Dolgozók Lapja, 1973. március (26. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-15 / 62. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYEDULJETEKI 1973. március 15. , , , XXVI. évf. 62. sz. csütörtök AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ara:#0 fillér nemzeti ünnepünkön Március tizenötödike, a dá­tum és Petőfi, a legnagyobb magyar költő elválaszthatatla­nul összetartozik tudatunkban. Ha fölidézzük 1848. márciusá­nak történelmi napját, akkor elsőként Petőfi jut az eszünk­be, a törékeny termetű, hatal­­m­as szívű és indulatú fiatal­ember, amint a Talpra ma­gyart szavalja,­­ a felhevült tömeg dörgi rá a szent eskü­vés szavait, a fogadalmat, hogy véget vet a rabságnak. Még a legnagyobb emberek kivételesen mozgalmas életé­ben is van egy legnagyobb pil­lanat, amelyet mindenek fö­lött és mindörökké megőriz az utódok emlékezete. Petőfinél ez a Talpra magyar elszavalá­­sának pillanata a március ti­zenötödik­ pesti utcán. Mert ekkor testesült meg leginkább Petőfi lényege, az, hogy költő és forradalmár egyszemély­ijén. Ezért tartja számon a nem­zet emlékezete márciust úgy, mint Petőfi hónapját. Min­den, ami azon a nevezetes na­pon, az esőre hajló március ti­zenötödikén történt, megvál­toztathatatlanul egybeforrt a költő nevével: a jurátusok és a pesti nép felvonulása az ut­cákon, a Pilvax, a Múzeum­kerti gyűlés, a Länderer Heckenast nyomda lefoglalá­­s­­a, Táncsics kiszabadítása, a tömeg leírhatatlan lelkesedése, a villogó szemek, égnek do­bált kalapok, a nemzetiszín szalagok, az üdvrivalgás, az egységes akarat meg-megújuló kinyilvánítása. Az idén ennek éppen száz­huszonöt esztendeje, s egy­úttal Petőfi születésének száz­ötvenedik évfordulójára emlékezünk. A mai nap fő­is szereplői Petőfi és a pesti nép, a márciusi fiatalok, a megem­lékezések külsőségei mögött pedig mély és őszinte a tarta­lom. Lehetne ez másképpen is? Ma már elképzelhetetlen, de valamikor lehetett. Pető­fit, a forradalmat, a szabad­ságharcot, az 1849-es bukást követő sötét esztendők kivé­telével elhallgatni ugyan nem próbálták, ez lehetetlen lett volna, de meghamisítani an­nál inkább. A krónikás jól emlékszik harminc évvel ez­előtti március tizenötödiki ün­nepségekre, ahol dekorációk­ban, ünnepi beszédekben és szavalatokban nem volt hi­ány, sőt. A hazafias szólamok azonban üresen kongtak, mert száműzték a hivatalos ünnep­ségekről Petőfi és a pesti nép forradalmiságát, a népnek sza­badságot és jogot, a nemzet­nek függetlenséget követelő elszántságát. Ezzel március lé­nyegét, Petőfi politikai örök­ségét szentségtelenítették meg. De lehetett-e tartalma a sza­vaknak az akkori Magyaror­szágon a hárommillió koldus, a néhány ezer földbirtokos, a kisemmizett gyári munkásság és a német fasizmust kiszol­gáló nagytőke hazájában? Március és Petőfi politikai örökségét mindig is a nép őrizte híven. Két jellemző idé­zet két múlt század végi lap­ból. A Pesti Hírlapban ez állt:­­„Pest megye csütörtöki ülésén Rakovszky István in­dítványozta, hogy Petőfi kis­kőrösi születési házát meg a megye, kiegészítve vegye már befolyt adakozást, azután a jelölje meg emléktáblával, s gondviselését bízza egy rok­kant honvédre, vagy pandúr­ra. Az indítvány visszhangja­ként azt vetik fel kérdésül: Vajon nem akarja-e inkább Kiskőrös megvenni és vajon ez adakozók hajlandók-e Pest megyének átadni a már be­folyt összeget? Az indítvány fölötti döntést elnapolták”. És ugyanebből az­ időből a Nép­szava cikke: „...szégyenkez­ve tapasztaltuk, hogy miként becstelenítik meg Petőfi em­lékét azok a nyárspolgár lel­kek, akik minden március ti­zenötödikén összegyűlnek szobra előtt, hogy hatalmasan pózolva szavaljanak ott a szabadságról, testvériségről, egyenlőségről,­­ hogy hu­szonnégy órával később ne­vetve nézzék, mint raknak bilincseket a nép kezére, mint fosztják meg egymás után leg­szentebb jogaiktól. Szentségtö­rés ez a tömjénezés, amellyel a modern „hazafiasok, farizeus arccal veszik körül a szabad­ság lánglelkű harcosának em­lékét”. Negyvennyolc nagy politikai céljainak gyakorlati megvaló­sítását első ízben az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság, majd­ az­­ 1945-ben véglegesen felszabadult népi demokrati­kus Magyarország tűzte zász­lajára. Azóta történelem mindaz, ami akkor forradalmi tett volt: a földosztás lázas­lelkes napjai, a nép ellensé­geinek kiszorítása a hatalom­ból a bankok, bányák, gyárak köztulajdonba vétele, az első alkotmány, amely végre „az emberiség nagy szent nevé­­­ben” jogot adott a népnek. Magyarország, csakúgy, mint 1848-ban, ismét az emberi ha­ladás első vonalába került, s a bekövetkezett fejlődés révén megszilárdult igazságos és né­pi társadalmi berendezkedésé­vel ott van ma is és lesz a jö­vőben is. Március mindenekelőtt fiatalok hónapja. Petőfi a fia- a­tajok költője. Az ünnepi ké­szülődésben milliók lehettek tanúi a televízió szavalóverse­nyén annak, hogy diáklányok, ifjúmunkások, katonafiatalok mennyire szeretik, értik és magukénak tekintik Petőfit. A szabad Magyarországon generáció nőtt fel, amely új szocialista hazában természe­­­tes kötelességének tartja a nép szolgálatát, a márciusi örökség megvalósítását a fej­lődés magasabb szintjén. Az idén március 15. és április 4. között hetedszer sorra kerülő Forradalmi Ifjúsági Napok ke­retében a fiatalok mindenütt ünnepélyesen megemlékeznek a forradalom és szabadság­­harc százhuszonötödik és Pe­tőfi születésének százötvenedik évfordulójáról, fogadalmat tesznek a Kommunista If­júsági Szövetség új tagjai, fáklyás felvonulásokat, ünnepi KISZ- gyűléseket rendeznek. Lesz­nek ünnepi beszédek és hét­köznapi eszmecserék arról, hogy mit is jelent ma a for­­radalmiság, napjaink forradal­­misága. Március tizenötödi­kén fiataljaink március 21-re is gondolnak, mint ahogyan április negyedikén, a megva­lósult szabadság ünnepén sem feledkeznek meg Petőfiről és a százhuszonöt évvel ezelőtti pesti eseményekről. Ez a há­rom dátum és a megemléke­zés tartalma tudatunkban most már végérvényesen ös­­­szetartozik, mert mindhárom a nemzeti függetlenség, a ha­ladás, a nép felemelkedésének jelképe. S ami a legfontosabb: a mi ünnepi szavainknak megvan az aranyfedezete. Petőfi, a márciusi fiatalok, a tizenki­­lencesek és a nép országát építő kommunista elődeink közös útján haladunk tovább. Aprdis József Sititől) tartotta ülését a megyei képviselőcsoport 21-én kezdődik az ország­­gyűlés következő ülésszaka. A lapokban megjelent, hogy elő­reláthatólag a Minisztertanács elnöke számol be a kormány munkájáról. Az országgyűlés elé kerül a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat is. Az országgyűlési képviselők megyei csoportja szerdán, Süt­­tőn tartott ülésén elhatározta, hogy a munkásosztály helyze­tét befolyásoló kormányintéz­kedések itteni hatását ismerte­tik a plénum előtt. Számot adnak majd arról is, hogy mi­lyen helyi erőkkel kívánják előmozdítani a kormány tézkedéseinek érvényesülését.in­Simon Sándor, a Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vál­lalat igazgatója ismertette en­nek az iparágnak a helyzetét. Elmondotta a többi között, hogy a süttői üzemből szállí­tottak burkolólapokat a többi között a budapesti Metró épí­téséhez. Itteni szakmunkások dolgoznak az Országház épüle­tének, a Várnak a restaurálá­sán. Jelentős kis határmenti forgalmat bonyolít le a süttői telep. Szállítanak néhány nyu­gati országba is. Meg lenne a rendelésük, ha több kor­szerű gépekkel dolgozhatná­nak. A képviselők az iránt ér­deklődtek, hogyan tudják biz­tosítani a kőfaragóipar szak­ember-utánpótlását. Süttő és környéke évszázadok óta fon­tos gócpontja ennek a szak­mának. Jelenleg is Közép-Eu­­­rópa legnagyobb műhelye mű­ködik a községben. A tájékoztató alapján a kép­viselők úgy értékelték, hogy elegendő fiatal választja élet­hivatásul ezt a pályát. Mun­kájuk kielégíti a művészi kö­vetelményeket is. A teljesít­ményben dolgozó tanulók ke­resete eléri a havi 2000 fintot. Gondot okoz, hogy fő­fiatal házas szakmunkások la­a­kásgondjait nem képesek meg­oldani. A képviselők felkérték az országos vállalat igazgató­ját, Simon Sándort, hogy ke­resse meg a lakásépítés meg­segítéséhez szükséges forráso­kat. A képviselők az ülés befe­jeztével megtekintették az üzemet és elbeszélgettek a dolgozókkal. Afap számunkban: Arcok a hivatalból Sárisáp 3. oldal Kultúra a pusztán 4. oldal 5. oldal Szerkesszünk együtt/ 6. oldal Ligetet neveztek el Petőfi Sándorról Komáromban A szabadságharc 125. évfor­­kor a tanács székháza melletti dulójának tiszteletére Koma- ligetben ünnepélyesen telep­­romban, szerdán délelőtt a­lezték a Petőfi kopjafát, s ez­ Petőfi Sándor Általános Iskolá­vel együtt a körülötte levő úttörői ünnepi csapatgyűlést fás területet Petőfi Sándor tartottak. Délután az iskolások ligetnek nevezték el. Az ava­­közös irodalmi színpadának tóünnepségen beszédet ünnepi műsorára került sor a­dott dr. Nedeczky Árpád, mon­­a Csokonai klubban. Hazafias Népfront városi bi-Ezt követően 16 óra 30 perc­ zottságának elnöke. '■ Ellenőrzés a helyszínen Ülést tartott a Tatai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Az ésszerű takarékosság, a reális tervezés jelentős szere­pet kapott abban a beszámoló­ban, amit a Komárom megyei Beruházási­ Vállalat terjesz­tett szerdán a tatai Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságának ülése elé. A beruházási vállalat alapos felülbírálatának eredménye­ként az egyik épületnél a ter­vező által előírt drága és mű­szakilag szükségtelen cölöp­alapozás helyett olcsóbb le­mezalapozású megoldást lehe­tett alkalmazni. Az így megta­karított összegből több lakás épül. A fűtőművet nem a ter­vezett külföldi kazánokkal látják el, ezzel jelentős devi­zát takarítottak meg. A városközpont építésénél a kifogásolt FORFA válaszfalak helyett­ m­ások alkalmazását javasolta a vállalat. Ez akkor is kifizetődő, ha többletkölt­séget okoz, mert javítja a lé­tesítmény minőségét. Ugyan­csak a városközpont építésé­nél a szervezés ésszerűsítésé­vel mintegy 2,2 millió forint­tal csökkentették a kiadáso­kat. A beruházási vállalat na­gyon alaposan felülvizsgálja a vállalatok ajánlatait. A Taná­csi Tervezőiroda egyik — ere­detileg 590 ezer 520 forintos — ajánlatát csak 472 ezer 920 fo­rinttal fogadta el. A Tardos­­bányai Építőipari Ktsz 2 millió 552 ezer forintos ajánlatából 2 millió 76 ezer forintos szer­ződés lett. Az autóbusz-pálya­udvar építésénél alátervezést fedett fel a beruházási válla­lat. A realitást még költség­­többlet árán is érvényesítette. Ilyen következetességgel ra­gaszkodik a beruházási válla­lat a szerződések betartásához. Még időben felhívta az autó­busz-pályaudvart kivitelező KOMÉP figyelmét arra, hogy határidő-módosításra nem tartja megfelelő indoknak a szervezési nehézséget, az eset­leges anyag-, vagy létszám­­hiányt. A beterjesztés hangsúlyozza, hogy Tata egyik legjelentő­sebb létesítményének, a szak­orvosi rendelő építésének, előkészítése időarányosan ha­lad. Nehézséget támaszt több építkezésnél, hogy a tanács műszaki osztálya felesleges adatkérésekkel lassítja a sza­nálások ütemét. A Megyei Parképítő Válla­lat beszámolt telephelyének áthelyezéséről. A végrehajtó bizottság különös gonddal fi­gyeli a munkálatokat, mert a felszabaduló területre kerül a szakorvosi rendelő. A beterjesztések megtárgya­lása után a végrehajtó bizott­ság tagjai megtekintették az Egység utcai, a Vöröshadse­reg utcai lakások, az autó­busz-pályaudvar építkezését. Megszemlélték a parképítő vállalat áttelepülési, a Faze­kas utcai óvoda bővítési mun­kálatait. A végrehajtó bizott­ság így a helyszínen ellenőriz­te a beterjesztések adatait. 1 / f I­t "If f F IT Kádár János és rock Jenő rr Lengyelországba utazott Kádár János, a Magyar Szó- párt Központi­­ Bizottságának repülőtéren megjelent A szo­­cialista Munkáspárt Központi és a Lengyel Népköztársaság György, Biszku Béla, a Köz­ Bizottságának első titkára és Minisztertanácsának meghívó- ponti Bizottság titkárai, Fe- Fock Jenő, a Magyar Népköz­­tára szerdán baráti látogatás­ hér Lajos, a Minisztertanács társaság kormányának elnöke ma Varsóba utazott. elnökhelyettese, a Politikai a Lengyel Egyesült Munkás- Búcsúztatásukra a Ferihegyi Bizottság tagjai, Benkei And­rás belügyminiszter, Péter Já­nos külügyminiszter, a Köz­ponti Bizottság tagjai,­ dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter, Gyenes András, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője. Jelen volt Tadeusz Hanvi­szek, a Lengyel Népköztársa­ság budapesti nagykövete. Kádár János és Fock Jenő szerdán délelőtt érkezett Var­sóba. A repülőtéren a magyar ve­zetők és kíséretük fogadására megjelent Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz. Ott vol­tak: Stefan Olszowski, Jan Szydlak és Franciszek Szla­­chek­, a LEMP PB tagjai, Sta­­nislaw Kania és Jozef Kepa, a LEMP PB póttagjai,­­Ryszard Frelek és Zdzislaw Zanda­­rowski, a LEMP KB titkárság tagjai, Kazimierz Olszewski miniszterelnök-helyettes, és több más magas rangú párt és állami személyiség. Röviddel a megérkezés u­tán a LEMP KB székházában megkezdődtek a két párt és kormány vezetőinek tárgyalá­­­sai. A szívélyes és baráti­­ légi körben lefolyt eszmecserén a kétoldalú együttműködés kér­déseit elemezték. Kádár János és Fock Jenő a délután folyamán rövid lá­togatást tett a varsói „Swierczewski” mérőműszer­gyárban, a lengyel szerszám­gépipar egyik vezető üzemé­ben. A több mint 4000­­ mun­kást foglalkoztató vállalat ha­zánkba is exportál mérő- és ellenőrző műszereket, s for­gácsoló szerszámokat. A gyárlátogatásra a magyar párt- és kormány vezetőjét el­kísérte Kazimierz Olszewski miniszterelnök-helyettes és Németi József nagykövet. A kora esti órákban a LEMP KB és a kormány ebédet adott a vendégek tiszteletére. Kádár János és Fock Jenő este a varsói Nagy Színházban részt vett a „Pillangókisas­­­szony” előadásán. Csütörtök délelőtt Varsó nevezetességeinek megtekinté­se, majd a tárgyalások foly­­­­tatása szerepel a programban Varsóban megkezdődtek a magyar—lengyel hivatalos tár­gyalások. Képünkön balról: Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP PB tagja és Kádár János, az MSZMP KB első titkára, jobbról: Piotr Jaroszewicz miniszterelnök és Edward Gierek a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára a tárgyalóasztalnál

Next