Dolgozók Lapja, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
\ 2 AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: Hétfő: Rogers amerikai külügyminiszter európai körútját félbeszakítva meglepetésszerűen hazarepült Washingtonba Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter az USA-ba utazott Kedd: Nixon bejelentette a vietnami kikötők elaknásítását Közzétették az olasz választások eredményét Szerda: A bonni Bundestag hozzákezdett a ratifikációs vitához, majd egy hétre felfüggesztette Hanoit és Haiphongot bombázta az amerikai légierő Csütörtök: Szovjet kormánynyilatkozat az amerikai agresszióról Grecsko szovjet honvédelmi miniszter Szíriába látogatott Péntek: Bonnban parafálták a két német állam közlekedési szerződését Bukarestben aláírták az NDK és Románia barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését Szombat:on Loc térségében heves harcok dúlnak Agnew amerikai alelnök Tokióban tárgyal Az év legizgalmasabb hete volt... Hihetetlen izgalmak jegyében telt el ez a hét. Előrejelzéseinkben legfeljebb csak a bonni parlament vitáinak, hosszas huzavonájának esélyeit latolgathattuk meg, hozzátéve azt a bizonytalansági tényezőt, amit az olaszországi törvényhozási választások kimenetele jelenthetett. Voltak ugyan elszórtan vélemények arról, hogy az amerikai politika megkeményedik, hogy a VDK ellen visszavágást terveznek Washingtonban a vietnami hazafiaknak a déli hadszíntereken elért sikerei miatt. Azt azonban jósolhatták volna meg, kevesen hogy az amerikai elnök öt hónappal az elnökválasztás és két héttel a tervezett moszkvai látogatása előtt az indokínai eszkaláció újabb lépcsőfokára menne, veszélyes akarna hágni... S ez történt. Nixon elnök katonai tanácsadóira hallgatva elrendelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőinek aknazárral való elzárását. helyezte Ugyanakkor kilátásba a légi háborúnak minden eddiginél szélesebb területre való kiterjesztését, a VDK területén az országutak és vasútvonalak korlátlan bombázását. Különösen az ,,akna-politika” volt az, amely a világban is, Amerika határain belül is megdöbbenést keltett. Ez az elaknásítás súlyosan megsértette a hajózás szabadságáról szóló nemzetközi szerződéseket és joggyakorlatot. Katonai célja az lenne, hogy megakadályozza a Vietnami Demokratikus Köztársaságba irányuló szállításokat, s így közvetve kihasson a Dél-Vietnamban harcoló szabadságharcosok utánpótlására is. De mint szinte minden katonai szakértő leszögezi: a dél-vietnami nagy offenzíva megindításakor a szabadságharcosok vezetői nyilvánvalóan fegyver-, lőszer- és maximális élelmiszermennyiséget halmoztak fel, utánpótlási gondjaik rövid időn belül nem jelentkezhetnek ... (Az amerikai hadvezetés számításaira csattanós választ adtak a vietnamiak An Loc elfoglalásával.) Az Egyesült Államokon belül ismét megélénkült a háborúellenesek tábora, különösen az egyetemi fiatalság volt igen aktív ezekben a napokban. Az ország mintegy 7 millió főiskolai diákja közül sok százezren verekedtek meg rendőrökkel, katonákkal, akik megpróbálták elfojtani az ifjúság ellenzéki hangját. Hogyan vélekedik az amerikai közvélemény Nixon újabb agresszív lépéséről? Egyes közvéleménykutatási adatok szerint ama bizonyos „csöndes többség”, a reakciós sajtó, a demagóg politikusok által befolyásolt kispolgárság még mindig nem hajlandó felismerni, milyen kockázatos, kalandor útra tévedt az elnök. A „hangos kisebbség”, Nixon ellenzéke persze egész sor tekintélyes személyiséget is felsorakoztat: Edward Kennedytől tudósokig, McGovern szenátortól írókig, lelkészekig. Az amerikai elnökválasztás kimenetelét befolyásolhatja-e a mostani nixoni döntés? Ma még nehéz erre válaszolni. Legalább 3 hónapja van az elnökjelölt-elnöknek arra, hogy döntsön: a háború vagy a béke zászlaja alatt jelenik meg a választópolgárok előtt. A moszkvai tervezett utazástól azonban már szinte csak napok választják el Nixont. A hét végén el is vonult Camp David-be, az Eisenhower—Hruscsov találkozó idején híressé vált elnöki nyaralóba, hogy készüljön fel a moszkvai útra. A héten minden szovjet megnyilatkozásra rendkívüli figyelemmel tekintett a világ. A Szovjetunió kormányának nyilatkozata igen határozottan, ugyanakkor mértéktartóan fejtette ki a szovjet álláspontot A hangsúly nemcsak az amerikai lépések elítélésén volt, hanem azon, hogy a Szovjetunió megadja a hős vietnami nép harcához szükséges támogatást. A szovjet kormánynyilatkozatban benne volt az a felszólítás is, hogy az USA küldöttei térjenek vissza a párizsi tárgyalóasztalhoz. (Pénteken Párizsban egy amerikai szóvivő ezt kilátásba is helyezte.) Természetszerűleg érdeklődés kísérte ilyen körülmények között azt a tényt, hogy a SALT, a szovjet—amerikai tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról továbbfolytak, s hogy hírek szerint küszöbön áll egy részlet-megegyezés. Ugyancsak ráirányult a figyelem a szovjet—amerikai külkereskedelmi tárgyalásokra. Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert még Nixon elnök is fogadta. A héten „megkeményedett” a bonni ellenzék, amely pedig az emlékezetes bizalmatlansági indítvány fölötti szavazásban egyszer már vereséget szenvedett. A sorozatos pártközi tárgyalásokon kompromisszum született ugyan, ennek alapján ki is tűzték a Bundestag napirendjére a szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációs vitáját, de az utolsó pillanatban Bartel, Strauss és a többiek értésre adták, hogy ha nem halasztják el a szavazást, elutasítják a ratifikációt... Olyan helyzet alakult ki, hogy kétségessé vált, többséget kap-e a ratifikációs javaslat? Ezt kockázatot a Brandt-kormánya aligha vállalhatta. Barzelék azonban — szinte óráról órára változtatva álláspontjukat — a végén visszatáncoltak. S az emberben felmerül a kérdés: vajon Barzel, vagy Strauss olyan nagy ember-e, hogy a saját szakállukra mernének-e egy ilyen világpolitikai kihatású bonni botrányt kavarni? Német Kommunista Párt elnökségének nyilatkozata figyelmeztet a bonni időhúzó reakció és a minden eddigit felülmúló eszkalációba kezdő amerikai vezetés közötti összejátszás lehetőségére. DOLGOZOK LAPJA Waldheim konzultációi Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a súlyos vietnami helyzetről hivatalos jelentést terjesztett George Bush amerikai nagykövet, a Biztonsági Tanács május havi elnöke elé. Jelentésében hivatkozott az ENSZ alapokmányának 99. cikkelyére, amelynek értelmében a világszervezet főtitkárának joga van felhívni a Biztonsági Tanács figyelmét minden problémára, amely véleménye szerint veszélyeztetheti a nemzetközi béke és biztonság fenntartását. Waldheim jelentésének elküldésével egyidejűleg folytatta bizalmas megbeszéléseit a Biztonsági Tanács tagjaival arról, hogy a vietnami rendezés elősegítése érdekében „hozzák működésbe az ENSZ gépezetét”. Pénteken, 48 órán belül harmadik alkalommal találkozott Huang Hua nagykövettel, Kínai Népköztársaság ENSZ- képviseletének vezetőjével. A világszervezet egyik szóvivője kijelentette a megbeszélés után: „nyitott kérdés”, hogy Waldheim javasolja a BT összehívását. tiltakozási hullám Nixon háborús politikája miatt Az Egyesült Államokban országszerte napok óta tartanak a tiltakozó megmozdulások Nixon elnök vietnami politikája ellen. Szombatra virradóan a legnagyobb arányú tüntetést San Franciscóban tartották. A rendőrség gumibotokkal és könnygáz-bombákkal oszlatta szét a vietnami háború ellen tiltakozó mintegy ötezer tüntetőt. A háború ellenzői először tiltakozó nagygyűlést tartottak a város St. Francis szállodája előtt, amelyben Rockefeller New York-i és Reagan kaliforniai kormányzó éppen egy választási gyűlésen szónokolt. Ezt követően végigvonultak San Francisco utcáin, ablakokat és kirakatokat törtek be, hangszórókon bélyegezték meg Nixon elnök vietnami politikáját. A nagyszabású tüntetés során a rendőrség mintegy negyven személyt tartóztatott le. Ezáltal több mint 2500-ra emelkedett azoknak a száma, akiket az Egyesült Államokban Nixon indokínai terrorintézkedéseinek bejelentése óta őrizetbe vettek. A nyugat-németországi Frankfurtban pénteken este több mint kétezer ember gyűlt össze az operaház előtt, hogy tiltakozzon a VDK bombázásának fokozása, a demokratikus Vietnam kikötőinek elaknásítása ellen. A rendőrség brutálisan közbelépett. A város több pontján incidensek történtek. Stocklmban pénteken este újabb háborúellenes tüntetést tartottak. A vietnami háború ellenzői az Egyesült Államok stockholmi nagykövetségének épülete előtt juttatták kifejezésre a VDK elleni leg>újabb amerikai terrorintézkedések miatt. Súlyos incidensek robbantak ki pénteken Calcuttában a Bank of America székháza előtt, az indokínai háború amerikai eszkalációja ellen tüntető fiatalok és a rendőrség között. A tüntetők téglákkal és benzines palackokkal rohamozták meg az épületet. Megrongálták annak telefonberendezését és bútorait. A rendőrség ütlegekkel és könnygáz-bombákkal igyekezett őket szétoszlatni. Barátsági nagygyűlés Bukarestben Bukarestben pénteken délután megtartott NDK-román barátsági nagygyűlésen beszédet mondott Nicolae Ceausescu az RKP főtitkára, az Államtanács elnöke és Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára. Nicolae Ceausescu méltatta a két ország együttműködésének kedvező alakulását, a aláírt barátsági szerződés jelentőségét, Románia és az NDK dolgozóinak a szocialista építésben elért sikereit. Románia külpolitikájáról szólva azt mondotta, hogy különleges figyelmet szentelnek az összes szocialista országgal való barátság és együttműködés és szolidaritás fejlesztésének. Románia támogatja a KGST keretén belül, a komplex program szellemében az együttműködést és kooperációt. Ceausescu hangsúlyozta a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet, a Nyugat- Berlinre vonatkozó, a két német állam valamint közötti szerződések ratifikálásának fontosságát. Erich Honecker beszédében rámutatott, hogy az NDK-román barátsági szerződés teljes mértékben megfelel a Szovjetunióval szövetséges valamennyi szocialista ország érdekeinek és egyúttal hozzájárul a szocialista államok közössége egészének növekvő erejéhez. Vietnami hadihelyzet „Vihar előtti csend” Változatlan hevességgel folynak a harcok An Loc tartományi székhely házsorai között, Saigontól mintegy 100 kilométerrel északra. A szabadságharcosok egységei páncélosok gyalogsági fedezete alatt a saigoni rendszer katonáinak utolsó állásait számolják fel a város déli részében. A—52-es repülőerődök szombaton hajnalban 6 bevetésben támadták környékét. a város közvetlen Saigoni katonai szóvivő szerint a hazafiak rendkívül hatásos kézi légelhárító fegyverek alkalmazásával pénteken három amerikai repülőgépet lőttek le a város fölött. A partizánok folytatják előrenyomulásukat a 13-as számú út mentén a főváros Saigon felé. Pénteken összecsapásra került sor Chon Thanh városában, An Loctól 32 kilométerrel délre. A saigoni kormánycsapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. A dél-vietnami fővárostól 40 kilométerrel északnyugatra, Trang Bang körzeti székhely térségében hatórás ütközet zajlott le. A hazafiak március vége óta most kerültek a legközelebb Saigonhoz. Viszonylagos nyugalom uralkodott a központi fennsík hadszínterein. Nyugati katonai megfigyelők szerint azonban ez „vihar előtti csendet” jelent, számítani lehet a hazafiak újabb akcióira. 1972. május 14, vasárnap , Az IKP állásfoglalása : • Észak-Írországban ismét feszült a helyzet Észak-Írország nagyobb városaiban most már ismét rendszeressé váltak a fegyveres összetűzések, s a jelek arra mutatnak, hogy a katolikusok fegyveres ellenállási szervezete, az IRA is belviszályokba keveredett. A szombatra virradó éjszakai lövöldözés szomorú mérlege egy halott és több sebesült. A halálos áldozat Patrick McVeagh hétgyermekes családapa, katolikus polgárőr, aki társaival együtt a katolikus városnegyed elbarikádozott határán teljesített szolgálatot. Szemtanúk szerint egy robogó gépkocsiból leadott lövés oltotta ki az életét, négy társa is megsebesült. Londonderryben viszont egy katonai őrhelyet értek lövések az éjszaka, s az angol katonák viszonozták a tüzet. Eközben a Független Ír Köztársaságból olyan hírek érkeznek, hogy Lynch miniszterelnök a közös piaci belépés ügyében tartott népszavazás kedvező eredményét az IRA- val való erélyesebb fellépés indokolására is fel akarja használni. hf. IRA politikai szervezete, a Sinn Fein ugyanis más csoportokkal együtt a belépés ellen foglalt állást, s nagyarányú vereséget szenvedett. Pénteken az ír rendőrség razziát tartott az IRA-val szimpatizáló számos családnál és hét embert letartóztatott A „keleti szerződések" ügyében Újabb pártközi tárgyalások A bonni kormány és jobboldali ellenzéke szombaton ismét tárgyalóasztalhoz ült. Az újabb, és feltehetőleg a ratifikálási vitáig tartó megbeszélés-sorozatot a CDU/CSU kényszerítette ki azzal az hidegtolással, hogy a közösen kidolgozott 10 pontos pártközi nyilatkozat és a „keleti szerződések” néhány „összefüggése” még tisztázatlan. A Brandt-kormány elfogadni kényszerült az újabb kihívást, noha megfigyelők előtt nincs kétség a CDU/CSU mamanővereinek időhúzó jellege felől. A CDU/CSU a következő „kérdéseket” tartja tisztázandónak: Milyen „rangot” szán a pártközi nyilatkozatnak? Milyen sikerült magyarázattal a kormánynak „leszelnie” a nyilatkozat két pontjával kapcsolatban felmerült szovjet „meggondolásokat?” (Ehmke miniszter, mint ismeretes, határozottan cáfolta, hogy a Szovjetuniónak kifogásai lettek volna; a bonni szovjet nagykövet csupán felvilágosításokat kért —mondotta) Milyen formában kívánja a kormány elérni, hogy a nyilatkozat „nemzetközi jogilag kötelező” legyen mind Bonnra, mind Moszkvára nézve? Ami a nyilatkozat „nemzetközi jogi érvényét” illeti, az SPD/FDP-kormány reálisan felmérve a helyzetet, olyan megoldás mellett tart ki, hogy a nyilatkozatot átnyújtja a Szovjetuniónak, s így, mint kormány, nem pedig mint pártkoalíció azonosítja magát vele. Az egyben válasz a nyilatkozat „rangjára” azaz a CDU/CSU első kérdésére is. Okinawa a „független” támaszpont A japán ellenzéki pártok és a szakszervezetek hatalmas tömegtüntetésekkel és sztrájkokkal „ünneplik” május 15- ét, Okinawa hivatalos visszatérítésének napját. A baloldali szakszervezeti központok a Japán Szocialista Párt és a Japán Kommunista Pár közreműködésével százezres tömeggyűlést tartanak a tokiói Meidzsi-parkban, abban az időpontban, amikor Japán és az Egyesült Államok kormánya hivatalos ájadási ünnepséget rendez Tokióban és Okinawa fővárosában, Nakaban. A május 15-i sztrájkokban és tüntetésekben összesen 830 szakszervezet tagjai vesznek részt Japán kétszáznegyven központjában, beleértve Okinawát is. A kormány 50 000 rendőrt helyezett riadókészültségbe, s különleges biztonsági intézkedéseket tett a parlament, a miniszterelnöki rezidencia, az amerikai nagykövetség, a hadseregparancsnokság és a rendőrkapitányságok védelmére. A Japán Szocialista Párt és a Japán Kommunista Párt parlamenti képviselői, együtt az okinawai képviselőkkel, elhatározták, hogy nem vesznek részt a tokiói átadási ünnepségen, amelyen jelen lesz Hirohito császár és Agnew amerikai alelnök. a baloldali képviselőkön kívül számos japán közéleti személyiség döntött a hivatalos ceremónia bojkottja mellett: sok intézmény és üzem dolgozói közölték, nem kívánják igénybe venni a Szato-kormány által felajánlott félnapos ünnepet május 15-én. Huszonhét évi amerikai megszállás után, 1972. május 15-én ismét japán fennhatóság alá kerül Okinawa és Ryukyu láncolatot képező hetvenkét kisebb-nagyobb sziget. Az amerikaiak a második világháború távol-keleti hadszínterének egyik legvéresebb csatájával foglalták el Okinawát. A harcokban elesett amerikai és japán katonák és polgári személyek száma meghaladta a kétszázezret. Okinawa körülbelül egy millió lakosa zömében mezőgazdasággal foglalkozik. Az amerikai megszállás alatt a sziget iparilag alig fejlődött. Elsősorban azok az ágazatok lendültek fel, amelyek az okinawai támaszpontokon állomásozó amerikai egységek kényelmét és szórakozását szolgálták. Az elmúlt csaknem három évtizedben az Egyesült Államok Okinawát tekintette egyik legfontosabb ázsiai katonai bázisának. A szigeten kiépített haditengerészeti és légi támaszpontokon 91 000 amerikai katona teljesített szolgálatot. Az okinawai támaszpontokon atom- és mérgesgáz-fegyvereket halmoztak fel, s a sziget kikötői az amerikai atom-tengeralattjárók állandó tartózkodási helyévé váltak. Az okinawai támaszpontok kulcsszerepet töltöttek be a koreai háborúban s ugyanezt a szerepet töltik be jelenleg a vietnami amerikai agresszióban. Az Okinawa visszaszolgáltatásáról megkötött japán—amerikai egyezmény értelmében a sziget csak adminisztratív értelemben kerül japán fennhatóság alá. Az amerikaiak visszaadnak a japánoknak ötven támaszpontot és egyéb katonai létesítményt, de továbbra amerikai ellenőrzés alatt mais van 87 támaszpont, illetve egyéb katonai létesítmény) köztük a hatalmas méretű Kadena légibázis, amely a vietnami háború legfontosabb ellátó központja. Szato miniszterelnök politikai pályafutása csúcspontjának tekinti Okinawa „visszaszerzését”. A japán baloldali erők azonban együtt az okinawai lakossággal kezdettől fogva tiltakoznak az amerikai katonai jelenlét fenntartása miatt. Ellentétben Szatoval, a sziget visszatérítését nem a „második világháború utáni korszak lezárásának”, hanem az amerikai támaszpontok felszámolásáért vívott küzdelem új szakasza kezdetének tekintik. k