Dolgozók Lapja, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
e Kísértetképpen Esztergom ezeréves születésnapjára készül. Mint nevezetességei révén közismert helynek, idegenforgalmi szempontból is fel kell készülnie a ritka alkalomra. Az idegenforgalom sikerét talán azzal is lehetne fokozni, ha a Volán esetleg XX-es kocsikat állítana be kísérletképpen. A Balaton mellett bérelhetők XX-es kocsik, ha Esztergomban, a Duna-kanyar jelentős pontján is tenne kísérletet a Volán egy-két kocsi beállításával, a SZOT-hajó kéthetenként cserélődő vendégei, sőt olykor még a törzslakosság is feltehetően igénybe venné. Cseicsner Rezső DOLGOZOK LAPJA SZERKESSZÜNK EGYÜTT! Mindent a gyerekekért? Postafordultával Fehér bundát kerestem két kislányom részére. Bejártam érte Tatabánya üzleteit, Budapesten mindent, s elképesztő eredményre jutottam: egy báránybunda, fehér 1 730 forint. Olcsó, ugye? Két gyereknek csekély 3 460 forint. Van olcsóbb is — igaz csúnyább — darabonként 1 300-ért. Mit tehet a szülő, akinek ez igen drága? Vehet anyagot, mint én is tettem, műszőrmét, méterét 556 forintért. dik A kálvária azonban kezdőelölről. Ugyanis Tatabányán, Komárom megye székhelyén, nincs szabó szövetkezet, amelyik vállalna gyermekkabát varrást. „Ez nagyon szomorú, de így van” mondták a szövetkezet központjában, amikor telefonon érdeklődtem. S most mit tegyek? Utazzak Pestre két gyerekkel minimum háromszor, míg elkészül a kabát? Keressek kisiparost aki megszán, s esetleg két hónap alatt elkészíti? Vagy varrjam meg egyedül? Mindent a gyermekért! Igazán kár, hogy ezt úgy kell értelmezni, hogy a szülők tegyenek meg mindent, a szolgáltató ipar pedig mossa kezeit. Rochlitz Györgyné Tatabánya V., Népköztársaság útja 13. Alig tettem szóvá a Dolgozók Lapjához írt levelemben, hogy bár tanítási idény van és így méginkább szükség lenne A magyar helyesírási szabályai című könyvre, az mégsem kapható, s a szerkesztőség már válaszolt is rá október 19-i Szerkesszünk együtt! rovatában. így értesültem arról, hogy a hiányolt helyesírási kézikönyv nem mindenütt hiánycikk. Nem az például a tatabánya-újvárosi Bolyai könyvesboltban sem, ahonnan a könyv utánvéttel meg is rendelhető. Az újsághír hallatán egyik kolléganőm még aznap megrendelte a kérdéses könyvet és október 21-én, vagyis postafordultával meg is kapta a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 331. számú, azaz Bolyai könyvesboltjától. Köszönet a szerkesztőségnek , a tájékoztatásért és köszönet könyvesbolt dolgozóinak, akik — kolléganőm nagy örömére — azonnal postára is adták a kért könyvet. H. G. Komárom az iskolai divatozásról Ki ne örülne annak, hogy jól öltözött gyerekeket lát az utcán. Az elegancia azonban egyre inkább bevonul az iskola padjaiba is. Nem panaszként, de némi iróniával egy többgyermekes édesanya mondta el nekem, hogy szerény anyagi keretei között tisztán, rendesen járatja gyermekeit, az iskolában azonban távolról sem tud lépést tartani a jól szituált családok gyermekeinek, főleg leányainak öltözködésével. A felesleges divatozás valóban már nemcsak a szülők és pedagógusok, de a diákok körében is mindinkább szóbeszéd tárgya. Ez olyan probléma, amit nem lehet rendelettel elintézni, hanem a pedagógusok és a szülők jól összehangolt nevelő munkája hozhat benne eredményt. A divatozás visszaszorításában az iskolai köpeny nem az egyetlen, csupán egy eszköz. Egyébként nagyon helyes eszköz! Szemléletbeni változást kell elérni. Ne járassák a szülők naponta más és különleges holmikban gyermekeiket iskolába. Nagyon egyetértek azzal az édesanyával, aki arra törekszik, hogy gyermeke ne maradjon le öltözködésben sem társaitól, ám ezzel az öltözködéssel csak bizonyos határig lehet egyetérteni, másrészt anyagi helyzete sem bírná ezt a versenyt. Törekedjünk egy egységes gyakorlat kialakítására, harcoljunk határozottabban a szélsőségek ellen, ha nem akarjuk azt, hogy növekedjen az elégedetlen, követelődző gyerekek száma. Horváth István levelező, Tata Jó szervezés kellemes kirándulás A Komáromi Kőolajipari Vállalat nyugdíjasainak, leghűségesebb dolgozóinak egy csoportja indult Sopronba, kirándulásra szombaton. Nagyszerű volt a szervezés. Már a meghívó is erre vallott. A többi között ez állt rajta: amennyiben meghívásunkat valamilyen oknál fogva nem tudja elfogadni, úgy kérjük a meghívót szíveskedjék visszaküldeni, hogy ön helyett más nyugdíjas társunkat tudjunk meghívni a kirándulásra. És teljes is volt a létszám, bár az eredeti meghívottak közül egy-kettő, betegsége miatt, nem jöhetett el. Hiába, ebben a korban már erre is kell gondolni. A program eléggé zsúfolt volt. Útközben megnéztük Fertődön az Eszterházy kastélyt, amely ma már berendezésével együtt féltve őrzött nemzeti kincsünk, egyben figyelmeztető is: vigyázzunk, soha többé ne fordulhasson elő egyik oldalon ilyen mérhetetlen gazdagság, a másik oldalon meg a feneketlen nyomor. Sopronban Hoffer István nyugalmazott tanár lett az idegenvezetőnk az IBUSZ-tól, akivel már együtt lenni nagy élmény volt, mert olyan nagytudású, kellemes, vígkedélyű ember. Mindent megismertetett velünk Sopron történetéről. Hazafelé az autóbuszban igen jó volt a hangulat, hiszen velünk volt drága barátunk, Süle Károly a tárogatójával együtt és szebbnél-szebb nótákkal szórakoztatott bennünket egész hazáig. Köszönetet mondunk Tolmácsi Ferenc igazgatónak, Bóna István üb. titkárnak, amiért lehetővé tették ezt az emlékezetes utat. Külön megköszönjük Szabó András és Nyikos Lajos műhelybizottsági titkároknak az út sikeres lebonyolítását. Kiss Ernő Almásfüzitő Klubtalálkozó A szőnyi MIKI klub szombati programja eltért az eddigiektől, találkozót tartott a tatai művelődési központ ifjúsági klubjával. Először a vendég tatai klub tagjai — Csémi Éva, Menczel Zsuzsa, Horváth Ilona, Sárközi Zsuzsa, Domoszlai Ágnes és Téglás Zsuzsa — jazz-balett műsorral kedveskedtek a vendéglátóknak. Ezt követte a MIKI klub meghívott vendégének, Szénássy Zoltán Csehszlovákiában, Komárnóban élő írónak előadása, Klapka György életútja címmel. Nagy lelkesedéssel és büszkeséggel hallgattuk a Komáromnak, a „Duna Gibraltárjának” hős védőjéről szóló történeteket. Megtudhattuk, hogy Klapka György az elsők között állt a forradalmi zászló alá. Katona létére első ténykedése inkább diplomáciai jellegű volt, részt vett székelyföld forradalmi hadseregének megszervezésében, amit a kormány megelégedésére hajtott végre. Klapka a függetlenségi nyilatkozat kimondása után 1849. május 5-től 28-ig a Szemere kormány hadügyminisztere lett.helyettes Szénássy Zoltán részletesen beszélt Klapka további tevékenységéről, arról miként fonódott össze neve Komárom nevével. Az előadáson több képet láttunk Klapkáról és a komáromi várról. A két klub tagjai megelégedéssel szóltak tartalmas, közös klubdélutánról, ami még közelebb hozta egymáshoz a tatai és a szőnyi klub tagjait. Vámosi László Szőny Ez vívmány! A hétvégi csúcsforgalomban megesik, hogy 20—25 percig kell sorban állni a húsboltban. Múlt héten magam is húsra várakoztam. Az előttem álló asszonyka a szomszédjával beszélgetett. Nézze, már a harmadik kilót méreti! — szólt figyelmeztetően és a pultnál álló falusi nénire mutatott. — így van ez manapság! Kinek megy jól? A falusiaknak! Én örülök, ha két kiló húst vehetek, ők meg elvisznek négyet-ötöt. Nem jól van ez, én mondom! Jobban meg kéne adóztatni őket, nem állami támogatással tömni! Hangjában méltatlankodás lobogott, míg tovább dohogott azon, hogy már minden falusi kislány drága holmikban jár, a falusiaknak házuk, sőt palotájuk és soknak még kocsija is van. Nem először hallom, hogy helytelenítik a mai falusi életszínvonalat. Ilyenkor szeretnék vitába szállni és megmondani, hogy ezt nem elítélni kellene, hanem annak értékelni, ami: vívmánynak! Emlékezzünk csak a történelem előző lapjaira. Hány száz évig kellett a magyar parasztságnak jogfosztottságban, nyomorban élnie. A mai munkásság testvérének vallja a parasztságot, rém taktikai okokból van szükség a munkás-paraszt szövetségre. E szövetség alapja a hazánk fejlődéséhez fűződő közös érdek, és annak elismerése, hogy nálunk minden dolgozónak joga van a boldoguláshoz. Ilyen szilárdan állna-e Vajn még 27 év után is a munkásosztály és a parasztság osztályszövetsége, ha pusztán szavainkkal ápolnánk, és nem volna mögötte tartalom? Bizonyosan nem! A munkásosztálynak ugyanis nemcsak elve, hogy a parasztság vele azonos szintre kerüljön, hanem objektív érdeke is. Ha kicsit belemélyedünk a gazdasági kérdésekbe, megérthetjük, hogy nincs fejlett ipar fejlett mezőgazdaság nélkül és a munkásosztály önmaga ellen cselekedett volna, a ha spontán fejlődésre hagyja parasztságot, és nem tett volna meg mindent tudatosan a tervezett fejlődésért. Ez megtörtént, a X. kongresszus büszkén, az elmúlt negyedszázad egyik legnagyobb vívmányaként értékelte , s joggal. Egyben rámutatott tennivalóinkra, hogy megszűnjék minden különbség a falu és a város között, hogy hazánk minden dolgozója egyenrangú legyen, ahol különbséget csak a végzett munka alapján teszünk. Terény Jánosné a Kesztyűs Ktsz. párttitkára, Tata Visszhang Nem csak az őszi hónapokban Felfigyeltem az október 13-i, Ahogy a megrendelő óhajtja című cikkre. írója a tatabányai cipész ktsz részlegeit bírálta, amiért hosszú határidőre vállalják a javításokat. A cipész ktsz vezetője úgy tájékoztatta a cikk íróját, hogy „csak időszakonként halmozódik fel a munka, elsősorban az őszi hónapokban”. Nem értek egyet ezzel a megállapítással. Rendszeresen a Kilián körtéri részlegbe hordom a cipőinket javíttatni, de bizony bármelyik időszakban vittem a legrövidebb vállalási idő is egy hét volt. Sőt gyakran baj van a munka minőségével is. Legutóbb feleségem cipőjét adtam le sarokjavításra. Egy gumiflekket tettek rá, de olyan csúnyán, hogy nekem kellett körbe reszelgetnem, hogy ki lehessen menni benne az utcára. A varrási munkákat is felületesen végzik, emiatt is többször mérgelődtem már. Nagyon szeretném, ha legközelebb már én is elismerően nyilatkozhatnék e részleg munkájáról. Mátrai Gyula levelező Tatabánya-Újváros „Valami van...” A szeptember 28-i Dolgozók Lapjában kértem, hogy ha már gazdagodott Esztergom egy órával ellátott hirdetőoszloppal, minél előbb buzdítsák járásra az órát. Azóta beindították, köszönet érte. Csak, sajnos, a két lap nem egyformán mutatja az időt. A Zalka Máté utca felőli óralap egy órával előbbre jár, mint a Kossuth Lajos utcai. Örömünk akkor lesz teljes, ha az óra nemcsak jár, de pontos is lesz. T. B. Esztergom 1972. október 26. csütörtök Társadalombiztosítási tanácsadó Sz. L. tatabányai olvasónk mielőtt állami szervnél helyezkedett el, rövid ideig postai alkalmazott volt az 1940- es években. Amint levelében írja, a postánál igen alacsony volt a fizetése, ezért véglegesítése előtt lemondott állásáról és új munkahelyet foglalt el. Közeledik a nyugdíjazása, már most szeretne meggyőződni arról, hogy postai szolgálatát figyelembe fogják-e venni a nyugdíj megállapításánál. A kérdést azért veti fel, mert úgy hallotta, hogy állásáról lemondott közalkalalmazottaknak nem veszik figyelembe az ilyen szolgálati időket. Kétségtelen, hogy az 5/1959. (V. 8.) Mü. M. számú rendelet 61. paragrafus (1) bek. d. pontja úgy rendelkezik, hogy a szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni a közszolgálati időt, ha az alkalmazott 1945. január 1. előtt lépett közszolgálatba és állásáról jogvesztés terhe mellett 1950. március 1-ét megelőzően önként lemondott. A postai szolgálat közszolgálatnak számított. Ez a kizáró rendelkezés azonban csak a kinevezett közszolgálati alkalmazottakra vonatkozik. A közszolgálati munkáltatóknál munkaviszonyban állott nem kinevezett dolgozók — szerződéses, ideiglenes stb. alkalmazottak — szolgálati idejének számításánál azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, melyek az ipari és magánalkalmazottak szolgálati idejére vonatkoznak. Beszámítást kizáró rendelkezések a nem kinevezett alkalmazottak szolgálati idejénél is léteznek, azonban az állásról való lemondás ezek között nem szerepel. Ha tehát levélírónknak csak ez a problémája, akkor megnyugtathatjuk: mint ideiglenes alkalmazott az állásáról való lemondásával nem vesztette el a postai szolgálatát. Szükségesnek tartjuk felsorolni azokat az eseteket, amelyek az ilyen alkalmazásban töltött idő elvesztését vonják maguk után. Nem lehet az ideiglenes alkalmazottak szolgálati idejét figyelembe venni, ha az alkalmazott elvesztette magyar állampolgárságát, ha az alkalmazottat az 1080/1945. (V. 2.) M. E. számú rendelet alapján végrehajtott igazolási eljárás során — mindennemű ellátási igény kizárásával — elbocsátották a szolgálatból, ha az alkalmazottat az 5000/1946. (V. 19.) M. E. számú rendelet alapján minden igény kizárásával a szolgálatból elbocsátották, végül ha az alkalmazottat bíróság jogerősen hivatalvesztésre, vagy közügyektől eltiltóra ítélte. A felsorolt kizáró rendelkezések hatálya esetén is lehetséges, hogy az arra illetékes szerv egyéni elbírálás alapján engedélyezze a beszámítást Levélírónk teljes megnyugtatása érdekében azt tanácsoljuk: ha postai szolgálatára vonatkozóan semmiféle okmánnyal nem rendelkezik, kérjen az alkalmazott minőségét és a szolgálat megszüntetésének okát is feltüntető igazolást a Posta Elszámoló és Statisztikai Hivatalától, amelynek címe: Budapest pf. 114. * P. I. oroszlányi olvasónk ugyancsak a közszolgálati idő számítására vonatkozóan kér tájékoztatást. Úgy hallotta, hogy akinek korpótlék szempontjából a szabadpályán töltött időt beszámították, azt figyelembe veszik a nyugdíj megállapításánál is. Olvasónk számára az alábbiakban közöljük az idevonatkozó rendelkezés szövegét: A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a közszolgálatban álló dolgozó javára az 1952. január 1-ét megelőzően korpótlék és szabadság idő szempontjából beszámított időnek azt a részét, amelyet más címen szolgálati időként nem vettek figyelembe. Ha a dolgozó közszolgálatát megelőzően szerzett egyébként beszámítható szolgálati ideje a korpótlék és szabadság idő szempontjából beszámított időnél hosszabb, korpótlék és szabadságidő szempontjából beszámított időt figyelmen kívül kell hagyni. Az ilyen címen 1952. január 1. előtt beszámított időt a szolgálati idő számításánál abban az esetben lehet figyelembe venni, ha az a munkaviszony, amelynek fennállásakor a beszámítás történt, a beszámítás időpontjában biztosításra kötelezett munkaviszony volt, vagy ezt követően legkésőbb 1952. január 1-én a folyamatosság megszakadása nélkül biztosításra kötelezett munkaviszonnyá vált. Olvasónk számára az a lényeges, hogy valóban létezik olyan rendelkezés, ami után érdeklődött, a korpótlék és szabadságidő beszámított idő szempontjából azonban a nyugdíjjogosultság szempontjából csak akkor vehető figyelembe, ha a beszámítás 1952. január 1-ét megelőzően történt. Az igazolás módja egyszerű, ugyanis a beszámítást az erről szóló értesítéssel kell igazolni, vagy ha a dolgozó ilyen értesítést nem kapott, illetőleg az értesítés 1952. január 1-ét követően kelt, akkor a régi szolgálati helyén található okmányokból kell azt igazolni, hogy 1952. január 1-e előtt ténylegesen kárpótlékban részesült. Munkaadóm megbízásából külföldön teljesítettem szolgálatot, olyan országban, amellyel államunknak nincs szociálpolitikai együttműködési egyezménye. Közúti balesetem folytán részesültem mindazokban az egészségügyi ellátásokban, amit itthon mint társadalombiztosítási szolgáltatásra jogosult — általában ingyenesen kaptam volna. Külföldön azonban mindenért fizetnem kellett: a kórházi ápolásért, a műtétért, a gyógyszerért, az orvosi ellátásárt. Ezekről szabályos költségszámlát kértem. Mit tegyek, hova forduljak, hogy költségeimet megtérítsék és mire számíthatok, kérdezi V. D. levélírónk. A 71/1955. M. T. r. 65. paragrafus rendelkezik arról, hogy a hivatalos külföldi tartózkodás alatt felmerült társadalombiztosítási szolgáltatások költségeinek 85 százalékát meg kell téríteni a biztosítottnak. Az igazolt költségeket tehát nem teljes egészében, hanem annak túlnyomó hányadát kell megtéríteni, és pedig úgy, hogy olvasónk itthoni munkahelyén átadja idegennyelvű iratait és maga a munkáltató köteles a térítést teljesíteni. Nem a kifizetőhelyen kell tehát előterjesztenie az igényét, hanem ugyanúgy, mint bármilyen természetű költségelszámolást. A rendelkezés előírja, hogy az iratok lefordításáról magyar nyelvre a munkáltató köteles gondoskodni. Levélírónk nem külföldi valutát fog kapni térítésként, hanem forintot. A munkáltatója lényegében a társadalombiztosítási szervek helyett teljesít ilyen esetben kifizetést, amit visszakövetelhet a Társadalombiztosítási Budapesti Igazgatóságtól. Ez a központi szerv az igényt mind jogszerűség, mind összegszerűség szempontjából felülvizsgálja azokból az iratokból, amelyek alapján a munkáltató a biztosítottja számára az igényt elbírálta, illetőleg a térítést kifizette. A térítés összegét ugyancsak forintban folyósítják munkáltatónak annak a napi a hivatalos középárfolyamnak a figyelembevételével, amikor a munkáltató a dolgozóin mára a térítést kifizette.EzáTúlzottnak látszó szolgáltatás összegét illetően a Pénzügyminisztérium deviza főosztályának a véleménye döntő, amely ellen nincs jogi ooHorlati lehetőség.