Dolgozók Lapja, 1973. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-24 / 70. szám

VILÁG PROLETÁRJA­, EGYESÜLETEKI ÚoUOlóKí 1973. márc. 24. , , , » XXVI. évf. 70. sz. szombat AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ara; 80 fmér Befejezte munkáját a tavaszi ülésszak Az országgyűlés elfogadta a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatot Pénteken a Parlamentben folytatta mun­káját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. A ta­nácskozáson részt vett Losonczi Pál, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsáraik elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula és Németh Károly, Nyers Re­zső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyok­ban helyet foglalt a Budapesten akkreditált külképviseletek számos vezetője. Az ülést Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Napirend szerint a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat meg­vitatásával folytatták munkájukat a képvi­selők. A törvényjavaslatot igazságügyi miniszter dr. Korom Mihály terjesztette elő. Dr. Korom Mihály: A büntetésben kifejezésre jut a társadalom ítélete is Elöljáróban dr. Korom Mi­hály hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét megállapító, a büntetőeljárás­ban résztvevő hatóságok és személyek jogait és kötele­zettségeit szabályozó rendel­kezéseket tartalmazza. E tör­vényjavaslat jogrendszerünk fejlesztésének abba a folya­matába tartozik, amelynek so­rán az Országgyűlés az elmúlt évben megalkotta a bíróságok­ról és az ügyészségekről szóló törvényeket, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel mó­dosította 1971-ben a Büntető Törvénykönyvet, 1972-ben pe­dig a polgári perrendtartást. — Büntető jogszabályainknak — mondta az igazságügymi­niszter — az a rendeltetése, hogy jó „fegyvert” adjanak a bűnüldöző és az igazságszol­gáltató hatóságok kezébe tár­sadalmi, állami és gazdasági rendünk védelmére, a bűnül­dözés hatékonyságának növe­lése érdekében. A bűnözés még számottevő problémát je­lent, és sok gondot okoz mindannyiunknak. Éppen ezért a bűncselekmények fel­derítése, azok elkövetőinek törvényes és gyors felelősség­re vonása fontos közérdek. Meggyőződésem — jelentette ki dr. Korom Mihály —, hogy társadalmunk képes a bűnö­zést kiváltó okokat megszün­tetni és így hosszabb távon a bűncselekmények számát lé­nyegesen visszaszorítani. Eb­ben a munkában a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek­re nagy feladatok hárulnak.­­ Az új törvény javaslata elvi és gyakorlati szükségsze­­­rűségből került az országgyű­lés elé. A törvényjavaslatban három alapvető cél jut kife­jezésre­, a szocialista törvé­­nyesség további erősítése, a differenciálás követelményé­nek jobb érvényre juttatása és a büntetőeljárás egyszerűsíté­se minden szakaszban, tehát a nyomozás, az ügyészségi tevé­kenység, a bírósági eljárás és a büntetés végrehajtása során egyaránt. — Hazánkban a törvénnyel összeütközésbe kerülő állam­polgár elnyeri megérdemelt büntetését. A büntetésben ki­fejezésre jut a társadalom íté­lete is. Az pedig a törvényes­ség egyik sarkalatos elve, hogy bűncselekmény miatt büntetést csak bíróság állapít­hasson meg. Sarkalatos elv az is, hogy minden állampolgár élhessen biztosította az eljárási törvény lehetőségekkel. Ezért szögezi le a törvényja­vaslat: „senki sem tekintendő bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bí­róság jogerős határozata nem állapította meg. „Ebből a fon­tos elvből következik az is, hogy akivel szemben a bün­tetőeljárást folytatják, az nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, a bűnösség bi­zonyítása az eljáró hatóságok kötelessége. Ez az „ártatlan­ság vélelme” elnevezésű jogelv. Büntetőeljárásunkban — összhangban az ENSZ ál­tal elfogadott emberi jogok egyetemes deklarációjával — eddig az elvet­ is érvényesítettük ezt a törvényjavaslat azonban most kifejezetten megfogalmazza. — Az ártatlanság vélelme pél­dául nem jelentheti azt, hogy — mindaddig, amíg az ügyet nem zárja le jogerős bírói íté­let — az újságok ne adhassa­nak hírt egy-egy bűnügyről, illetve az annak elkövetésével alaposan gyanúsított sze­mélyről Továbbra sem nél­külözhetjük a sajtó, a rádió és a televízió közvéleményt tá­jékoztató és formáló munká­ját. A hírközlő szerveknek azonban világossá kell tenniük közleményeikben, hogy az el­járás melyik szakaszáról tu­dósítanak. Nem vághatnak elébe a bírósági döntéseknek és a közvéleményt előre nem befolyásolhatják, pontosabban kifejezve: nem helyezhetik közléseikkel mintegy erkölcsi „nyomás” alá a bíróságokat. Az ügyészi munkával kap­csolatban dr. Korom Mihály kiemelte, hogy a javaslat sze­rint az ügyész ezután köteles részt venni minden olyan bí­rósági tárgyaláson, ahol bűn­tettet bírálnak el. Beszélt ar­ról is, hogy az eljárás bírósá­gi szakaszában az ügyész ed­dig — többek között — elejt­hette ugyan a vádat, ez azon­ban a bíróságot nem kötötte. Ezt most megszünteti a javas­lat, s úgy rendelkezik, hogy az állam büntetőjogi igényeit érvényesítő ügyész vádelejté­­re köti a bíróságot, mert vád nélkül nincs — nem lehet — büntetőeljárás. Beszéde befejezéseként Korom Mihály hangsúlyozta:dr. — — A beterjesztett javaslat az írásos indokolással együtt — fontos láncszeme an­nak az összehangolt, az állami (Folytatás a 3. oldalon) a megyei vérellátó állomás Ünnepi megemlékezés, tudományos előadások 1953. március 23.-a nagy nap volt a tatabányai megyei kór­ház történetében. Ekkor kezd­te meg működését a véradó állomás. Ebből fejlődött ki a mai megyei vérellátó állomás. Erről emlékezett meg dr. Cső­kör György főorvos, a megyei A még korszerűbb és ered­ményesebb munka érdekében a jövőben növelni kívánják az intézeten belüli véradások számát, Új tartósító eljáráso­kat vezetnek be. Még széle­sebb körben kívánnak szűrő­­vizsgálatokat végezni. Még tanács egészségügyi osztálya­ több megbecsülésben részesí­tők vezetője pénteken döl­­tik a véradókat. előtt, az évforduló alkalmából a Népházban rendezett ün­nepségen. A két évtized alatt a segítő­kész emberek 37 847 liter vért adtak a megyében. Minden évben nőtt az áldozatkész do­norok száma. Jelenleg kizáró­lag térítésmentes véradásból kapják ezt a mindennél érté­kesebb gyógyszert Komárom megye betegei. A véradó­mozgalom elterjedését a többi között­ kifejezi az is, hogy ed­dig 130 ezren adtak vért. Az első térítésmentes vér­adók a bányászok, a munká­sok közül kerültek ki. A leg­többször ők tapasztalhatták közvetlenül, milyen óriási je­lentőségű gyógyszer a vér: a baleset következtében válsá­gos helyzetbe került társaik megmentésekor gyakran meg­győződhettek erről. A vérellátás­ mind korsze­rűbbé vált az évek so­rán. Az állomás dolgozói­nak áldozatkészsége révén megkezdődhettek az üzemi és a területi véradások. A tatabányai XI-es bánya­üzemmel véradásra 1968-ban készenléti szocialista szerző­dést kötöttek. Napjainkban a vérellátó állomás szakembe­rei szűrővizsgálatok végzésé­vel, a vér sokoldalú feldolgo­zásával és egyéb módon kap­csolódtak be a korszerű gyó­gyításba. A megye dolgozói mind szélesebb körben nyúj­tanak segítséget ehhez az ál­dozatos tevékenységéhez. Egy-egy üzemben és a lakó­területeken jelentős társadal­mi rangot jelent véradónak lenni. Társadalmi, állami szervek juttatják kifejezésre a véradók iránti általános meg­becsülést. A jubileumi ünnepségen megjelent Izsáki Mihály a megyei pártbizottság titkára, Kiss István a megyei tanács elnöke, és dr. Soóky László, a Vöröskereszt főtitkárhelyet­tese is. Részvételükkel a vér­adók, a vérellátó dolgozóinak széles körű társadalmi elisme­rését juttatták kifejezésre. Az évforduló miniszteri dicséretben része­sült dr. Katz Jenőné, a vérel­és Tapolcai József­né asszisz­tens. A Vöröskeresztes Mun­káért kitüntetés ezüst fokoza­tát vette át dr. Lakatos Ist­vánná főasszisztens, a bronz fokozatot kapta Buda József­­né és Lukovicz Ferencné. Ki­váló Véradó Szervező kitün­tetést kapott Tóth Ferenc. Dr. Sándor József, a megyei kórház igazgatója ajándékot nyújtott át a vérellátó első vezetőjének, dr. Újvári Géza főorvosnak. Dezső Kornélia, a megyei vérellátó legfiatalabb dolgozója köszöntötte Lauber Antalt, a megye első véradó szervezőjét és sokszoros vér­adóját. Az ünnepséget követően dr. alkalmából Simonovits István professzor és dr. Sándor József tudomá­nyos előadást tartott, a vérel­látó vezető asszisztense. Az látó állomás épületében pedig Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Mestis Györgyné vezető asszisztens megnyílt a két évtizedes fej­lődést bemutató értékes kiál­lítás. Gábor Áron rézágyúja... Ácson, egy szerény külsejű vállalta, hogy társadalmi mun­­kás ház felbecsülhetetlen érté­­­kában kiöntik az ágyúcsövet, keket rejt. A tulajdonosa, az Ácsi Cukorgyár nyugdíjasa, Barsi Sándor bácsi, a nemzeti értékek avatott kezű gyűjtője — szívesen mutatja meg „házi múzeumának” értékesebb da­rabjait. Van kard, handzsár, itt török-kori jatagán, és békésen megfér a szomszédsá­gában a végvári vitézek ked­velt fegyvere, a láncos buzo­gány. A kovás, a csappantyús és egyéb lőfegyverek mellé most egy értékes darab került. Csere révén, egy eredeti, sza­badságharc-korabeli — ponto­sabban Gábor Áron által ké­szített — ágyútalp került tu­lajdonába. Sajnos, az ágyú csöve eltűnt — lehet, hogy va­lamelyik kis falu harangja­­i­ként él tovább —, de a kora­beli rajzok és a Hadtörténeti Múzeum szakértőinek segítsé­gével tervbe vették egy cső el­készítését. Az Ácsi Cukorgyár tmk-műhelyének szocialista brigádja — mint már annyi­szor, most is — a gyűjtő segít­­­ségére sietett. A legnagyobb esztergagépen puhafából el­készítették az ágyúcső után­zatát, az öntödei vállalat ko­máromi gyáregysége pedig igaz, ez a cső csak vasból ké­szül majd, dehát az eredeti 6 fontos ágyúcsőhöz tetemes mennyiségű réz és bronz kel­lene. A „kegyes csalás’­ nemes ügyet szolgál: a szabadság­­harc 125. évfordulójára nem készült ugyan el Gábor Áron ágyújának hű másolata, de társadalmi összefogás rövidesen az érdeklődők révén elé kerülhet az ácsi házi múzeum­ban. Mórocz Miklós, a tmk-részleg szocialista brigádjának eszter­gályos­a fából mintázza meg az ágyúcsövet, Barsi Sándor bá­csi pedig abban segít, hogy a csőbordák, a csőszájfék és cső­­far méretei pontosak legyenek Kiállítás az államosítás 25. évfordulója tiszteletére Ünnepség a marógépgyárban Március 25-én lesz 25 esz­tendeje annak, hogy a 100 fő­nél több létszámmal dolgozó ipari vállalatokat államosítot­tuk. Ezzel a politikai hatalom mellett a gazdasági élet tár­­sadalmi irányítása is teljeseb­bé vált. Ezt a nevezetes évfor­dulót ünnepelték meg a maró­gépgyárban március 23-án. Kiállítási táblákon kísérték végig, idézték vissza azokat az esztendőket, amelyeket ez a gyár az államosítás óta igen komoly munkával és ered­ménnyel maga mögött hagyott. A kiállítást Csanda Ernő, a gyár pártbizottságának titkára nyitotta meg. A többi között a következőket mondotta: je — A munkásosztály vezető­a szocialista Magyaror­szágért folytatott forradalmi harcban a kommunista párt volt, de történelmi szerepe volt ebben a szakszervezeti mozgalomnak és az üzemi bi­zottságoknak is. Most, 25 év­vel később, tisztelettel és meg­becsüléssel adózunk a körünk­ben lévő Kiss József elvtárs­nak, aki ma már Józsi bácsi, Mlinszky Jánosnak, és az im­már nyugdíjas Mészáros Feri bácsinak. Ők voltak azok, akik az államosítást végrehajtották és ők tudják leginkább azt is felmérni, hogy a kis üzemből hogyan lett mindinkább jelen­tős szerszámgépipari bázis. És ez csak a munkáshatalom ki­vívásával válhatott valóra. A kiállítás azt az utat mu­tatja be látogatóinak, amelyet e gyár dolgos munkáskollektí­vája 25 év alatt bejárt. Meg­emlékezik azokról, akik azóta is a gyár hűséges dolgozói. A dokumentumok és korabeli fényképek erejével bizonyítja azt a hatalmas változást, ame­lyet ez a negyedszázad jelent. A gyár ünnepségén részt vett Günther Pommer és W­olfgang Siegel, az NDK-beli Auerbach szerszámgépgyáré­­­nak szociális igazgatója, illet­ve szakszervezeti titkára, akik a két gyár közötti csereüdül­tetési szerződés megkötésére érkeztek a gyárba. Lenger Antal főmérnök, az ünnepség végén oklevelet és jutalmat nyújtott át a gyár államosítóink. Befejeződtek a jelölő gyűlések Pénteken este befejeződtek megyénk városaiban, és köz­ségeiben a jelölő gyűlések. Ez­zel véget ért az április 15-én tartandó tanácsválasztások politikai előkészítésének na­gyon fontos időszaka. Össze­sen 2115 tanácstagi választó­­kerületben kerültek fel a je­löltek listájára, a Hazafias­­ Népfront az állampolgárok döntése, jelölő gyűlési állás­foglalása­ alapján. A Hazafias Népfront által javasolt személyek döntő többségét alkalmasnak tartot­ták a választópolgárok arra, hogy az adott választókerület­ben ők legyenek a tanácstag­­jelöltek. A legtöbb helyen új­ra jelölték a régi tanácstagot. Ez a tanácsi testületekben te­vékenykedő állampolgárok­nak eddigi tevékenységének elis­merését jelenti. A jelölő gyűlések legtöbbje igen színvonalas volt. A gyű­lések nem voltak sablonosak, jellegüket-hangulatukat a he­lyi problémák határozták meg. A közérdekű helyi ered­mények és gondok kerültek előtérbe mind az előadások­ban, mind a felszólalásokban. A légkör általában közvetlen volt, különösen azokon a gyű­léseken, amelyeket magánhá­zakban, lakásokon rendeztek. A részvételi arány megha­ladta a két évvel ezelőtti szintet, s ugyanez mondható el a felszólalásokról is. A gyűléseken általában elisme­réssel szóltak a tanácsok ed­digi tevékenységéről, a helyi problémák sikeres megoldásé*

Next