Dolgozók Lapja, 1973. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
VILÁG PROLETÁRJA, EGYESÜLETEKI ÚoUOlóKí 1973. márc. 24. , , , » XXVI. évf. 70. sz. szombat AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ara; 80 fmér Befejezte munkáját a tavaszi ülésszak Az országgyűlés elfogadta a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatot Pénteken a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsáraik elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula és Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált külképviseletek számos vezetője. Az ülést Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Napirend szerint a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat megvitatásával folytatták munkájukat a képviselők. A törvényjavaslatot igazságügyi miniszter dr. Korom Mihály terjesztette elő. Dr. Korom Mihály: A büntetésben kifejezésre jut a társadalom ítélete is Elöljáróban dr. Korom Mihály hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét megállapító, a büntetőeljárásban résztvevő hatóságok és személyek jogait és kötelezettségeit szabályozó rendelkezéseket tartalmazza. E törvényjavaslat jogrendszerünk fejlesztésének abba a folyamatába tartozik, amelynek során az Országgyűlés az elmúlt évben megalkotta a bíróságokról és az ügyészségekről szóló törvényeket, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel módosította 1971-ben a Büntető Törvénykönyvet, 1972-ben pedig a polgári perrendtartást. — Büntető jogszabályainknak — mondta az igazságügyminiszter — az a rendeltetése, hogy jó „fegyvert” adjanak a bűnüldöző és az igazságszolgáltató hatóságok kezébe társadalmi, állami és gazdasági rendünk védelmére, a bűnüldözés hatékonyságának növelése érdekében. A bűnözés még számottevő problémát jelent, és sok gondot okoz mindannyiunknak. Éppen ezért a bűncselekmények felderítése, azok elkövetőinek törvényes és gyors felelősségre vonása fontos közérdek. Meggyőződésem — jelentette ki dr. Korom Mihály —, hogy társadalmunk képes a bűnözést kiváltó okokat megszüntetni és így hosszabb távon a bűncselekmények számát lényegesen visszaszorítani. Ebben a munkában a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervekre nagy feladatok hárulnak. Az új törvény javaslata elvi és gyakorlati szükségszerűségből került az országgyűlés elé. A törvényjavaslatban három alapvető cél jut kifejezésre, a szocialista törvényesség további erősítése, a differenciálás követelményének jobb érvényre juttatása és a büntetőeljárás egyszerűsítése minden szakaszban, tehát a nyomozás, az ügyészségi tevékenység, a bírósági eljárás és a büntetés végrehajtása során egyaránt. — Hazánkban a törvénnyel összeütközésbe kerülő állampolgár elnyeri megérdemelt büntetését. A büntetésben kifejezésre jut a társadalom ítélete is. Az pedig a törvényesség egyik sarkalatos elve, hogy bűncselekmény miatt büntetést csak bíróság állapíthasson meg. Sarkalatos elv az is, hogy minden állampolgár élhessen biztosította az eljárási törvény lehetőségekkel. Ezért szögezi le a törvényjavaslat: „senki sem tekintendő bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. „Ebből a fontos elvből következik az is, hogy akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, az nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, a bűnösség bizonyítása az eljáró hatóságok kötelessége. Ez az „ártatlanság vélelme” elnevezésű jogelv. Büntetőeljárásunkban — összhangban az ENSZ által elfogadott emberi jogok egyetemes deklarációjával — eddig az elvet is érvényesítettük ezt a törvényjavaslat azonban most kifejezetten megfogalmazza. — Az ártatlanság vélelme például nem jelentheti azt, hogy — mindaddig, amíg az ügyet nem zárja le jogerős bírói ítélet — az újságok ne adhassanak hírt egy-egy bűnügyről, illetve az annak elkövetésével alaposan gyanúsított személyről Továbbra sem nélkülözhetjük a sajtó, a rádió és a televízió közvéleményt tájékoztató és formáló munkáját. A hírközlő szerveknek azonban világossá kell tenniük közleményeikben, hogy az eljárás melyik szakaszáról tudósítanak. Nem vághatnak elébe a bírósági döntéseknek és a közvéleményt előre nem befolyásolhatják, pontosabban kifejezve: nem helyezhetik közléseikkel mintegy erkölcsi „nyomás” alá a bíróságokat. Az ügyészi munkával kapcsolatban dr. Korom Mihály kiemelte, hogy a javaslat szerint az ügyész ezután köteles részt venni minden olyan bírósági tárgyaláson, ahol bűntettet bírálnak el. Beszélt arról is, hogy az eljárás bírósági szakaszában az ügyész eddig — többek között — elejthette ugyan a vádat, ez azonban a bíróságot nem kötötte. Ezt most megszünteti a javaslat, s úgy rendelkezik, hogy az állam büntetőjogi igényeit érvényesítő ügyész vádelejtére köti a bíróságot, mert vád nélkül nincs — nem lehet — büntetőeljárás. Beszéde befejezéseként Korom Mihály hangsúlyozta:dr. — — A beterjesztett javaslat az írásos indokolással együtt — fontos láncszeme annak az összehangolt, az állami (Folytatás a 3. oldalon) a megyei vérellátó állomás Ünnepi megemlékezés, tudományos előadások 1953. március 23.-a nagy nap volt a tatabányai megyei kórház történetében. Ekkor kezdte meg működését a véradó állomás. Ebből fejlődött ki a mai megyei vérellátó állomás. Erről emlékezett meg dr. Csőkör György főorvos, a megyei A még korszerűbb és eredményesebb munka érdekében a jövőben növelni kívánják az intézeten belüli véradások számát, Új tartósító eljárásokat vezetnek be. Még szélesebb körben kívánnak szűrővizsgálatokat végezni. Még tanács egészségügyi osztálya több megbecsülésben részesítők vezetője pénteken döltik a véradókat. előtt, az évforduló alkalmából a Népházban rendezett ünnepségen. A két évtized alatt a segítőkész emberek 37 847 liter vért adtak a megyében. Minden évben nőtt az áldozatkész donorok száma. Jelenleg kizárólag térítésmentes véradásból kapják ezt a mindennél értékesebb gyógyszert Komárom megye betegei. A véradómozgalom elterjedését a többi között kifejezi az is, hogy eddig 130 ezren adtak vért. Az első térítésmentes véradók a bányászok, a munkások közül kerültek ki. A legtöbbször ők tapasztalhatták közvetlenül, milyen óriási jelentőségű gyógyszer a vér: a baleset következtében válságos helyzetbe került társaik megmentésekor gyakran meggyőződhettek erről. A vérellátás mind korszerűbbé vált az évek során. Az állomás dolgozóinak áldozatkészsége révén megkezdődhettek az üzemi és a területi véradások. A tatabányai XI-es bányaüzemmel véradásra 1968-ban készenléti szocialista szerződést kötöttek. Napjainkban a vérellátó állomás szakemberei szűrővizsgálatok végzésével, a vér sokoldalú feldolgozásával és egyéb módon kapcsolódtak be a korszerű gyógyításba. A megye dolgozói mind szélesebb körben nyújtanak segítséget ehhez az áldozatos tevékenységéhez. Egy-egy üzemben és a lakóterületeken jelentős társadalmi rangot jelent véradónak lenni. Társadalmi, állami szervek juttatják kifejezésre a véradók iránti általános megbecsülést. A jubileumi ünnepségen megjelent Izsáki Mihály a megyei pártbizottság titkára, Kiss István a megyei tanács elnöke, és dr. Soóky László, a Vöröskereszt főtitkárhelyettese is. Részvételükkel a véradók, a vérellátó dolgozóinak széles körű társadalmi elismerését juttatták kifejezésre. Az évforduló miniszteri dicséretben részesült dr. Katz Jenőné, a vérelés Tapolcai Józsefné asszisztens. A Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát vette át dr. Lakatos Istvánná főasszisztens, a bronz fokozatot kapta Buda Józsefné és Lukovicz Ferencné. Kiváló Véradó Szervező kitüntetést kapott Tóth Ferenc. Dr. Sándor József, a megyei kórház igazgatója ajándékot nyújtott át a vérellátó első vezetőjének, dr. Újvári Géza főorvosnak. Dezső Kornélia, a megyei vérellátó legfiatalabb dolgozója köszöntötte Lauber Antalt, a megye első véradó szervezőjét és sokszoros véradóját. Az ünnepséget követően dr. alkalmából Simonovits István professzor és dr. Sándor József tudományos előadást tartott, a vérellátó vezető asszisztense. Az látó állomás épületében pedig Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Mestis Györgyné vezető asszisztens megnyílt a két évtizedes fejlődést bemutató értékes kiállítás. Gábor Áron rézágyúja... Ácson, egy szerény külsejű vállalta, hogy társadalmi munkás ház felbecsülhetetlen értékában kiöntik az ágyúcsövet, keket rejt. A tulajdonosa, az Ácsi Cukorgyár nyugdíjasa, Barsi Sándor bácsi, a nemzeti értékek avatott kezű gyűjtője — szívesen mutatja meg „házi múzeumának” értékesebb darabjait. Van kard, handzsár, itt török-kori jatagán, és békésen megfér a szomszédságában a végvári vitézek kedvelt fegyvere, a láncos buzogány. A kovás, a csappantyús és egyéb lőfegyverek mellé most egy értékes darab került. Csere révén, egy eredeti, szabadságharc-korabeli — pontosabban Gábor Áron által készített — ágyútalp került tulajdonába. Sajnos, az ágyú csöve eltűnt — lehet, hogy valamelyik kis falu harangjaiként él tovább —, de a korabeli rajzok és a Hadtörténeti Múzeum szakértőinek segítségével tervbe vették egy cső elkészítését. Az Ácsi Cukorgyár tmk-műhelyének szocialista brigádja — mint már annyiszor, most is — a gyűjtő segítségére sietett. A legnagyobb esztergagépen puhafából elkészítették az ágyúcső utánzatát, az öntödei vállalat komáromi gyáregysége pedig igaz, ez a cső csak vasból készül majd, dehát az eredeti 6 fontos ágyúcsőhöz tetemes mennyiségű réz és bronz kellene. A „kegyes csalás’ nemes ügyet szolgál: a szabadságharc 125. évfordulójára nem készült ugyan el Gábor Áron ágyújának hű másolata, de társadalmi összefogás rövidesen az érdeklődők révén elé kerülhet az ácsi házi múzeumban. Mórocz Miklós, a tmk-részleg szocialista brigádjának esztergályosa fából mintázza meg az ágyúcsövet, Barsi Sándor bácsi pedig abban segít, hogy a csőbordák, a csőszájfék és csőfar méretei pontosak legyenek Kiállítás az államosítás 25. évfordulója tiszteletére Ünnepség a marógépgyárban Március 25-én lesz 25 esztendeje annak, hogy a 100 főnél több létszámmal dolgozó ipari vállalatokat államosítottuk. Ezzel a politikai hatalom mellett a gazdasági élet társadalmi irányítása is teljesebbé vált. Ezt a nevezetes évfordulót ünnepelték meg a marógépgyárban március 23-án. Kiállítási táblákon kísérték végig, idézték vissza azokat az esztendőket, amelyeket ez a gyár az államosítás óta igen komoly munkával és eredménnyel maga mögött hagyott. A kiállítást Csanda Ernő, a gyár pártbizottságának titkára nyitotta meg. A többi között a következőket mondotta: je — A munkásosztály vezetőa szocialista Magyarországért folytatott forradalmi harcban a kommunista párt volt, de történelmi szerepe volt ebben a szakszervezeti mozgalomnak és az üzemi bizottságoknak is. Most, 25 évvel később, tisztelettel és megbecsüléssel adózunk a körünkben lévő Kiss József elvtársnak, aki ma már Józsi bácsi, Mlinszky Jánosnak, és az immár nyugdíjas Mészáros Feri bácsinak. Ők voltak azok, akik az államosítást végrehajtották és ők tudják leginkább azt is felmérni, hogy a kis üzemből hogyan lett mindinkább jelentős szerszámgépipari bázis. És ez csak a munkáshatalom kivívásával válhatott valóra. A kiállítás azt az utat mutatja be látogatóinak, amelyet e gyár dolgos munkáskollektívája 25 év alatt bejárt. Megemlékezik azokról, akik azóta is a gyár hűséges dolgozói. A dokumentumok és korabeli fényképek erejével bizonyítja azt a hatalmas változást, amelyet ez a negyedszázad jelent. A gyár ünnepségén részt vett Günther Pommer és Wolfgang Siegel, az NDK-beli Auerbach szerszámgépgyárénak szociális igazgatója, illetve szakszervezeti titkára, akik a két gyár közötti csereüdültetési szerződés megkötésére érkeztek a gyárba. Lenger Antal főmérnök, az ünnepség végén oklevelet és jutalmat nyújtott át a gyár államosítóink. Befejeződtek a jelölő gyűlések Pénteken este befejeződtek megyénk városaiban, és községeiben a jelölő gyűlések. Ezzel véget ért az április 15-én tartandó tanácsválasztások politikai előkészítésének nagyon fontos időszaka. Összesen 2115 tanácstagi választókerületben kerültek fel a jelöltek listájára, a Hazafias Népfront az állampolgárok döntése, jelölő gyűlési állásfoglalása alapján. A Hazafias Népfront által javasolt személyek döntő többségét alkalmasnak tartották a választópolgárok arra, hogy az adott választókerületben ők legyenek a tanácstagjelöltek. A legtöbb helyen újra jelölték a régi tanácstagot. Ez a tanácsi testületekben tevékenykedő állampolgároknak eddigi tevékenységének elismerését jelenti. A jelölő gyűlések legtöbbje igen színvonalas volt. A gyűlések nem voltak sablonosak, jellegüket-hangulatukat a helyi problémák határozták meg. A közérdekű helyi eredmények és gondok kerültek előtérbe mind az előadásokban, mind a felszólalásokban. A légkör általában közvetlen volt, különösen azokon a gyűléseken, amelyeket magánházakban, lakásokon rendeztek. A részvételi arány meghaladta a két évvel ezelőtti szintet, s ugyanez mondható el a felszólalásokról is. A gyűléseken általában elismeréssel szóltak a tanácsok eddigi tevékenységéről, a helyi problémák sikeres megoldásé*