatatlan bizonyítékok. A chilei radikális párt most zajló rendkívüli kongres­­­szusán hasonló értelmű beszédet mondott dr. Salvador Al­­lende elnök. „Chile történelme nehéz óráit éli át. A súlyos helyzetet elsősorban a külső ellenség ama kísérletei terem­tették, amelyek csődbe akarták juttatni a chilei gazdaságot, másodsorban az ellenzék bizonyos részének törekvései, hogy összeesküvésekkel és aknamunkával bármi áron elérje chilei forradalom bukását” — mutatott rá az elnök, ugyan­a csak szoros egységre szólítva fel­.£ néizt a belső és külső ellenséggel szemben. Egyébként Chile fővárosában a napokban megnyílik az UNCTAD (az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezlete) harmadik ülésszaka. Ezen a többi közt részt vesz Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára és Echeverria mexikói elnök is. Valószínűleg eljön Peru és Argentína elnöke is. E ma­gasrangú személyek puszta jelenléte is növeli a chilei népi egység kormányának tekintélyét és hátráltatja az Allende­­rendszert megdönteni akaró ellenség aknamunkáját. DOLGOZÓK LAPJA Észak-Írországban William Whitelaw belfasti sajtóértekezletén bejelentette, hogy elrendelte 73 olyan sze­mély azonnali szabadon bocsá­tását, akit a hírhedt interná­­lási törvény alapján tartottak fogva. Pozitív fejleménynek tekin­tik, hogy az angol kormány megbízottja utalt a Maidstone elnevezésű börtönhajó felszá­molására. A hajón —■­ ember­hez nem méltó körülmények között — mintegy 700 inter­náltat tartanak fogva. Közü­lük több mint 130-an kilence­dik napja tiltakozó éhség­­sztrájkot folytatnak. Alekszej Koszip az észak-rumiéi olajmező avatásán Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és az Irakban­ tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség tagjainak részvételével pénteken ünne­pélyesen felavatták a szovjet segítséggel kiépített Észak­­rumeliai olajmező létesítmé­nyeit. Az ünnepélyes avatáson Szadam Husszein Takriti az Iraki Forradalmi Parancsnok­ság Tanácsának alelnöke és Koszigin szovjet miniszterel­nök mondott beszédet. Szadam Husszein Takriti az ország történetében nagyjelen­tőségű eseményként értékelte az iraki nemzeti olajvállalat tulajdonában levő olajmező megnyitását. „Az iraki tömegek, a nem­zeti és a haladó erők egyik legjelentősebb követelése volt, hogy országunk olajkincsét mi magunk aknázzuk ki — mon­dotta Takriti — az imperialis­ták és a velük együttműködő reakciós erők azonban meg­akadályozták e cél valóra vál­tását.” Takriti hangsúlyozta, hogy e célkitűzés megvalósításához döntően hozzájárult „a Szov­jetunió, valamint a többi ba­ráti ország testvéri együttmű­ködése”. „Az olajmező — mondotta Takriti — a szoros és őszinte iraki—szovjet barát­ság és együttműködés szimbó­luma, a jövendő kapcsolatok szilárd alapja”. Ezután Alekszej Koszigin, emelkedett szólásra. Megköszönte Takriti alel­­nöknek a Szovjetunió és a szovjet nép iránti barátságra’ vonatkozó szavait. Dicsérettel szólt az Irakban dolgozó szov­jet szakértők munkájáról. A Szovjetunió és­ a szocialis­ta országok saját tapasztala­taik alapján továbbra is segít­séget fognak nyújtani Iraknak és a többi arab országnak társadalmi és gazdasági fejlő­­­dés meggyorsításához, az álla­mi függetlenségének szuvere­nitása megerősítéséhez. •­­ A hivatalos szovjet—iraki tárgyalások ma kezdődnek. Ötszáz kilométeres rés az arab fronton Egyiptom nagy felelőssége A Palesztinai Nemzeti Ta­nács kitörő lelkesedéssel fo­gadta Szadat elnöknek azt a bejelentését, hogy Egyiptom megszakít minden kapcsolatot a jordániai rezsimmel. Az egyiptomi kormány úgy ítél­te meg, hogy Husszein király terve azonos Allan miniszterelnök-helyettes izraeli ter­vével, amely kolonialista sokat kíván megvalósítani cé­a közel-keleti térségben. Ebből következik, hogy nem elegendő elvetni, visz­­­szautasítani az úgynevezett Egyesült Arab Királyság ter­vét, hanem mind arab, mind palesztin síkon konkrét és ha­tékony intézkedéseket kell hozni annak meghiúsítására. Kairói értesülések szerint Egyiptom az Arab Köztársa­ságok Szövetségének két má­sik tagállamával, Líbiával és Szíriával egyetértésben meg­döntését, ennélfogva hozta az úgy értelmezhető, hogy az Arab Köztársaságok Szövetsé­ge is megszakította kapcsola­tokat a jordániai rezsimmel. Líbia és Szíria,­ mint ismere­tes, már korábban megtette ezt a lépést. Szadat hangsúlyozta, hogy Egyiptom nehéz szívvel szán­ta rá magát erre a lépésre, mert Jordánia kiesésével öt­száz kilométeres rés támadt az Izraellel szemben álló arab fronton. Husszein király rend­szere azonban már az egyip­tomi lépést megelőzően le­mondott az agresszor elleni harcról, s a jordán—palesztin föderáció tervével a kapitu­­láns különbéke útját kezdte egyengetni. Az Egyesült Államokban tartózkodó Husszein jordániai király pénteken reagált az egyiptomi elnök bejelentésé­re és azt nem meglepőnek nevezte. Hasszán herceg trón­örököshöz , intézett üzeneté­ben­­ Husszein azt állította, hogy Szadat „eltávozott elődjének, Nasszer elnöknek a politiká­jától”, amikor „megszakította a két országot összefűző test­véri viszonyt”. Kifejezte azt a reményét is, hogy Egyiptom lépését „az egész arab nem­zet helyteleníteni fogja”. Vietnam harcol és dolgozik Kilenc napja tart az offenzíva Az Egyesült Államok légi­erejének repülőgépei pénteken a demilitarizált övezettől északra folytatták a VDK la­kott területeinek bombázását.­ Ezzel egyidejűleg amerikai rombolók lőtték Észak-Viet­­nam partmenti térségeit. A Hanoi Rádió közölte, hogy a VDK légelhárító üte­gei csütörtökön 10, pénteken újabb három repülőgépet lőt­tek le a Quang Binh és Ha Tinh tartományok valamint Vinh Linh körzet fölé behatolt nagyszámú légikötelék repü­lői közül. Bejelentette a Hanoi Rádió azt is, hogy találatot kapott a Hoyd Thomas nevű amerikai romboló, amely a VDK külön­böző pontjait lőtte. A VDK néphadseregének fő­parancsnoksága utasította a katonaságot, hogy semmisítse meg az ország légiterébe beha­toló amerikai repülőgépeket, ejtse fogságba a pilótákat és süllyessze el az észak-vietnami városokra tüzelő amerikai ha­dihajókat. Csütörtökön és pénteken Saigon térségében folytak a leghevesebb harcok. A kor­mánycsapatok számára aggasz­tóvá vált a helyzet Dong Ha városában is, a harcok most m­ár mindössze egy kilométer­­re a város peremétől folynak. A saigoni hadvezetőség pén­teken közleményben jelentette fel, hogy a „kommunista csa­­patok”s a Mekong folyó delta­vidékén váratlan támadássoro­zatot indítottak, csapásokat mérve a milícia állásaira. A kormánycsapatok pénteken délelőtt feladták a várostól százhúsz kilométerre levő Loc Ninh stratégiai fontosságú vá­rost, ezzel sebezhetőbbé vált maga Saigon, a főváros is. Er­re a helyzetre utal, hogy Sai­gonban és környékén éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. Jelenleg hatalmas amerikai haditengerészeti és­ légiármán­­dia próbálja menteni a fej­vesztetten menekülő saigoni csapatokat. Vietnam partjai­tól nem messze négy amerikai repülőgép-anyahajó, rakéta­­hordozó, cirkáló és több torpe­dóromboló állomásozik. Az amerikai parancsnokság csak­nem 700 harci repülővel ren­delkezik, köztük nagy men­­­nyiségben a hírhedt B—52-es nehézbombázókkal. A hadierő ilyen óriási össz­pontosítása sem tartóztatja fel azonban a dél-vietnami haza­fias erők támadását. A pénteki hanoi lapok részletesen meg­írják, hogy az összehangolt légelhárítás egymás után szór­ta szét a berepülő kötelékeket, s beszámol a szárazföldi har­cok nagy sikereiről is. A távol-keleti országban az élet nem állt meg. A vietnami­ak harcolnak és­­ termelnek. Sikereket érnek el a kiszélese­dő frontokon, de a termelésben is. A hátország és a front egyet jelent. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: A Dél-Vietnami Népi szabadító fegyveres erők­kel­el­foglalták a Saigontól mintegy száz kilométerre északra fek­vő Loc Ninh városát. A hírt a nyugati hírügynökségek előbb a DIFK rádióadása alapján jelentették be, később Reuter-iroda saigoni keltezés­­­sel forrásmegnevezés nélkül közölte. Ugyancsak a Reuter jelen­tette, hogy a Loc Ninht elfog­laló népi erők tovább nyomul­tak előre Saigon felé és a fő­várostól 75 kilométerre észak­ra fekvő An Loc tartományi fővárost vették ostrom alá. A harcok e jelentés szerint pén­teken este már a városköz­pontban dúltak, és amikor egy amerikai tanácsadó Saigonból An Locba telefonált, hogy a helyzet iránt érdeklődjék, ezt a választ kapta: „nem tudok beszélni, bent vannak a város­ban”. A kagylót lecsapták. A Thac Ba vízierőmfi — mun­kásai kimagasló eredményt értek el a termelésben Önkéntes fiatal lányok se­gédkeznek az utánpótlásban Sok harckocsit megsemmisítettek. Szabadságharcosok Quang Xri tartomány­baa 1912. április 8, siómba! ' Szovjet - nyugatnémet megál­lapodás parafálása A Szovjetunió és az NSZK kormányai közötti, hosszúle­járatú kereskedelmi és gazda­sági együttműködési megálla­podást parafáltak pénteken Moszkvában. Mint a szovjet fővárosban hivatalosan közöl­ték, a megállapodás aláírásá­ra „a felek által egyeztetett időpontban kerül sor”. A megállapodáshoz vezető megbeszéléseken — amelyek ezen a héten vában — a két folytak Moszk­ország keres­kedelmi küldöttségei meg­egyeztek abban, hogy — az 1970. augusztus 12-i szovjet— nyugatnémet szerződéssel összhangban — megfelelő in­tézkedéseket tesznek, hogy kedvező körülményeket te­remtsenek a kétoldalú keres­kedelem fejlesztése, valamint az árucsere-struktúra javítá­sa érdekében. Egon Bahr nyilatkozata Egon Bohr, az NSZK kan­cellári hivatalának államtit­kára csütörtökön este újság­írók előtt nyilatkozott a két német állam közti általános közlekedési megállapodás ki­látásairól. Hangsúlyozta, hogy a csütörtökön zárult kétnapos bonni forduló során újabb elő­rehaladást értek el. Az államtitkár kérdésekre válaszolva rámutatott, hogy a szerződés nemzetközi jogi jel­legű és „tartalmából követke­zik, hogy az NSZK alkotmá­nya értelmében a Bundestag­nak jóvá kell hagynia.” Elismerően szólott a nyugat­berlini lakosok húsvéti láto­gatásáról, amely érzékletesen bizonyította, mennyire más lesz majd a helyzet a szerző­dések teljes életbeléptetése után. „Legszebb húsvéti aján­déknak” nevezte a tárgyalá­sokon résztvevők számára azt a tényt, hogy a gyakorlatban bizonyosodhattak meg az ál­taluk kidolgozott megállapo­dás életrevalóságáról. A Szak­szervezetek Országos Tanácsának ülése A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa pénteken ülést tartott az ÉDOSZ székházá­ban. A tanácskozáson részt vett Nyers Rezső, az MSZMP PB tagja, a KB titkára is. Első napirendi Gál László, a SZOT pontként titkára számolt be a szakszervezetek XXII. kongresszusa óta vég­zett munkáról. A bérek alakulásáról szólva elmondta, hogy a népgazdaság különböző ágazataiban tavaly az állam egymilliárd kettő­­százkilencven-millió forinttal segítette elő a bérarányok ja­vítását. Az évek során kiala­kult szakmai bérarányok azonban még nem mindenben felelnek meg a követelmé­nyeknek. Az utóbbi időben az is tapasztalható, hogy a nagyüzemek egy részében a munkások átlagjövedelmének növekedési üteme elmaradt a kisebb üzemek, ipari szövet­kezetek munkásaiétól. Ennek a helyzetnek sokféle oka van, ezeket tanulmányozni kell, s választ kell keresni a prob­léma megoldásáira. A dolgozók biztonságát, szociális ellátását, a gyermek­­intézmények hálózatának bő­vítését érintő kérdésekről szólva a beszám­oló bírálta azokat a gazdasági vezetőket, akik beruházási gondjaikat a tervezett szociális létesítmé­nyek elhagyásával igyekeznek enyhíteni. A lakáshelyzettel foglalkoz­va a beszámoló jelentős ered­ményként­ emelte ki, hogy 1971-ben 75 000 lakás épült. Hangsúlyozta azonban, hogy egyre nagyobb gondot okoz a IV. ötéves tervidőszakra elhatározott lakások, s külö­nösen a tanácsi lakások fel­építése. Főként a költségek tetemes növekedése fékezi az építkezéseket. A szakszerve­zetek vizsgálják a lakásren­delettel összefüggő gyakorla­ti problémákat is és javasla­taikat, állásfoglalásaikat el­juttatják majd a kormányhoz. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára is. A ta­nácsülés a beszámolót elfo­gadta. További napirendi pontként Nemeslaki Tivadarnak, SZOT titkárának beszámoló­­­ja alapján a szocialista mun­kaverseny továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokat vitat­ták meg. A beszámoló kiemeli, hogy a munkaverseny alapja az egyéni kezdeményezés, ezért az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az egyes dol­gozók ösztönzésére, munká­jának értékelésére, erkölcsi és anyagi elismerésére. Ez nem mond ellent annak, hogy munkaverseny alapvető for­a­mája a szocialista brigádmoz­galom, hisz e brigádok is csak akkor tudnak igazán jól dol­gozni, ha egyénileg külön-kü­­lön mindenki legjobb tudása szerint helytáll. A beszámoló ezután­ emlé­keztetett arra, hogy a ver­senymozgalom kezdeti idősza­ka óta hazánkban a társadal­mi szervek, s elsősorban a szakszervezetek viselnek majd minden felelősséget a szocia­lista munkaverseny irányítá­sáért és szervezéséért. Ez el­lentmondásos helyzet, hiszen a munkát a gazdasági vezetők szervezik, ezért a jövőben a munkaverseny közvetlen irá­nyításának, az ösztönzési rendszer kialakításának fel­adata is rájuk k­ell, hogy há­ruljon. Ez azonban nem men­tesíti a szakszervezeteket sa­játos feladataik alól. A szak­­szervezetek elsősorban politi­kai felelősséggel tartoznak a munkaversenyért, mint annak legfőbb társadalmi szervezői. A beszámoló kiemelte az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének jelentősé­gét, ez ugyanis fontos felté­tele a munka hatékonyságá­nak. A szakszervezetek a többi között arra is ösztönzik a vállalatok vezetőit, hogy a dolgozók aktív közreműködé­sével alakítsanak ki több évre szóló szervezésfejleszté­­­si koncepciókat. Befejezésül a dolgozók szel­lemi alkotásainak felkarolásá­ról, az újító-feltalálói kedv fokozott ösztönzésének jelen­tőségéről beszélt az előadó. A tanácsülés résztvevői a beszámolót elfogadták. Ezután Virszlay Gyulának, a SZOT titkárának előterjesz­tése alapján a tanácsülés el­fogadta a szakszervezetek ál­lásfoglalását az alkotmány módosításáról. Befejezésül szervezeti kér­désekről tárgyaltak. Gál László, a SZOT titkára emlékeztetett arra, hogy Ká­dár Miklósnak, a SZOT tag­jának halálával a Szakszerve­zetek Országos Tanácsában egy hely megüresedett. Ugyanak­kor bejelentette, hogy Gazsi Éva, a SZOT tagja felmenté­sét kérte tisztsége alól. A tanácsülés a felmentést meg­adta, majd döntött a két ta­nácstagi hely betöltéséről. A tanácsülés dr. László Alfréd­dét, a Veszprémi Vegyipari Egyetem docensjit és Kovács Lászlónét, a Pénzjegy nyomd­ai dolgozóját a Szakszervezetei Országos Tanácsának tagjaivá kooptálta.

Next